{fic}It Started with a Bet Prologue

[bushou]

Cím: Egy fogadással kezdődött

Író: resha_hime

Páros: RyoDa (a főpáros), AkamePi és talán mások, ahogy haladunk

Műfaj: dráma, romantikus, valószínűleg mindenből egy kevés

Szerző megjegyzése: Ehhez a fichez valahogy akkor volt ihletem, mikor a neten RyoDát kerestem és samenashi -nál azonnal találtam valami olyat, hogy 10dolog, amit utálok benned. Nem igazán emlékszem többre a filmből, ez a fic mégsem hasonlít rá, de mégis, nem igazán kérdeztem meg, ha tudtam volna, valahogy azonnal felhasználtam volna ezt a ficut, szóval remélem rendben van, ha ideírom. Remélem az emberek élvezni fogják ezt és értékelik a visszajelzést.

Fordítói megjegyzés: Első fanfiction fordításom és nem hinném, hogy oly sok lenne még. Dalszöveget könnyebb fordítani. Sokszor nem értettem, hogy az író mit írt, ezért egy pár helyen szabadfordítás van. A fordítás Yoshikónak készült, akit kicsinálok, ha megszeretem a RyoDát.^^ A fordítás az író engedélyével történt.


Prológus: Az első lépés

„Ez unalmas.”

Nishikido Ryo felnézett az utolsó doramaja forgatókönyvéből, majd megkérdezte bandatársát, Shibutani Subarut. „Unalmas?”

Subaru kinyújtóztatta magát a kanapén, leült mielőtt a lábát a kis dohányzóasztalra emelte, amit kényelmesen helyeztek el előtte, és karjait összefonta maga előtt. „Ja, ezt mondtam.” Subaru egy vállvonással válaszolt.

„Gondolnád ezt, miközben a Music Station közepén vagy egy próbán, és éppen két interjúval végeztél, és egy fotózást készítene valaki bármi normálist, de unatkozol.”

Subaru felhorkant arra a szarkazmusra, amit a barátja hangjában talált. „Soha nem mondtam, hogy nem vagyunk elfoglaltak. Ez csak... unalmas.”

„És pontosan mit találsz itt unalmasnak?” Kérdezte Ryo, majd visszafordult a forgatókönyvéhez, és a munkájára összpontosított. Hátradőlt az egyetlen kanapén, megpróbált úgy ülni, hogy kényelmes legyen. A Kanjani8 a legutóbbi koncertkörútjuk miatt ledolgozta a seggüket - nem beszélve Ryóról, akinek kötelessége volt a NEWS is - és a teste most üvöltött az agyonhajszolás ellen.

Subaru nem válaszolt azonnal. Helyette úgy tűnt, hogy töpreng valamin, ahogy körbetekintett a szobában.

Késő délután volt, és az egész Kanjani8 jelenleg a kijelölt stúdióban voltak, haladtak a Music Station próbáin, amit az este vesznek fel. Ebben a pillanatban a többi tag elfoglaltak voltak az arcukat és hajukat készítő sminkesekkel és fodrászokkal, egyedül Subaru és Ryo volt szabad, ők az öltöző egyik sarkában ültek, ugyanis ők már készen voltak.

„Nos...” Subaru végre megszólalt. „Először is, semmi nem történt mostanában.”

„Ha te a próbákat, filmezést, fotózást, magazin interjúkat és a koncertgyakorlásokat semminek tekinted, azok.”

„Nem a munkáról, idióta.” Mondta Subaru elkeseredetten. „Azokról a dolgokról beszélek, amik a cégnél folynak. Zaftos dolgok!”

Ryo ezúttal nem tekintett fel. „Zaftos dolgok?” Kérdezte.

„Ja, tudod, érdekes dolgok.” Mondta Subaru hangosabban a hajszárító hangjánál. „Az utolsó érdekes dolog régebbről, hogy hallottam, hogy Yamashitát és Kamenashit rajtakapták letolt nadrággal az előadás után, a színpad mögött, csak két hónapja!”

Ryo felhorkant, újra a forgatókönyvbe süllyedt. „Mintha ez valami új lenne. Pi és Kamenashi már a Nobuta óta együtt vannak. És most, hogy Jin visszajött Amerikából, újra együtt vannak.”
„Mi?!” Subaru előre dőlt a kanapén, lábait visszaejtette a padlóra és két centire az asztaltól beütötte. Meglepődésében eltátotta a száját az új hír hallatán. Nem volt annyira meglepő hallani, ahogy három munkatársa „bonyolította”, de a meglepő az, hogy ő nem hallott erről ezelőtt, ez lepte meg őt.
Ryo megvonta a vállát. „Ez nem újdonság. Melyik bolygón élsz, Baru?”

Subaru a nem létező bajsza alatt morgott, ahogy Ryo még egyszer visszafordult a szövegkönyvéhez. A csend, ami beállt közöttük csak mások beszélgetésének hangja, nevetésük törte meg, miközben a statiszták az egyéb permetszereket, szemfestékeket kenték föl.
„Rendben!” Mondta végre Subaru megtörve köztük a csendet, mikor eldöntötte, kár keseregni a kiömlött tej fölött, vagy az elszalasztott pletyka miatt. „Az nem lényeges! Lényegében semmi sem történt az utóbbi időben és ez unalmas!”
„Miért érdekel egyébként? Mióta vagy pletykafészek és pletykálkodó?” Mondta Ryo félretéve a szövegkönyvet, lemondva arról, hogy csendben és békében tovább tudjon haladni. De most komolyan, mikor volt béke és nyugalom a Kanjani8 körül?
„Ez egy ingyenes mulatság.” Védelmezte Subaru.
„Mi vagy te, egy vénasszony? Csak törődj a magad dolgával!”
Épp ekkor kopogás hallatszódott az öltöző ajtaján. Mielőtt akár Subaru vagy Ryo megemészthette volna, hogy valaki áll az ajtóban, egy rakat szőrme tört be.
„Hé, Ryo-chan!” Köszöntötte hangosan Akanaishi Jin, ahogy berontott szőrmében és mindenben, leültette magát Ryo kanapéjának a karfájára.
„Jin, mit csinálsz itt?!” Kérdezte Ryo meglepődve barátja váratlan betoppanásán.
„Na, Ryo-chan. Nem tudod? Ma este a KAT-TUN is benne lesz a Music Station-ben!” Duzzogott Jin.
’Honnan kéne tudnom?” Kérdezte Ryo szemét forgatva. „Elég elfoglalt vagyok az ütemterv folytatásával. Ellentétben veled, én az elmúlt néhány hónapban nagyon keményen dolgoztam!” Mondta jelentőségteljesen Jinre nézve.
Jin elvigyorodott, közelebb hajolt Ryóhoz, hogy megbökje őt. „Hmm, ez igaz. Nos, néha velünk kéne lógnod. Pi mondta, hogy mostanában nem lát. Ez külsős munka.”
Ryo felhorkant, ahogy Jin játékos ujjait az oldalától elütötte. „Higgy nekem, ha kaphatnék egy kis pihenést, szeretnék.”
„Túl keményen dolgozol. Nem a jövő héten ér véget a turnéd? Akkor azután szabad leszel!”
„Szeretnéd. Utána lesz dolgom a NEWS-ban, amit csinálhatok. És dorama felvétel, bár az szerencsére majdnem kész. Újabb két hétig kell csinálnom, mielőtt minden kész.”
Jin megrázta a fejét, sajnálta a túlságosan túlterhelt barátját. Gyengéden ráütött Ryo vállára, olyan „őszinte részvétem’ félével. „Balszerencse.”
Ryo csak vállat vont.
„Hé, Akanishi!” Szólt hirtelen közbe egy hang.
 Jin és Ryo egyszerre fordultak Subaruhoz, akiről megfeledkeztek beszélgetésük közben.
„Igen?” Kérdezte Jin megrökönyödve, ahogy meglátta Subaru arcát. Ez valami... félelmetes volt.
Subaru egy ideig csöndben maradt. Aztán, arca bolondos lett, ahogy fecsegett. „Te tényleg Yamashitával és Kamenashival alszol?”
Ryo nevetésben tört ki, mialatt Jin élénk pirulásba kezdett. A Kanjani8 többi tagja, akik nyugodtan csinálták a sminkjüket, egy furcsa, merev tekintettel fordultak a másik háromhoz. Végül is a furcsa viselkedés nem volt teljesen szokatlan a Kanjani8 öltözőjében.
„H... honnan tudsz erről?!” Kérdezte Jin idegesen.
Subaru a kezével homlokon csapta magát. „Tehát, EZ igaz? Nem tudom elhinni! Miért nem hallottam erről korábban?!”
„Már mindenki tud erről, Jin!” Csattant fel Ryo nevetés közben.

„Na, ez olyan zavaró!” Duzzogott Jin, habár nem nézett ki nagyon zavartnak. A pír az arcán már elmúlt, és szája sarkában a szokásos vigyor rángatózott.
Csak aztán, egy másik személy lépett be az öltözőbe.

„Jin, mi vagyunk a következők a hangpróbán.” Hívta Kamenashi Kazuya.
Erre a hangra Jin arca szó szerint felragyogott. „Igen, Megyek, Kame-chan!” Ryóhoz és Subaruhoz fordult az idióta, mostanra teljesen felébredt vigyorával.
„Később találkozunk, Baru, Ryo-chan! És Ryo-chan, ne dolgozd túl magad, rendben?” És ezzel gyakorlatilag kiugrándozott a szobából. Kame saját és Jin zavarásáért is meghajolt, mielőtt a túlságosan is lelkes bandatársa betört hozzájuk.
Ryo halkan kuncogott barátja bohóckodásán. Még ha Jin teljesen idióta is, annak ellenére egy kedves valaki volt.
Subaru még mindig a nem létező bajsza alatt morgott, mikor Ryo felé fordult. Valamit arról, hogy „nem tudta, mikor a világ nyilvánvalóan igen” és „a hülye munkatársai, akik nem zavartatták magukat azzal, hogy nem tájékoztatják” és „a még ostobább és használhatatlan úgynevezett források”.
„Felejtsd el, Baru.” Mondta Ryo. „Ez semmi olyan, amin aggódnod kéne.”
Subaru hangosan szippantott. „Elfelejtettem.”

„Nem igaz.”

„De IGEN!” Bizonygatta hangosan Subaru.”Csak azon gondolkoztam, hogy a cégnél már semmi más nem folyik, ennyi. PONTOSAN ez volt a lényeg a legelejétől!”

„Jól van, jól van.” Vigyorgott önelégülten Ryo, úgy érezte, mintha egy gyerekhez beszélne. Subaru gyerekes és makacs volt.

Másrészről Ryo szavaival élve, elszakadt valami Subarunál. Hogy mer Ryo így gúnyolódni vele? Úgy szerette volna letörölni Ryo arcáról azt a vigyort, még ha ez lett volna az utolsó dolog, amit tehetett.
„Oh, igen?” Ellenkezett Subaru. „Csak mert rád semmi romantikus nem ragad, nem jelenti azt, hogy másra sem.”
„Ahogy rád sem.”
„Természetesen rám igen!” Válaszolta Subaru, miközben szeme egy bizonyos valakire futott, és találkoztak a szoba másik oldalán lévő Ryo szemeivel, akinek az arcán eltökéltség látszódott. „Fogadok, hogy csak keserű vagy, hogy te vagy az egyetlen, akit senki nem hív, mikor szükséged van rá.”
Ryo megforgatta a szemeit, a mai napon sokadjára. „Éretlen vagy. Kit érdekel az, hogy mi folyik az én szerelmi életemben? És még ha nincs is senkim most, mi van akkor? Én vagyok a Sexy Osakai Man. Ellenállhatatlan vagyok. Megkaphatok bárkit, bármikor, akit csak akarok, amikor akarom.”
„Nagy szavak kisembertől. Bizonyítsd be.”
„Nicsak, ki beszél. És nem kell bebizonyítanom neked semmit.”
„Mi az? Beijedtél?”
Ryo szemei megrándultak ezekre a szavakra. „Én nem ijedtem be.”
„Rendben, nem ijedtél be. Csak nem tudod bebizonyítani. Rendben, felfogtam.” Folytatta Subaru. Tudta, hogy ezek azok a szavak, amelyekkel provokálni lehet a másik fiút.
Ryo elkomorodott. Utálta, mikor az emberek olyannal vádolták, melyekre képtelen, különösen ha az szerelemi ügy. Dögös volt, helyes, szexi és minden, amilyet bárki akarna. Tökéletes volt! Hogy mer Subaru ilyet még kérdezni? Még sosem hátrált meg egy kihívástól sem, Ryo pedig elhatározta magát.
„Jól van. Hogyan akarod, hogy bebizonyítsam?”
Subaru arca felderült ezekre a szavakra. Ez volt az, amire a legelejétől várt. Tudta, hogy képtelen lesz ellenállni a bátorságát megkérdőjelező kihívásnak.
Egy mániákus vigyor terült szét az arcán, Subaru agya az ötletek körül forgott. Egy igazán jó bosszút akart állni Ryón, amiért az kigúnyolta őt. Abban a pillanatban hangzavar hallatszódott be az öltözőn kívülről.
„Nézz a lábad elé!” Hallottak egy irritáló hangot.
„Sajnálom!” Egy kicsi, kétségbeesett hang volt a válasz.
Subaru kibámult az öltöző ajtaján. Két embert látott ott állni, egyikük össze volt görnyedve. Akkor jött rá, hogy az első hang Ueda Tatsuyához tartozott a KAT-TUN-ból, és a második egy Music Station-ös dolgozóé, aki nyilvánvalóan nem vigyázott, neki ütközött Uedának egy audió berendezéssel.

Subaru folytatta a bámészkodást az ajtóból, ahogy Ueda dörzsölte a bokáját, amit a kézikocsi megsebesített, egyértelműen nagyon rossz hangulatban megvilágítva az arcát.
Anélkül, hogy mondott volna bármit is, Ueda csak keményebben fixírozta a már félelmében remegő személyzetet. Ez volt az a pillanat, amikor Ueda észrevette Subaru bámuló tekintetét. Egy utolsó lesújtó pillantással ránézett a személyzeti tagra, Ueda elsétált. Subaru látta, hogy a munkás felszabadultan sóhajt egyet, mielőtt menne a dolgára. A villanykörte felkapcsolódott a fejében, ahogy az ötlet összeállt a fejében.

„Nos?” Egy hang hozta vissza Subarut elmélkedéséből. „Elmondod, hogy mit kell tennem, vagy ott fogsz ülni és bámulni egész álló nap?”
Subaru pislogott, ahogy visszafordult, hogy találkozzon Ryo várakozó tekintetével. Karjait összefonta, türelme tisztán látva vékonyodott. Azonban Subaru döntött.
„Ueda.” Mondta Subaru cinikusan.
„Megbocsáss?”

„Ueda.” Ismételte Subaru. „Azt akarom, hogy randizz Ueda Tatsuyával.”
„Micsoda?!” Ryo szinte már fuldoklott hihetetlenségében. „Őrült vagy?! Ez lehetetlen!” Ryo nevetni kezdett ezen. Mindent, amit tennie kell, amit Subaru akar tőle, hogy randizzon Uedával?  Határozottan nem!

„Miért nem?”
Ryo erősebben nevetett, mielőtt hitetlenkedve megszólalt. „Te az előbb láttad, hogy mit csinált azzal az emberrel? Beszart a félelemtől a szegény srác! Ez a gyerek hátborzongató, szadista és furcsa!”

„Ennél több embert ijesztesz meg, fele ennyi idő alatt, Ryo. És nem azt mondtad, hogy bárkit megkapsz, akit akarsz, bármikor?”
„Igen, természetesen én! De nem akarok vele randizni!” Válaszolta Ryo, még mindi nevetve. Subaru őrült volt. Ki akar olyasvalakivel randizni, aki ilyen borzalmasan hátborzongató, mint Ueda? Ő biztosan nem! Ez valami vicc volt.
„Komoly vagyok, Ryo. Azt akarom, hogy randizz Uedával.”
„Őrült vagy!” Nevetett tovább Ryo.
„Komolyan mondom.” Erősítette meg Subaru. Ezekre a szavakra Ryo végre abbahagyta a nevetést. Lassan pislogott Subarura, egyik szemöldökét felvonva.
„Nem gondolhatod komolyan?” Kérdezte Ryo, hangjában a hitetlenség még mindig tapintható volt.

„Megpróbálsz elmeneküli?”
„Természetesen nem! Én -”
„Akkor csináld, ahelyett, hogy üres kifogásokat keresel!” Mondta Subaru eltökélten, ellenkezést nem tűrően. „Most akkor benne vagy, vagy nem?”
Ryo csendben volt. A hajszárítók hangja töltötte be a csendet közöttük, ahogy Subaru és Ryo meredtek egymásra, és próbálták kitalálni a másik gondolatait. Végül egy vigyor tört ki Ryo arcán.
„Még mindig őrültnek hiszlek.” Mondta. „Az összes ember közül, Ueda? Mi sosem jöttünk ki egymással emberségesen ezelőtt.”
Subaru visszamosolygott. „Pontosan ezért vetettem fel Uedát. Nincs vicc egy kis csavar nélkül. És a tény, hogy egyikőtök sem szereti egymást, pontosan ez teszi a kihívást kihívássá”

„Szóval, mit kell tennem?”

„Egyszerű. Csak randizik veled. Ueda híresen fontoskodó. Nem lesz neked könnyű az, hogy veled menjen.”
„Csak egy randi? Pillanatok alatt meg fogom szerezni.” Jelentette ki Ryo magabiztosan.
„Egy feltétel azonban van.” Tette hozzá Subaru. „Egy IGAZI randinak kell lennie. A szokásos dolgok, kéz a kézben, az első suta csók, minden.”
Ryo felvonta az egyik szemöldökét. „Komolyan?”
„Soha életemben nem voltam még ilyen komoly.”
Ryo felsóhajtott a gondolatra, hogy meg kell csókolnia egy olyan hangyás alakot, mint Ueda. „Jól van. Csak hogy tudd, ezért sok mindent feláldozok. Mit kapok ezért a bajért cserébe?”

Subaru gondolkozott egy ideig, ujjával az állát érintve. „Egy egész napig megteszek bármit, amire kérsz. És ha nem, te fogsz megtenni egy egész napig bármit, amit mondok. Milyen?”
„Ez egy üzlet.” Mondta Ryo a feltétele előtt. „És megnyugtathatlak, én csak azt fogom bebizonyítani, hogy én vagyok az ellenállhatatlan Sexy Osakai Man és tökéletesen alkalmas vagyok a romantikára és megkapom, akit akarok. Ez nem olyan, mintha úgy szeretném Uedát vagy valami más hülyeség.”
„Nem is álmodtam soha ilyesmit.” Mosolygott titokzatosan Subaru. „Csak egyetlen egy randit akarok látni. Még ha sikerül is megcsinálnod - ami szerintem nem fog - ez csak egy nyamvadt randi. Az élet megy tovább, senkinek sem árt.”
„Hacsak Ueda hercegnőnek nem megy el a kedve és úgy dönt, hogy behúz egyet a pofámba.” Válaszolta Ryo a beleegyezés előtt. „Nem tudom megvédeni magam ellene, habár. Bármit vihetek, megdobhat.”
„Majd túl lesz rajta.” Intette le Subaru. „Jobban tennéd, ha komoly lennél ezzel. Megvan minden szándékom, hogy egy napra a személyes szolgám legyél, ha nem sikerül és az nem lesz szép.”
„Ne aggódj.” Mondta Ryo vigyorogva. „Soha nem voltam ennyire komoly. Jobban aggódj inkább magadért. Ez egyszerűbb lesz, mint elvenni a cukorkát egy gyerektől.”
„Noha van egy másik csapda benne. A határidő két hét. Miután a jövő héten véget ér a turnénk, adok egy szabad hetet. Nem mondhatod, hogy most nem vagyok szemét. Elég időt adtam neked.”
„Tekintsd úgy, mintha máris meglenne.” Mondta Ryo magabiztosan/beképzelten. „Még egy dolog. Csakis köztünk fog maradni, világos? Nem akarom, hogy ha valaki rajtakapjon, és a patkány elmondja a hercegnőnek mielőtt bármit is csinálhatnék. És végül, a szexisebb ember nyer.”

Subaru megforgatta szemeit Ryo ragaszkodására szexuális vonzereje iránt. „Világos. És tudod, hogy én szexibb vagyok nálad.”
Épp akkor, az utolsó hajszárító hangja is elmúlt, ahogy a többi Kanjani8 befejezte a dolgát. Összegyűltek, Subaru és Ryo is csatlakoztak hozzájuk, hogy elkezdhessék a hangpróbát, majd mehessenek, de a többieknek tudomásuk se legyen a Subaru és Ryo között kötött egyességről.

Abban a pillanatban az üzlet le volt pecsételve. Az események sora megállíthatatlanul elkezdődött, akárcsak a sors kereke.