Lakótelep, te csodás...
Oké, valahogy a karácsonyi bejegyzések elmaradtak, valahogy pótolni fogom őket, csak idő kéne, ami mostanában nincs sok. Gondoltam adok magamról egy általános helyzetjelentést.
Kezdem kiélvezni a lakótelep szépségeit...
Félreértés ne essék, imádom a lakást, a környéket, azt is, hogy mindent elérek innen, de tényleg mindent, ha ismerőshöz megyek, akkor is valahogy kerek egy órán belül ott vagyok akárhol. Ez eddig szép és jó. A lakás is tökéletes méretben, néha kicsit nagy is így egyedül, de tereljük a témát a lényegre. Drága szomszédok (mert milyenek lehetnek mások) néha kicsit elgondolkoztatnak idefelé. Nem tudom ki lakik felettünk, de nem is biztos, hogy tudni szeretném. Már egy ideje felfedeztem, hogy igen lehallatszódnak a dolgok a felettünk lévő lakásból. Az is, ha a férj és feleség ordibálnak egymással valamin, de az is, ha a kölyök/izgága mitugrász tinédzser eltaknyol. Nem minden pillanatban, de néha igen élesen lehallom a dolgokat. Pár hete például felfedeztem, hogy a drága ifjú szobája nem sokkal a nappalink fölött lehet. Erre miből jöttem rá? A néha szakadatlan MSN pittyegésből. (Hogy tudja valaki olyan hangosan használni a gépet, hogy az lehallatszódjon egy emeletet?)
Ma Star Wars-t nézett. Végighallgattam. Természetesen az MSN-ről ekkor sem tud leakadni...
Azt azért ugye mondtam, hogy szeretek itt lakni?
Kezdem kiélvezni a lakótelep szépségeit...
Félreértés ne essék, imádom a lakást, a környéket, azt is, hogy mindent elérek innen, de tényleg mindent, ha ismerőshöz megyek, akkor is valahogy kerek egy órán belül ott vagyok akárhol. Ez eddig szép és jó. A lakás is tökéletes méretben, néha kicsit nagy is így egyedül, de tereljük a témát a lényegre. Drága szomszédok (mert milyenek lehetnek mások) néha kicsit elgondolkoztatnak idefelé. Nem tudom ki lakik felettünk, de nem is biztos, hogy tudni szeretném. Már egy ideje felfedeztem, hogy igen lehallatszódnak a dolgok a felettünk lévő lakásból. Az is, ha a férj és feleség ordibálnak egymással valamin, de az is, ha a kölyök/izgága mitugrász tinédzser eltaknyol. Nem minden pillanatban, de néha igen élesen lehallom a dolgokat. Pár hete például felfedeztem, hogy a drága ifjú szobája nem sokkal a nappalink fölött lehet. Erre miből jöttem rá? A néha szakadatlan MSN pittyegésből. (Hogy tudja valaki olyan hangosan használni a gépet, hogy az lehallatszódjon egy emeletet?)
Ma Star Wars-t nézett. Végighallgattam. Természetesen az MSN-ről ekkor sem tud leakadni...
Azt azért ugye mondtam, hogy szeretek itt lakni?