Tavasz van
Tavasz van. Kérlelhetetlenül, tisztán, frissen, fiatalosan, üdén és egy kicsit talán szomorúan. Ezt az állítást újsághordás közben fedte fel nekem a Mindenható. Ugyebár péntak van, zöld újság terjesztése (nem hordás, nem újsághordó, hanem lapterjesztő vagyok. hogy is nézne ki, egy újságból készült hordó?) folyt, és hát épp a folyóvíztípusról elnevezett utcában (a nem szigligetiek kedvéért Patak) jártam, amikor rámtört a felismerés. Körülöttem virágok, a levegőben frissen nyírt fű illata (nem szaga, szagok télen vannak, meg a lángossütő mellett). Körbenéztem, és valóban mennyit változott így napsütésben nézve a táj. Hiszen húsvétkor még havazott. Volt fehér karácsony után fehér húsvét - gyönyörű ünnepek. Ja igen, a tájnál tartottunk. Tehát tényleg teljesen más az egész világ, amikor van benne élet. Na ez volt nagyjából az első öt jelző kimerítése. Hogy miért szomorú? Az embernek történnek olyan dolgok az életében, amelyek alapvetően meghatározák a közérzetét, az aktuális szemléletét. Nos velem is történtek dolgok, amelyeket először nem fogtam fel éppen tragikusan, de amikor kijöttem az ital hatása alól, sajnos rá kellett döbbennem, hogy nem mindent tettem úgy, ahogy kellett volna. De emberből vagyunk, szóval...