Perfect bath

[cicusod69]

Mű címe: Perfect’s bath

Szerző: naomi69 vagy ha jobban tetszik Cicusod69

Fanartom

Figyelzetetés: Slash, Shounen-ai, Trágár nyelvezet, PWP

Megjegyzés: AU, Humor, Drarry

Korhatár: 18

Jogok: A szereplők és a helyszínek teljes joga J.K. Rowling asszonyság kezében vannak.

Jelölések:
Gondolatok
: Párszaszó:

Történet: Drarry!! Draco nem is sejtette milyen borzalmak érik azon a bizonyos estén… Madam Pomfrey, maszturbáló Potterek és egyéb lények. Mi lesz itt?

9. fejezet

10. fejezet.

Piton pov

A félhomályos szobában két férfi mozgott izzadtan, és míg az egyik halkan kuncogott, a másik lihegve és tekergőzve feküdt alatta. Perselus keményen próbált ellenállni a merevedése körül táncoló huncut nyelvecskének. Lehelete szinte párát vetett a szobában, ahogy egy elkínzott nyögéssel megadta magát a lüktető szenvedélynek. A görcsök rántásaival egyidőben, újra meg újra belespriccelt az egyik Weasley fiú szájába.

Az elégedetten cuppogva masszírozta ki belőle az összes spermát, majd ahogy végzett, felpattant a még mindig utóremegő bájitalmesterről, és beviharzott a fürdőszobába, láthatóan még mindig szájában tartva a kisimogatott anyagot. A fürdőből vékony csíkban éles fény tört be a szobába.

Perselus ragacsosnak és szinte forrónak érezte a bőrét, így erőt véve magán, áthengeredett az ágy azon szétdúlt részére, ami kellemesen lehűlt a hajnali hidegebb levegőtől.

Aaaa, de jó hűs!

Épp belemerülni készült az orgazmust követő álmosságba, amikor a fürdőszoba felől hangos ordítás (Fred te állat! Êtes-vous normaux? *Te normális vagy?*), és pancsolás hallatszott. Perselus szemei hirtelen kipattantak.

Mit csinált ez az idióta? Legközelebb lenyeletem vele.

Nehézkesen felnyomta magát az ágyon, majd oldalát finoman megkapirgászva ő is benyitott a fürdőszobába.

Ott épp az egyik Weasley fojtogatta a másikat, míg a szőke fennhangon biztatta franciául az erőszaktevőt. Az egyetlen közös vonásuk az, hogy vizesek és teljesen felizgultak voltak.

Mmmm…

Bár most élvezett el, máris érezte, hogy bőre libabőrös lesz a rátörő vágytól.

- Engedd el, Weasley! Van egy jó módszerem, hogy büntessük meg, hogy egy életre megtanulja hol a helye!

A fiúk, mihelyst meghallották mély hangját, rögtön abbahagyták amit csináltak, és ránézték.

Perselus odalépett a bájitalos táskájához, amit külön a fürdőhöz készített, és belenyúlva előhúzott egy pici, zöld színű üvegcsét, majd felmutatva kicsit megbillentette. Annyira élvezte a helyzetet! Ez volt élete eddigi legjobb vakációja, pedig még csak tegnap érkeztek! Ha valaki most akarná elrángatni innen, valószínűleg a képébe röhögne!

- Ez itt a kezemben, egy osztriga, dekoncentrált trempfro-genny és murmánc-mirigy alapú keverék. Valamelyikőtök meg tudja mondani, hogy mi lehet ez?

Fred Weasley fokozatosan elborzadó, míg testvére a felfedezéstől élemedett szadista vigyoráért már megérte az üst fölött görnyedni két hónapon keresztül ezért a pár cseppért.

- Az ott… csak nem? - hebegte Fred.

- De bizony! - Perselus szinte énekelte, és hatalma teljes tudatában felnevetett.

- Perseluuuus! Gyere előőő, tudom, hogy már ébren vagy! - hallatszott a fürdőn kívülről Dumbledore csilingelő hangja. - Harry és a te kis Dracód nem töltötték az ágyukban az éjszakát. Most már tényleg nagyon nagyon valószínű, hogy elvesztek! - Vagy inkább leléptek?  - gondolta közben Piton. - Haaahóóó!

Perselus reszketegen fújta ki a levegőt és hunyta le a szemét. Csak kapja a kezei közé azt a két kis fattyút! Életük végéig bűnhődni fognak ezért!

Harry Pov

Harry háta keményen csapódott neki a huszonkettes számú szoba ajtajának. Száját teljesen elfoglalta párja fürge, selymes nyelve, míg kezei a nadrágja csatján piszmogtak. Harry vakon tapogatózott a kilincs után, ami egy szerencsés mozdulat során lenyomódott, és végre beengedte őket a szobába. Bár meg kellett hagyni, annak is meg lett volna a maga varázsa, ha hagyja magát az ajtónak döntve meghágni.

Teljesen Dracóba feledkezve, az első torokköszörülést Dariusnak tulajdonította, aztán mikor megérkezett az erőteljesebb második, már figyelt, és felismerte, hogy ez nem jöhetett a kígyótól. Elszakította száját a másikétól, és gyorsan felmérte a szobát.

Khm… itt van Piton…

És valóban. A Mardekár házvezető tanára teljes életnagyságban ott ült Draco ágyán, míg mellette Darius tekeredett össze a paplanon.

- Mr. Malfoy… megkérhetném, hogy vegye ki a kezét Mr. Potter nadrágjából? Igazán sértené az érzékenységemet, ha Potter genitáliáit kellene véletlenül meglátnom. Még a végén nem jönne álom a szememre… - Draco leesett állal hallgatta a jeges utasítást, és mint akire kiszórtak egy Finite Incantatemet, kirántotta kezét Harry nadrágjából, és ellépett a griffendélestől. - Ajánlhatnám, hogy esetleg mosson kezet? Tekintetbe véve, hol járt a keze, vonakodnék bármivel kapcsolatba lépni, amit előbb megérintett.

Draco vörös, teljesen zavarban levő képpel tűnt el a fürdőben, míg Harry a feltörő vigyorával küzdött. Hirtelen nem is tudta, mi jött rá, de szerette volna, ha Piton arcát egy kis szín teszi élettel telivé. És hogy a legkönnyebb ezt elérni?

Hát így:

- Lehet, késő már szólnom, uram, de az ágyat, amin éppen ül, ma reggel egyszer már végigélveztem, és a más részeimet is kellően beledörgöltem.

Piton arca, ha lehet, még morózusabbra váltott, és gyilkos pillantással kísérve lassan felemelkedett.

: - Több tiszteletet, Potter! Nem tudja, kivel beszél? Kinek képzeli magát? : - suttogta vészterhesen mind a két piton.

Ettől Harrynek még kicsattanóbban jobb kedve lett. Vajon a piton hasonlít Pitonra, vagy épp fordítva?

A zord tanárbácsink megtalálta a lelki társát, de még csak nem is tud róla. Hah!

- De hisz én csak az igazat mondtam. Gondoltam, tudni szeretné, hogy sokkal közelebbi kapcsolatba került a… a testnedveimmel, mint gondolta volna valaha is.

: - Potter, tartogassa másoknak a nyegle vicceit! : - megint egyszerre.

- Ötven pont a Griffendéltől! - Ezt már csak az emberibb Piton tette hozzá…

Ezt a pillanatot választotta Draco, hogy ismét csatlakozzon hozzájuk.

Piton még mindig Harryn tartva szemeit, nyugtázta, hogy újra jelen van.

- Magára nincs itt szükség a továbbiakban. Távozzon! A klubhelyiségükben már várja a házvezető tanára, hogy elbeszélgessen magával. Kis idő múlva magam is csatlakozok magukhoz - intett a kezével az ajtó felé. - Jaj, és mielőtt elfelejteném! Harminc pont a Griffendéltől, mert illetéktelenül behatolt a Mardekár felségterületére! Viszlát!

Harry fanyar arckifejezéssel lépett ki az ajtón, majd felsétálva a pincéből, a Griffendél torony felé vette az irányt. Egyáltalán nem kívánta a rá váró beszélgetést szigorú házvezetőjével, de a délután eseményei mégis mosolyt csaltak az arcára.

Először egy kínai gyorsétterembe vitte Dracót, aki tágra nyílt szemekkel vizsgálta környezetét. Harry látta rajta, hogy szívesen kérdezne egy csomó dolgot, de inkább visszafojtja magába, minthogy sebezhetőnek látszódjon. Harry próbált segíteni a választásban az étterem étlapjáról, de a szőke csak nem hallgatott rá, és a biztonságos sült csirke helyett valamilyen kimondhatatlan nevű, szürkésbarna, furcsánragacsos állagú gyanús ételt választott. Harry próbált nem belefulladni a szezámmagos csirkéjébe, ahogy a szőke küzdelmét figyelte a választottjával. Csak forgatta, forgatta szájában a falatot, és minden nyelési kísérlete kudarcba fulladt. Végül csak új menüt kért, de akkor már kókuszbundás csirkét, amit láthatóan nagyobb lelkesedéssel evett meg.

Azután Harry a moziba szerette volna elvinni, de míg az étterem a földszinten volt, addig a mozi a harmadik emeleten foglalt helyet. És mi van minden plázában? Hát mozgólépcső!

Egy életre meg fog maradni benne, ahogy a nagyon sznob Draco bizalmatlanul kerülgeti a szerkezetet, és próbálkozik rálépni. Harry azt hitte kiszakad az oldala a nevetéstől, ahogy Malfoy vörösödő fejjel mindig kinéz magának egy lépcsőt, de mikorra rászánná magát, hogy rálép, az túl messzire kerül tőle, és ezt kezdi elölről, közben előre hátra inogva álltában. Erős koncentrációját csak néha szakította meg, hogy diszkréten lekreténezze Harryt, amiért az olyan jól szórakozik az ő szenvedésén.

Végül karonfogva Malfoyt, csak magával húzta a lépcsőre, és egy kis megszédüléstől eltekintve teljesen megőrizhette a méltóságát.

Míg nem jött a következő átkos lépcső.

Miután szerencsésen felértek a harmadikra, jegyet váltottak egy fantasy filmre, ami - Harry legújabb tudása szerint - tele volt mesterséges, számítógépes látványtrükkökkel. A filmben kék földönkívüliek bolygóját akarták elfoglalni a muglik, hogy megszerezzék a bolygón található nyersanyagokat.

Még volt fél órájuk, ezért - kizárólag a harmadikon, mivel Draco megtagadta a „lélekvesztő” használatát - körbenéztek a butikok között. Majdnem sikerült bekönyörögnie a szőkét az egyik fehérnemű boltba, de a két összefonódott és duruzsoló fiút megbámuló mugli tömeg miatt nem adta be a derekát, pedig Harry látta a másik szemein, hogy neki is tetszenek a kirakatba kitett csipke és nylon csodák. Mindenesetre a végleges nem kimondása után is maradt annyi idejük, hogy a mozi melletti büfében vegyenek egy kis pattogatott kukoricát, és Draco számára teljesen új nassolni valót: chipset.

Mikor a jegyellenőr beengedte őket, és leültek, a szőke kíváncsian fordult felé, és végre nem bírva tovább, kérdezett. Azt akarta megtudni, hogy most mi fog történni. Azon a kis színpadon fognak a szereplők játszani, vagy esetleg bábokkal fogják előadni a darabot, amit megnézni jöttek? Erre Harry majdnem belefulladt az üdítőjébe. Mint kiderült, Draco még sosem látott mozgófilmet, sőt, egyáltalán képtelennek tartotta a csökött muglikat, hogy olyan bonyolult dolgokat hozzanak létre, mint a megörökített mozgás. Hisz' még a fényképeik se mozogtak!

Erre fel Harry hunyorogva megfogta a másik kezét, és ahogy lekapcsoltak a fények, csak annyit suttogott a másik fülébe: „Próbálj meg nem nagyon megijedni!”

Ahogy teljesen elsötétült a terem és felhangzott az első dübörgő reklám, Malfoy szinte az oldalához nőtt, annyira megrettent. Tágra nyílt szemekkel bámulta a vásznat és a nyugodtan eszegető muglikat. Mire elkezdődött a film, megnyugodott annyira, hogy már nem szorította el Harry karjaiban a véráramot, és baj nélkül végigülhették a filmet, kisebb nagyobb ijedségekkel és ámuldozással megfűszerezve persze.

Miután kijutottak a moziból, beültek egy fagyizóba, hogy a fekete hajú nyugodtan válaszolhasson arra a rengeteg kérdésre, ami egyszerre akarta kiütni a szőke koponyáját. Mint például: És a varázslók miért nem voltak már azon a bolygón?!

Kifejezetten szerette látni, hogy Draco ennyire lelkesedik valami iránt, aminek semmi köze nincs a varázsvilághoz.

Miután ott is fizettek, elsétáltak a legközelebbi hoppanálási ponthoz. (Ezennel Harry kegyesen megmutatta a hagyományos lépcsőket a szőkének. Dracónak majdnem sikerült lelöknie. De. Végül megkegyelmezett.)

Azután belefutottak Pitonba, és ő már itt állt a Kövér dáma előtt.

Szó mi szó, egy kicsit elszámították magukat az idővel…

Belépve, megcsapta a helyiség kellemes meleget árasztó atmoszférája. Már várta a késként villogó szemeket és a papírvékonyságúra összepréselt dühös ajkakat házvezető tanárától, de csak egy reménykedő nyávogást kapott a lábai mellől.

McGalagony dorombolva törleszkedett a lábához, próbálva minél nagyobb felületen érintkezni vele, ezzel tetemes mennyiségű macskaszőrt hagyva Harry lábszárán.

A fiú mosolyogva hajolt le a cicáért, majd karjaiban a kifejezetten elégedett professzorasszonnyal leült a kandalló elé. Kezével lassan, nyugtatgatóan simogatta a színes bundát. Arcán letörölhetetlen mosollyal figyelte a tüzet. Agyában egy kifejezetten egyszerű, de nagyszerű zsarolás darabkái álltak össze. Úgy érezte magát, mint az a mugli akciófilm szereplő, aki egy híres kém főellensége volt. Miközben az egybevágásokat elemezgette, pálcájával begyűjtött egy kis édességet, és a közeli asztalkáról szemezgetve várta az ő kémjét. Végül is, ha lehet hinni Hermione beszámolójának, ő is végigdugja a nemzetek fiait utazásai alatt.

McGalagony professzor nagyot nyújtózkodott az ölében, majd elnyúlt testhelyzetében szájába vette a talárja egy gyűrődését, és elülső lábaival finoman dagasztva szopni kezdte. Harry kuncogva cirógatta meg a cica hátát.

Olyan aranyos ilyenkor!

Csendes törődéséből Piton hangos megjelenése rántotta ki, amint kicsapta a portrélyuk ajtaját. Majd megakasztotta lendületét a kandalló előtti látvány.

- Ááá, Piton professzor - szólította meg kedélyesen. - Kérem, üljön le! - Mikor Piton bizalmatlan arckifejezéssel, de teljesítette kérését, nassolnivalóval kínálta. - Citromport?

- Bár nem szeretem ismételni magamat, de mégis úgy érzem, kénytelen vagyok megtenni. Kinek képzeli magát, Potter?!

- Annak az embernek, aki nagyon könnyen elronthatja a jól megérdemelt szabadságát.

- Tessék?

Harry jelentőségteljes pillantást vetett az ölében szendergő cicára, majd Piton szemeibe nézett.

- Mostanra biztosan elmesélte magának Draco, miért nem szálltunk fel a beauxbatons-os vonatra. Úgy vélem, az enyhítő körülmény. Maga meg nem szeretné, ha a házvezető tanárom megtudná, milyen mellékhatásokkal is jár a maga bájitala az animágusokra.

Piton teljesen átláthatatlan maszkot épített arcából érzelmei elé.

- Hallgatom.

- Egyezzünk meg! Maga kiáll mellettünk, így csak egy elenyésző büntetést kapunk, én meg hagyom, hogy maga is kiélvezze a szabadságát.

- Arrogáns kis köcsög vagy!

- Kis köcsög még talán, de arrogáns…?

- Tényleg azt várod tőlem, hogy beleegyezzek ebbe? Tanár vagyok, Potter! Emiatt ki is rúgathatlak.

- Persze, megpróbálhatná, de biztos megéri ez magának?

Csend borult a szobára. Csak a kandallóban pattogó tűz és a macska dorombolása hallatszódott. Piton a macskát bámulva mélyet lélegzett, majd lehunyta a szemeit.

- De aztán nehogy kitudódjon ez a kis dolog Minervával! Túl jól szórakozom ahhoz, hogy ilyen könnyen feladjam. - Piton úgy nézett ki, mint aki citromba harapott. - Még valami? El akarom már felejteni ezt az estét!

- Lenne még egy dolog. - Harry mélyrehatóan figyelte Piton arcát, miközben feltette a kérdést. - Mit gondol a kapcsolatomról a Malfoy örökössel?

- Pf! Őszintén? Örülök, hogy semmi közöm hozzá, köszönöm szépen! Komolyan mondom, nem szeretnék vizuális dolgokba bocsátkozni ezen a téren.

Harryben újra megmozdult az a bizonyos hazárdírozós énje, mint ami lent a pincében is.

- Hm, értem. De ha már így összemelegedtünk - látta, hogy erre Piton zsebében kipattant az a bizonyos bicska. - Most, hogy viszonyom van egy mardekárossal, tudna nekem tanácsot adni, hogy maguk, mardekárosok, miket is szeretnek az ágyban? Ne szégyenlősködjön, hisz' magunk vagyunk!

Piton csak hápogni tudott, majd teljes döbbenetben megkérdezte.

- Maga most a szexuális igényeim felől érdeklődik?! - Majd ahogy kimondta, feloldódott a döbbenet alól. - POTTER, EZÉRT MEGNYÚZOM!!!!

Ginny pov

Másnap reggel egy ragyaszóródásos képű Harry, és egy látszólag sértetlen Draco Malfoy lépett be a Beauxbatons étkezőjébe, két házvezetőjük társaságában.

Ginnyi fészkelődni kezdett székében az izgatottságától. Annyira várta már Harry reakcióját a képekre, és végül most megkaphatja. Elrévedésében nem is vette rögtön észre, hogy egy hóbagoly egy vastag borítékot pottyantott elé, csak mikor Hermione megbökte az oldalát, vette észre, hogy küldeményt kapott. Kíváncsian bontotta fel a sárgás borítékot, amiből egy rövidke levél, és a saját - felbontatlan - borítéka esett ki.

Összeráncolt homlokkal olvasta azt a pár mondatot.

Szia Gin!

Ne is álmodj róla, hogy megszerezheted! Már az enyém!

Remélem, azért nincs harag!

Ölel Harry.

ui: a képeket tüntesd el, vagy megmondalak anyukádnak!

- Hogy mi van?! - kiáltotta értetlenül.

~Vége~

Exiled: Pansy Parkinson ************************************************************************************

Ez volt az első történet, amit írtam, és végre befejeztem ^^

Köszönöm szépen a nagyon sok támogatást, és bíztatást!

Bár ezzel a Perfect Bath nem ér véget!

Hamarosan felkerül a Quidditch című rövid novellám, és az Exiled: Pansy Parkinson című hosszabb femslash, és slash(threesome) midi regényem ^^
Remélem azokat is ugyanígy fogjátok szeretni, mint ezt szerettétek!