nincsen veszély, csiga.

Jun 13, 2009 18:19

Amúgy tökre viccesnek találom, hogy minél közelebb a vége, annál jobban utálom. Mindet. Mindenkit. Ezt az egész, méretes szarkupacot. Arról nem is szólva, hogy csókolom, ez még csak a középiskola volt, ne aggódjon ennél már csak nagyobbat szív, és nagyobb igazságtalanságokat kell majd elszenvednie.
-> életkedv=lesózott meztelencsiga lelkesedésű
3 hét, 148
erőteljesen elkeserítő
és nem tudom, hogy ez fog-e úgy működni, hogy kedden felébredek (talán egyszer nem a szembeszomszédra, és talán nem leszek másnapos), és eltűnik ez a gödör, amibe csak félig csúsztam öntudatlanul, félig viszont tudatosan ástam bele magam, még kispárnát is vittem magammal, számolva a több hónapos maradással..maradtam is. Egyszer azt hittem kilóg a lábam, de az sem volt igaz.
Olyan mintha várnék valamire. Erőteljesen és nagyon-nagyon régóta. Csak nem tudom mi az, amire ennyire várok. Mennék is, nem is mennék..lehet az időben kellene ugrani egy méreteset, mert mintha itt a viszonyok nem változnának és csak elméletiek lennének. Vagy csak én vagyok antiszociálisan messze.
Tele van a fejem, de ide meg nem kerül mégse semmi fontos. Átlátszó, csak nem figyelsz. Rázzatok majd fel, ha itt az idő, addig alszom.
Previous post Next post
Up