Jan 22, 2013 15:22
Szerintem annak is érthető, aki nem ismeri a szereplőket, de ha nem, akkor bocs.
Apáról fiúra
Gior megigazgatta Aquila vállán a köpenyt, a bérgyilkos pedig szótlanul és faarccal tűrte az atyáskodó gesztust, mint a napi rutin elengedhetetlen részét.
Sok évvel később, mielőtt esti portyázásukra indultak volna, Aquila lesimította Wasim gallérját, a tanítvány pedig magában elképedve, egy pár pillanatig mozdulni sem mert. Egy század is eltelt, mire az újdonsült vámpír kíváncsisága legyőzte félelmét, és megkérdezte mesterét, mire fel ez az állandó beleavatkozás az aznapi viseletébe. Wasim ezerféle reakcióra számított, de az a mondhatni zavar, amit Aquila arcán látott, teljességgel meglepte. Hallgatag mestere azon az estén a szokásosnál is szótlanabb volt, de ahogy Wasim később tapasztalta, a helyzet nem változott. Az a gallér az elkövetkező napok, majd évek során sem nyerte el Aquila tetszését és minduntalan igazításra szorult.
iromány,
rpg,
insomnia