Atlantis - sorozatkritika, első rész spoilerekkel
A Merlin sorozatnak vége, így a készítők előálltak valami pótlékkal. Ugyanaz pepitában. Nem is lenne olyan nagy baj, csak nem sikerült olyan jól ez a sorozat, mint az elődje.
Tippjeim szerint a stáb több helyről is megkapta azt a kritikát, hogy a Merlin olyan sötét és drámai lett a végére, pedig az elején milyen aranyos kis matiné volt. Na, az Atlantis ezt a könnyed, délutáni hangulatot hivatott visszahozni. Talán kicsit el is túlozták, mert nekem személy szerint sok helyen túl burleszk vagy egyenesen béna poénok vannak. Ezen nem túl sokat segít a főhős egyik barátja, maga Herkules, aki kövér, undorító és szörnyű. Pitagorasz nem zavar, szerintem ő aranyos lenne, ha nem lenne a borzalmas lakótársa. A főhős szimpatikus, tisztára Peter Wingfield light.XD Ez a karakter ugyan felnőttebb, mint Merlin, de teljesen ugyanazokkal a morális gondokkal kell megküzdenie és nagyon hasonlóan is reagál, szóval pláne rokonszenves alak.
A történet meg az egész körítése kicsit fura. A főhős a jelenből kerül át egy szigetre, ahol van egy hatalmas város, Atlantis. Ez csak nevében az ismert város, semmiben sem különb egy átlag ókori fővárosnál. A népesség, az emberek viselkedése és rengeteg szöveg teljesen anakronisztikus, mint, ahogyan azt a Merlinben is megszoktuk. A görög mitológiát és legendákat úgy csűrik-csavarják az alkotók, ahogy éppen kedvük tartja, de, ha nem várunk mást, élvezetes az ógörög hangulat.
Engem jobban zavar az, hogy ugyan a főhős a jelenből jött, ez szinte sosem merül fel. Nem használ modern kifejezéseket, nem „varázsol” a modern világ találmányaival, nem sír az okostelefonja után, és még a két barátját sem igazán érdekli, hogy mégis ki a fene ő valójában. Nem mintha mi nézők amúgy bármit megtudtunk volna a főhős korábbi életéről a nevén meg a családján kívül.
Hogy miből élnek ezek hárman, azt pláne nem tudom.:D
További furcsaság, hogy ugyan a főhős ismer bizonyos mitológiai elemeket, olyanokat is, amit egy átlag amerikai vagy bármilyen huszonéves fiatal mondjuk nem, a saját nevéhez kötődő történetről fogalma sincs. Persze, ha lenne, mi lenne a pláne a történetben, tudom én. Bár eddig nem sok olyan történt, ami az eredeti legendában is (az első résztől eltekintve). De az is lehet, hogy a sorozat arról szól, hogy ő végigjátsza a legendát, és igazából csak emiatt történik majd meg és kerül bele a mítoszok közé, tehát ő előre nem is tudhat róla. Remélem nem ez lesz, mert Iaszon története eléggé ronda véget ér, ugyanis a „hős” igazából egy bunkó barom volt.XD
Az viszont nagyon tetszik, hogy a fentiekből kifolyólag, a főhős találkozik olyan emberekkel, akikről tudja előre, hogy mi lesz a sorsuk és azon őrlődik, hogy hogyan segítsen rajtuk vagy ne. Remélem, ezek közül az egyiket megmentik, mert nem akarok még egy Morganat, köszönöm.
Amúgy maguk a karakterek és a színészgárda sajnos messze nem olyan erős és vonzó, mint a Merlinben. A szimpi, bár elég semmilyenre írt főhősön és egy női szereplőn kívül senki nem tetszik igazán. Jó, Siddig bácsit szeretem, de ő itt nem sok vizet zavar.XD A jósnő meg egyenesen tehetségtelen.
Külön megjegyezném, hogy nagyon béna a főcím. Az, hogy úgy jön fel felirat a végén, mint a Merliné, az hagyján, de az a borzalmas CG cápa nagyon kiábrándító.
Viszont a ruhák nagyon szépek. Ariadne meg a királynő göncei nagyon tetszenek.
A fentiekből bizonyára az tűnik ki, hogy ez nem egy túl jó sorozat. Viszont van annyira érdekes számomra, görög mitológia fangirl számára, hogy nézzem, pláne egy ilyen főhőssel, még akkor is, ha a sorozat nem olyan jó, mint a Merlin.
Tippjeim szerint a stáb több helyről is megkapta azt a kritikát, hogy a Merlin olyan sötét és drámai lett a végére, pedig az elején milyen aranyos kis matiné volt. Na, az Atlantis ezt a könnyed, délutáni hangulatot hivatott visszahozni. Talán kicsit el is túlozták, mert nekem személy szerint sok helyen túl burleszk vagy egyenesen béna poénok vannak. Ezen nem túl sokat segít a főhős egyik barátja, maga Herkules, aki kövér, undorító és szörnyű. Pitagorasz nem zavar, szerintem ő aranyos lenne, ha nem lenne a borzalmas lakótársa. A főhős szimpatikus, tisztára Peter Wingfield light.XD Ez a karakter ugyan felnőttebb, mint Merlin, de teljesen ugyanazokkal a morális gondokkal kell megküzdenie és nagyon hasonlóan is reagál, szóval pláne rokonszenves alak.
A történet meg az egész körítése kicsit fura. A főhős a jelenből kerül át egy szigetre, ahol van egy hatalmas város, Atlantis. Ez csak nevében az ismert város, semmiben sem különb egy átlag ókori fővárosnál. A népesség, az emberek viselkedése és rengeteg szöveg teljesen anakronisztikus, mint, ahogyan azt a Merlinben is megszoktuk. A görög mitológiát és legendákat úgy csűrik-csavarják az alkotók, ahogy éppen kedvük tartja, de, ha nem várunk mást, élvezetes az ógörög hangulat.
Engem jobban zavar az, hogy ugyan a főhős a jelenből jött, ez szinte sosem merül fel. Nem használ modern kifejezéseket, nem „varázsol” a modern világ találmányaival, nem sír az okostelefonja után, és még a két barátját sem igazán érdekli, hogy mégis ki a fene ő valójában. Nem mintha mi nézők amúgy bármit megtudtunk volna a főhős korábbi életéről a nevén meg a családján kívül.
Hogy miből élnek ezek hárman, azt pláne nem tudom.:D
További furcsaság, hogy ugyan a főhős ismer bizonyos mitológiai elemeket, olyanokat is, amit egy átlag amerikai vagy bármilyen huszonéves fiatal mondjuk nem, a saját nevéhez kötődő történetről fogalma sincs. Persze, ha lenne, mi lenne a pláne a történetben, tudom én. Bár eddig nem sok olyan történt, ami az eredeti legendában is (az első résztől eltekintve). De az is lehet, hogy a sorozat arról szól, hogy ő végigjátsza a legendát, és igazából csak emiatt történik majd meg és kerül bele a mítoszok közé, tehát ő előre nem is tudhat róla. Remélem nem ez lesz, mert Iaszon története eléggé ronda véget ér, ugyanis a „hős” igazából egy bunkó barom volt.XD
Az viszont nagyon tetszik, hogy a fentiekből kifolyólag, a főhős találkozik olyan emberekkel, akikről tudja előre, hogy mi lesz a sorsuk és azon őrlődik, hogy hogyan segítsen rajtuk vagy ne. Remélem, ezek közül az egyiket megmentik, mert nem akarok még egy Morganat, köszönöm.
Amúgy maguk a karakterek és a színészgárda sajnos messze nem olyan erős és vonzó, mint a Merlinben. A szimpi, bár elég semmilyenre írt főhősön és egy női szereplőn kívül senki nem tetszik igazán. Jó, Siddig bácsit szeretem, de ő itt nem sok vizet zavar.XD A jósnő meg egyenesen tehetségtelen.
Külön megjegyezném, hogy nagyon béna a főcím. Az, hogy úgy jön fel felirat a végén, mint a Merliné, az hagyján, de az a borzalmas CG cápa nagyon kiábrándító.
Viszont a ruhák nagyon szépek. Ariadne meg a királynő göncei nagyon tetszenek.
A fentiekből bizonyára az tűnik ki, hogy ez nem egy túl jó sorozat. Viszont van annyira érdekes számomra, görög mitológia fangirl számára, hogy nézzem, pláne egy ilyen főhőssel, még akkor is, ha a sorozat nem olyan jó, mint a Merlin.