Búcsúlevél, első vázlat
Egy hete szibériai ginzeng helyett panax-g ampullák görgőznek szerte-szét a szobában, amikor szellőztetek. Az első alkalommal Waszlavik Gazember Lászlót láttam a felhők között a KSH épületén lovagolni kackiásan, a víziók azóta eltűntek, azt hiszem, szerencsére. A hatásmechanizmusa Blacky szerint olyan, mintha egy felest húzna le az ember, az első hőhullámig legalábbis, utána semmi sem történik. Nála. Én vagy narkolepsziába fulladok, vagy az ADHD-s szindrómáim erősödnek, ami azért minden, csak éppen az nem, aminek történnie kéne, elvégre is két kézzel kapkodok a kreativitás után, ami sem alvással, sem alvás nélkül nem jön. Viszont ragyogóan megcsinálom helyette a kung-fu filmek nehezékkel ellátott kötélgyakorlatait, háromszor olyan lassan, vizes lepedővel.
A főnököm ezt nem tudja, ezért - miután 45 nappal eltolta a fizetésem átutalásának határidejét, én pedig tombolva mentem be - ki is rakott a munkahelyemről (hiába lobbizott értem bent a fél mobilgárda), ahol idestova másfél évet húztam le, a kisfőnököm pedig ezután közvetlenül felszólított, hogy ha főállásúként akarok bent náluk elhelyezkedni (note: eddig sem volt sem státusz, sem szerződés), akkor talán a saját ötletemre erősítsek rá, amit odavittem és kezdjek nekik cikkeket szállítani. Second note: négy hónapon belül harmadjára hív "izgalmas esti partyra" a kisfőnök, a harmadik alkalommal enyhe italozás után karaoke, PS EyeToy és hasonló konzolos partyjátékok várják az érdeklődőket. Third note: az első alkalommal egy doboz szerpentinsprayt elhasználtak a cég wcjében, miután az egyik meghívott barát atomra telerókázta a helyiséget. Sanda gyanúm, hogy a kisfőnök sosem volt még golyómélyen egy lyukban sem, igaz, erre nem is adnak főállású státuszt.
Úgyhogy végre nincs időm csinálni a meglévő munkáimat. A Dose második számára még egy hetet adtam magamnak (ezt az interjúikat éppen író bandákkal és DJkkel is tudatosítani kéne), az újságokat már jelenleg gecire utálom, hogy nem tudom befejezni, de Gazember László nagyon lovagol, a legerősebb ginzengemet, amit még egy nagyon zajos délután kaptam az Inside előtti kávézóban ("vitamin is van benne, ez ilyen keverék!"), már több hónapja Tibor mellényzsebében láttam eltűnni. (Jóhogy, miután szivacsosra használtam az agyam, inkább lepasszoltam neki, bizonyítottan jobb toleranciaszintje van.) A Hellevator DVD is végre megjött ma, Gusha no bindu me néven jobban ismerhetitek, steampunk-cyberpunk átmenet egy liftben, kilencven percben, túszdráma-szindrómával. (Van még négy ampulla.)
Ami a többit illeti, végre hivatalosan is nekiálltam japánul tanulni, van egy iszonyatosan hangos rádiós dupla ébresztőórám, amit két nap alatt tanultam meg álmomban kikapcsolni (de csak duplájáért adom el, cserébe az ÉN kézlenyomatom van rajta, rá is verem, ha kell, de akkor huszonötezer alatt nem vihetitek el), pár hónapja szétgőzölt fejjel élek, elégedetlen vagyok, alig figyelem a külvilág eseményeit, főként azért is, mert a legtöbb olvasómban látatlanul is csalódtam, ha látva, akkor meg főként. Nem tudsz mutyizni, ez a magyar biznisz lényege, mondta egy régi barátból vált ex-üzlettárs és lehet, hogy igaza van, ez az egyik olyan mondat, amire a legtöbbet gondoltam az elmúlt pár hétben.
Már csak három ampulla.
A főnököm ezt nem tudja, ezért - miután 45 nappal eltolta a fizetésem átutalásának határidejét, én pedig tombolva mentem be - ki is rakott a munkahelyemről (hiába lobbizott értem bent a fél mobilgárda), ahol idestova másfél évet húztam le, a kisfőnököm pedig ezután közvetlenül felszólított, hogy ha főállásúként akarok bent náluk elhelyezkedni (note: eddig sem volt sem státusz, sem szerződés), akkor talán a saját ötletemre erősítsek rá, amit odavittem és kezdjek nekik cikkeket szállítani. Second note: négy hónapon belül harmadjára hív "izgalmas esti partyra" a kisfőnök, a harmadik alkalommal enyhe italozás után karaoke, PS EyeToy és hasonló konzolos partyjátékok várják az érdeklődőket. Third note: az első alkalommal egy doboz szerpentinsprayt elhasználtak a cég wcjében, miután az egyik meghívott barát atomra telerókázta a helyiséget. Sanda gyanúm, hogy a kisfőnök sosem volt még golyómélyen egy lyukban sem, igaz, erre nem is adnak főállású státuszt.
Úgyhogy végre nincs időm csinálni a meglévő munkáimat. A Dose második számára még egy hetet adtam magamnak (ezt az interjúikat éppen író bandákkal és DJkkel is tudatosítani kéne), az újságokat már jelenleg gecire utálom, hogy nem tudom befejezni, de Gazember László nagyon lovagol, a legerősebb ginzengemet, amit még egy nagyon zajos délután kaptam az Inside előtti kávézóban ("vitamin is van benne, ez ilyen keverék!"), már több hónapja Tibor mellényzsebében láttam eltűnni. (Jóhogy, miután szivacsosra használtam az agyam, inkább lepasszoltam neki, bizonyítottan jobb toleranciaszintje van.) A Hellevator DVD is végre megjött ma, Gusha no bindu me néven jobban ismerhetitek, steampunk-cyberpunk átmenet egy liftben, kilencven percben, túszdráma-szindrómával. (Van még négy ampulla.)
Ami a többit illeti, végre hivatalosan is nekiálltam japánul tanulni, van egy iszonyatosan hangos rádiós dupla ébresztőórám, amit két nap alatt tanultam meg álmomban kikapcsolni (de csak duplájáért adom el, cserébe az ÉN kézlenyomatom van rajta, rá is verem, ha kell, de akkor huszonötezer alatt nem vihetitek el), pár hónapja szétgőzölt fejjel élek, elégedetlen vagyok, alig figyelem a külvilág eseményeit, főként azért is, mert a legtöbb olvasómban látatlanul is csalódtam, ha látva, akkor meg főként. Nem tudsz mutyizni, ez a magyar biznisz lényege, mondta egy régi barátból vált ex-üzlettárs és lehet, hogy igaza van, ez az egyik olyan mondat, amire a legtöbbet gondoltam az elmúlt pár hétben.
Már csak három ampulla.