The Candy Spooky Theater interjú ~ 2007
ORKUS Nr. 03 - 2007 március
The Candy Spooky Theater interjú
„A Halott Menyasszony rejtett filmzenéje”
A borzongatóan széptől a borzongatóig, valami abszolút más! A csapat résnyire nyitja a „Cukor Szellem Világba” nyíló ajtót! Amit ebből a távlatból hallani lehet, az a rém-giccs és rémálmok keverékére emlékeztet. Más megfogalmazásban: deathrock volt csak a kezdet, és a folytatás nem is olyan „hááátborzongató”! Pusztán szájról szájra terjedő propaganda útján az együttes már számos lelket meghódított. Most mégis komolyan állnak a teljes terjedelmű debüt-albumuk megjelenése előtt. Telve kiváncsisággal kopogtattunk az ajtón, hogy majd egy kicsivel többet megtudunk a bandáról, a zenéjükről és a tagok őrült létéről. Semmi sem normális, ami annak számít…
Orkus: Kérem, mutatkozzatok be röviden, és mondjátok el, hogy milyen szerepet töltötök be a The Candy Spooky Theaterben.
Jack: Hello, Jack Spooky vagyok, a Komikus Horror Hang, s ezen felül Csínytevő Vámpír Baba, Teljeskörű Művészeti Rendező, Producer, valamint Rocksztár. A csinos és könnyen melankóliába eső lányok a gyengéim.
Zull: Üdvözlet nektek, ti szép emberek Németországban! Zull vagyok és gitáron játszom. A stylinggal és a felvételekkel foglalkozom előszeretettel!
Peggy: …. basszgitáros, és japán vagyok.
O: Honnan ered a The Candy Spooky Theater alapötlete?
J: Mindig is szerettem a régi horrorfilmeket és a hozzátartozó figurákat, posztereket. Egy nap arra gondoltam, egész érdekes lenne, ezt a konceptust egy zenekarba átültetni.
O: Hogy jutott el a dolog végül a megvalósításig? Hogy találtatok egymásra és ki volt a húzóerő közületek?
J: A tagoknak egyszerűen tökéletesnek kellett lenniük, hogy kifejezésre juttassák a „The Candy Spooky Színházat”. Peggyvel már korábban is együtt játszottam egy bandában. Ő amolyan…őrült figura! Igazán nagyon humorosnak és érdekesnek találom. Ezenkívül olyan nagyszerű zenét csinál, ami nekem nagyon tetszik, és ideálisan beleillik az elképzeléseimbe! Zullt megszólítottam, mert nemcsak hogy nagyon laza, hanem nagyon klasszikus-hagyományos is az, ahogy ő a gitáron játszik. Olyan, mintha az összes érzelmei egy csapásra megváltoznának. Excentrikus hangzást produkál! Ilyenkor arra gondolok, csak ő lehet, aki épp gitáron játszik.
O: És hogy jött ez a The Candy Spooky Theater név?
J: Mert ez pont az, amit ki akarunk fejezni. Nekem egyszerűen tetszik ez a név!
O: A jelek szerint igazi halloween rajongók lehettek. Európában ez az ünnep évről évre közkedveltebb. Nálatok Japánban hogy ünneplitek a halloweent?
J: Nálunk is növekvő sikere van az ünnepnek. Mindenütt partykat rendeznek. Minden évben jól szórakozunk halloweenkor - egy esemény, aminek mi a színpadon hódolunk.
Z: Igen, mindenki nagyon jól szórakozik, mialatt különösmódon senki sem ismeri a halloween jelentését…
P: Japánban így ünneplik a halloweent: először lebombázzák a házakat, és utána kekszből újraépítik. Ha vége a halloweennak, újra normális házakat építenek. 100.000.000.000 Euróra becsülik a gazdasági hatását Japánban!
O: Jack, neked erős vonzalmad van a Nightmare Before Christmas és a Corpse Bride Tim Burton-filmekhez. Mi fogott meg a legjobban ezekben a filmekben?
J: A színei és érzékenysége, valamint a történet és a karakterek is tetszenek nekem.
O: Mennyiben hatottak rátok ezek a filmek?
J: Hmmm… a smink, a kosztümök és a színpadkép tekintetében.
P: Mindenben.
O: Melyik Corpse Bride figura a kedvenced, Jack?
J: Bírom a csontváz-figurát a cilinderben. Sexynek találom, ahogy énekel és táncol. Ő egy nagy szórakoztató!
O: És melyik filmjelenet tetszik neked leginkább?
J: Nem tudok egyetlen jelenet mellett dönteni. Az egész atmoszférája, a sötétsége és stílusossága a halál birodalmának az, amit egyszerűen grandiózusnak találok. Ha a halottak földje tényleg ennyire egzotikus, hát szívesen megnézném…
O: Öt kedvenc filmetek?
J: Ollókezű Edward, Álmosvölgy Legendája, Gyerekjáték, Frankenstein menyasszonya és a Nosferatu.
Z: Ál/Arc, Peanuts, Biohazad (Első, és második rész), Marie Antoinette
P: Rockers, School Of Rock, Rorco Rossa, Kikis kleiner Lieferservice, Batarian.
O: A styling amit használtok igazán rendkívüli. Hogy alakult ki?
J: Egy reggel így keltem fel az ágyból, ha ha ha ;-) Először sokkolt, de időközben megtetszett.
Z: Mikor fotókat láttam, olyan modellről, mint Lily Cole és más csinos nőkről, akkor fogtam neki a styling kialakításának.
P: Ez olyan, mintha a harmadik sarkon balra letérnél.
O: A grafikai megjelenésetek is egyedülálló. Ki a tervek és a megvalósítás felelőse?
J: A CD-designért én vagyok a felelős. Csakúgy mint a flyerek, matricák és a többit a koncertjeinkre magam alkotom. Élvezem, ahogy kreatívan kiélhetem magam a design során.
O: Egyik darabotok címe Nightmare. Hogy festenek a saját rémálmaitok?
J: Ó, örülnék olyan rémálmoknak, amik olyan szépen festenek, mint a horrorfilmekben.
Z: Az én rémálmaim egy és ugyanarról szólnak: hogy minden nap túlságosan elfoglalt vagyok.
P: Démonok…
O: Szerintetek mit akarnak közölni felétek a (rém)álmaitok?
J: Nem tudom. De szörnyű félelmem volt, mikor Jason Voorheesről álmodtam a Péntek 13-ból. Úgy tűnik Jason újra és újra félelmet akar okozni nekem, mivel már gyerek korom óta tőle rettegek.
Z: Mivel gyakran álmodok bűntető cédulákról - azt, hogy a megfelelő helyen kéne parkolni. Útálom a parkolási büntetést.
P: A szexuális kielégületlenség jelei.
O: Mit csináltok reggel, mikor egy rémálomból ébredtek fel? Átgondoljátok, vagy megpróbáljátok olyan gyorsan, amint lehet elnyomni?
J: Attól tartok, Jason barátkozni akart velem. Élvezem kiszínezni magamnak, hogy milyen lenne, ha Jason a világomba jönne, és mit tenne, ha nem fordulhatna vissza.
Z: Nem felejtem el őket, mert a dolog sajnos túl realisztikus.
P: Megpróbálom magamba zárni az álmot.
O: Mégegyszer visszatéve a Nightmare-hez. Miről szól a dal?
J: Annak a misztériumáról és szexualitásáról, ha egy vámpír felbukkan egy lány szobájában. Megmutatom az elmosódott határt a valóság és az álom között.
Z: Megpróbálok a gitárral és a zongorán egy megérintő hangzást kelteni, ami kiszélesíti Jack világát.
O: Megjelent tőletek egy három-számos EP, Wonderland címmel. Milyen a ti személyes Csodavilágotok?
J: Egy vidámparkot látok. Egy rendkívül titokzatos vidámparkot…
Z: Nekem a más emberek érzelmei egyfajta „csodavilág”.
P: A szexuális kielégülés tere.
O: Tudnátok mesélni valamit a fellépéseitekről Japánban? Hogy képzeljünk el egy Candy Spooky Thater Showt?
J: A rajongóink nagyon stílusosak. Jól öltözöttek, gyakran extravagánsok. Egyesek épp úgy öltöznek, mint mi. Van, hogy sokat táncolnak és van hogy mereven néznek ránk a rajongóink. Én mindenképp boldog vagyok, hogyha így élvezni tudják a világunkat.
Z: Az atmoszféráról gondoskodnak a kollégáim, én egyszerűen mozgok a színpadon, amely kettejük által életre kel. Csodálatosnak tartom Jack és Peggy felépített elképzelését. Én tisztán zeneileg fejezem ki magam a gitárom révén. A rajongók valóban úgy tűnnek, nagyon élvezik amit nyújtunk.
P: Tatami, zöld tea, hagyományos japán ülésmód és szamuráj frizura.
O: Most vmi teljesen más: milyen pozitív tulajdonságait becsülitek leginkább a másiknak?
J: Szóval, Zullnak iszonyú jó stílusa van. Illik hozzá a gitár. Szeretem a hangzásvilágát. Felszínesen elég ridegnek tűnik, de nagyon kedves és segítőkész. Peggy rendkívüli zenei ötleteit nagyon jónak találom. Elképesztően őrült, de ugyanakkor valahogy aranyos is… Mindkettőjüknek konkrét elképzeléseik vannak, és ez tetszik bennük a leginkább.
Z: Jack az ének által mindenütt ki tudja fejezni a világát. Az egyedülálló designját senki nem tudná utánozni. Peggynek remek stílusa van. Éli az életét, ahogy akarja, és ő a legtapasztaltabb a bandában.
P: Jack Spooky : Giants fan, Zull: Baystars fan.(baseballcsapatok).
O: Visszatérve a bandára. Hogyan kezdtetek el zenével foglalkozni, és milyen utakon kerültetek össze végül?
J: Gyerekként mindig manga-megfilmesítések zenéjét énekeltem, mint a Dragon Ball vagy a Ge Ge Ge no Kitaro. Az X Japan zenekar olyan benyomást tett rám, hogy 13 éves koromban barátokkal megalapítottam a saját bandámat. Hatan voltunk, és mind gitáron játszottunk (Nevetés). 16 évesen egy másik csapattal énekesként pár dalt dolgoztunk fel. Ezzel a bandával egyetlen egyszer léptem fel egy iskolai fesztiválon. Az volt a legelső élő koncertem! Később megismertem Peggyt Tokióban, és a Dororo nevű bandájának az énekese lettem. Az első performanszon egy koncertteremben annyira ideges voltam, hogy totál remegett a hangom. (Nevetés). Zull és Peggy akkoriban már barátok voltak, és Zull azon a napon nézőként jelen volt. Így ismertem meg Zullt. No, mielőtt még a Dororonál játszottam, egy zenei magazinban felfedeztem egy nagyon sötét ugyanakkor nagyon szép zenekart. Ez a portré akkora hatással volt rám, hogy örökre megmaradt az emlékezetemben. Sok évvel később tapasztaltam meg, hogy az említett képen látott banda gitárosa és basszgitárosa Zull és Peggy!* Meg kellett kapaszkodnom! Most azzal a két emberrel, akik olyan nagy benyomást tettek rám, együtt játszom egy bandában! Ez a végzet.
Z: Már nagyon rég megvolt a gitárom és arra vágytam, hogy valódi gitáros legyek. Így váltam azzá, ami ma vagyok. Közben rengeteg embert ismertem meg, sokat tanultam, gyakran be is csaptak. Azt hiszem, egy láthatatlan zenei kör mi hármukat összekötött.
P: Abakus, hetedik osztály, Kendama, második osztály.
O: Küldenétek végezetül egy-két szót Németországba?
J: Még sosem látogattam meg Németországot, viszont a lehető leghamarabb szeretnék oda elrepüli és fellépni! Előre örülök, a valamikori személyes találkozásnak.
P: Az étel és a sör úgy hallom jó Németországban.
Z: Két évvel ezelőtt egyedül elutaztam Németországba. Heidelberg nagyon tetszett. A vonatút kényelmes volt, és az emberek nagyon barátságosak. Berlinben az egykori falnál megismertem négy németet és szeretném őket egyszer egy koncertre meghívni. Adtam nekik egy CDt ajándékba és remélem, még emlékeznek rám. Szívesen utaznék ismét Németországba. Privát, vagy a bandával. Kérem, hívjatok meg bennünket! És igyekezni fogok, németül megtanulni. Ó igen, be lehet vándorolni Németországba? Ez az egyik tervem: „ Egy szép álom közepe. Viszont látásra”.*
***
interjút készítette: Jana Rischke, Claus Müller
Egy szép álom közepe. „Die Mitte eines schönen Traume/s” német nyelvű felirat díszíti Zull személyes weboldalát is. Úgy vélem, németül tanulgat.
"Art Marju Duchain" az a Jack említette zenekar, melyben előzően Zull és Peggy együtt játszottak (és a Despair egy tagja is.)
The Candy Spooky Theater interjú
„A Halott Menyasszony rejtett filmzenéje”
A borzongatóan széptől a borzongatóig, valami abszolút más! A csapat résnyire nyitja a „Cukor Szellem Világba” nyíló ajtót! Amit ebből a távlatból hallani lehet, az a rém-giccs és rémálmok keverékére emlékeztet. Más megfogalmazásban: deathrock volt csak a kezdet, és a folytatás nem is olyan „hááátborzongató”! Pusztán szájról szájra terjedő propaganda útján az együttes már számos lelket meghódított. Most mégis komolyan állnak a teljes terjedelmű debüt-albumuk megjelenése előtt. Telve kiváncsisággal kopogtattunk az ajtón, hogy majd egy kicsivel többet megtudunk a bandáról, a zenéjükről és a tagok őrült létéről. Semmi sem normális, ami annak számít…
Orkus: Kérem, mutatkozzatok be röviden, és mondjátok el, hogy milyen szerepet töltötök be a The Candy Spooky Theaterben.
Jack: Hello, Jack Spooky vagyok, a Komikus Horror Hang, s ezen felül Csínytevő Vámpír Baba, Teljeskörű Művészeti Rendező, Producer, valamint Rocksztár. A csinos és könnyen melankóliába eső lányok a gyengéim.
Zull: Üdvözlet nektek, ti szép emberek Németországban! Zull vagyok és gitáron játszom. A stylinggal és a felvételekkel foglalkozom előszeretettel!
Peggy: …. basszgitáros, és japán vagyok.
O: Honnan ered a The Candy Spooky Theater alapötlete?
J: Mindig is szerettem a régi horrorfilmeket és a hozzátartozó figurákat, posztereket. Egy nap arra gondoltam, egész érdekes lenne, ezt a konceptust egy zenekarba átültetni.
O: Hogy jutott el a dolog végül a megvalósításig? Hogy találtatok egymásra és ki volt a húzóerő közületek?
J: A tagoknak egyszerűen tökéletesnek kellett lenniük, hogy kifejezésre juttassák a „The Candy Spooky Színházat”. Peggyvel már korábban is együtt játszottam egy bandában. Ő amolyan…őrült figura! Igazán nagyon humorosnak és érdekesnek találom. Ezenkívül olyan nagyszerű zenét csinál, ami nekem nagyon tetszik, és ideálisan beleillik az elképzeléseimbe! Zullt megszólítottam, mert nemcsak hogy nagyon laza, hanem nagyon klasszikus-hagyományos is az, ahogy ő a gitáron játszik. Olyan, mintha az összes érzelmei egy csapásra megváltoznának. Excentrikus hangzást produkál! Ilyenkor arra gondolok, csak ő lehet, aki épp gitáron játszik.
O: És hogy jött ez a The Candy Spooky Theater név?
J: Mert ez pont az, amit ki akarunk fejezni. Nekem egyszerűen tetszik ez a név!
O: A jelek szerint igazi halloween rajongók lehettek. Európában ez az ünnep évről évre közkedveltebb. Nálatok Japánban hogy ünneplitek a halloweent?
J: Nálunk is növekvő sikere van az ünnepnek. Mindenütt partykat rendeznek. Minden évben jól szórakozunk halloweenkor - egy esemény, aminek mi a színpadon hódolunk.
Z: Igen, mindenki nagyon jól szórakozik, mialatt különösmódon senki sem ismeri a halloween jelentését…
P: Japánban így ünneplik a halloweent: először lebombázzák a házakat, és utána kekszből újraépítik. Ha vége a halloweennak, újra normális házakat építenek. 100.000.000.000 Euróra becsülik a gazdasági hatását Japánban!
O: Jack, neked erős vonzalmad van a Nightmare Before Christmas és a Corpse Bride Tim Burton-filmekhez. Mi fogott meg a legjobban ezekben a filmekben?
J: A színei és érzékenysége, valamint a történet és a karakterek is tetszenek nekem.
O: Mennyiben hatottak rátok ezek a filmek?
J: Hmmm… a smink, a kosztümök és a színpadkép tekintetében.
P: Mindenben.
O: Melyik Corpse Bride figura a kedvenced, Jack?
J: Bírom a csontváz-figurát a cilinderben. Sexynek találom, ahogy énekel és táncol. Ő egy nagy szórakoztató!
O: És melyik filmjelenet tetszik neked leginkább?
J: Nem tudok egyetlen jelenet mellett dönteni. Az egész atmoszférája, a sötétsége és stílusossága a halál birodalmának az, amit egyszerűen grandiózusnak találok. Ha a halottak földje tényleg ennyire egzotikus, hát szívesen megnézném…
O: Öt kedvenc filmetek?
J: Ollókezű Edward, Álmosvölgy Legendája, Gyerekjáték, Frankenstein menyasszonya és a Nosferatu.
Z: Ál/Arc, Peanuts, Biohazad (Első, és második rész), Marie Antoinette
P: Rockers, School Of Rock, Rorco Rossa, Kikis kleiner Lieferservice, Batarian.
O: A styling amit használtok igazán rendkívüli. Hogy alakult ki?
J: Egy reggel így keltem fel az ágyból, ha ha ha ;-) Először sokkolt, de időközben megtetszett.
Z: Mikor fotókat láttam, olyan modellről, mint Lily Cole és más csinos nőkről, akkor fogtam neki a styling kialakításának.
P: Ez olyan, mintha a harmadik sarkon balra letérnél.
O: A grafikai megjelenésetek is egyedülálló. Ki a tervek és a megvalósítás felelőse?
J: A CD-designért én vagyok a felelős. Csakúgy mint a flyerek, matricák és a többit a koncertjeinkre magam alkotom. Élvezem, ahogy kreatívan kiélhetem magam a design során.
O: Egyik darabotok címe Nightmare. Hogy festenek a saját rémálmaitok?
J: Ó, örülnék olyan rémálmoknak, amik olyan szépen festenek, mint a horrorfilmekben.
Z: Az én rémálmaim egy és ugyanarról szólnak: hogy minden nap túlságosan elfoglalt vagyok.
P: Démonok…
O: Szerintetek mit akarnak közölni felétek a (rém)álmaitok?
J: Nem tudom. De szörnyű félelmem volt, mikor Jason Voorheesről álmodtam a Péntek 13-ból. Úgy tűnik Jason újra és újra félelmet akar okozni nekem, mivel már gyerek korom óta tőle rettegek.
Z: Mivel gyakran álmodok bűntető cédulákról - azt, hogy a megfelelő helyen kéne parkolni. Útálom a parkolási büntetést.
P: A szexuális kielégületlenség jelei.
O: Mit csináltok reggel, mikor egy rémálomból ébredtek fel? Átgondoljátok, vagy megpróbáljátok olyan gyorsan, amint lehet elnyomni?
J: Attól tartok, Jason barátkozni akart velem. Élvezem kiszínezni magamnak, hogy milyen lenne, ha Jason a világomba jönne, és mit tenne, ha nem fordulhatna vissza.
Z: Nem felejtem el őket, mert a dolog sajnos túl realisztikus.
P: Megpróbálom magamba zárni az álmot.
O: Mégegyszer visszatéve a Nightmare-hez. Miről szól a dal?
J: Annak a misztériumáról és szexualitásáról, ha egy vámpír felbukkan egy lány szobájában. Megmutatom az elmosódott határt a valóság és az álom között.
Z: Megpróbálok a gitárral és a zongorán egy megérintő hangzást kelteni, ami kiszélesíti Jack világát.
O: Megjelent tőletek egy három-számos EP, Wonderland címmel. Milyen a ti személyes Csodavilágotok?
J: Egy vidámparkot látok. Egy rendkívül titokzatos vidámparkot…
Z: Nekem a más emberek érzelmei egyfajta „csodavilág”.
P: A szexuális kielégülés tere.
O: Tudnátok mesélni valamit a fellépéseitekről Japánban? Hogy képzeljünk el egy Candy Spooky Thater Showt?
J: A rajongóink nagyon stílusosak. Jól öltözöttek, gyakran extravagánsok. Egyesek épp úgy öltöznek, mint mi. Van, hogy sokat táncolnak és van hogy mereven néznek ránk a rajongóink. Én mindenképp boldog vagyok, hogyha így élvezni tudják a világunkat.
Z: Az atmoszféráról gondoskodnak a kollégáim, én egyszerűen mozgok a színpadon, amely kettejük által életre kel. Csodálatosnak tartom Jack és Peggy felépített elképzelését. Én tisztán zeneileg fejezem ki magam a gitárom révén. A rajongók valóban úgy tűnnek, nagyon élvezik amit nyújtunk.
P: Tatami, zöld tea, hagyományos japán ülésmód és szamuráj frizura.
O: Most vmi teljesen más: milyen pozitív tulajdonságait becsülitek leginkább a másiknak?
J: Szóval, Zullnak iszonyú jó stílusa van. Illik hozzá a gitár. Szeretem a hangzásvilágát. Felszínesen elég ridegnek tűnik, de nagyon kedves és segítőkész. Peggy rendkívüli zenei ötleteit nagyon jónak találom. Elképesztően őrült, de ugyanakkor valahogy aranyos is… Mindkettőjüknek konkrét elképzeléseik vannak, és ez tetszik bennük a leginkább.
Z: Jack az ének által mindenütt ki tudja fejezni a világát. Az egyedülálló designját senki nem tudná utánozni. Peggynek remek stílusa van. Éli az életét, ahogy akarja, és ő a legtapasztaltabb a bandában.
P: Jack Spooky : Giants fan, Zull: Baystars fan.(baseballcsapatok).
O: Visszatérve a bandára. Hogyan kezdtetek el zenével foglalkozni, és milyen utakon kerültetek össze végül?
J: Gyerekként mindig manga-megfilmesítések zenéjét énekeltem, mint a Dragon Ball vagy a Ge Ge Ge no Kitaro. Az X Japan zenekar olyan benyomást tett rám, hogy 13 éves koromban barátokkal megalapítottam a saját bandámat. Hatan voltunk, és mind gitáron játszottunk (Nevetés). 16 évesen egy másik csapattal énekesként pár dalt dolgoztunk fel. Ezzel a bandával egyetlen egyszer léptem fel egy iskolai fesztiválon. Az volt a legelső élő koncertem! Később megismertem Peggyt Tokióban, és a Dororo nevű bandájának az énekese lettem. Az első performanszon egy koncertteremben annyira ideges voltam, hogy totál remegett a hangom. (Nevetés). Zull és Peggy akkoriban már barátok voltak, és Zull azon a napon nézőként jelen volt. Így ismertem meg Zullt. No, mielőtt még a Dororonál játszottam, egy zenei magazinban felfedeztem egy nagyon sötét ugyanakkor nagyon szép zenekart. Ez a portré akkora hatással volt rám, hogy örökre megmaradt az emlékezetemben. Sok évvel később tapasztaltam meg, hogy az említett képen látott banda gitárosa és basszgitárosa Zull és Peggy!* Meg kellett kapaszkodnom! Most azzal a két emberrel, akik olyan nagy benyomást tettek rám, együtt játszom egy bandában! Ez a végzet.
Z: Már nagyon rég megvolt a gitárom és arra vágytam, hogy valódi gitáros legyek. Így váltam azzá, ami ma vagyok. Közben rengeteg embert ismertem meg, sokat tanultam, gyakran be is csaptak. Azt hiszem, egy láthatatlan zenei kör mi hármukat összekötött.
P: Abakus, hetedik osztály, Kendama, második osztály.
O: Küldenétek végezetül egy-két szót Németországba?
J: Még sosem látogattam meg Németországot, viszont a lehető leghamarabb szeretnék oda elrepüli és fellépni! Előre örülök, a valamikori személyes találkozásnak.
P: Az étel és a sör úgy hallom jó Németországban.
Z: Két évvel ezelőtt egyedül elutaztam Németországba. Heidelberg nagyon tetszett. A vonatút kényelmes volt, és az emberek nagyon barátságosak. Berlinben az egykori falnál megismertem négy németet és szeretném őket egyszer egy koncertre meghívni. Adtam nekik egy CDt ajándékba és remélem, még emlékeznek rám. Szívesen utaznék ismét Németországba. Privát, vagy a bandával. Kérem, hívjatok meg bennünket! És igyekezni fogok, németül megtanulni. Ó igen, be lehet vándorolni Németországba? Ez az egyik tervem: „ Egy szép álom közepe. Viszont látásra”.*
***
interjút készítette: Jana Rischke, Claus Müller
Egy szép álom közepe. „Die Mitte eines schönen Traume/s” német nyelvű felirat díszíti Zull személyes weboldalát is. Úgy vélem, németül tanulgat.
"Art Marju Duchain" az a Jack említette zenekar, melyben előzően Zull és Peggy együtt játszottak (és a Despair egy tagja is.)