drabble
Rezegni kezdett a telefonja a szűk farmer zsebében, és eltartott egy jó ideig, míg sikerült előbányásznia. Az utóbbi időben minden nadrágja összement a mosásban.
Mivel már így is túl sokat váratta a hívót, anélkül csapta fel a zöld mobilt, hogy megnézte volna, ki hívja.
-Igen, tessék? - szólt bele kissé zihálva.
-Tadaima - dörmögött bele egy mély és fáradt hang a másik oldalon.
-Jin! - kiáltott fel meglepetten Kame. - Hogyhogy?
-Hazarángattak három nappal előbb, valamit alá kell írnom. Hol vagy?
-Hazafelé tartottam éppen - felelte készségesen a fiatalabb; késő este volt már. - Minden rendben ment?
-Azt hiszem, mondhatom, hogy fantasztikus voltam - válaszolta Jin, és lehetett hallani a hangján, hogy önelégülten vigyorog. - Megveszek egy jó ramenért. Oka-sannál egy óra múlva?
Kame azonnal bólogatni kezdett, majd eszébe jutott, hogy ezt a másik nem látja.
-Persze, persze, szerintem ott leszek talán hamarabb is, ha ez a fránya forgalom is úgy akarja. - Grimaszolt egyet, ahogy meglátta felvillanni az újabb piros lámpát.
-Fogalmad sincs, mi az a forgalom, míg nem vezettél L.A. utcáin - válaszolta Jin, és belebújt a kabátjába. Úgy döntött, sétálva teszi meg az utat a kis ramen étteremig. Alig egy órája tette be a lábát a hideg lakásába, és a jet lag még váratott ugyan magára, de már érezte, hogy ha nem frissíti fel magát kicsit, hamarabb kidől, mint hogy megenné a harmadik tányér tésztalevest. - Itthon is minden rendben volt?
-Fogjuk rá. A szokásos hajtás. De egy csomó dolgot akarok mesélni a Goingról, ember, hogy én kikkel nem találkoztam az utóbbi időben. Ilyenkor imádom ezt a melót - nevetett fel halkan Kame, és sebességbe tette az autót, ahogy lassan elindult a sor.
-Unokahúgod fogai? - A baseball témát úgy döntött, hagyhatják későbbre, fogja még aznap este hallani eleget.
A fiatalabb most már önfeledten röhögött.
-Mínusz még kettő, viszont most már nagyjából kint vannak neki az elsők. Egyszerűen fantasztikus látványt nyújt, majd megmutatom, van kép nálam a telefonomban.
-Jól van, na, akkor úgy egy óra és látlak. Igyekezz időben odatolni a dagadt segged, vagy nem várlak meg!
-Oi! - Már csak a bippegés felelt, és Kame morogva tartotta el a fülétől a készüléket. - Te vagy a dagadt, baka!
Végül Jin volt az természetesen, aki késett, tekintve, hogy utált várni másokra, ellenben, ha rá vártak az teljesen korrekt volt. Óriási vigyor terült el az arcán, ahogy meglátta az eldugott kis éttermet. Évek óta jártak már ide Kaméval, hébe-hóba, mikor jutott egymásra pár órájuk. A tulajdonos néni imádta őket, amiért képesek voltak magukba tömni a fél kínálatot, és mindig volt számukra néhány kedves szava. Fogalma sem volt róla, hogy Japán két legismertebb embere találta meg az éttermében a menedéket, de így volt ez jól.
Elhúzta a vékony fa ajtót, és rögtön megcsapta az orrát a főlő ételek ínycsiklandozó illata.
-Irrasshai! - kiáltott ki a konyhából a néni, és a kezeit törölgetve kukkantott ki, hogy lássa, ki érkezett.
-Oka-san! - Üdvözölte őt biccentve.
-Á! Isten hozott, a barátod már vár - mutatott oda a szokásos helyükre.
-Köszönöm.
Alig három lépés volt, míg átszelte a helyiséget, de addigra már Kame is talpon volt. Suta vigyorral az arcán, és csillogó szemekkel nézett rá, majd kinyújtotta a kezét.
-Okaeri!
-Tadaima! - felelte Jin, és hasonló arckifejezéssel fogadta el a baráti kézfogást.
---
Azt hiszem, erre mondják, hogy rushed x'D Ez most csúnya volt, mert elolvastam Timi postját, és muszáj volt.
Timi, sajnálom <3 Holnapra már mosolyogva, jó? És teljesen őszintén <3
Mivel már így is túl sokat váratta a hívót, anélkül csapta fel a zöld mobilt, hogy megnézte volna, ki hívja.
-Igen, tessék? - szólt bele kissé zihálva.
-Tadaima - dörmögött bele egy mély és fáradt hang a másik oldalon.
-Jin! - kiáltott fel meglepetten Kame. - Hogyhogy?
-Hazarángattak három nappal előbb, valamit alá kell írnom. Hol vagy?
-Hazafelé tartottam éppen - felelte készségesen a fiatalabb; késő este volt már. - Minden rendben ment?
-Azt hiszem, mondhatom, hogy fantasztikus voltam - válaszolta Jin, és lehetett hallani a hangján, hogy önelégülten vigyorog. - Megveszek egy jó ramenért. Oka-sannál egy óra múlva?
Kame azonnal bólogatni kezdett, majd eszébe jutott, hogy ezt a másik nem látja.
-Persze, persze, szerintem ott leszek talán hamarabb is, ha ez a fránya forgalom is úgy akarja. - Grimaszolt egyet, ahogy meglátta felvillanni az újabb piros lámpát.
-Fogalmad sincs, mi az a forgalom, míg nem vezettél L.A. utcáin - válaszolta Jin, és belebújt a kabátjába. Úgy döntött, sétálva teszi meg az utat a kis ramen étteremig. Alig egy órája tette be a lábát a hideg lakásába, és a jet lag még váratott ugyan magára, de már érezte, hogy ha nem frissíti fel magát kicsit, hamarabb kidől, mint hogy megenné a harmadik tányér tésztalevest. - Itthon is minden rendben volt?
-Fogjuk rá. A szokásos hajtás. De egy csomó dolgot akarok mesélni a Goingról, ember, hogy én kikkel nem találkoztam az utóbbi időben. Ilyenkor imádom ezt a melót - nevetett fel halkan Kame, és sebességbe tette az autót, ahogy lassan elindult a sor.
-Unokahúgod fogai? - A baseball témát úgy döntött, hagyhatják későbbre, fogja még aznap este hallani eleget.
A fiatalabb most már önfeledten röhögött.
-Mínusz még kettő, viszont most már nagyjából kint vannak neki az elsők. Egyszerűen fantasztikus látványt nyújt, majd megmutatom, van kép nálam a telefonomban.
-Jól van, na, akkor úgy egy óra és látlak. Igyekezz időben odatolni a dagadt segged, vagy nem várlak meg!
-Oi! - Már csak a bippegés felelt, és Kame morogva tartotta el a fülétől a készüléket. - Te vagy a dagadt, baka!
Végül Jin volt az természetesen, aki késett, tekintve, hogy utált várni másokra, ellenben, ha rá vártak az teljesen korrekt volt. Óriási vigyor terült el az arcán, ahogy meglátta az eldugott kis éttermet. Évek óta jártak már ide Kaméval, hébe-hóba, mikor jutott egymásra pár órájuk. A tulajdonos néni imádta őket, amiért képesek voltak magukba tömni a fél kínálatot, és mindig volt számukra néhány kedves szava. Fogalma sem volt róla, hogy Japán két legismertebb embere találta meg az éttermében a menedéket, de így volt ez jól.
Elhúzta a vékony fa ajtót, és rögtön megcsapta az orrát a főlő ételek ínycsiklandozó illata.
-Irrasshai! - kiáltott ki a konyhából a néni, és a kezeit törölgetve kukkantott ki, hogy lássa, ki érkezett.
-Oka-san! - Üdvözölte őt biccentve.
-Á! Isten hozott, a barátod már vár - mutatott oda a szokásos helyükre.
-Köszönöm.
Alig három lépés volt, míg átszelte a helyiséget, de addigra már Kame is talpon volt. Suta vigyorral az arcán, és csillogó szemekkel nézett rá, majd kinyújtotta a kezét.
-Okaeri!
-Tadaima! - felelte Jin, és hasonló arckifejezéssel fogadta el a baráti kézfogást.
---
Azt hiszem, erre mondják, hogy rushed x'D Ez most csúnya volt, mert elolvastam Timi postját, és muszáj volt.
Timi, sajnálom <3 Holnapra már mosolyogva, jó? És teljesen őszintén <3