Harajuku Girls 4.
***
Ron térdei keményen koppantak a betonon, amikor megérkeztek. Fojtottan felnyögött, és a fájdalomtól összegörnyedve próbált a szeme előtt táncoló csillagoktól látni.
- Talpra, Weasley, nehéz ez a kettő!
Ron hörgött valami szitkozódás félét és fejét felemelve, gyilkos pillantást küldött a bájitalmesterre. De... De valami nem stimmelt. Ron fancsalin húzta el a száját. Miért alakulna valami egy kicsit is jól?
Először is: ő úgy tudta, hogy Ázsiában vannak. De ez a hely, ahol földet értek pár pillanattal ezelőtt, kísértetiesen hasonlított egy tipikus amerikai autópálya melletti pudvás motelra. Ahogy jobban megfigyelte a kiírásokat és környezetét, döbbenten vette tudomásul, hogy tényleg Amerikában vannak. Hogy? Hogy kerültek ide?! Piton erőteljes varázsló, de hogy három emberrel áthoppanálja a Csendes óceánt, és közben egyikőjüket se amputoportálja, az meghaladná a képességeit. Tehát fennáll az első kérdés: Hogyan jutottak ide? Második: Miért vannak itt?
Másodszor: Piton épp talpra segítette a többieket, de továbbra is tartania kellett őket, nehogy elboruljanak. Harry szorosan bújt a bájitalmesterhez, és fekete talárjába kapaszkodva pihegett. Draco a professzor másik oldalán, a férfi nyakába kapaszkodott, és kipirult arcával Ront figyelte. Ezt látva szintén még több gondolat pattant ki Ron agyából: Fú, de istenien szexi pír van Draco arcán. Alig állnak a lábukon, és ez miért van? Piton aggódón vizslatja Harry fekete üstökét.
- Mondom, pattanjon, maga isten csapása, és segítsen! - Ron, amilyen gyorsan csak tudott, talpra küzdötte magát. Lerúgta magassarkúit és mezítláb sietett oda Piton Draco felőli oldalához, hogy levegye a zsíros dög vállairól szőke terhét. Pár pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy inkább Harryt menti, de a fekete szemekben gyűrűző indulatokat látva inkább választotta a békésebb utat.
- Uram, hogy… - kezdett bele a kérdésbe, de Piton fújtatva elindult, és a szavába vágott.
- Hogy, Mr. Weasley? HOGY? Na, maga szerint, hogy történhetett ez velünk?
Ron szorosan magához ölelte a pihegő szőkét, és amilyen gyorsan csak tudták, követték a fekete hajú párost.
- Nem értem, uram, hogy jutottunk Amerikába, és…
- Végig Amerikában voltunk, maga ostoba! Még én sem vagyok képes egy óceánt áthoppanálni, nemhogy a legnagyobbat! Az a vén, manipulatív szarkeverő! Csak adja az ég, hogy újra találkozzunk, és én… - szitkozódott Piton, de ezennel Ron vágott a szavába.
- Dumbledore?! Mit csinált?
Piton megtorpant és mint egy forgószél, megpördült a tengelye körül - Harry rongybabaként követte a mozgását - és haragja összes fenyegetésével Ronék elé lépett. - Hogy mit? Elküldött mindet egy álküldetésre, Amerikába, egy kínai negyedbe, azt csinálta! Ó, úgy tudtam, hogy kitartóbban kellett volna tiltakoznom. Ennek az egész küldetésnek eleve se füle se farka nem volt! Csak kerüljön a kezeim közé a vénember! - Azzal újra sarkon fordult, és folytatta az útját a neonokkal bőven ellátott motel felé.
- Tessék?! - kérdezte felháborodottan Ron. Draco nyöszörgött valamit a vállának. - Mi célja volt azzal, hogy elküldött minket így bulizni?
- Fiam, szerinted én azt tudom?!
- És mi van a fiúkkal?
- Az a perverz begyógyszerezte őket. Minél előbb ágyba rakjuk őket, annál hamarabb lesznek jobban.
- Te jó ég… - morogta orra alatt Ron, és szánakozva nézett a mellette botorkáló Dracóra. - Fáj valamid?
- Nehm. Csak sajog.
Eközben elértek a motelhoz és benyitva szembe találták magukat egy gyanakvóan fürkésző recepcióssal.
- Mit tehetek önökért? - kérdezte vontatottan, de közben szemeit le nem vette volna a félig eszméletlen „lányokról”.
- Két szoba lesz, egy éjszakára - jelentette ki ellentmondást nem tűrve Piton.
A recepciós nem volt lenyűgözve a fellépésétől, így csak lagymatagon előrekönyökölt a pultjára és most már Pitont vizslatta.
- Megkérdezhetném, hogy mégis mit csinálnak? Tudja, itt azért szoktak szaglászni a rendőrök, és nem akarok még egy pedofilt a nyakamba.
És hopp, Pitonnál most pattant el az utolsó ér az agyában… Lüktető érrel a homlokán kezdett el ordítani.
- Pedofil?! Ne személyeskedj te kis rohadék, mert kitépem a nyelved! Nem elég, hogy elgumiztam idáig a lányomért és a feslett barátnőiért, még gyanúsítgatsz is, bazdmeg?! Adj két szobát, és hagyjál minket a faszomba, békén!
A recepciós rezignáltan hallgatta a férfit - valószínűleg, bőven nem ők voltak az első furcsa vendégei -, és latolgatta, milyen valóságalapja lehet ennek az „apa begyűjti a kis gyomnövényeit” sztorinak. Majd egy grimasszal ellökte magát a pulttól és adott nekik két kulcsot.
- De feláras lesz! - figyelmeztette Pitont, az meg dohogva elindult a szobák felé vezető lépcsőhöz.
- Jól van, jól!
Ron elhaladtában még hallani vélte, ahogy a recepciós az orra motyog „Perverz angolok”. De inkább azzal törődött, hogy végre eljussanak a szobájukba. Piton megállt az emeleten, és a szobáik számát keresve körbenézett. Mikor megtalálta őket, intett Ronnak.
- Ezek lesznek a szobáink - mutatott két egymás mellett álló ajtóra. - Bízhatok benne, hogy gondját tudja viselni Mr. Malfoynak?
- Eh. Hogyne, de mi van, ha rosszul lesz?
- Akkor előrántja a pálcáját és küld nekem egy patrónust. Rendben?
Ron lesápadt.
- A pálcám! A pálcám a táskámban volt, ami… - Ron szavait egy az orra alá dugott kis táska szakította félbe. Az ő táskája! - Köszönöm, uram! - nézett hálásan a zord férfire.
Piton csak morgott valamit az orra alatt, majd eltűnt Harryvel a szobájukban. Ron szánta barátját. Nem tudta megérteni Harry kifacsarodott ízlését.
Draco ismét nyöszörgött valamit, ezért kicsit feljebb dobta magán és benyitott a saját szobájukba.
A szoba teljes sötétségben úszott, így kis botorkálás árán találták meg a folyosóról beszűrődő fényben az ágyat. Ron, amilyen óvatosan csak tudta, leengedte az ágyra a már szinte lihegő Dracót és táskájából előhúzta a pálcáját.
- Lumos globus! - kiáltotta, és pálcájából egy kerek fénygömb reppent fel a plafon közepére, így adva világosságot.
A szoba még Weasley szemmel mérve is apró volt. Ezt az estét tekintve már meg sem lepődött, hogy csak egy ágy van. A helyiségben csak ösvényeken lehetett közlekedni az ágy mellett, hogy eljuthassanak az ugyancsak mini fürdőszobáig. Ron mélyet sóhajtva rendezte Dracót rendes fekvési helyzetbe.
- Figyelsz, Malfoy?
- Hmm.
- Oké. Mindjárt visszajövök, csak letusolok. Bár előbb inkább sterilizálom az ágyat, mert nem tűnik túl tisztának.
Draco fájdalmasan nyögött a gondolatra, hogy egy mocskos ágyban fekszik. Ron meg tudta érteni. Ő sem szívesen gondolt bele, milyen gyakran cserélheti a motel személyzete az ágyneműket.
Miután végzett a tisztítással, bekíváncsiskodott a fürdőbe. A helyiség olyan kicsi volt, hogy nem is tudta teljesen kinyitni a befelé nyíló ajtót, mert az megakadt a WC-ben, ami mellett rögtön ott volt a zuhanykabin. De így is, Ron végre kezdte látni az alagút végét.
Normális WC!
És pár pillanat, és kibújhat ebből a szörnyű, szörnyű göncből. Bezárta maga mögött az ajtót és tépkedni kezdte a ruhákat. Perverz örömét lelte minden reccsenésben. Különösebben az sem érdekelte volna, ha meztelenül kell visszamennie a Roxfortba, csak ezekben ne kelljen. Miután végzett, újra felkapta pálcáját és örökre búcsút mondott a költeménynek a narancs lángok fényében.
Éljen!
Immár pucéran, végignézett gömbölyded alakján. Fáradtan felsóhajtott és kimondott egy tempust. Már jó ideje annak, hogy bevették a bájitalt, lassan már múlnia kellene a hatásának. Hajából kihúzott minden csatot és masnit. Ujjaival még párszor végigsimított fürtjei között, hogy nem maradt-e benne valami, majd gondolatban vállat vont és rálépett a zuhanytálcára. Lábai alatt keservesen recsegett a régi műanyag. Eltekerte a meleg, majd a hideg vizes csapot, mire a csövek gurgulázva és kótogva okádni kezdték magukból a langyos vizet.
Ron megkönnyebbülten sóhajtott, ahogy a víz a meggyötört testét mosta. Úgy érzete a víz nedves, nyugtató melegében, mintha a nap eddigi eseményei eltávolodnának tőle, és Dumbledore bolondul csillogó szemei legalább 3 napja villogtak volna rá induláskor, nem mindössze pár órája.
Hosszú nap volt. De most már csak annyi dolga van, hogy bedőljön a már minden bizonnyal hortyogó Draco mellé, és reggelig ki se nyissa a szemeit.Hmm
Ahogy végzett a tusolással és épp elzárta a vizet, izmai görcsbe rándultak, majd a hullámokban érkező lüktetés a földre küldte. Pár másodpercig lihegve pihent a padlón. Már készülte elbőgni magát, hogy nem, ez a nap tényleg soha a kibaszott életben nem ér véget a számára, de akkor megérezte azt, ami egész nap fájóan üres rést hagyott a lelkében.
Lenyúlt és otthonosan megragadta.
- Óh, kicsi tököm - hangja elfátyolosodott a meghatódottságtól, az újra egyesülés örömében - Üdv itthon.
Pálcájával kivetett magára egy Finite Incantatemet, és immár rövid hajjal és dús vörös szőrzettel a mellkasán ácsorgott a fürdőben. Arcán földöntúli mosoly játszott, amikor lekapott egy törülközőt a wc fölötti polcocskáról és szinte kitáncolt a helyiségből.
- Hé, Malfoy képzeld… - de ami a szobában várta, a torkára forrasztotta a szót - Mi jó édes anyádat csinálsz!?
- Weasley - lihegte Draco. - Segíts… - nyöszörögte szánalomra méltóan.
Ron pár pillanatig csak meredt a fiúra.
Míg a vörös fürdött, Draco is visszaváltozott. A fiún még rajta volt a ruhácska és a harisnyája, haja hosszú maradt és a sminkje is ugyanúgy állt, míg a szemei könnyben úsztak. De nem ez tette a leginkább bizarrá a jelenetet. Draco felhúzta magát a támláig és félig ülve kényeztette magát. Arca vörös volt, mintha láza lenne, mellkasa szaporán emelkedett és süllyedt, kezei remegve, koordinálatlanul mozogtak merevedésén, bár láthatólag már nem az első orgazmuson volt túl.
- Me-megbeszéltük, nem? - kérdezte bizonytalan hangon Ron. - Nincs több ilyesmi köztünk.
- Nem érted - zihálta Draco. Szemeivel kétségbeesetten falta Ron vízcseppes bőrének látványát. - Ez a drog… segítened kell, vagy bele pusztulok.
Ron nyelt egy nagyot. Óóó, nagyon csábító volt a gondolat, hogy eltölthet még egy fergeteges éjszakát ezzel a gyönyörű sráccal, de nem érezte tisztességesnek, hogy kihasználja a fiút, miközben be van gyógyszerezve.
Ron odalépkedett az ágyhoz és szemét le sem véve a másikéról, felmászott hozzá és nagy tenyerét rásimította az egyik harisnyás térdre.
- Kérlek! - nyöszörögte szánalmasan Draco és testével azonnal a másikéhoz dörgölőzött. - Elégek.
- Biztos vagy benne? Ha másnap felébredünk, nem akarsz majd megfojtani ezért? - közben kezével lágyan megindult a vékony nylonon és végigsimított a fiú belső combján, majd kicsatolva a combharisnyát a tartójából, elkezdte legörgetni. Amint lehúzta, Draco nyüszítve próbálta magára húzni a vöröst.
- Igen. Igen, minden rendben lesz, csak kérlek, érints meg!
Ron belefúrta arcát a felhevült fiú vállgödrébe és mélyet szippantott az illatos bőrből. Nagyot nyelt, hogy hangja ne tűnjön karcosnak a vágytól. - Hát jó. - Teljes erejével a ujjaira koncentrált, és ahogy húzta fel a szőke lábán, dallamosan stagnálta: - Finite incantamem! - Tenyerét izgatóan csiklandozta a megjelenő puha szőrzet - Na, szedjünk ki ebből a borzalmas ruhából.
***
Ron térdei keményen koppantak a betonon, amikor megérkeztek. Fojtottan felnyögött, és a fájdalomtól összegörnyedve próbált a szeme előtt táncoló csillagoktól látni.
- Talpra, Weasley, nehéz ez a kettő!
Ron hörgött valami szitkozódás félét és fejét felemelve, gyilkos pillantást küldött a bájitalmesterre. De... De valami nem stimmelt. Ron fancsalin húzta el a száját. Miért alakulna valami egy kicsit is jól?
Először is: ő úgy tudta, hogy Ázsiában vannak. De ez a hely, ahol földet értek pár pillanattal ezelőtt, kísértetiesen hasonlított egy tipikus amerikai autópálya melletti pudvás motelra. Ahogy jobban megfigyelte a kiírásokat és környezetét, döbbenten vette tudomásul, hogy tényleg Amerikában vannak. Hogy? Hogy kerültek ide?! Piton erőteljes varázsló, de hogy három emberrel áthoppanálja a Csendes óceánt, és közben egyikőjüket se amputoportálja, az meghaladná a képességeit. Tehát fennáll az első kérdés: Hogyan jutottak ide? Második: Miért vannak itt?
Másodszor: Piton épp talpra segítette a többieket, de továbbra is tartania kellett őket, nehogy elboruljanak. Harry szorosan bújt a bájitalmesterhez, és fekete talárjába kapaszkodva pihegett. Draco a professzor másik oldalán, a férfi nyakába kapaszkodott, és kipirult arcával Ront figyelte. Ezt látva szintén még több gondolat pattant ki Ron agyából: Fú, de istenien szexi pír van Draco arcán. Alig állnak a lábukon, és ez miért van? Piton aggódón vizslatja Harry fekete üstökét.
- Mondom, pattanjon, maga isten csapása, és segítsen! - Ron, amilyen gyorsan csak tudott, talpra küzdötte magát. Lerúgta magassarkúit és mezítláb sietett oda Piton Draco felőli oldalához, hogy levegye a zsíros dög vállairól szőke terhét. Pár pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy inkább Harryt menti, de a fekete szemekben gyűrűző indulatokat látva inkább választotta a békésebb utat.
- Uram, hogy… - kezdett bele a kérdésbe, de Piton fújtatva elindult, és a szavába vágott.
- Hogy, Mr. Weasley? HOGY? Na, maga szerint, hogy történhetett ez velünk?
Ron szorosan magához ölelte a pihegő szőkét, és amilyen gyorsan csak tudták, követték a fekete hajú párost.
- Nem értem, uram, hogy jutottunk Amerikába, és…
- Végig Amerikában voltunk, maga ostoba! Még én sem vagyok képes egy óceánt áthoppanálni, nemhogy a legnagyobbat! Az a vén, manipulatív szarkeverő! Csak adja az ég, hogy újra találkozzunk, és én… - szitkozódott Piton, de ezennel Ron vágott a szavába.
- Dumbledore?! Mit csinált?
Piton megtorpant és mint egy forgószél, megpördült a tengelye körül - Harry rongybabaként követte a mozgását - és haragja összes fenyegetésével Ronék elé lépett. - Hogy mit? Elküldött mindet egy álküldetésre, Amerikába, egy kínai negyedbe, azt csinálta! Ó, úgy tudtam, hogy kitartóbban kellett volna tiltakoznom. Ennek az egész küldetésnek eleve se füle se farka nem volt! Csak kerüljön a kezeim közé a vénember! - Azzal újra sarkon fordult, és folytatta az útját a neonokkal bőven ellátott motel felé.
- Tessék?! - kérdezte felháborodottan Ron. Draco nyöszörgött valamit a vállának. - Mi célja volt azzal, hogy elküldött minket így bulizni?
- Fiam, szerinted én azt tudom?!
- És mi van a fiúkkal?
- Az a perverz begyógyszerezte őket. Minél előbb ágyba rakjuk őket, annál hamarabb lesznek jobban.
- Te jó ég… - morogta orra alatt Ron, és szánakozva nézett a mellette botorkáló Dracóra. - Fáj valamid?
- Nehm. Csak sajog.
Eközben elértek a motelhoz és benyitva szembe találták magukat egy gyanakvóan fürkésző recepcióssal.
- Mit tehetek önökért? - kérdezte vontatottan, de közben szemeit le nem vette volna a félig eszméletlen „lányokról”.
- Két szoba lesz, egy éjszakára - jelentette ki ellentmondást nem tűrve Piton.
A recepciós nem volt lenyűgözve a fellépésétől, így csak lagymatagon előrekönyökölt a pultjára és most már Pitont vizslatta.
- Megkérdezhetném, hogy mégis mit csinálnak? Tudja, itt azért szoktak szaglászni a rendőrök, és nem akarok még egy pedofilt a nyakamba.
És hopp, Pitonnál most pattant el az utolsó ér az agyában… Lüktető érrel a homlokán kezdett el ordítani.
- Pedofil?! Ne személyeskedj te kis rohadék, mert kitépem a nyelved! Nem elég, hogy elgumiztam idáig a lányomért és a feslett barátnőiért, még gyanúsítgatsz is, bazdmeg?! Adj két szobát, és hagyjál minket a faszomba, békén!
A recepciós rezignáltan hallgatta a férfit - valószínűleg, bőven nem ők voltak az első furcsa vendégei -, és latolgatta, milyen valóságalapja lehet ennek az „apa begyűjti a kis gyomnövényeit” sztorinak. Majd egy grimasszal ellökte magát a pulttól és adott nekik két kulcsot.
- De feláras lesz! - figyelmeztette Pitont, az meg dohogva elindult a szobák felé vezető lépcsőhöz.
- Jól van, jól!
Ron elhaladtában még hallani vélte, ahogy a recepciós az orra motyog „Perverz angolok”. De inkább azzal törődött, hogy végre eljussanak a szobájukba. Piton megállt az emeleten, és a szobáik számát keresve körbenézett. Mikor megtalálta őket, intett Ronnak.
- Ezek lesznek a szobáink - mutatott két egymás mellett álló ajtóra. - Bízhatok benne, hogy gondját tudja viselni Mr. Malfoynak?
- Eh. Hogyne, de mi van, ha rosszul lesz?
- Akkor előrántja a pálcáját és küld nekem egy patrónust. Rendben?
Ron lesápadt.
- A pálcám! A pálcám a táskámban volt, ami… - Ron szavait egy az orra alá dugott kis táska szakította félbe. Az ő táskája! - Köszönöm, uram! - nézett hálásan a zord férfire.
Piton csak morgott valamit az orra alatt, majd eltűnt Harryvel a szobájukban. Ron szánta barátját. Nem tudta megérteni Harry kifacsarodott ízlését.
Draco ismét nyöszörgött valamit, ezért kicsit feljebb dobta magán és benyitott a saját szobájukba.
A szoba teljes sötétségben úszott, így kis botorkálás árán találták meg a folyosóról beszűrődő fényben az ágyat. Ron, amilyen óvatosan csak tudta, leengedte az ágyra a már szinte lihegő Dracót és táskájából előhúzta a pálcáját.
- Lumos globus! - kiáltotta, és pálcájából egy kerek fénygömb reppent fel a plafon közepére, így adva világosságot.
A szoba még Weasley szemmel mérve is apró volt. Ezt az estét tekintve már meg sem lepődött, hogy csak egy ágy van. A helyiségben csak ösvényeken lehetett közlekedni az ágy mellett, hogy eljuthassanak az ugyancsak mini fürdőszobáig. Ron mélyet sóhajtva rendezte Dracót rendes fekvési helyzetbe.
- Figyelsz, Malfoy?
- Hmm.
- Oké. Mindjárt visszajövök, csak letusolok. Bár előbb inkább sterilizálom az ágyat, mert nem tűnik túl tisztának.
Draco fájdalmasan nyögött a gondolatra, hogy egy mocskos ágyban fekszik. Ron meg tudta érteni. Ő sem szívesen gondolt bele, milyen gyakran cserélheti a motel személyzete az ágyneműket.
Miután végzett a tisztítással, bekíváncsiskodott a fürdőbe. A helyiség olyan kicsi volt, hogy nem is tudta teljesen kinyitni a befelé nyíló ajtót, mert az megakadt a WC-ben, ami mellett rögtön ott volt a zuhanykabin. De így is, Ron végre kezdte látni az alagút végét.
Normális WC!
És pár pillanat, és kibújhat ebből a szörnyű, szörnyű göncből. Bezárta maga mögött az ajtót és tépkedni kezdte a ruhákat. Perverz örömét lelte minden reccsenésben. Különösebben az sem érdekelte volna, ha meztelenül kell visszamennie a Roxfortba, csak ezekben ne kelljen. Miután végzett, újra felkapta pálcáját és örökre búcsút mondott a költeménynek a narancs lángok fényében.
Éljen!
Immár pucéran, végignézett gömbölyded alakján. Fáradtan felsóhajtott és kimondott egy tempust. Már jó ideje annak, hogy bevették a bájitalt, lassan már múlnia kellene a hatásának. Hajából kihúzott minden csatot és masnit. Ujjaival még párszor végigsimított fürtjei között, hogy nem maradt-e benne valami, majd gondolatban vállat vont és rálépett a zuhanytálcára. Lábai alatt keservesen recsegett a régi műanyag. Eltekerte a meleg, majd a hideg vizes csapot, mire a csövek gurgulázva és kótogva okádni kezdték magukból a langyos vizet.
Ron megkönnyebbülten sóhajtott, ahogy a víz a meggyötört testét mosta. Úgy érzete a víz nedves, nyugtató melegében, mintha a nap eddigi eseményei eltávolodnának tőle, és Dumbledore bolondul csillogó szemei legalább 3 napja villogtak volna rá induláskor, nem mindössze pár órája.
Hosszú nap volt. De most már csak annyi dolga van, hogy bedőljön a már minden bizonnyal hortyogó Draco mellé, és reggelig ki se nyissa a szemeit.Hmm
Ahogy végzett a tusolással és épp elzárta a vizet, izmai görcsbe rándultak, majd a hullámokban érkező lüktetés a földre küldte. Pár másodpercig lihegve pihent a padlón. Már készülte elbőgni magát, hogy nem, ez a nap tényleg soha a kibaszott életben nem ér véget a számára, de akkor megérezte azt, ami egész nap fájóan üres rést hagyott a lelkében.
Lenyúlt és otthonosan megragadta.
- Óh, kicsi tököm - hangja elfátyolosodott a meghatódottságtól, az újra egyesülés örömében - Üdv itthon.
Pálcájával kivetett magára egy Finite Incantatemet, és immár rövid hajjal és dús vörös szőrzettel a mellkasán ácsorgott a fürdőben. Arcán földöntúli mosoly játszott, amikor lekapott egy törülközőt a wc fölötti polcocskáról és szinte kitáncolt a helyiségből.
- Hé, Malfoy képzeld… - de ami a szobában várta, a torkára forrasztotta a szót - Mi jó édes anyádat csinálsz!?
- Weasley - lihegte Draco. - Segíts… - nyöszörögte szánalomra méltóan.
Ron pár pillanatig csak meredt a fiúra.
Míg a vörös fürdött, Draco is visszaváltozott. A fiún még rajta volt a ruhácska és a harisnyája, haja hosszú maradt és a sminkje is ugyanúgy állt, míg a szemei könnyben úsztak. De nem ez tette a leginkább bizarrá a jelenetet. Draco felhúzta magát a támláig és félig ülve kényeztette magát. Arca vörös volt, mintha láza lenne, mellkasa szaporán emelkedett és süllyedt, kezei remegve, koordinálatlanul mozogtak merevedésén, bár láthatólag már nem az első orgazmuson volt túl.
- Me-megbeszéltük, nem? - kérdezte bizonytalan hangon Ron. - Nincs több ilyesmi köztünk.
- Nem érted - zihálta Draco. Szemeivel kétségbeesetten falta Ron vízcseppes bőrének látványát. - Ez a drog… segítened kell, vagy bele pusztulok.
Ron nyelt egy nagyot. Óóó, nagyon csábító volt a gondolat, hogy eltölthet még egy fergeteges éjszakát ezzel a gyönyörű sráccal, de nem érezte tisztességesnek, hogy kihasználja a fiút, miközben be van gyógyszerezve.
Ron odalépkedett az ágyhoz és szemét le sem véve a másikéról, felmászott hozzá és nagy tenyerét rásimította az egyik harisnyás térdre.
- Kérlek! - nyöszörögte szánalmasan Draco és testével azonnal a másikéhoz dörgölőzött. - Elégek.
- Biztos vagy benne? Ha másnap felébredünk, nem akarsz majd megfojtani ezért? - közben kezével lágyan megindult a vékony nylonon és végigsimított a fiú belső combján, majd kicsatolva a combharisnyát a tartójából, elkezdte legörgetni. Amint lehúzta, Draco nyüszítve próbálta magára húzni a vöröst.
- Igen. Igen, minden rendben lesz, csak kérlek, érints meg!
Ron belefúrta arcát a felhevült fiú vállgödrébe és mélyet szippantott az illatos bőrből. Nagyot nyelt, hogy hangja ne tűnjön karcosnak a vágytól. - Hát jó. - Teljes erejével a ujjaira koncentrált, és ahogy húzta fel a szőke lábán, dallamosan stagnálta: - Finite incantamem! - Tenyerét izgatóan csiklandozta a megjelenő puha szőrzet - Na, szedjünk ki ebből a borzalmas ruhából.
***