Filmkritikák 2012.03.14
Halhatatlanok (Immortals): Kizárólag a rendező miatt néztem meg. Nem tudom se leírni, se kiejteni a fazon nevét, de a legelképesztőbb és földhözvágóbb látványt tudja a vászonra varázsolni. Tarsem Singh, így hívják. A The Fallt és az új Hófehérkés filmekből a Tükröm, tükrömet ő csinálta, valamint még régebben a Sejtet. Én a Fallt láttam és mondhatom a leggyönyörűbb film a világon. A fazonnak olyan ötletei vannak, hogy elképesztő. Na, a Halhatatlanok meg amúgy egy középszerű hősfilm lenne, ha nem ez a rendező csinálta volna. A fickó hallott olyanról, hogy görög mitológia, de valószínűleg nem találta elég ötletesnek, ezért átírta és feldobta egy kicsit.XD Előre szólok, nagyon brutális dolgok vannak benne. De amúgy érdemes megnézni. Már csak azért is, mert a görög istenek végre egy teljesen szokatlan koncepcióban láthatóak. Fiatalok, szépek és esendők. Zeuszt pedig az új Aramis játsza. Szerintetek?:D
The Artist - A Némafilmes: annyira túl volt ajnározva és annyi Oscart nyert, hogy muszáj volt megnéznem már, mi ez az őrület körülötte. És mondhatom megérte. A némafilm intézményét szeretettel kifigurázó, de a lehetőségeit teljes mértékben kiaknázó és szép emléket állító film. Minden stílusjegyre figyeltek, a képméretre, a feliratozásra, a zenére, a mimikára és még arra is, hogy hangyányit gyorsítva legyen az egész. Roppant ügyesen bánt a hangokkal a rendező. Igen, hangok. Ugyanis egyes jelenetekben nagyon ügyesen bele vannak csempészve jelentőséggel bíró hangok. Zseniális keverése a két műfajnak. A fények is fantasztikusak. Az egésznek megvan az a régi selymes fénye, ahogyan ez valóban kinézett akkoriban. A színészek is nagyon jók. A főhős valóban zseniális, de mindenki iszonyú jó. A történet nagyon klasszikus és kiszámítható, de az ember ezt elvárja és ettől függetlenül végig lekötött. Ez a film igazából egy szeretettel és aprólékos odafigyeléssel szerkesztett tanulmány a korról és a műfajról. Nehéz megítélni, hány Oscart ér, hiszen annyira egyedi és emiatt egy csomó olyan eszközzel tudtak dolgozni, ami a többi filmesnek most nem adatik meg. A rendező díja mindenképpen kiérdemelt. A többire azt mondanám, hogy valóban minden zseniális volt benne, de iszonyú nehéz összehasonlítani és örülök, hogy nem nekem kellett elbírálni.
Frost/Nixon: meg kell nézzétek és igyekszem hozzá kedvet csinálni. Egyrészt szintén a hírneve, másrészt a színészek miatt néztem meg. Mert Michael Sheen egy zseni. A valóságon alapuló film röviden arról szól, hogy egy angol talkshowman David Frost meginterjúvolja Richard Nixon volt amerikai elnököt. Természetesen főleg a Watergate botrány miatt, de vesznek elő mindent. A film szépsége, hogy nem kell tudni mi történt. Én sem tudok semmit az ügy részleteiről, meg bármi egyébről, amiről Nixon tehetett. A film nem erről szól. A film egy fura angol manus és egy ravasz vénember agycsatájáról szól. Az előbbi vissza akarja szerezni a hírnevét és élete legnagyobb dobására készül, az utóbbi pedig vissza akarja állítani a méltóságát az emberek szemében. Nem mondom meg, kinek mit sikerült elérnie, nézzétek meg. Én magamtól neki nem álltam volna egy ilyennek, de mondhatom tövig rágtam a körmöm, annyira izgalmas az egész. Kicsit dokumentarista hangvételű, akkori híradás stílusban pörög az operatőri munka, bevágnak beszélgetésrészleteket a szereplőkkel. Ezek adják meg az egész száz százalékban korhű hangulatát. A jelmezesnek és a sminkesnek is adnék egy-egy díjat. És érdekes módon nem egyszernézős film. Legalábbis nekem nem lesz az.
Almost strangers (többféle címe van): egy angol darabból készült, három részes, angol minisorozat úgymond. A főhős Matthew Macfadyen lánykorában…és törülközőben, ami nagyon fontos.XD Amúgy a film hangulata az, ami odaragasztja az embert a képernyő elé. Egy hatalmas családot összeránt ismerkedni az egyik dúsgazdag öregúr és meghívást kap a fekete bárányként elkönyvelt oldalág is. A főhős fiatalembert nem ismeri még senki a családban, de máris tőle várják a változást. Ő pedig megfigyel, felfedez és próbál kibogozni ezer éves titkokat. Csendeses folydogáló, mégis izgalmas, kicsit titokzatos film, remek színészekkel és ügyes rendezéssel. Nagyon tudom ajánlani.
Underworld - Awakening: hogy belekapjunk a popcornba is egy kicsit. A negyedik rész végre folytatja a szálat ott, ahol a második abbahagyta. Meglepő módon ötletes fordulattal és történettel jöttek elő.
Tudjuk, hogy a film csak azért készült el, mert a producer/rendező/író szereti a feleségét szexi bőrruhában látni, ettől függetlenül fogyasztható lett.:D Egyedüli nagyobb problémám a túlságos vérfröcsögés. Egy-két jelenet igencsak gusztustalanra sikerült és nagyon az akció mentek rá. A történet már megint félbe lett hagyva, de legalább az én romantikus lelkivilágom, aki igazából csak Michael miatt nézi az egészet, megnyugodhatott egy kicsit.:D Tetszett, hogy vannak új, sidekick szereplők, akik nem halnak meg. Remélem megtartják őket és sikerül összehozni a világbékét. Én igenis várom a folytatást.XD
Dean Spanley: új-zélandi film. Ez lenne az újságban. Mert nehéz megadni a műfaját. Vicces is meg dráma is. És roppantmód furcsa. Úgy emlékszem se időt, se helyet nem adnak meg, de valahol az előző század első felében játszódik és talán valóban Új-Zélandon. Egy férfi (Jeremy Northam) próbál kijönni borzasztó természetű apjával (Peter O’Toole). Megismerkednek egy tiszteletessel (Sam Neill), aki előző életében kutya volt, valamint egy mindenes kalandorral (Bryan Brown), és együtt felfedeznek egy régi családi történetet, ami mindannyiukat összeköti. Azt hiszem ez a legjobb leírás. Nem tudom, milyen az eredeti regény hangulata, de a filmé nagyon különleges. A zseniális színészi munka pedig leköti az embert ebben a „fogalmad sincs, mit akarnak ezzel” történetben. Érdemes leülni elé.:)