My little puppy - 1. fejezet
Cím: My little puppy
Páros: HarryxVoldemort; SiriusxPiton
Korhatár: 18
Műfaj: AU,Humor, Dráma
Figyelmeztetések: Slash, erotikus tartalom, trágár beszéd,
Megjegyzések (ha vannak): Minden jog J.K.Rowlingot illeti. Anyagi hasznom nem származik ebből.
My little puppy
Harry csukott szemmel mélyet szippantott a körülötte kavargó forró levegőből. A hideg téli szél frissességébe oda nem illő, meleg szagok vegyültek: égő fa illata, társai vérének és elhullott farkasok perzselt húsának bűze. A ház, amiből épp tétován kilépett, már egy ideje lángokban állt, ezért az orrát odabent már eltompította a füst szúrós szaga, így váratlanul érte az elé táruló látvány.
A ház előtti hatalmas udvarban, a játszóterük mellett, vérfarkas testvérei és fekete csuklyás alakok harcoltak.
Harry zsibbadt tudatán keresztültört ahogy beleszimatolt a levegőbe.
Olyan érzése volt, mintha már érzett mintha már találkozott volna ilyen szaggal rövid élete során. Agyában idegesítő bogár bogárként motozott a gondolat. Ezt már ismernie kéne. Tétován lépett még egyet. Talpa alatt cuppogósan süppedt be a sár. A házból kiáramló hő miatt a nap közben esett hó társai dübörgő talpai alatt sárrá dagadt. Ahogy arcába csapott a szél, még élesebben rajzolódtak ki előtte az illatok.
Érezte a félelem édeskésen gyomorszorító illatát és az izzadtság csípős, szúrós szagát, az idegenek vérét. Harry figyelmét különösen felvillanyozta a fémes illat. Társai napsütötte aromájával ellenben ez hűvösnek hatott. Szinte fagyosnak, mintha sosem mozdultak volna tulajdonosaik tovább az árnyéknál. A különös szagok mellett ráadásul volt még valami, ami mozgásra késztette, hívta, csalogatta a letaposott havú rétre.
A fekete hajú kisfiú előtt három nagytestű farkas acsargott a fekete ruhás alakok gyűrűjében. Az idegenek egyre szűkülő körbe szorították a pompás állatokat, amitől az egyik megvadulva rontott neki a legközelebb álló csuklyásnak. Mielőtt egy zöld villanással elterült volna a földön, még hatalmas álkapcsával összeroppantotta a férfi fejét, aki holtan esett össze. Harry szemrebbenés nélkül figyelte végig a másik két farkas halálát is. Még akkor sem gondolt menekülésre, amikor a támadók meglátták őt a verandán állni, lovacskás pizsamájában.
A hordányi idegen közül kettő suhanva indult meg felé, de amint olyan távolságba értek, hogy megérezhessék a lángoló ház hőjét, egy parancsoló hang hatására megtorpantak.
- Vissza! Hagyjátok!
A kisfiú érdektelenül nézte a tisztás egyik sötét szegletéből előtűnő férfit, aki méltóságteljes léptekkel sétált felé. Volt valami a férfiban, ami felrázta a gyereket a kábultságából Harry orrcimpái reszketegen tágultak ki az idegen illatára. Egyre csak erősödött az ismerős érzet az agya hátuljában. Kellemes várakozás kerítette hatalmába. Talán kíváncsiság? Olyan jó volt szagolni az idegent.
Ahogy az megállt előtte, rég nem érzett érdeklődéssel nézett fel rá. A felettük lángoló fa gerendák néhol elillanó, izzó parazsat hullajtottak rájuk.
Az ismeretlen arcát nem fedte fehér maszk, mint a többiekét. Harry álmélkodva fordította el a fejét, és hegyezte a másikra előtűnt füleit. A férfinak sápadt arca és dermesztően csillogó szemei voltak. Haja rövid volt, de homlokánál annyira még hosszú, hogy szemébe hullhasson.
- Szia, kutyus - köszönt a másik lágy hangon miközben lehajolt hozzá, hogy egy magasságba kerüljenek. - Hány éves vagy? - egy pár pillanatig várta, hogy Harry válaszoljon, de mikor látta, hiába mikor látta, nem remélhet bármilyen reagálást), tovább folytatta a kérdezősködést. - Öt éves vagy, ugye? - A kisfiú megrezdülő füleit igennek vette. Élesen elmosolyodott - Kik a szüleid, drágám? - ismét nem érkezett felelet. - Ne félj, nem fogunk bántani! Válaszolj nyugodtan. Potter vagy? - Harry lassan bólintott. Az idegen örülhetett a válasznak, mert kinyújtotta a karját, és mosolyogva simogatta meg a a gyereke arcát. Harry bódultan dúrta bele a kényeztető kézbe a fejét, mélyeket lélegzett az ismerősen ismeretlen illatból. - Nem is hiszed, mennyi munkámba telt rád találni, te kis kölyök. Gyere ide.
Simogató kezét a mezítlábas gyerek derekára fonta, és magához húzta. Harry agya zakatolva próbálta megemészteni az információkat. Őt kereste valaki? Ki ez? Miért?
A férfi jobbjával megfogta a kis fejet és mellkasára szorította, közben egy puszit hintett a buksijára. Hüvelykujjának hegyes körmét erősen a kisfiú homlokának nyomta, és mintát kezdett karcolni rá. Harry összerándult a fájdalomtól. Tétován megemelte a kezét, és próbálta ellökni magát a fájdalomtól.
- Csscscsss. Semmi baj. Mostantól az enyém vagy.
Harry összeráncolt homlokkal nézett fel a férfira, miközben kis kezeibe fogta az ő vérétől illatos hatalmas kezet.
- Ki vagy te? - kérdezte vékony gyerekhangon.
- Én vagyok a gazdád, kis Harry. Voldemort.
- Voldemort? - kérdezett vissza az összezavart fiú. - A gazdám?
A hűvös tenyér visszatért az arcára, és letörölte a homlokáról csöpögő vért.
A férfi csak lágyan bólintott. Harry belsejében fájdalmas boldogsággal pendült meg valami a szóra. Gazda.
Mélyen belenézett a simogató kéz tulajdonosának szemébe. Az omladozó épület lángjainak fénye visszatükröződött a csillogó felületen, mégis tisztán kivehető volt az összeszűkült szembogár, amit vékony sávban barnássárga írisz ölelt körbe. Olyan érzése lett a fiúcskának, ha előredőlne, bele tudna esni a lágyan pásztázó íriszek mélységébe. Borzongva simult közelebb a jó szagú férfihoz, hogy fokozza a belsejében végigömlő melegséget.
Mintha víz alól bukott volna fel tudata, érzékei kiélesedtek.
A kialakult meghitt légkört egy hirtelen rántás és farkasüvöltés szakította meg.
Harry lerepült a verandáról, arccal a hóba. Ijedten kapta fel a fejét. Szemeivel azonnal azt a különös embert kereste, aki a gazdájának nevezte magát.
A jó szagú férfin most egy hatalmas fehér farkas magasodott. Fogaival épp a férfi vállába mart, amint a feje fölött elsuhanó farkasok szele hátba csapta. Előtte körülbelül két méterrel, nagyot dübbenve érkeztek a földre, és futva támadtak neki a túlerővel szemben alulmaradt csuklyásoknak.
Az udvaron több ponton is ádáz dulakodásba fulladt a küzdelem. Az idegenek ordítottak, ahogy a farkasok morogva és csaholva tépték fel a húsukat. A gazdája fojtottan elordította magát.
- Visszavonulunk! - ezzel ledobta az arca felé kapó farkast a mellkasáról, és mint egy széllökés, elmosódottan végignyargalt társai között, akik hasonló módon követték a férfit.
Harry szemöldökráncolva húzta magát a térdeire. Mi volt ez? Az a férfi azt mondta, hogy kereste és most már az övé. De akkor miért megy el? Neki nem kéne vele mennie, ha ő a gazdája? Remegve felállt és arra indult, amerre távozni látta az idegeneket. Hirtelen egy ráncos kéz állította meg, ami a törékeny kis vállára kulcsolódott.
- Harry, hova mész? - kérdezte az öregember. Kék szemei megkönnyebbülten csillogtak le rá.
- A gazda után - felelte csendesen.
Dumbledore tenyere megfeszült a vállán, és iszonyodva nézett le rá. Félve húzta el a homlokába esett haját, hogy meglássa a már behegedt sebet. Döbbenten kapta a kezét a szája elé, és tántorodott meg.
Háta mögött kocogva közeledett egy férfi, akinek már cafatokban lógtak a ruhái.
- Dumbledore uram! Mr. Dumbledore. Szörnyű hírek! A vámpírok az egész területünkön lecsaptak, és hét kölyköt ragadtak el! Uram, mit tegyünk?
- Remus… - Lehelte elhalóan az idős vérfarkas, mire a fiatalabb tekintete is a kis Harryre villant.
A sárgás szemek elborzadva tágultak ki, míg arca elkeseredetten torzult el. Jobb karját a szívére szorította, míg baljával a fejéhez kapott, és szűkölve szinte felvonyított.
- Istenem, Sirius… Meg fog halni a bánatba!
Gyorsan odaszaladt a tanácstalan Harryhez, és térdre esve előtte, vállainál megragadva a gyereket, erősen megrázta.
- Harry, figyelj rám. Most nagyon fontos, hogy végre megszólalj! Ki tette ezt veled?
Harry felszisszent, mire enyhült a szorítás.
- A gazda.
A vérfarkas elsápadt, de folytatta a kérdezősködést.
- Kit hívsz a gazdádnak, Harry? - kérdezte fojtottan.
- Voldemortot…
A vérfarkas felvonyított, és hisztérikusan ordítani kezdett vele, míg újra meg rázta.
- Nem! Hazudott! Felejts el mindent, amit mondott! Neked nincs gazdád! Szabad farkas vagy! Felejtsd el!
Remus tébolyodottan rázta volna ki tudja meddig, ha az öreg le nem fejti róla a kezeit, és csitítólag arrébb nem vonszolja.
- Nem lesz semmi baj, fiam! Megoldjuk - suttogta a koszos barnásszőke fürtökbe. - Kineveljük belőle.
Harry, amint elengedték, gondolkodva nézett a farkasokra. Miért baj, hogy azzal a jó szagú emberrel akar lenni? Talán őmiattuk hagyta itt a gazdája?
- Sirius… - nyögte valamelyikük.
Harry meg akart fordulni és elszaladni a fekete köpenyesek irányába, de ahogy fordult hirtelen beleütközött valakibe.
Ahogy felnézett, egy feldúlt arcú férfit látott, aki ezelőtt is sokat látogatta őt. A fekete hajú férfi szomorúan hajolt le hozzá, és segítette fel.
Könnyein keresztül elcsukló hangon szólalt meg.
- Azért én örülök, hogy végre újra beszélsz… - ezzel védelmezőn magához húzta a gyereket. - Inkább akarj elhagyni, mint az a katatón burok legyél, ami eddig voltál…
- Sirius, el kell vinnünk innen! - lépett melléjük az ősz szakállas. - Nálam biztonságban lesztek. Kérlek, fogadd el a segítségem.
A fekete hajú férfi könnyeit a madárfészekként álló selymes hajba törölte.
- Nincs más választásunk, Albus. Senki más nem tud rajtunk segíteni, csak te.
- És mi lesz a gazdával? - kérdezett közbe Harry, amint kezdett derengeni neki, hogy nem engedik követni az idegent. Pedig ő azt hitte, azt kéne tennie…
A Siriusnak nevezett férfi erre felzokogott, míg az öregnek kibuggyantak az első könnyei.
Páros: HarryxVoldemort; SiriusxPiton
Korhatár: 18
Műfaj: AU,Humor, Dráma
Figyelmeztetések: Slash, erotikus tartalom, trágár beszéd,
Megjegyzések (ha vannak): Minden jog J.K.Rowlingot illeti. Anyagi hasznom nem származik ebből.
My little puppy
Harry csukott szemmel mélyet szippantott a körülötte kavargó forró levegőből. A hideg téli szél frissességébe oda nem illő, meleg szagok vegyültek: égő fa illata, társai vérének és elhullott farkasok perzselt húsának bűze. A ház, amiből épp tétován kilépett, már egy ideje lángokban állt, ezért az orrát odabent már eltompította a füst szúrós szaga, így váratlanul érte az elé táruló látvány.
A ház előtti hatalmas udvarban, a játszóterük mellett, vérfarkas testvérei és fekete csuklyás alakok harcoltak.
Harry zsibbadt tudatán keresztültört ahogy beleszimatolt a levegőbe.
Olyan érzése volt, mintha már érzett mintha már találkozott volna ilyen szaggal rövid élete során. Agyában idegesítő bogár bogárként motozott a gondolat. Ezt már ismernie kéne. Tétován lépett még egyet. Talpa alatt cuppogósan süppedt be a sár. A házból kiáramló hő miatt a nap közben esett hó társai dübörgő talpai alatt sárrá dagadt. Ahogy arcába csapott a szél, még élesebben rajzolódtak ki előtte az illatok.
Érezte a félelem édeskésen gyomorszorító illatát és az izzadtság csípős, szúrós szagát, az idegenek vérét. Harry figyelmét különösen felvillanyozta a fémes illat. Társai napsütötte aromájával ellenben ez hűvösnek hatott. Szinte fagyosnak, mintha sosem mozdultak volna tulajdonosaik tovább az árnyéknál. A különös szagok mellett ráadásul volt még valami, ami mozgásra késztette, hívta, csalogatta a letaposott havú rétre.
A fekete hajú kisfiú előtt három nagytestű farkas acsargott a fekete ruhás alakok gyűrűjében. Az idegenek egyre szűkülő körbe szorították a pompás állatokat, amitől az egyik megvadulva rontott neki a legközelebb álló csuklyásnak. Mielőtt egy zöld villanással elterült volna a földön, még hatalmas álkapcsával összeroppantotta a férfi fejét, aki holtan esett össze. Harry szemrebbenés nélkül figyelte végig a másik két farkas halálát is. Még akkor sem gondolt menekülésre, amikor a támadók meglátták őt a verandán állni, lovacskás pizsamájában.
A hordányi idegen közül kettő suhanva indult meg felé, de amint olyan távolságba értek, hogy megérezhessék a lángoló ház hőjét, egy parancsoló hang hatására megtorpantak.
- Vissza! Hagyjátok!
A kisfiú érdektelenül nézte a tisztás egyik sötét szegletéből előtűnő férfit, aki méltóságteljes léptekkel sétált felé. Volt valami a férfiban, ami felrázta a gyereket a kábultságából Harry orrcimpái reszketegen tágultak ki az idegen illatára. Egyre csak erősödött az ismerős érzet az agya hátuljában. Kellemes várakozás kerítette hatalmába. Talán kíváncsiság? Olyan jó volt szagolni az idegent.
Ahogy az megállt előtte, rég nem érzett érdeklődéssel nézett fel rá. A felettük lángoló fa gerendák néhol elillanó, izzó parazsat hullajtottak rájuk.
Az ismeretlen arcát nem fedte fehér maszk, mint a többiekét. Harry álmélkodva fordította el a fejét, és hegyezte a másikra előtűnt füleit. A férfinak sápadt arca és dermesztően csillogó szemei voltak. Haja rövid volt, de homlokánál annyira még hosszú, hogy szemébe hullhasson.
- Szia, kutyus - köszönt a másik lágy hangon miközben lehajolt hozzá, hogy egy magasságba kerüljenek. - Hány éves vagy? - egy pár pillanatig várta, hogy Harry válaszoljon, de mikor látta, hiába mikor látta, nem remélhet bármilyen reagálást), tovább folytatta a kérdezősködést. - Öt éves vagy, ugye? - A kisfiú megrezdülő füleit igennek vette. Élesen elmosolyodott - Kik a szüleid, drágám? - ismét nem érkezett felelet. - Ne félj, nem fogunk bántani! Válaszolj nyugodtan. Potter vagy? - Harry lassan bólintott. Az idegen örülhetett a válasznak, mert kinyújtotta a karját, és mosolyogva simogatta meg a a gyereke arcát. Harry bódultan dúrta bele a kényeztető kézbe a fejét, mélyeket lélegzett az ismerősen ismeretlen illatból. - Nem is hiszed, mennyi munkámba telt rád találni, te kis kölyök. Gyere ide.
Simogató kezét a mezítlábas gyerek derekára fonta, és magához húzta. Harry agya zakatolva próbálta megemészteni az információkat. Őt kereste valaki? Ki ez? Miért?
A férfi jobbjával megfogta a kis fejet és mellkasára szorította, közben egy puszit hintett a buksijára. Hüvelykujjának hegyes körmét erősen a kisfiú homlokának nyomta, és mintát kezdett karcolni rá. Harry összerándult a fájdalomtól. Tétován megemelte a kezét, és próbálta ellökni magát a fájdalomtól.
- Csscscsss. Semmi baj. Mostantól az enyém vagy.
Harry összeráncolt homlokkal nézett fel a férfira, miközben kis kezeibe fogta az ő vérétől illatos hatalmas kezet.
- Ki vagy te? - kérdezte vékony gyerekhangon.
- Én vagyok a gazdád, kis Harry. Voldemort.
- Voldemort? - kérdezett vissza az összezavart fiú. - A gazdám?
A hűvös tenyér visszatért az arcára, és letörölte a homlokáról csöpögő vért.
A férfi csak lágyan bólintott. Harry belsejében fájdalmas boldogsággal pendült meg valami a szóra. Gazda.
Mélyen belenézett a simogató kéz tulajdonosának szemébe. Az omladozó épület lángjainak fénye visszatükröződött a csillogó felületen, mégis tisztán kivehető volt az összeszűkült szembogár, amit vékony sávban barnássárga írisz ölelt körbe. Olyan érzése lett a fiúcskának, ha előredőlne, bele tudna esni a lágyan pásztázó íriszek mélységébe. Borzongva simult közelebb a jó szagú férfihoz, hogy fokozza a belsejében végigömlő melegséget.
Mintha víz alól bukott volna fel tudata, érzékei kiélesedtek.
A kialakult meghitt légkört egy hirtelen rántás és farkasüvöltés szakította meg.
Harry lerepült a verandáról, arccal a hóba. Ijedten kapta fel a fejét. Szemeivel azonnal azt a különös embert kereste, aki a gazdájának nevezte magát.
A jó szagú férfin most egy hatalmas fehér farkas magasodott. Fogaival épp a férfi vállába mart, amint a feje fölött elsuhanó farkasok szele hátba csapta. Előtte körülbelül két méterrel, nagyot dübbenve érkeztek a földre, és futva támadtak neki a túlerővel szemben alulmaradt csuklyásoknak.
Az udvaron több ponton is ádáz dulakodásba fulladt a küzdelem. Az idegenek ordítottak, ahogy a farkasok morogva és csaholva tépték fel a húsukat. A gazdája fojtottan elordította magát.
- Visszavonulunk! - ezzel ledobta az arca felé kapó farkast a mellkasáról, és mint egy széllökés, elmosódottan végignyargalt társai között, akik hasonló módon követték a férfit.
Harry szemöldökráncolva húzta magát a térdeire. Mi volt ez? Az a férfi azt mondta, hogy kereste és most már az övé. De akkor miért megy el? Neki nem kéne vele mennie, ha ő a gazdája? Remegve felállt és arra indult, amerre távozni látta az idegeneket. Hirtelen egy ráncos kéz állította meg, ami a törékeny kis vállára kulcsolódott.
- Harry, hova mész? - kérdezte az öregember. Kék szemei megkönnyebbülten csillogtak le rá.
- A gazda után - felelte csendesen.
Dumbledore tenyere megfeszült a vállán, és iszonyodva nézett le rá. Félve húzta el a homlokába esett haját, hogy meglássa a már behegedt sebet. Döbbenten kapta a kezét a szája elé, és tántorodott meg.
Háta mögött kocogva közeledett egy férfi, akinek már cafatokban lógtak a ruhái.
- Dumbledore uram! Mr. Dumbledore. Szörnyű hírek! A vámpírok az egész területünkön lecsaptak, és hét kölyköt ragadtak el! Uram, mit tegyünk?
- Remus… - Lehelte elhalóan az idős vérfarkas, mire a fiatalabb tekintete is a kis Harryre villant.
A sárgás szemek elborzadva tágultak ki, míg arca elkeseredetten torzult el. Jobb karját a szívére szorította, míg baljával a fejéhez kapott, és szűkölve szinte felvonyított.
- Istenem, Sirius… Meg fog halni a bánatba!
Gyorsan odaszaladt a tanácstalan Harryhez, és térdre esve előtte, vállainál megragadva a gyereket, erősen megrázta.
- Harry, figyelj rám. Most nagyon fontos, hogy végre megszólalj! Ki tette ezt veled?
Harry felszisszent, mire enyhült a szorítás.
- A gazda.
A vérfarkas elsápadt, de folytatta a kérdezősködést.
- Kit hívsz a gazdádnak, Harry? - kérdezte fojtottan.
- Voldemortot…
A vérfarkas felvonyított, és hisztérikusan ordítani kezdett vele, míg újra meg rázta.
- Nem! Hazudott! Felejts el mindent, amit mondott! Neked nincs gazdád! Szabad farkas vagy! Felejtsd el!
Remus tébolyodottan rázta volna ki tudja meddig, ha az öreg le nem fejti róla a kezeit, és csitítólag arrébb nem vonszolja.
- Nem lesz semmi baj, fiam! Megoldjuk - suttogta a koszos barnásszőke fürtökbe. - Kineveljük belőle.
Harry, amint elengedték, gondolkodva nézett a farkasokra. Miért baj, hogy azzal a jó szagú emberrel akar lenni? Talán őmiattuk hagyta itt a gazdája?
- Sirius… - nyögte valamelyikük.
Harry meg akart fordulni és elszaladni a fekete köpenyesek irányába, de ahogy fordult hirtelen beleütközött valakibe.
Ahogy felnézett, egy feldúlt arcú férfit látott, aki ezelőtt is sokat látogatta őt. A fekete hajú férfi szomorúan hajolt le hozzá, és segítette fel.
Könnyein keresztül elcsukló hangon szólalt meg.
- Azért én örülök, hogy végre újra beszélsz… - ezzel védelmezőn magához húzta a gyereket. - Inkább akarj elhagyni, mint az a katatón burok legyél, ami eddig voltál…
- Sirius, el kell vinnünk innen! - lépett melléjük az ősz szakállas. - Nálam biztonságban lesztek. Kérlek, fogadd el a segítségem.
A fekete hajú férfi könnyeit a madárfészekként álló selymes hajba törölte.
- Nincs más választásunk, Albus. Senki más nem tud rajtunk segíteni, csak te.
- És mi lesz a gazdával? - kérdezett közbe Harry, amint kezdett derengeni neki, hogy nem engedik követni az idegent. Pedig ő azt hitte, azt kéne tennie…
A Siriusnak nevezett férfi erre felzokogott, míg az öregnek kibuggyantak az első könnyei.