Csak úgy...
Gondoltam, ideje hogy hírt adjak magamról, ha valaki esetleg aggódott miattam :P. Megvagyok, minden oké, csak kissé elfoglalt voltam mostanában, ezért a livejournalomra se volt időm. Itt volt egyik legjobb barátnőm, és Ghost Whisperert néztünk ezerrel. Imádom azt a sorozatot, nagyon. Remélem, egyszer én is megtalálom a magam Jimjét. Két volt osztálytársnőm boldog menyasszony, egy pedig egyenesen feleség és várandós kismama. Tudom, hogy ez húszévesen ma már nem megszokott, de... szép. Momentán teljesen azt érzem, hogy nem akarok mást, mint férjet, házat, gyereket, francba az egyetemmel és karrierrel. Normális ez? Tőlem semmiképpen nem az....Nem mintha attól kéne félnem, hogy ebbőkl bármi is összejön, mert szarok a jegyeim, a magánéletem még mindig egy csődtömeg, és ott a nőgyógyászati gondom is. De ettől függetlenül boldog vagyok, főleg mert a drága fiaim, azaz a német futballválogatott döntős az EBn, ÉS végre eljutottam az első köhömszerűségig a Vadászösztönben, a hosszabb wincest-ficemben, yeah...