Fic: Wild Collar - Nyulat a kalapból (White Collar werewolfAU oneshot)
Jobb híján megírtam én.:D
Tömören és velősen: White Collar werewolfAU oneshot, amelyben Peter Burke vérfarkas, Neal Caffrey meg nem tud róla.
Megjegyzés: teljes mértékben Gen, így bármely mondat bármilyen slash-utalásra való hajazása csak a véletlen műve.
Megjegyzés 2: spoilermentes, játszódik: akármikor a sorozat folyamán
***
Wild Collar - Nyulat a kalapból
Egy grafitszürke kalap a koszos aszfalton. Szánni valóan elhagyatottnak tűnt Neal Caffrey rafinált mosolya nélkül. A nélkül a mosoly és apró kézmozdulat nélkül, amiről Peter Burke mindig előre tudta, hogy már megint valami olyanra kell engedélyt adnia, ami nagyon sok papírmunkájába fog kerülni. Mint ahogyan történt ez ma reggel is, aminek folyományaként Caffrey árulkodó bokaperece az ügynökségen maradt, a szélhámosok szerencséjére bízva a bűnözők fészkébe magát bedumáló férfit. De Peternek sosem volt szüksége GPS-re vagy a modern világ bármely egyéb találmányára, hogy megtalálja Nealt. Elég volt az ösztöneire hagyatkoznia.
A részlegnél úgy mondták, jó orra volt a bűntényekhez. Nem is tudták mennyire. Persze egy jelentésben nem hivatkozhatott arra, hogy érezte a tettesen a festék szagát vagy hallotta a szívverését a hamis tanúvallomás alatt, így többnyire az emberi világ szabályai alapján játszott. Viszont amikor csak kínos kérdések felmerülése nélkül megtehette, latba vetette azon előnyöket, amelyekkel a természet megáldotta. Legalábbis Peter mindig is adományként gondolt erre az oldalára. Sikerült megtalálnia, hol és hogyan tudja hasznára fordítani és lefoglalni a magában rejtőző farkast, így az nem okozott gondot sem a munkájában, sem, némi szégyenlős magyarázkodást, majd megértő elfogadást eredményező momentum után, a magánéletében.
Mivel most egyedül álldogált a raktáraknak nevezett betonkockák dzsungelében, szabadjára engedhette érzékeit, amelyek így a múlt szagokkal színesített térképét rajzolták ki előtte. Peter felvette a földről az elárvult kalapot, amely eddig a háztömbig elvezette, majd követni kezdte tovább a nyomot a félhomályba burkolózó konténerek között. Neal drága kölnijének illatát nem volt nehéz kiszűrni a por és kosz közül, de, ha az nem lett volna, akkor is ott volt az az egyéni szag, amellyel minden ember rendelkezik, bármennyire is próbálja elfedni magát a civilizáció mesterséges szereivel. Caffrey szaga Petert mindig is egy nagyon ravasz, a ragadozók elől fürgén elcikázó kisemlősre emlékeztette, ami ugyan nagyon ártatlanul tudja fésülgetni aranyosan ható, hosszú füleit, de ki tudja milyen váratlan trükköt képes előhúzni az odújából.
A szagok mellett hamarosan már egy beszélgetés hangfoszlányai is segítették az ügynököt a tájékozódásban, így rövid időn belül, egy raktárajtón belesve megtalálta, amit keresett. Neal egy székhez kötözve csevegett három öltönyös úriemberrel. Peter meg mert volna esküdni rá, hogy ez nem szerepelt a tervben. Caffrey egyelőre szerencsére sértetlen volt, de a jól öltözött bűnözők egyre idegesebbek voltak tenyérbemászóan nyugodt foglyuk naivnak ható válaszaitól. Nem kellettek hozzá különleges képességek, hogy az ember észlelje a fokozódó feszültséget. Ahhoz viszont igen, hogy meghallja az épület felé közeledő óvatos léptek zaját.
Peter úgy gondolta, épp ideje közbelépni. A parancsoló hang, a fegyver a kezében és az információ, miszerint a többi ügynök körbevette az épületet, sem volt elég viszont a leghátul álló gengszternek. Talán csak nem hitt el, amit hallott, vagy csak a sarokba szorított áldozat ösztöne mozgatta, de mindenesetre azt képzelte, van még esélye. Félútig sem tudta felemelni a pisztolyát, már golyóval a vállában zuhant neki a mögötte fekvő ládáknak. A maradék két férfi pedig, mielőtt bármiféle menekülésre gondolhatott volna, az oldalról érkező Dianaval találta szembe magát. Miután a nő precízen leszerelte ellenfeleit, egy pillantással ellenőrizte, hogy alfája ép és egészséges, majd az időközben befutó többi ügynökre bízta a hatástalanítottakat.
Peter egy falkavezér elégedettségével állapította meg, hogy neki itt már több dolga nincs is. Mire Neal felé fordult, az már rég kötelékeitől megszabadulva igazgatta ruháját a széke mellett állva, mintha mi sem történt volna. Kezei láthatóan már régen szabadok voltak, de nem az ő műfaja volt, beavatkozni egy tűzharcba. Peter, immár megbizonyosodva arról, hogy Neilnek, a foglyul esésen kívül nagyobb baja nem esett, kezdte volna felemlegetni a tervtől való jelentős eltérést. A másik azonban megelőzte és lehengerlő vigyorral bizonygatta, hogy végeredményben igenis jól jártak, hiszen a körülmények ellenére, sikerült megszerezniük a kellő információkat. Az ügynök a nagy monológot bosszús morranással kommentálta.
- És mégis, Peter, hogyan találtál meg? - kérdezte végül a szélhámos.
- Követtem a szagodat. - hangzott blazírt hangon a felelet.
Neal a legtöbb emberről meg tudta mondani mikor hazudik. Úgy gondolta, többnyire Peter esetében is képes erre. De az, hogy most úgy érezte, a férfi a színtiszta igazat mondja, enyhén megakasztotta. Az FBI ügynök egy pillanatig kiélvezte a másik zavarát, majd a helyzetet oldandó, felemelte a kezében tartott kalapot.
- Ezt út közben találtam. - tette hozzá, sejtetni engedve ezzel a ruhadarab nyomravezetői mivoltát.
- Ah, köszönöm. - vigyorgott Caffrey, miközben elegáns mozdulattal a fejébe nyomta a kalapját. - Már azt hittem, végleg fel kellett áldoznom a szent cél érdekében. Sajnáltam volna, igazán jó darab.
- A másik ékszeredet majd az ügynökségen visszakapod. - Peter rosszmájú ragadozóvigyorával figyelte, ahogy Neal tiltakozóan rázza a fejét.
- Ahhoz nem ragaszkodom annyira. - mondta a szélhámos és hanyagul zsebre dugott kézzel elindult a kijárat felé. - Az ügynök két lépésből utolérte és barátian vállon veregette:
- De én igen.
***vége***
Tömören és velősen: White Collar werewolfAU oneshot, amelyben Peter Burke vérfarkas, Neal Caffrey meg nem tud róla.
Megjegyzés: teljes mértékben Gen, így bármely mondat bármilyen slash-utalásra való hajazása csak a véletlen műve.
Megjegyzés 2: spoilermentes, játszódik: akármikor a sorozat folyamán
***
Wild Collar - Nyulat a kalapból
Egy grafitszürke kalap a koszos aszfalton. Szánni valóan elhagyatottnak tűnt Neal Caffrey rafinált mosolya nélkül. A nélkül a mosoly és apró kézmozdulat nélkül, amiről Peter Burke mindig előre tudta, hogy már megint valami olyanra kell engedélyt adnia, ami nagyon sok papírmunkájába fog kerülni. Mint ahogyan történt ez ma reggel is, aminek folyományaként Caffrey árulkodó bokaperece az ügynökségen maradt, a szélhámosok szerencséjére bízva a bűnözők fészkébe magát bedumáló férfit. De Peternek sosem volt szüksége GPS-re vagy a modern világ bármely egyéb találmányára, hogy megtalálja Nealt. Elég volt az ösztöneire hagyatkoznia.
A részlegnél úgy mondták, jó orra volt a bűntényekhez. Nem is tudták mennyire. Persze egy jelentésben nem hivatkozhatott arra, hogy érezte a tettesen a festék szagát vagy hallotta a szívverését a hamis tanúvallomás alatt, így többnyire az emberi világ szabályai alapján játszott. Viszont amikor csak kínos kérdések felmerülése nélkül megtehette, latba vetette azon előnyöket, amelyekkel a természet megáldotta. Legalábbis Peter mindig is adományként gondolt erre az oldalára. Sikerült megtalálnia, hol és hogyan tudja hasznára fordítani és lefoglalni a magában rejtőző farkast, így az nem okozott gondot sem a munkájában, sem, némi szégyenlős magyarázkodást, majd megértő elfogadást eredményező momentum után, a magánéletében.
Mivel most egyedül álldogált a raktáraknak nevezett betonkockák dzsungelében, szabadjára engedhette érzékeit, amelyek így a múlt szagokkal színesített térképét rajzolták ki előtte. Peter felvette a földről az elárvult kalapot, amely eddig a háztömbig elvezette, majd követni kezdte tovább a nyomot a félhomályba burkolózó konténerek között. Neal drága kölnijének illatát nem volt nehéz kiszűrni a por és kosz közül, de, ha az nem lett volna, akkor is ott volt az az egyéni szag, amellyel minden ember rendelkezik, bármennyire is próbálja elfedni magát a civilizáció mesterséges szereivel. Caffrey szaga Petert mindig is egy nagyon ravasz, a ragadozók elől fürgén elcikázó kisemlősre emlékeztette, ami ugyan nagyon ártatlanul tudja fésülgetni aranyosan ható, hosszú füleit, de ki tudja milyen váratlan trükköt képes előhúzni az odújából.
A szagok mellett hamarosan már egy beszélgetés hangfoszlányai is segítették az ügynököt a tájékozódásban, így rövid időn belül, egy raktárajtón belesve megtalálta, amit keresett. Neal egy székhez kötözve csevegett három öltönyös úriemberrel. Peter meg mert volna esküdni rá, hogy ez nem szerepelt a tervben. Caffrey egyelőre szerencsére sértetlen volt, de a jól öltözött bűnözők egyre idegesebbek voltak tenyérbemászóan nyugodt foglyuk naivnak ható válaszaitól. Nem kellettek hozzá különleges képességek, hogy az ember észlelje a fokozódó feszültséget. Ahhoz viszont igen, hogy meghallja az épület felé közeledő óvatos léptek zaját.
Peter úgy gondolta, épp ideje közbelépni. A parancsoló hang, a fegyver a kezében és az információ, miszerint a többi ügynök körbevette az épületet, sem volt elég viszont a leghátul álló gengszternek. Talán csak nem hitt el, amit hallott, vagy csak a sarokba szorított áldozat ösztöne mozgatta, de mindenesetre azt képzelte, van még esélye. Félútig sem tudta felemelni a pisztolyát, már golyóval a vállában zuhant neki a mögötte fekvő ládáknak. A maradék két férfi pedig, mielőtt bármiféle menekülésre gondolhatott volna, az oldalról érkező Dianaval találta szembe magát. Miután a nő precízen leszerelte ellenfeleit, egy pillantással ellenőrizte, hogy alfája ép és egészséges, majd az időközben befutó többi ügynökre bízta a hatástalanítottakat.
Peter egy falkavezér elégedettségével állapította meg, hogy neki itt már több dolga nincs is. Mire Neal felé fordult, az már rég kötelékeitől megszabadulva igazgatta ruháját a széke mellett állva, mintha mi sem történt volna. Kezei láthatóan már régen szabadok voltak, de nem az ő műfaja volt, beavatkozni egy tűzharcba. Peter, immár megbizonyosodva arról, hogy Neilnek, a foglyul esésen kívül nagyobb baja nem esett, kezdte volna felemlegetni a tervtől való jelentős eltérést. A másik azonban megelőzte és lehengerlő vigyorral bizonygatta, hogy végeredményben igenis jól jártak, hiszen a körülmények ellenére, sikerült megszerezniük a kellő információkat. Az ügynök a nagy monológot bosszús morranással kommentálta.
- És mégis, Peter, hogyan találtál meg? - kérdezte végül a szélhámos.
- Követtem a szagodat. - hangzott blazírt hangon a felelet.
Neal a legtöbb emberről meg tudta mondani mikor hazudik. Úgy gondolta, többnyire Peter esetében is képes erre. De az, hogy most úgy érezte, a férfi a színtiszta igazat mondja, enyhén megakasztotta. Az FBI ügynök egy pillanatig kiélvezte a másik zavarát, majd a helyzetet oldandó, felemelte a kezében tartott kalapot.
- Ezt út közben találtam. - tette hozzá, sejtetni engedve ezzel a ruhadarab nyomravezetői mivoltát.
- Ah, köszönöm. - vigyorgott Caffrey, miközben elegáns mozdulattal a fejébe nyomta a kalapját. - Már azt hittem, végleg fel kellett áldoznom a szent cél érdekében. Sajnáltam volna, igazán jó darab.
- A másik ékszeredet majd az ügynökségen visszakapod. - Peter rosszmájú ragadozóvigyorával figyelte, ahogy Neal tiltakozóan rázza a fejét.
- Ahhoz nem ragaszkodom annyira. - mondta a szélhámos és hanyagul zsebre dugott kézzel elindult a kijárat felé. - Az ügynök két lépésből utolérte és barátian vállon veregette:
- De én igen.
***vége***