Fic: Lost Girl - Az Ügy-fae-l
Megjegyzés 1.: Sok szeretettel Kírának.^^ <3
Megjegyzés 2.: teljesen családbarát, de a sorozat ismerete nélkül nem igazán élvezhető, vagy csak kevéssé.
Összefoglalás: hogyan ismerkedett össze Dyson és Trick. Mivel erre a sorozatban eddig egy lepkefingnyi utalás sem volt, szükségét éreztem betölteni a hiátust.
Figyelmeztetés: spoilereket tartalmaz Trick valódi személyét és Dyson múltját illetően. Előbbit úgy kb. az első szezon vége, utóbbit a második szezon 5. része fedi le.
Az Ügy-fae-l
Dyson gyanakodva méregette a vele szemben ülőt. A fickó egyszerűen öltözött, de ruháinak újszerű állapota nem éppen az átlag utazó életmódjáról árulkodtak. A termete apró volt, de volt valami a stílusában, ami magasabbnak mutatta a többieknél. A modora elsőre nyílt és barátságos, de szavai körmönfontak voltak és oda kellett rájuk figyelni. És túl sokat mosolygott. Dyson nem szerette az ilyen embereket. Minél szélesebb egy mosoly, annál több dolgot lehet mögé elrejteni.
De a sör, a helyhez képest viszonylag jó volt, a megbízás egyszerű, neki magának meg munkára, jobban mondva pénzre volt szüksége.
- Egyedül dolgozom, a saját módszereimmel. A fizetségem arany, a fele most a fele a munka teljesítése után. Nem kötök szerződést, a megállapodás szóban történik, és nem lehet útközben változtatni rajta. A megbízás egyszeri, minden további munka külön alku tárgya.
Ezek a feltételek Dyson reményei szerint végre lefedtek minden lehetőséget és elhárítottak minden trükköt, amivel csapdába lehetne csalni egy ilyen magafajta zsoldost. A korábbi esetek megtanították arra, hogy még a legegyszerűbb ajánlat mögött is a legmélyebb csapda rejtőzhet.
- Felőlem teljesen rendben van. - nyújtotta a kezét a törpe, majd miután megbeszéltek egy pár részletet a megbízással kapcsolatban, még egy kört rendelt maguknak, amivel jelentősen nőtt a farkas szemében.
A feladat egyszerű volt: meg kellett keresni valakit, majd értesíteni Tricket - mert így hívták a megbízót -, hogy hol tartózkodik az illető. Hasonlóan könnyű volt a következő megbízás is, majd az azután jövő is és ugyan ezeket később bonyolultabb vagy veszélyesebb ügyek is követték, Dyson egy idő után már nem számolta őket.
Ugyanígy volt a pénz kérdésével is. Pusztán a hagyomány kedvéért kötöttek szabályszerű alkut továbbra is minden egyes alkalommal, de a fizetés mikéntje és eszköze rugalmasabb formát öltött. Így váltak lassan a fizetséget szolgáló aranyak étellé, szállássá, új fegyverré és elsimított ügyekké, a megbízások pedig szívességekké.
Dyson továbbra is gyanította, hogy Trick nem teljesen az, akinek mondja magát, de a fae-világban mindenkinek vannak titkai. Sokkal fontosabb volt számára, hogy hosszú évek óta először volt olyan társaságban, hogy nem kellett folyton a háta mögé lesnie.
Egyik közös útjuk során a rejtélyre is fény derült, mikor egy nyolc faes akadályba ütköztek. A támadóknak egyértelműen Trickre fájt a foguk, de nem számoltak a testőrnek is beillő útitárssal. Dyson rövid idő alatt megritkította az ellenség sorait, akik sürgősen visszavonulót fújtak. A farkas töretlen harci kedvvel üldözte volna a menekülő prédát, de Trick többszöri kérésére futni hagyta őket. A támadók egyetlen lovas tagja, feltehetően a vezér, látva, hogy már nem követik, némi gerincet növesztve visszafordult. Tisztes távolságból és cirádás kelta átkokkal tarkítva esküdött meg arra, hogy Trick egyszer még megfizet a tetteiért és a szolgája sem lesz mindig ott, hogy megmentse. Dyson, akit még mindig fűtött a félbemaradt küzdelem heve, az utolsó megjegyzést nem hagyhatta szó nélkül.
- Nem vagyok senkinek a szolgája! - hörögte és lassan megindult a lovas felé.
- És mégis egy bukott király talpát nyalod. - vetette oda gúnyosan a másik, túlzott biztonságban érezve magát lova nyergében. De nem is volt tovább mit félnie, mert szavai megállították a közeledő farkast. Dyson pár pillanatig némán állt, mint egy kőszobor, maga elé meredve, majd lassan hátrafordult. Látta, hogy Trick arca elbizonytalanodik és bár nem állt szándékában bántani a másikat, mégis legbelül némi elégtételt érzett emiatt. Végigmérte törpe útitársát, majd harcias arckifejezését visszavéve ismét a támadó felé fordult.
- Ő nem a királyom. - mondta Dyson, kísérőleg megvillantva tűhegyes fogait. - Hanem a barátom. - A lovas hirtelen sokkal inkább fenyegetve érezte magát, mint annak előtte és sarkát a lova oldalába vágva, fejvesztve elnyargalt arra, amerről jött.
Megjegyzés 2.: teljesen családbarát, de a sorozat ismerete nélkül nem igazán élvezhető, vagy csak kevéssé.
Összefoglalás: hogyan ismerkedett össze Dyson és Trick. Mivel erre a sorozatban eddig egy lepkefingnyi utalás sem volt, szükségét éreztem betölteni a hiátust.
Figyelmeztetés: spoilereket tartalmaz Trick valódi személyét és Dyson múltját illetően. Előbbit úgy kb. az első szezon vége, utóbbit a második szezon 5. része fedi le.
Az Ügy-fae-l
Dyson gyanakodva méregette a vele szemben ülőt. A fickó egyszerűen öltözött, de ruháinak újszerű állapota nem éppen az átlag utazó életmódjáról árulkodtak. A termete apró volt, de volt valami a stílusában, ami magasabbnak mutatta a többieknél. A modora elsőre nyílt és barátságos, de szavai körmönfontak voltak és oda kellett rájuk figyelni. És túl sokat mosolygott. Dyson nem szerette az ilyen embereket. Minél szélesebb egy mosoly, annál több dolgot lehet mögé elrejteni.
De a sör, a helyhez képest viszonylag jó volt, a megbízás egyszerű, neki magának meg munkára, jobban mondva pénzre volt szüksége.
- Egyedül dolgozom, a saját módszereimmel. A fizetségem arany, a fele most a fele a munka teljesítése után. Nem kötök szerződést, a megállapodás szóban történik, és nem lehet útközben változtatni rajta. A megbízás egyszeri, minden további munka külön alku tárgya.
Ezek a feltételek Dyson reményei szerint végre lefedtek minden lehetőséget és elhárítottak minden trükköt, amivel csapdába lehetne csalni egy ilyen magafajta zsoldost. A korábbi esetek megtanították arra, hogy még a legegyszerűbb ajánlat mögött is a legmélyebb csapda rejtőzhet.
- Felőlem teljesen rendben van. - nyújtotta a kezét a törpe, majd miután megbeszéltek egy pár részletet a megbízással kapcsolatban, még egy kört rendelt maguknak, amivel jelentősen nőtt a farkas szemében.
A feladat egyszerű volt: meg kellett keresni valakit, majd értesíteni Tricket - mert így hívták a megbízót -, hogy hol tartózkodik az illető. Hasonlóan könnyű volt a következő megbízás is, majd az azután jövő is és ugyan ezeket később bonyolultabb vagy veszélyesebb ügyek is követték, Dyson egy idő után már nem számolta őket.
Ugyanígy volt a pénz kérdésével is. Pusztán a hagyomány kedvéért kötöttek szabályszerű alkut továbbra is minden egyes alkalommal, de a fizetés mikéntje és eszköze rugalmasabb formát öltött. Így váltak lassan a fizetséget szolgáló aranyak étellé, szállássá, új fegyverré és elsimított ügyekké, a megbízások pedig szívességekké.
Dyson továbbra is gyanította, hogy Trick nem teljesen az, akinek mondja magát, de a fae-világban mindenkinek vannak titkai. Sokkal fontosabb volt számára, hogy hosszú évek óta először volt olyan társaságban, hogy nem kellett folyton a háta mögé lesnie.
Egyik közös útjuk során a rejtélyre is fény derült, mikor egy nyolc faes akadályba ütköztek. A támadóknak egyértelműen Trickre fájt a foguk, de nem számoltak a testőrnek is beillő útitárssal. Dyson rövid idő alatt megritkította az ellenség sorait, akik sürgősen visszavonulót fújtak. A farkas töretlen harci kedvvel üldözte volna a menekülő prédát, de Trick többszöri kérésére futni hagyta őket. A támadók egyetlen lovas tagja, feltehetően a vezér, látva, hogy már nem követik, némi gerincet növesztve visszafordult. Tisztes távolságból és cirádás kelta átkokkal tarkítva esküdött meg arra, hogy Trick egyszer még megfizet a tetteiért és a szolgája sem lesz mindig ott, hogy megmentse. Dyson, akit még mindig fűtött a félbemaradt küzdelem heve, az utolsó megjegyzést nem hagyhatta szó nélkül.
- Nem vagyok senkinek a szolgája! - hörögte és lassan megindult a lovas felé.
- És mégis egy bukott király talpát nyalod. - vetette oda gúnyosan a másik, túlzott biztonságban érezve magát lova nyergében. De nem is volt tovább mit félnie, mert szavai megállították a közeledő farkast. Dyson pár pillanatig némán állt, mint egy kőszobor, maga elé meredve, majd lassan hátrafordult. Látta, hogy Trick arca elbizonytalanodik és bár nem állt szándékában bántani a másikat, mégis legbelül némi elégtételt érzett emiatt. Végigmérte törpe útitársát, majd harcias arckifejezését visszavéve ismét a támadó felé fordult.
- Ő nem a királyom. - mondta Dyson, kísérőleg megvillantva tűhegyes fogait. - Hanem a barátom. - A lovas hirtelen sokkal inkább fenyegetve érezte magát, mint annak előtte és sarkát a lova oldalába vágva, fejvesztve elnyargalt arra, amerről jött.