Kedves emlékeink - Iromány
Rövid, egyoldalas novella. Talán nem túl eredeti az ötlet, de kedvet kaptam a sok Galaktika-olvasástól.:)
(biztos mondtam már, de utálom, ahogy az LJ elrontja a szép tördelésemet)
Kedves emlékeink
Új vevő lépett a boltba. Negyven körüli, öltönyös férfi, aktatáskával.
- Jó napot! - köszönt. Láthatóan kicsit zavarban volt.
- Jó napot! - köszönt vissza mosolyogva az eladó. - Miben segíthetek?
- Egy hétvégi, vidéki látogatást szeretnék. - kezdte a férfi. - Tudja, anyósoméknál. Nem tudom, pontosan milyen paramétereket kell megadjak? Az ilyet mindig a feleségem intézi.
- Rendben. - bólogatott biztatóan az eladó. - A következőkre lenne szükség: fénykép a kedves rokonokról és a házról. Továbbá tudnom kell, hogy hány napra óhajtanak leutazni, és persze azt, hogy melyik településre.
- Ó, persze, a fényképek. - kapcsolt a vevő és rövid keresgélés után előhúzott egy pendrive-ot a mellényzsebéből. - Tessék, ezen rajta vannak a fotók meg a település. És olyan három napra gondoltunk, de lehet ezt később módosítani?
- Persze. - nyugtatta meg az eladó, miközben feltöltötte az adatokat a gépre. - Futtatás előtt még Önök is módosíthatják az egyes paramétereket a gépen.
- Akkor jó. - nyugodott meg a férfi.
- Vannak gyerekeik? - érdeklődött az eladó. - Csak azért kérdezem, mert most érkezett az új, családi kiszerelésű, kedvezményes árú programunk, amely külön élményeket generál a különböző korosztályok részére. - azzal egy színes füzetkét nyújtott át a vevőnek. - Míg a felnőttek borozgatnak a verandán, a kis csöppségek lepkét kergethetnek a réten, vagy játszhatnak a kiscsibékkel a tyúkólban. Így mindenki azt kapja a hétvégétől, amit vár.
- Ez nagyon jól hangzik. - vette át a leírást felcsillanó szemmel a férfi, és olvasgatni kezdte az abban felsorolt lehetőségeket. - Igen, ez teljesen nekünk való lenne. Akkor ezt kérem. - egyezett bele határozottan, annak biztos tudatában, hogy a legjobbat választotta kis családja számára.
- Nagyszerű. - örvendezett az eladó. - Ebben annyi újítás van a régebbi típusokhoz képest, hogy az egyes emlékcsomagokat személyenként külön kell beállítani. Egy új menüt fog találni, ahol a település alapján meghatározott kínálatból már korosztály szerint is válogathat, de továbbra is lehetőség van a közös programok beállítására, csak az egyik, vagy mindkét szülő részvételével. - Magyarázat közben elővett egy dombornyomásos fémlapot, bedugta a számítógépbe, rámásolta a kellő információt, majd a programozás végeztével a kis téglalap alakú lemezt egy formás műanyagtokba zárta. - A többi ugyanúgy működik. Feltöltik a csomagot a gépbe, felhelyezik az elektródákat, és már utazhatnak is.
- Parancsoljon! - nyújtotta át a terméket a férfinak, aki közben csodálkozva mélyült el a prospektusban. - Nyolcezer-hatszáz forint lesz.
- Nahát, ez valóban nagyon olcsó! - lelkendezett a vevő és mosolyogva fizette ki leendő emlékeit. - Nagyon köszönöm.
- Kellemes, élményekkel teli hétvégét kívánok önöknek! - mosolygott vissza az eladó.
- Köszönjük! Viszontlátásra!
- Viszontlátásra! - Miután a férfi kilépett a boltból, az eladó úgy döntött, nem várja már meg azt a pár percet, ami még hátramaradt a nyitvatartásból, hanem mára befejezi a munkát. Bezárta a boltot, majd kilépett az utcára. Elindult a járdán, a kellemes, késő délutáni napsütésben, de nem azonnal hazafelé vette az irányt. A kis erdő felé indult, ami gyalog alig tíz percre volt a várostól. Szinte áhítattal lépett be az üdezöld lombok árnyékába, majd rátért egy kis ösvényre, mely egy apró tóhoz vezetett. A parton állva lenyűgözve figyelte a szitakötők cikázó táncát, ahogy szárnyuk szikrázva verte vissza a napsugarakat. Hirtelen a tó szemközti oldalán megnyíltak a bokrok és egy félénk őzsuta kandikált ki az ágak közül. Az eladó moccanni sem mert, nehogy elriassza a ritka jövevényt. Rengetegszer járt már erre, de mindig csak a patanyomokkal találkozott a part süppedős talaján, a tulajdonosaikkal sosem. A suta lassan egész testével kimerészkedett a sűrűből, majd kisvártatva egy fiatal gida is követte őt. Óvatosan, minden rezdülésre éberen figyelve, a víztükör fölé hajolva oltották szomjukat, majd pár perc múlva hangtalanul visszatértek a bozótba, mintha ott se lettek volna. Az eladó még hosszú percekig állt a parton, elragadtatva az előző találkozástól. Lelkét valami megfoghatatlan, boldog érzés töltötte el, amelytől egynek érezte magát az őt körülvevő természettel. Nagyon nehezen vette rá magát, hogy hazainduljon, de végül mégis elszakadt a kis tó és az erdő látványától. Azonban megígérte magának, hogy másnap visszatér, hátha megint látja majd az őzeket. Örömittasan lépkedett hazafelé, eltelve a délutáni találkozás élményétől, az emléktől, mely megfizethetetlen volt.
(biztos mondtam már, de utálom, ahogy az LJ elrontja a szép tördelésemet)
Kedves emlékeink
Új vevő lépett a boltba. Negyven körüli, öltönyös férfi, aktatáskával.
- Jó napot! - köszönt. Láthatóan kicsit zavarban volt.
- Jó napot! - köszönt vissza mosolyogva az eladó. - Miben segíthetek?
- Egy hétvégi, vidéki látogatást szeretnék. - kezdte a férfi. - Tudja, anyósoméknál. Nem tudom, pontosan milyen paramétereket kell megadjak? Az ilyet mindig a feleségem intézi.
- Rendben. - bólogatott biztatóan az eladó. - A következőkre lenne szükség: fénykép a kedves rokonokról és a házról. Továbbá tudnom kell, hogy hány napra óhajtanak leutazni, és persze azt, hogy melyik településre.
- Ó, persze, a fényképek. - kapcsolt a vevő és rövid keresgélés után előhúzott egy pendrive-ot a mellényzsebéből. - Tessék, ezen rajta vannak a fotók meg a település. És olyan három napra gondoltunk, de lehet ezt később módosítani?
- Persze. - nyugtatta meg az eladó, miközben feltöltötte az adatokat a gépre. - Futtatás előtt még Önök is módosíthatják az egyes paramétereket a gépen.
- Akkor jó. - nyugodott meg a férfi.
- Vannak gyerekeik? - érdeklődött az eladó. - Csak azért kérdezem, mert most érkezett az új, családi kiszerelésű, kedvezményes árú programunk, amely külön élményeket generál a különböző korosztályok részére. - azzal egy színes füzetkét nyújtott át a vevőnek. - Míg a felnőttek borozgatnak a verandán, a kis csöppségek lepkét kergethetnek a réten, vagy játszhatnak a kiscsibékkel a tyúkólban. Így mindenki azt kapja a hétvégétől, amit vár.
- Ez nagyon jól hangzik. - vette át a leírást felcsillanó szemmel a férfi, és olvasgatni kezdte az abban felsorolt lehetőségeket. - Igen, ez teljesen nekünk való lenne. Akkor ezt kérem. - egyezett bele határozottan, annak biztos tudatában, hogy a legjobbat választotta kis családja számára.
- Nagyszerű. - örvendezett az eladó. - Ebben annyi újítás van a régebbi típusokhoz képest, hogy az egyes emlékcsomagokat személyenként külön kell beállítani. Egy új menüt fog találni, ahol a település alapján meghatározott kínálatból már korosztály szerint is válogathat, de továbbra is lehetőség van a közös programok beállítására, csak az egyik, vagy mindkét szülő részvételével. - Magyarázat közben elővett egy dombornyomásos fémlapot, bedugta a számítógépbe, rámásolta a kellő információt, majd a programozás végeztével a kis téglalap alakú lemezt egy formás műanyagtokba zárta. - A többi ugyanúgy működik. Feltöltik a csomagot a gépbe, felhelyezik az elektródákat, és már utazhatnak is.
- Parancsoljon! - nyújtotta át a terméket a férfinak, aki közben csodálkozva mélyült el a prospektusban. - Nyolcezer-hatszáz forint lesz.
- Nahát, ez valóban nagyon olcsó! - lelkendezett a vevő és mosolyogva fizette ki leendő emlékeit. - Nagyon köszönöm.
- Kellemes, élményekkel teli hétvégét kívánok önöknek! - mosolygott vissza az eladó.
- Köszönjük! Viszontlátásra!
- Viszontlátásra! - Miután a férfi kilépett a boltból, az eladó úgy döntött, nem várja már meg azt a pár percet, ami még hátramaradt a nyitvatartásból, hanem mára befejezi a munkát. Bezárta a boltot, majd kilépett az utcára. Elindult a járdán, a kellemes, késő délutáni napsütésben, de nem azonnal hazafelé vette az irányt. A kis erdő felé indult, ami gyalog alig tíz percre volt a várostól. Szinte áhítattal lépett be az üdezöld lombok árnyékába, majd rátért egy kis ösvényre, mely egy apró tóhoz vezetett. A parton állva lenyűgözve figyelte a szitakötők cikázó táncát, ahogy szárnyuk szikrázva verte vissza a napsugarakat. Hirtelen a tó szemközti oldalán megnyíltak a bokrok és egy félénk őzsuta kandikált ki az ágak közül. Az eladó moccanni sem mert, nehogy elriassza a ritka jövevényt. Rengetegszer járt már erre, de mindig csak a patanyomokkal találkozott a part süppedős talaján, a tulajdonosaikkal sosem. A suta lassan egész testével kimerészkedett a sűrűből, majd kisvártatva egy fiatal gida is követte őt. Óvatosan, minden rezdülésre éberen figyelve, a víztükör fölé hajolva oltották szomjukat, majd pár perc múlva hangtalanul visszatértek a bozótba, mintha ott se lettek volna. Az eladó még hosszú percekig állt a parton, elragadtatva az előző találkozástól. Lelkét valami megfoghatatlan, boldog érzés töltötte el, amelytől egynek érezte magát az őt körülvevő természettel. Nagyon nehezen vette rá magát, hogy hazainduljon, de végül mégis elszakadt a kis tó és az erdő látványától. Azonban megígérte magának, hogy másnap visszatér, hátha megint látja majd az őzeket. Örömittasan lépkedett hazafelé, eltelve a délutáni találkozás élményétől, az emléktől, mely megfizethetetlen volt.