Összességében egész jó volt. Nem hangzik túl biztatóan, mi? De körülbelül ezt tudom mondani erre a darabra, amiben voltak jó ötletek, több érdekes koncepció, jó színészek, egész értelmes zene és szöveg, de valahogy nem állt össze.
Igaz, ez még a premier volt, az egész megannyi gyermekbetegséggel küzdött, mint a forgószínpadról leeső színészek, a meggyulladó és néhol széteső díszlet és a főhős akadozó mikrofonja.
Láthatóan a rendezőnek voltak merész és új ötletei, de ezek nem fértek össze egy musicalben. Vagyis az egyik felük, a látvány, a vetítés, a forgószínpadok és a fények igen. Azok egy látványos show elemei voltak. De engem az végig jelenlevő óramotívum és a sajnos csak egy jelenetben megvillantott kettős elme koncepciója sokkal jobban érdekelt volna. Abból kellett volna egy drámát rendezni, kevés díszlettel, a színészeket és a színészetet előtérbe helyezve. Remélem lesz bátorsága a rendezőnek, hogy azt is megvalósítsa. Tudom, manapság a show a népszerűbb, de a dráma lenne a színvonalasabb.
Visszatérve a musicalhez. A történet ugyanúgy volt elhibázva, mint az eddigi összes feldolgozás, amit láttam. Egy egész első felvonás ment el arra, hogy megszülessen Monte Cristo grófja. Persze, tudom, hogy ez nagy fontos, kell a magyarázat, de ez a könyvnek maximum egyharmadát teszi ki, és nem szabadna egy musical felét rááldozni. A második felvonásban jött a tényleges cselekmény.
Természetesen az egész ármánykodást nem lehet egy ilyen műfaj keretein belül élvezhetően előadni, hiszen a zene az érzelmek bemutatására alkalmas. Így nem vártam el, hogy minden részletre kitérjenek, de azért egy-kettőre érdemes lett volna. Nem is a kihagyott, mint inkább az átírt részek zavartak a legjobban. Ezek közül is Hayde. Őt egy egyiptomi táncosnő-utcalány kombinációban dobták a színpadra, aki szereti a grófot, a grófról meg nem volt alkalmunk megtudni, hogy mit érez iránta. Namármost így Hayde lényege vész el, pedig úgymond ő a megmentő angyala a grófnak és Alberttel együtt ő személyesíti meg a főhős belső hangját, gondolatait, amelyek a végén a helyes útra terelik. Itt meg kaptunk egy cseppet sem kecses kurvát, akit néha a gróf teljesen random módon lesmárolt a háttérben.
Albert ugyanígy el volt rontva, egy hisztis kis pöcs volt, ráadásul az egyetlen rossz színész is a színpadon. Nem tudott mozogni, egyhelyben állni sem normálisan, selypített és motyogott.
Az összes többi színész nagyon jó volt, még a rendező is, aki Edmondot játszotta.:) Edmond Dantest és Monte Cristo grófját pedig két külön ember játszotta. Briliáns ötlet. Egyetlen egy jelenet erejéig pedig együtt voltak a színpadon és vitatkoztak. Ez volt az az ötlet, amire az elején utaltam, hogy megnéztem volna külön darabként.
Roppantul tetszettek a kalózok. Mind a történetbe való beleszövésük, mind a színészeik és a szövegeik zseniálisak voltak. A színpadot sokszor kellett átrendezni, és ők töltötték ki a pakolási szüneteteket.
Egy nagyon jópofa ötlet volt magának Dumasnak a szerepeltetése. Háromszor jelent meg a színen, amikor új helyszínre érkeztünk. Ő vezette be a nagyobb fejezeteket kaján vigyorral, mint az Ördög.:D
Valamelyik Vastag tesó volt és így, hogy nem nyálas popszámot énekelt, kifejezetten tetszett.
Apróság még, hogy az ellenfél ügyészt a CIB bankos állatorvos játszotta.^^
Amúgy gonosz módon beszólnék arra, hogy virított az előadásból az, hogy „Nem volt pénzünk Feke Pálra”.XD Mert Monte Cristo grófja egy az egyben olyan kaliberű csávó volt és olyan számokat is adtak neki, olyan szöveggel, amiket eddig Feke Pali nyomott. Köhöm.
Ezzel elérkeztünk a zenéhez. Nem volt rossz, de jó sem. Nagyon sok lopott dallam és szövegrész volt benne a Három testőr, Rómeó és Júlia és ki tudja még miből. Nem volt egy egyéni, megjegyezhető dallammotívum az egészben. Egyedül a kalózoknál éreztem valami egyéni szövegvilágot. Szóval hallgathatóan jó volt, de semmi különleges és egyéni. Pláne, hogy a hangosítás eltorzult a darab végére és a szöveget már alig lehetett hallani az üvöltő zene miatt.
A díszletből még, a szerintem túl sok mozgóelem mellett, meg kell említeni a középen elhelyezkedő homokóra alakú emelvényt, ami kifejezetten tetszett.
A vége. Nem volt neki. aki nem olvasta a könyvet, az mondjuk végig nézett szerintem, hogy ez vajon miről szól, de a végén még mi is ledöbbentünk. Állítólag ez a divat most, hogy ránk bízzák. A gróf és Albert állnak egymással szemben, eldördül egy lövés, de hogy ki talált el kit, azt nem tudjuk meg. Aztán hirtelen jön egy visszaemlékezés, amikor a gróf asszem leesik a börtönből a tengerbe…öhm…helo?^^” Hát ez gáz volt. És ahogy a körülöttünk ülőket néztem, nekik se nagyon jött be.
Na, kb. ennyi. Közepes. Sajnálom, hogy a sok jót elnyomta a sok TÚL. A Három testőr musical sokkal jobb volt.:)