Már csak ez hiányzott! - 10. fejezet
Sziasztok!
Akkor jöjjön a maradék hat és fél rész! :) Kellemes olvasást!
10. fejezet
Amióta együtt vannak, Tommy csak egyetlen egyszer volt Bobby lakásán - az is késő éjszaka volt, miután lehúzott egy jó hosszú műszakot a csehóban, de még rémlett neki, merre kell mennie. - A sötétben sokkal kisebbnek tűnt ez a hely - jegyezte meg, amikor felhajtott a kocsifelhajtón.
- Csak a fák miatt. - Bobby úgy mustrálgatta a házat, ahol felnőtt, mintha csak életében először látná, majd kinyitotta a kocsi ajtaját. - A fél házat beárnyékolják.
Tommy kiemelte Bobby cuccait a hátsó ülésről, majd követte a zsarut Judy háza mellett egészen a garázsból lett lakásig. - Most már értem, miért nem volt könnyű neki fenntartani a házat a segítséged nélkül. Ez hatalmas.
Bobby csak meg akarta vonni a vállát, de aztán inkább meggondolta magát, és a zsebeit kezdte lapogatni, keresve valamit. Tommynak leesett, hogy mit keres, és átnyújtotta neki Judy kulcsait, feltételezve, hogy valószínűleg a nőnek van kulcsa ehhez a lakáshoz is.
- Köszi - motyogta Bobby, miközben kinyitotta az ajtót. - A ház önmagában nem is olyan nagy. Csak négy szoba van benne.
Csak négy szoba, amihez egy óriási kert tartozik, a házat körülölelő deszkázott teraszról már nem is beszélve. A fák között egy kemence állt, a ház mögötti udvarban pedig hintaszékek álltak, amiknek a nagyját a felhajtóról szinte nem is lehetett látni.
Tommy követte a zsarut be a lakásba, majd lerúgta a cipőit, amikor Bobby is így tett. A függönyök be voltak húzva, így Tommy felkapcsolta a fényeket. Szép kis lakás volt, főleg ha az ember belegondolt, hogy ez a helyiség hajdanán garázsként szolgált. A nappali részében egy kék bársony takaróval lefedett kanapé állt, vele szemben egy téglafallal, amin Bobby lapos-képernyős TV-je díszelgett. A sarokban egy bárpult foglalt helyet, mosdóval, kenyérpirítóval, mikrohullámú sütővel és egy mini-hűtővel egyetemben. A szoba túlsó felét egy spanyolfal takarta, ami mögött, Tommy legutóbbi emlékei szerint, Bobby méretes franciaágya bújt meg a gardróbjával együtt. A lakáshoz tartozó fürdőszobát egy kisebb zuhanyzósarok és egy WC alkotta. Nem volt benne semmi puccos, csak egy átlagos legénylakás volt, viszont csendes volt és tiszta, ami Tommynak felért egy igazi oázissal, amiben szeretett volna minél több időt eltölteni.
Bobby eltűnt a spanyolfal mögött. - Most mindjárt haza kell menned? - A hangja csak tompán hallatszott, ezért Tommy azt gyanította, hogy a zsaru épp átöltözni készül.
Ami a hazamenetelt illette, egy része legszívesebben azonnal indult volna. Nem szívesen bízta Maxet és Zoe-t egy idegenre bármilyen körülmények között is. Másrészt viszont a srácok még néhány óráig nem lesznek otthon, és ha az ikrek közben fel is ébrednének, Judy mellett éhezni biztosan nem fognak. Ha Cal és Cheryl felbukkannának, hát az… Hát, Tommy erre az eshetőségre nem szívesen akart gondolni, de úgy vélte, hogy ennek igencsak kicsi az esélye. Végül is néhány nappal ezelőtt már jártak otthon, és akkor Cal azt mondta, hogy elutaznak délre Cheryl húgához. Tommy magában megsajnálta a szerencsétlen nőt, de annyira azért nem érzett együtt vele, hogy lebeszélje Calékat arról, hogy egy időre elhúzzanak a városból.
- Édesanyád azt mondta, bizonyosodjak meg afelől, hogy kényelmesen elhelyezkedsz itthon.
Bobby erre kilesett a spanyolfal mögül, az arcán széles vigyor ült. - Valóban?
Tommy csupán bólintott, miközben egyre közeledett a zsaruhoz. - Azt is mondta, hogy nem kell sietnem - suttogta, amikor elég közelért Bobbyhoz, hogy megérintse őt. A zsaru meztelen felsőtesttel és kigombolt farmerrel állt előtte. - Van még nagyjából három órám, mielőtt Col hazaérne a srácokkal, szóval…
- Szóval… - ismételte meg Bobby, majd előre hajolt, hogy megcsókolja a férfit. - Segítenél nekem valamivel eltakarni a kötést a karomon, hogy vehessek egy gyors zuhanyt?
- És te szeretnél nekem mesélni még valamit arról a reggeli szivacsfürdőről?
- Az attól függ - mondta Bobby, majd kézen fogta Tomot, és a kis konyhasarok felé vezette őt. A mosogató alatt talált némi műanyag csomagolófóliát, amit Tommy kezébe nyomott. - Csatlakozol hozzám a fürdőben?
***A zuhanyfülke nem volt elég tágas ahhoz, hogy két felnőtt férfi kényelmesen elférjen benne, de Tommyt ez a legkevésbé sem izgatta. A rájuk zubogó víz meleg volt, Bobby pedig olyan közel állt hozzá, hogy a testük összesimult. A zuhanyfülke sarkában függő állványhoz nyúlt, leemelte róla a samponos flakont, majd egy adag sampont a tenyerébe nyomott, amíg Bobby bevizezte a haját.
- Így ni - mormogta, miközben segített Bobbynak úgy fordulni, hogy háttal álljon neki.
Tommy lágyan a zsaru hajába dörzsölte a sampont, majd addig masszírozta a férfi fejbőrét, amíg a fülkét el nem árasztotta az illat, ami Tomnak már annyira hiányzott. A levegőt citrom és valami földet idéző illat, amit Tommy nem igazán tudott megnevezni, töltötte meg, de az illat ismerős volt neki, és Tom ajkára mosoly szökött, miközben Bobby haját mosta.
Bobby felsóhajtott, és teljesen elengedte magát. A fejét kissé előre döntötte, amikor Tommy kezei a nyaka felé siklottak. Az ujjai lágyan siklottak a zsaru nyakáról a vállaira, kitapintva majd hüvelykujjával szétmasszírozva a bőr alatt érezhető izomcsomókat. Egyedül a Bobby karján lévő sérülést kerülte el óvatosan, viszont úgy ítélte meg, hogy minden további testrésze tapintható felület.
- A szivacsfürdőd is ilyen jó volt? - kérdezte Tommy élcelődve.
Bobby halkan felnevetett: - Távolról sem.
Ahogy a hátán végigcsurgott a szappan habja, Tommynak feszítette magát. Tom már így is fel volt izgulva, így nem kellett neki több biztatás ahhoz, hogy a csípőjét hintáztatva, Bobby felhevült bőréhez ne dörzsölje magát. Magában átkozta a tényt, hogy eszükben sem volt óvszert hozni magukkal. Pedig mi sem lenne könnyebb, mint Bobbyt a falhoz támasztani, és belécsusszanni.
Halk nyöszörgés szakadt fel Bobby torkából, mire Tom mindkét karjával szorosan magához ölelte őt. Hozzásimult, arcát pedig a zsaru vállába fúrta. A zuhanyrózsa épp a megfelelő szögben állt, amiért Tommy igazán hálás volt, még ha meg is fordult a fejében, hogy ha fulladásos halált kéne halnia, így még meg is érné.
Kőkemény farka nekifeszült Bobby feszes hátsójának, majd a szappan és a víz hatására a formás félgömbök közé csusszant. Tommy kéjesen felnyögött, ahogy a farka Bobby bejáratához dörzsölődött. Mozdított egyet a csípőjén, és lassan ringatózva hozzá-hozzá dörgölte magát.
Bobby lihegett, nyöszörgött, és addig fészkelődött Tom karjaiban, amíg el nem érte a férfi egyik kezét, lefelé vezetve azt mellkasán. Levezette a kezet a férfiasságára, miközben Tom továbbra is hozzádörzsölte magát. - Repíts a csúcsra, Tom!
A szavak önmagukban talán parancsként hatottak volna, mégis könyörgés bujkált bennük, ahogy Tommy ujjai ráfonódtak a zsaru farkára, és elkezdték simogatni azt.
- Nem - válaszolta, nem ajánlva fel Bobbynak többet egy forró maroknál, amibe bele-belelökhette magát. Megcsókolta Bobby tarkóját, majd játékosan belemélyesztette fogait a lágy bőrbe.
- Miért?
Tommy kis híján felnevetett. Bobby hangját az egyre növekvő ingerültség és vágy járta át.
- Mert… - suttogta, miközben lágyan beleharapott Bobby fülébe, és még keményebben lökte magát hozzá - …azt akarom, hogy megdugj. - A szavak néhány pillanatig csak függtek a levegőben, mialatt Bobby levegő után kapkodott, Tommy pedig elnyomott egy újabb nyögést, mielőtt hozzátette volna: - Az ágyadban.
Bobby élesen szívta be a levegőt a fogai között, majd elnyomott egy halk szitkot. - Azt hiszem, már elég tiszták vagyunk - mondta, és egy gyors mozdulattal elzárta a vizet.
Mivel a zsaru túl gyorsan húzódott el tőle, Tommy farka továbbra is fájdalmasan lüktetett, de nem panaszkodott, minden összevetve így volt a legjobb. A zuhanyzóból kilépve nem vacakoltak a törölközéssel sem, a bőrük nedvesen csillogott, ahogy Bobby megragadta Tom karját, és úgy nevezett hálószoba felé kezdte őt húzni.
Az ágy előtt megálltak, és Bobby végigsimított Tom vállain, majd ujjait beletúrta a sötét fürtökbe. - Biztos vagy benne?
Tom tett egy lépést a zsaru felé, majd egész testével hozzásimult, hogy Bobby tisztán érezhesse a merevedését. - Mire célzol?
Meg tudta érteni Bobby tétovázását, hisz amióta együtt vannak csak egyetlen egyszer vállalta a passzív szerepet. Mivel általában mindig Tom volt felül, Bobby úgy vélte, hogy ennek így kell lennie, Tommy pedig nem vette a fáradtságot, hogy elárulja neki, mekkorát téved. Hatalmas erőfeszítésbe került neki ellazulni még Bobbyval is, hogy ki tudja élvezni a passzív szereppel járó sebezhetőséget. Előre hajolt, és ajkaival végigsimított Bobby ajkain, mielőtt megszólalt volna. - Szeretem azt az érzést, amikor magamban érezlek, Bobby. Még ha utálom is bevallani ezt.
Bobby erre semmi sem válaszolt, inkább Tom szájára tapadt, és kezeit végigcsúsztatta a férfi két oldalán, amíg tenyerei meg nem állapodtak a csípőjén. Közelebb rántotta őt magához, és épp csak annyit mozgott, hogy a farkuk egymáshoz dörzsölődjön.
Tom kezdte úgy érezni, hogy kicsúsznak alóla a lábai, vagy elélvez, vagy épp mindkettő, ha ezt nem hagyják abba nagyon gyorsan. Magával húzta Bobbyt az ágyra, és csak épp annyi időre szakította meg a csókot, amíg feljebb tornázta magát az ágyon. Bobby követte őt, jobb karjára támaszkodott hajolt a férfi fölé, miközben baljával Tom testét simogatta.
Egy darabig csak összebújva feküdtek, egymást simogatva és csókolva, majd Bobby hátradőlt. - Nem érem el az éjjeliszekrényt, de…
Tommy vette a lapot, és megfordult, kihúzta az éjjeliszekrény fiókját, majd a legtetejéről előhalászott egy óvszeres tasakot és a síkosító flakonját. Tom majdnem felnevetett, ha belegondolt, az ő világa mekkora kupi a zsaruéhoz képest. Bobbynál rend uralkodott. Mindennek megvolt a maga helye az életében, és mindig minden a helyén volt. Hirtelen az járt a fejében, hogy vajon az ő helye hol van a férfi életében, de végül jobbnak látta, ha ezt a gondolatmenetet inkább most nem követi.
- Gyere ide - suttogta Bobby, és Tom azonnal visszamászott hozzá.
Tom végigsimított Bobby mellkasán, miközben pucér talpával a férfi talpát cirógatta. - Kifutunk az időből, ha nem vagyunk elég óvatosak.
A szavakat jóval magának címezte, mintsem Bobbynak, miközben próbált nem megfeledkezni az egyéb kötelezettségeiről sem. Ami igencsak nehezen ment így, hogy Bobby itt feküdt mellette, mosolyogva, és egy újabb csók reményében hajolva fölé.
Az ajkain érezte Bobby mosolyát, ahogy a férfi a szájába suttogott: - Akkor ne szöszmötölj annyit!
Legszívesebben magára rántotta volna Bobbyt, de még időben eszébe jutott, hogy a zsaru most nem bírna megtartani a testsúlyát fájós karján. Így ehelyett csak annyit mondott: - Mégis ki szöszmötöl? - majd az oldalára fordult. Érezte, ahogy Bobby lehelete végigsiklik a vállán, ahogy az ujjai a bőrén zongoráznak lefelé haladva, mégis kis híján ugrott egyet ijedtében, amikor a férfi ujja a bejáratához ért.
- Minden oké? - kérdezte, miközben csókokkal hintette Tom nyakát és vállát.
- Aha, csak csiklandós volt - lehelte, s majdnem elpirult, amikor Bobby halkan felnevetett a füle mellett.
- Talán egyszer ki kellene kötözzelek - folytatta Bobby, miközben mélyebbre tolta Tom testében az ujját -, hogy órákon át izgathassalak anélkül, hogy hagynálak elélvezni.
Tommy hirtelen már képtelen volt odafigyelni arra, mit művel vele a férfi, annyira magával ragadták őt a szavai. Sosem érezte magát annyira biztonságban senki mellett, hogy hagyta volna magát kikötözni, és csak Isten a megmondhatója, hogy alkalma se nagyon lett volna erre, ha mégis kedve szottyant volna ilyesmire. De már maga a gondolat, hogy egy egész napot együtt tölthessen Bobbyval, hagyva, hogy a férfi azt tegyen vele, amit csak akar, szinte elektromos sokként futott át a testén, olyannyira elterelve a figyelmét, hogy észre se vette, hogy Bobby farka lassan utat tör a testébe, amíg végül a makkja át nem furakodott a szűk izomgyűrűn.
- Szentséges Szűzanya! - nyögött fel Tommy. A teste egy pillanatra megfeszült, majd ráparancsolt magára, hogy lélegezzen, és csak hagyja, hogy megtörténjen.
Bobby nem mozdult, pedig Tom tisztán érezte, ahogy a férfi egész testében remeg mögötte.
- Jól vagy? - kérdezte Bobby reszelős hangon, mire Tommy csak egy bólintással válaszolt. - Ha akarod, lassíthatok, és…
Tommy erre csak felhördült, majd hátralökte a csípőjét. - Azt kértem, hogy dugj meg, zsarukám, nem azt, hogy játszadozz velem.
Bobby sóhajtva felnevetett, jól tudta, milyen makacs tud lenni a férfi. A mozdulatai nem lettek követelőzőbbek, sem gyorsabbak, mégis addig hintáztatta a csípőjét, amíg mélyen Tomban nem volt.
Amikor Tommy újra felnyögött, és ismét hátralökte a csípőjét, Bobby megkérdezte: - Jobb?
Tom szinte látta maga előtt a zsaru ajkain szétterülő vigyort, amelyek lassan, csókokat hintve, kúsztak fel a tarkójáig. - Jobb - válaszolta, majd közös ütemre kezdtek mozogni.
Ahogy a testük heves ritmusra váltott, Tom teljesen elengedte magát. Életében először nem azon járt az agya, milyen kötelességek várnak rá, vagy milyen felfordulásra számíthat, amikor hazaér. Nem agyalt a családján, sem az örökös balszerencséjükön, de még azon sem, hogy ő és Bobby mennyire nem illenek össze. Nem gondolt rá, mennyit változott azóta, hogy együtt vannak Bobbyval, vagy hogy mennyi mindenben változott a zsaru. Most csak Bobbyt érezte magában. Hagyta, hogy a zsaru kezében legyen a teljes irányítás. Ahelyett, hogy irányította volna őt, nekifeszült volna, vagy követelt volna tőle valamit, csak hagyta, hogy minden menjen a maga útján, és élvezte, ahogy lassan együtt a semmibe vesznek.
Érezte, ahogy a zsaru keze végigsiklik a mellkasán, le egészen a hasára. - Látni akarom, ahogy simogatod magad, Tom.
Tommy a szavak hallatán kéjesen felnyögött, és ujjait a farka köré kulcsolta. Először lassú ütemben simogatta magát, egyáltalán nem összehangoltan Bobby mozdulataival, de egy pillanat múlva már nem tudott ellenállni a férfi diktálta ritmusnak, és ráhangolódott a zsaru lökéseire. Egyre gyorsabb mozdulatokkal pumpálta magát, addig hajszolva a gyönyört, amíg már érezte, hogy Bobby közel jár a csúcshoz. A mozdulataik hanyaggá, irányíthatatlanná és egyre kétségbeesettebbé váltak, ahogy egyre közelebb kerültek a beteljesüléshez.
Egy rekedt nyögés hagyta el Bobby száját, ahogy durván Tomba lökte magát, átlökve a férfit a csúcson. Tommy torkából elfojtott kiáltás tört fel, majd levegő után kapkodott, miközben a hasát és a lepedőt telehintette a kifröccsenő, sűrű magjával.
- Oh, Jézusom… Tom! - motyogta Bobby, és homlokát Tom vállához szorította. Tommy nekinyomta a hátát, és megpróbált együtt mozogni vele, de túlságosan elárasztották az érzések, és így végül csak hagyta, hogy Bobby még hosszú pillanatokig döngölje őt, amíg végül mélyen a testében el nem élvezett.
Utána egy darabig csak egymásba gabalyodva feküdtek, Bobby szorosan magához ölelte őt, heves zihálásával borzolva össze Tommy haját. Tom a zsaru keze után nyúlt, összefűzte az ujjaikat, majd a mellkasára szorította a kezüket, pont oda, ahol a legjobban érezni lehetett a felajzott szívverését. - Azt hiszem, többször kéne hagynom, hogy te legyél felül - suttogta, s lehunyta a szemeit.
Bobby halk nevetése mosolyt csalt az arcára. - Igen, hagyhatnád. Főleg akkor, amikor már nem leszek műtét utáni lábadozó fázisban.
- Csak nehezen lehet műtétnek nevezni, amit veled műveltek - jegyezte meg Tommy, együtt nevetve a zsaruval. - Végül is csak össze akarták foltozni a sebedet, ami nem egy sürgősségi osztályra való eset. Ne legyél már kisgyerek!
Bobby felhorkant, majd felnevetett. - Hogy te milyen seggfej vagy!
Ez után a zsaru hátrébb húzódott, majd maguk közé nyúlt, miközben lassan kihátrált Tomból. Tommy arra se vette a fáradtságot, hogy megmozduljon. Jól érezte magát úgy, ahogy volt, még akkor is, ha a hasa alatti nedves folt egyre jobban hűtötte őt.
Amikor Bobby feltápászkodott az ágyról, vetett a férfira a válla felett egy pillantást, de továbbra sem zavartatta magát. Az elméje elcsendesedett, és már csak arra lett figyelmes, hogy Bobby hangja ébresztgeti őt.
- Tom - suttogta a férfi.
Tommy megfordult, majd Bobby köré fonta a testét. - Azt hiszem, mennem kéne - motyogta olyan hangon, mint aki legszívesebben visszaszundítana, bár sejtelme se volt róla, hogy egy percet vagy egy egész órán át aludt. - Hány óra van - kérdezte még meg, habár a választ a legkevésbé sem akarta hallani.
- Negyed három - válaszolta Bobby egy pillanat szünet után.
Tom érezte, ahogy a zsaru ujjai meleget árasztva lágyan cirógatják a bőrét, majd beletúrnak a hajába, selymesen lesöpörve az elkószált szálakat a válláról.
- Francba - nyögte Tom, majd lustán felemelte a fejét, nevetett. - Ha a kölykök után érek haza, az anyád gyorsan rájön, hogy máskor ne nagyon kínálgassa bébicsősz szolgálatait.
- Szívósabb, mint gondolnád.
- Figyelembe véve, hogy te teljesen ráütöttél, efelől semmi kétségem.
Most ismét Bobbyn volt a sor, hogy nevessen, majd közelebb hajolt Tomhoz, és szájon csókolta. Tommynak mégis valahogy úgy tűnt, hogy valami nincs rendjén, és arra gondolt, hogy sikerül-e rájönnie, mi is lehet az. Amikor végiggondolta, mi minden történet az elmúlt éjjel, és hogy mit érzett, amikor azt hitte, el fogja veszíteni Bobbyt, úgy vélte, rá kell kérdeznie. - Jól vagy, zsarukám?
- Persze - mondta Bobby, de kerülte a másik tekintetét.
- Biztos vagy benne? - kérdezte, de jól tudta, hogy nincs értelme tovább feszegetni a dolgot. Ő maga is utálta, ha valaki ki akart belőle kényszeríteni egy választ, amit egyébként nem akart megosztani senkivel, most mégis kíváncsi volt, és aggódott, meg ezer másféle érzés kavargott benne, amit nem volt hajlandó megnevezni.
Bobby végül csak bólintott, majd hátrább húzódott, hogy Tom fel tudjon kelni az ágyból. - Igen, csak… Menned kell.
A zsaru nem ezt akarta mondani, és ezt Tommy is nagyon jól tudta.
- Csak…? - ragadta meg az alkalmat, hogy visszatérjen az előbbi célzásra. Közben felült, és kezdte feltérképezni a szobát a ruháit keresve. Amikor Bobby továbbra sem szólalt meg, megkérdezte: - Ki vagy akadva a tegnap éjjel történtek miatt, ugye?
Hallott már a poszt-traumatikus stresszről, és tudta, hogy néhány személynél kis késéssel jelenhet meg a reakció az átélt dologra. Bobby nem tűnt olyannak, mint aki ebbe a kategóriába tartozna, de hát ki a fene tudhatja biztosan? Tommynak fogalma sem volt róla, ő miként reagált volna arra, ha őt lövik meg. Vagy ha neki kellett volna valaki lelőnie.
Amikor az ágy lábánál heverő ruhakupacban megtalálta a farmerját, gyorsan magára húzta a ruhadarabot. A fürdőszobába menet nem igazán törődtek azzal, hova hajítják menet közben a ruháikat. Amikor Bobby végre megszólalt, épp a sliccét próbálta bezárni, de azért felpillantott.
- Nem tudom, legalábbis nem igazán. Annak kéne lennem, de… Igen. Komolyan gondoltam, amit mondtam, Tom. Az egész durva volt és félelmetes, de én csak a dolgomat tettem, és ezzel tisztában vagyok. Erre képeztek ki minket. Végig fogok csinálni mindent, amit az őrsön kitalálnak. Ha elküldenek egy agyturkászhoz, elmegyek. Ha pedig azt mondják, hogy egy darabig aktákat fogok tologatni, akkor azt teszem majd. De lényegében jól vagyok.
- Nekem akkor is úgy tűnsz, mintha ki lennél akadva - jegyezte meg mellékesen Tom, miközben a cipőit kereste, és nem igazán számított válaszra sem.
Bobby ajkát mégis egy halk nevetés hagyta el. - Ha valami kiakaszt most engem, akkor az te vagy.
Tommy megállt a mozdulat közben, és a zsarura pillantott. Az arcát fürkészve próbált rájönni, hogy a férfi ezt viccnek szánta-e, de Bobby arckifejezése arról tanúskodott, hogy komolyan beszélt. - Mégis mi a francot tettem?
- Hát, csak… Ami azt illeti, teljesen összezavartál. Az elmúlt hat hónapban szinte foggal-körömmel harcolnom kellett a figyelmedért, most pedig, a múlt éjszaka után, úgy nézel rám, akár egy kiskutya röpködő papír-szívecskékkel a feje körül. Ez az, ami igazán kiakaszt.
Bobby nem kiabált, a szavai mégis arculcsapásként hatottak Tomra, aki erre azonnal ingerült lett. - Most szórakozol velem?! Hónapokon keresztül azzal nyaggattál, hogy nyíljak meg végre, hogy próbáljam élvezni azt, ami köztünk van, hogy engedjem, hogy valami többek legyünk, erre amikor megfogadom a tanácsodat, téged mindez kiakaszt?!
Tommy közben megtalálta a felsőjét, és olyan hévvel rángatta magára a ruhadarabot, mintha az lenne az ingerültsége okozója.
A zsaru is engedett a dühnek, és felállt. - Egy kicsit, de igen! - A komódból előhúzott egy melegítő nadrágot, és belebújt, mielőtt folytatta volna. - Úgy értem, a francba is, Tom! Ha tudom, hogy ahhoz, hogy szerenádot adj nekem, az kell, hogy golyót kapjak, már hónapokkal ezelőtt megpróbáltam volna!
Tom közben megtalálta az egyik cipőjét, ami most ott lógott a kezében, és Bobbyhoz lépett. - Ó, tényleg?! Úgy viselkedek, mint aki szerenádot akar adni neked, Bobby?! Hát baszd meg!
- Hogy én?! Én basszam meg?! Baszd meg te, Tommy! Még egy héttel ezelőtt se voltál képes így viselkedni! Nem! A pokolba! Mert isten őrizz, hogy te figyelmet fordíts valakire, mielőtt nem lenne túl késő!
- Igen? Talán csak nem akartam addig szembe nézni a dologgal. Talán csak ennyi kellett nekem ahhoz, hogy az ijedtség végre felnyissa a szemem. Talán csak abban reménykedtem, hogy nem lesz még túl késő, és hogy talán tudni szeretnéd, mit érzek irántad, mielőtt rád találna egy újabb golyó, ami talán már nem csak felületi sebet üt rajtad!
Tommynak úgy tűnt, hogy a szavai valamit megpendítettek Bobbyban, mert a zsaru mozdulatlanná dermedt, és a torkát köszörülte. Ő meg közben visszafordult megkeresni a hiányzó pár cipőt.
- Talán igazad van - mondta Bobby lágyan. Úgy hangzott, mintha nehezére esne beismerni ezt.
Tom felhagyott a kereséssel, és a zsarura nézett. - Nekem mindig igazam van - szűrte ki a fogai közt.
Bobby egy kuncogásnak beillő sóhajt hallatott. - Ha a mindig alatt azt érted, hogy soha.
- Kapd be! - A szavak talán barátságtalannak tűntek, de Tom a szavak élét egy mosollyal lágyította. Közelebb lépett Bobbyhoz, még mindig a kezében szorongatva az egyetlen pár cipőt.
Bobby is elindult felé, majd ép karjával magához húzta őt, és szorosan átölelte. - Nincs idő az ilyen hülyeségekre, te seggfej!
Tommy előrehajolt, és megcsókolta a zsarut, majd suttogva szólalt meg: - Az elég kár. Azt hiszem, jogosult vagyok egy bocsánatkérő szopásra.
- Az is vagy, de már így is lógok neked eggyel.
- Ezt eszemben tartom - rebegte Tom nevetve, majd újra a zsaru ajkaira tapadt egy lágy csók erejéig. Amikor elhúzódott tőle, találkozott a tekintetük, és néhány másodpercig csak nézték egymást.
- Hé - suttogta Bobby -, én is szeretlek, Tom!
***Bobby úgy döntött, hogy inkább Tommal tart. Azt mondta, hogy nem akar bezárva lenni a négy fal között, különben megőrül, de Tommy úgy sejtette, hogy csak a srácokat akarja látni. Végül csak néhány perccel értek haza hamarabb, mint ahogy Colleen megjött volna a többiekkel.
Ahogy lépkedtek fel a bejárati ajtóhoz vezető lépcsőkön, Tommy megjegyezte: - Nem hallok kiabálást, ami jó jel.
Bobby nevetett, és megnyugtatóan Tom vállára fektette a kezét. - Biztos vagyok benne, hogy jól vannak, Tom.
Természetesen igaza volt. Amikor beléptek, Judyt a nappali padlóján találták ülve az ikrekkel együtt, akik nagyon is ébernek és boldognak tűntek. Az ABC dalt énekelte nekik, közben az ábécés kirakóból mindig felmutatta nekik a megfelelő betűt. Az ikrek teljesen el voltak ragadtatva. Amikor meglátta a belépő férfiakat, csak biccentett nekik üdvözlésképp, és végigénekelte a dalt. Csak utána fordult feléjük mosolyogva. - Neked most otthon kéne pihenned - fedte meg a fiát, miközben feltápászkodott a padlóról.
Max is lábra tornázta magát, és magasba emelt karokkal a nő után totyogott, Zoe ezzel ellentétben fürgén Bobby felé iszkolt.
- Jól vagyok, anya, esküszöm! A következő néhány napban még fogok pihenni eleget.
Judy olyan arcot vágott, mint aki vitába akar szállni, de meggondolta magát, és inkább a karjaiba vette Maxet, majd Tommyra pillantott. - Tisztába tettem őket, és adtam nekik egy kis harapnivalót is. Nagyjából egy órája lehetnek fent.
- Nagyon szépen köszönöm, Mrs… - Amikor Judy egyik szemöldöke a nő homlokába szökött, gyorsan helyesbített. - Judy. Hálás vagyok, hogy vigyázott rájuk.
Az asszony mosolya szinte felragyogott, amikor Tom a nevén szólította. - Bármikor szívesen, drágám.
Bobby közben kézen fogta Zoe-t, és a kanapéhoz sétált vele. A kislány azonnal az ölébe mászott, és csendben játszottak.
- Komolyan gondolom - folytatta Judy. - Nagyon szívesen vigyáznék rájuk ismét, ha netán úgy döntenél, hogy egy kis pihenőre van szükséged.
- Észben fogom tartani.
Ez hazugság volt, és úgy festett, hogy ezzel Judy is tisztában van, mert éppen úgy forgatta meg a szemeit, ahogy azt Bobby is tette volna.
Mielőtt Tom bármi mást mondhatott volna, az ajtó nagy robajjal tárult ki, és Carrie rohant be a házba, Davey-vel és Mike-kal a nyomában. A sort Colleen és Collin zárták. Az utóbbi kettő még be se lépett a házba, amikor Carrie-ből már dőltek a szavak.
- Tommy, képzeld! Pont, amikor Colleen eljött értünk, Davey verekedett valakivel!
Nem mintha Tommy nem jött volna rá magától is látva a Davey szeme körül sötétlő monoklit. - Mi a fene történt? - kérdezte, megfeledkezve arról, hogy mások is vannak a házban. Davey-hez lépett, és felemelte a fejét. - Valaki rendesen ellátta a bajod.
Davey felnyüszített: - Fáj is.
- Azt elhiszem. Na kivele! - ragaszkodott a válaszhoz Tommy.
Amikor Davey már azon volt, hogy belekezd a mondandójába, Colleen lépett be Collinnal a nyomában. Ahogy a fiú tekintete Judyra esett Maxel a karjában, körbenézett a szobában a testvéreit keresve, majd megperdült, és kiviharzott a házból. Colleen utána kiáltott, de az öccse meg sem állt.
- Az Isten verje meg! - motyogta Tommy, és Judyra pillantott. - Azt hitte Önről, hogy szociális munkás.
***A levegő még meleg volt, nyoma sem volt még benne a közelgő ősznek, ahogy Tommy az öccse után rohant,mintha csak élete múlt volna rajta. Jól tudta, hogy a kisöccse bárkit leköröz futásban, még őt is. - Collin Joseph O’Shea! - kiáltott utána. - Azonnal told ide a segged!
Tommynak már belenyilallt az oldalába, és meg kell állnia, hogy levegőhöz jusson. Tett még néhány lépést, miközben körülnézett, de sehol se látta a testvérét. Collin úgy ismerte az egész szomszédságot, mint a tenyerét, minden bokrot és hátsóudvart feltérképezett búvóhelyek után. Ha valaha is el akarna tűnni szem elől, gond nélkül sikerülne neki.
- Menj vissza, és vedd el tőle Maxet! - Collin hangja valahonnan a háta mögül jött.
- Jézusom! - motyogta Tommy, a hangja kétségbeesésről és ingerültségről árulkodott. Azt hitte, tudta, miért rohant el Collin, és ez most több szempontból is fájdalmasan érintette őt. - Az a nő Bobby anyukája, úgyhogy most már gyere elő, Collin! - kiáltott bele a délutáni napba, mert még mindig nem látta sehol az öccsét.
Végül észrevett némi mozgolódást, és utána meglátta Collint, amint az egyik szomszéd fészerének a sarka mögül kukucskál ki. Először felmérte a környéket, mintha csak egy rajtaütést várt volna, majd óvatosan előjött a rejtekéből, és Tommy felé indult.
Tommy érezte, ahogy megrándulnak az orrcimpái. Dühös volt, és hagyta, hogy ez a hangján is érződjön. - Azt hitted, hogy azért jött hozzánk, hogy elvegyen titeket tőlem, és erre te elrohansz? - Vissza kellett fognia magát, nehogy alaposan megrázza a kölyköt. Inkább az egyik térdére ereszkedett az öccse előtt. - Képes lennél otthagyni a testvéreidet, hogy védjék meg saját magukat? - kérdezte, elsötétülő szemekkel, melyeket az öccsére meresztett. - Ez nem helyes, Collin. Sose fordíthatsz hátat a családodnak! Azt hittem, hogy te ennél jobb vagy.
Azt várta, hogy Collin majd megszégyenülve lesüti a szemét, de a fiú felemelte a fejét, és egyenesen Tom szemébe nézett.
- Én nem tennék olyat! - kiáltotta, és ökölbe szorította a kezeit. - Kitaláltam egy tervet, Tommy. Ha valaha eljönnek értünk, elrohanok. Elvégre szükségünk van valakire odakint, aki segít visszaszerezni a többieket. - Collin a száját harapta, amíg arra várt, hogy Tom mondjon valamit.
Tommy a rátörő érzésekkel viaskodott, és maga se tudta, miként kéne reagálnia rájuk. Részben rettentően büszke volt Collinra. A srác egy igazi harcos, mindig is az volt. Bármit képes lett volna megtenni annak érdekében, hogy egyben tartsa a családot, a hűségét szinte kitüntetésként viselte. Ugyanakkor pedig Tom gyűlölte, hogy ilyen életet kell élniük, amiben egy tízéves kölyök arra kényszerül, hogy egy tervvel álljon elő kényszerhelyzetre.
A karjaiba húzta Collint, és szorosan magához ölelte. - Erre itt vagyok nektek én, kölyök. - Érezte, ahogy Collin egyetértően bólint, majd folytatta: - Ha valaha vissza is kéne titeket szerezni, akkor az az én dolgom lesz, oké?
Amikor Tommy elhúzódott tőle, Collin ismét bólintott. - Csak gondoltam, szükséged lesz egy kis segítségre.
- Lesz is - értett egyet, majd ujjával az öccse mellkasára bökött. - Szükségem lesz rád, hogy ott legyél Max és Zoe mellett, hogy vigyázhass rájuk. Ti hárman vagytok a legfiatalabbak, ezért igyekezni fognak, hogy ti együtt maradjatok, igaz? - Amikor Collin kétkedő arcot vágott, Tommy folytatta: - Mike-ot és Davey-t azzal bíztam meg, hogy vigyázzanak Carrie-re. Neked ugyanezt kell tenned Maxel és Zoe-val, rendben? Én már mindent elterveztem, világos?
Mindez hazugság volt, és valahol a szíve mélyén ezt Collin is tudta, de tisztában volt azzal, hogy néha a kegyes hazugság többet ér, mint a nyers igazság. Rájött, hogy Collin szeretne hinni a szavaiban, így ő is megpróbálta.
Még egyszer megölelte Collint, majd felállt. - Vissza kéne mennünk, mielőtt Judy újra nekilát főzni.
Amikor Collin egy kérdő pillantást vetett rá, még hozzátette: - Majd meglátod.
***Amikor visszaértek a házba, Bobby Maxel és Carrie-vel ült. Úgy tűnt, hogy Carrie az első iskolai napját ecsetelte a férfinak. Nagyon fel volt villanyozva a kislány, ami Tommy szerint hamarább volt annak köszönhető, hogy Bobby itt van náluk, nem pedig a kórházban.
A konyhából zajok szűrődtek, így arra következtetett, hogy a többiek valószínűleg odabent vannak. Collin ellépett mellőle, hogy üdvözölhesse Bobbyt, Tommy pedig átvágott a házon a konyha irányába.
Davey az asztalnál ült, egy fagyasztott borsós zacskót szorítva a monoklis szemére, miközben Mike és Colleen sárgarépát rágcsáltak, amit Judy hozott nekik. Zoe boldogan üldögélt az asszony ölében, amíg az Mike-kal és Colleennal felidézte a régi szép napokat - végül is a két gyerek még emlékezett rá, hogy valaha a nő osztályába jártak.
Tommy a Davey melletti székre telepedett le. - Nos, most, hogy végre elintéztem az ügyet az öcséddel, megtudhatom mégis mi történt?
- Néhány srác nekem esett a suli után, Tommy.
Tom ezt csak nehezen hitte el, és kétségei bizonyításaként Colleen áthajolt az asztal felett, és lekevert Davey-nek egy tockost.
- Áú!
- Most pedig meséld el neki azt is, miért pont téged szemeltek ki azok a srácok! - Colleen olyan tekintettel meredt rá, mint aki arra készül, hogy még fülest ad neki a biztonság kedvéért.
Davey összehúzta magát a székben, és ép szemével féloldalast a bátyjára sandított. - A tag egy kölyöknek volt a bátyja. Rájött, hogy a múlt héten minden nap megvertem kockajátékban az öccsét, és fizetségként elvettem a zsebpénzét.
- Melyik kölyökről van szó? - kérdezte, s bár ez csak mellékes információ volt most, mégis kíváncsi volt.
- Honnan a fenéből tudjam? Egy csomó sráccal kockáztam a múlt héten.
Tommy ingerülten felsóhajtott, és a szemeit forgatta. - Szóval a nagy tesó azért ment utánad, hogy visszaszerezze a pénzt, vagy azért, hogy móresre tanítson?
- A pénzt akarta, de azt mondtam neki, hogy már elköltöttem.
- És elköltötted?
- Nem! Betettem a vésztartalék közé.
- Szóval inkább eltűrted a verést ahelyett, hogy visszaadtad volna neki a pénzt?
Davey olyan pillantást vetett a bátyjára, mintha az a világ leghülyébb kérdését tette volna fel. - Hát persze, Tommy! Az lesz télen a villanyszámla fedezete. Te mit tettél volna?
A kölyöknek igaza volt, ezt mindegyikük jól tudta, de Tommy ennek ellenére ezt mondta: - Először is nem svindliztem volna ki néhány szerencsétlen kölyköt játékban cselesen feltöltött kockákkal. - Ujjaival összecsippentette az orrnyergét, majd sóhajtott egy nagyot. - Rá tudsz jönni, melyik kölyök volt az?
- Talán.
- Akkor tedd azt, utána add vissza neki a pénzét. - Davey már nyitotta a száját, hogy vitába szálljon, de Tommy a szavába vágott: - Ne csinálj több ilyen szarságot, Davey! Egy dolog elemelni valamit, amire szükségünk van, de meglopni valakit, ráadásul egy kölyköt, az már nem helyes. Nem tudom neked máshogy elmagyarázni. Az ember az ilyet személyesen veszi, mert sokkal jobban fáj, mintha elcsennél néhány tekercs WC-papírt a polcukról. Érted? - Davey bólintott, de az arca arról árulkodott, hogy még mindig nem igazán ért egyet ezzel az eszmefuttatással. - Most pedig kérem a kockákat, és nehogy holnaptól kártyával vagy más hülyeséggel csalj ki pénzt a kölykökből!
Davey felállt, hogy megtegye, amit a bátyja kért tőle, de előtte még megjegyezte: - Ez jó lecke nekik. Legalább elmegy a kedvük a szerencsejátékoktól. - Megfordult, és kikullogott a konyhából.
- Vagy épp emiatt lesznek a szerencsejáték rabjai, esetleg egész hátralévő életüket áldozatként élik majd le! - kiáltott utána Tommy. - Ugye nem akarod, hogy a te lelkiismereteden száradjanak?
Nem kapott választ, bár nem is nagyon számított rá. Tommy előre dőlt, a feje tompán koppant az asztal lapján. - Istenemre mondom, ebből a gyerekből bankrabló vagy valami ilyesmi lesz.
Tommy teljesen megfeledkezett róla, hogy Judy ott van, amíg a nő meg nem szólalt.
- Ez csak egy fázis, majd kinövi - mondta. Tommy összerezzent a nő hangját hallva, mire Judy felnevetett. - Bobbyt ötödikben kiutasították az iskolából, amikor bevitt egy pornó magazint, amit az egyik iskolai kukából halászott ki.
Tom lassan felemelte a fejét, Mike és Colleen pedig dőltek a nevetéstől. Tom szájára is vigyor kúszott: - Imádok ilyen történeteket hallani róla, köszönöm! - Judy is felnevetett, de Tommy folytatta: - Ez viszont Davey-nél nem egy egylövetű dolog. Nála ez a normális viselkedés, érti?
Judy bólintott, mintha értené, majd ezt mondta: - Egy helyes ügy érdekében teszi mindezt, Tommy. Csak épp nem a megfelelő módszert választja meg a céljai eléréséhez. Ezzel lehet mit kezdeni, amit te meg is teszel. Nem lesz belőle bűnöző, amíg itt vagy neki példaképnek te.
Tomnak nehezére esett hangosan beismerni, mennyire jólesnek neki a nő szavai, de azért megajándékozta az asszonyt egy mosollyal.
Akkor jöjjön a maradék hat és fél rész! :) Kellemes olvasást!
10. fejezet
Amióta együtt vannak, Tommy csak egyetlen egyszer volt Bobby lakásán - az is késő éjszaka volt, miután lehúzott egy jó hosszú műszakot a csehóban, de még rémlett neki, merre kell mennie. - A sötétben sokkal kisebbnek tűnt ez a hely - jegyezte meg, amikor felhajtott a kocsifelhajtón.
- Csak a fák miatt. - Bobby úgy mustrálgatta a házat, ahol felnőtt, mintha csak életében először látná, majd kinyitotta a kocsi ajtaját. - A fél házat beárnyékolják.
Tommy kiemelte Bobby cuccait a hátsó ülésről, majd követte a zsarut Judy háza mellett egészen a garázsból lett lakásig. - Most már értem, miért nem volt könnyű neki fenntartani a házat a segítséged nélkül. Ez hatalmas.
Bobby csak meg akarta vonni a vállát, de aztán inkább meggondolta magát, és a zsebeit kezdte lapogatni, keresve valamit. Tommynak leesett, hogy mit keres, és átnyújtotta neki Judy kulcsait, feltételezve, hogy valószínűleg a nőnek van kulcsa ehhez a lakáshoz is.
- Köszi - motyogta Bobby, miközben kinyitotta az ajtót. - A ház önmagában nem is olyan nagy. Csak négy szoba van benne.
Csak négy szoba, amihez egy óriási kert tartozik, a házat körülölelő deszkázott teraszról már nem is beszélve. A fák között egy kemence állt, a ház mögötti udvarban pedig hintaszékek álltak, amiknek a nagyját a felhajtóról szinte nem is lehetett látni.
Tommy követte a zsarut be a lakásba, majd lerúgta a cipőit, amikor Bobby is így tett. A függönyök be voltak húzva, így Tommy felkapcsolta a fényeket. Szép kis lakás volt, főleg ha az ember belegondolt, hogy ez a helyiség hajdanán garázsként szolgált. A nappali részében egy kék bársony takaróval lefedett kanapé állt, vele szemben egy téglafallal, amin Bobby lapos-képernyős TV-je díszelgett. A sarokban egy bárpult foglalt helyet, mosdóval, kenyérpirítóval, mikrohullámú sütővel és egy mini-hűtővel egyetemben. A szoba túlsó felét egy spanyolfal takarta, ami mögött, Tommy legutóbbi emlékei szerint, Bobby méretes franciaágya bújt meg a gardróbjával együtt. A lakáshoz tartozó fürdőszobát egy kisebb zuhanyzósarok és egy WC alkotta. Nem volt benne semmi puccos, csak egy átlagos legénylakás volt, viszont csendes volt és tiszta, ami Tommynak felért egy igazi oázissal, amiben szeretett volna minél több időt eltölteni.
Bobby eltűnt a spanyolfal mögött. - Most mindjárt haza kell menned? - A hangja csak tompán hallatszott, ezért Tommy azt gyanította, hogy a zsaru épp átöltözni készül.
Ami a hazamenetelt illette, egy része legszívesebben azonnal indult volna. Nem szívesen bízta Maxet és Zoe-t egy idegenre bármilyen körülmények között is. Másrészt viszont a srácok még néhány óráig nem lesznek otthon, és ha az ikrek közben fel is ébrednének, Judy mellett éhezni biztosan nem fognak. Ha Cal és Cheryl felbukkannának, hát az… Hát, Tommy erre az eshetőségre nem szívesen akart gondolni, de úgy vélte, hogy ennek igencsak kicsi az esélye. Végül is néhány nappal ezelőtt már jártak otthon, és akkor Cal azt mondta, hogy elutaznak délre Cheryl húgához. Tommy magában megsajnálta a szerencsétlen nőt, de annyira azért nem érzett együtt vele, hogy lebeszélje Calékat arról, hogy egy időre elhúzzanak a városból.
- Édesanyád azt mondta, bizonyosodjak meg afelől, hogy kényelmesen elhelyezkedsz itthon.
Bobby erre kilesett a spanyolfal mögül, az arcán széles vigyor ült. - Valóban?
Tommy csupán bólintott, miközben egyre közeledett a zsaruhoz. - Azt is mondta, hogy nem kell sietnem - suttogta, amikor elég közelért Bobbyhoz, hogy megérintse őt. A zsaru meztelen felsőtesttel és kigombolt farmerrel állt előtte. - Van még nagyjából három órám, mielőtt Col hazaérne a srácokkal, szóval…
- Szóval… - ismételte meg Bobby, majd előre hajolt, hogy megcsókolja a férfit. - Segítenél nekem valamivel eltakarni a kötést a karomon, hogy vehessek egy gyors zuhanyt?
- És te szeretnél nekem mesélni még valamit arról a reggeli szivacsfürdőről?
- Az attól függ - mondta Bobby, majd kézen fogta Tomot, és a kis konyhasarok felé vezette őt. A mosogató alatt talált némi műanyag csomagolófóliát, amit Tommy kezébe nyomott. - Csatlakozol hozzám a fürdőben?
***A zuhanyfülke nem volt elég tágas ahhoz, hogy két felnőtt férfi kényelmesen elférjen benne, de Tommyt ez a legkevésbé sem izgatta. A rájuk zubogó víz meleg volt, Bobby pedig olyan közel állt hozzá, hogy a testük összesimult. A zuhanyfülke sarkában függő állványhoz nyúlt, leemelte róla a samponos flakont, majd egy adag sampont a tenyerébe nyomott, amíg Bobby bevizezte a haját.
- Így ni - mormogta, miközben segített Bobbynak úgy fordulni, hogy háttal álljon neki.
Tommy lágyan a zsaru hajába dörzsölte a sampont, majd addig masszírozta a férfi fejbőrét, amíg a fülkét el nem árasztotta az illat, ami Tomnak már annyira hiányzott. A levegőt citrom és valami földet idéző illat, amit Tommy nem igazán tudott megnevezni, töltötte meg, de az illat ismerős volt neki, és Tom ajkára mosoly szökött, miközben Bobby haját mosta.
Bobby felsóhajtott, és teljesen elengedte magát. A fejét kissé előre döntötte, amikor Tommy kezei a nyaka felé siklottak. Az ujjai lágyan siklottak a zsaru nyakáról a vállaira, kitapintva majd hüvelykujjával szétmasszírozva a bőr alatt érezhető izomcsomókat. Egyedül a Bobby karján lévő sérülést kerülte el óvatosan, viszont úgy ítélte meg, hogy minden további testrésze tapintható felület.
- A szivacsfürdőd is ilyen jó volt? - kérdezte Tommy élcelődve.
Bobby halkan felnevetett: - Távolról sem.
Ahogy a hátán végigcsurgott a szappan habja, Tommynak feszítette magát. Tom már így is fel volt izgulva, így nem kellett neki több biztatás ahhoz, hogy a csípőjét hintáztatva, Bobby felhevült bőréhez ne dörzsölje magát. Magában átkozta a tényt, hogy eszükben sem volt óvszert hozni magukkal. Pedig mi sem lenne könnyebb, mint Bobbyt a falhoz támasztani, és belécsusszanni.
Halk nyöszörgés szakadt fel Bobby torkából, mire Tom mindkét karjával szorosan magához ölelte őt. Hozzásimult, arcát pedig a zsaru vállába fúrta. A zuhanyrózsa épp a megfelelő szögben állt, amiért Tommy igazán hálás volt, még ha meg is fordult a fejében, hogy ha fulladásos halált kéne halnia, így még meg is érné.
Kőkemény farka nekifeszült Bobby feszes hátsójának, majd a szappan és a víz hatására a formás félgömbök közé csusszant. Tommy kéjesen felnyögött, ahogy a farka Bobby bejáratához dörzsölődött. Mozdított egyet a csípőjén, és lassan ringatózva hozzá-hozzá dörgölte magát.
Bobby lihegett, nyöszörgött, és addig fészkelődött Tom karjaiban, amíg el nem érte a férfi egyik kezét, lefelé vezetve azt mellkasán. Levezette a kezet a férfiasságára, miközben Tom továbbra is hozzádörzsölte magát. - Repíts a csúcsra, Tom!
A szavak önmagukban talán parancsként hatottak volna, mégis könyörgés bujkált bennük, ahogy Tommy ujjai ráfonódtak a zsaru farkára, és elkezdték simogatni azt.
- Nem - válaszolta, nem ajánlva fel Bobbynak többet egy forró maroknál, amibe bele-belelökhette magát. Megcsókolta Bobby tarkóját, majd játékosan belemélyesztette fogait a lágy bőrbe.
- Miért?
Tommy kis híján felnevetett. Bobby hangját az egyre növekvő ingerültség és vágy járta át.
- Mert… - suttogta, miközben lágyan beleharapott Bobby fülébe, és még keményebben lökte magát hozzá - …azt akarom, hogy megdugj. - A szavak néhány pillanatig csak függtek a levegőben, mialatt Bobby levegő után kapkodott, Tommy pedig elnyomott egy újabb nyögést, mielőtt hozzátette volna: - Az ágyadban.
Bobby élesen szívta be a levegőt a fogai között, majd elnyomott egy halk szitkot. - Azt hiszem, már elég tiszták vagyunk - mondta, és egy gyors mozdulattal elzárta a vizet.
Mivel a zsaru túl gyorsan húzódott el tőle, Tommy farka továbbra is fájdalmasan lüktetett, de nem panaszkodott, minden összevetve így volt a legjobb. A zuhanyzóból kilépve nem vacakoltak a törölközéssel sem, a bőrük nedvesen csillogott, ahogy Bobby megragadta Tom karját, és úgy nevezett hálószoba felé kezdte őt húzni.
Az ágy előtt megálltak, és Bobby végigsimított Tom vállain, majd ujjait beletúrta a sötét fürtökbe. - Biztos vagy benne?
Tom tett egy lépést a zsaru felé, majd egész testével hozzásimult, hogy Bobby tisztán érezhesse a merevedését. - Mire célzol?
Meg tudta érteni Bobby tétovázását, hisz amióta együtt vannak csak egyetlen egyszer vállalta a passzív szerepet. Mivel általában mindig Tom volt felül, Bobby úgy vélte, hogy ennek így kell lennie, Tommy pedig nem vette a fáradtságot, hogy elárulja neki, mekkorát téved. Hatalmas erőfeszítésbe került neki ellazulni még Bobbyval is, hogy ki tudja élvezni a passzív szereppel járó sebezhetőséget. Előre hajolt, és ajkaival végigsimított Bobby ajkain, mielőtt megszólalt volna. - Szeretem azt az érzést, amikor magamban érezlek, Bobby. Még ha utálom is bevallani ezt.
Bobby erre semmi sem válaszolt, inkább Tom szájára tapadt, és kezeit végigcsúsztatta a férfi két oldalán, amíg tenyerei meg nem állapodtak a csípőjén. Közelebb rántotta őt magához, és épp csak annyit mozgott, hogy a farkuk egymáshoz dörzsölődjön.
Tom kezdte úgy érezni, hogy kicsúsznak alóla a lábai, vagy elélvez, vagy épp mindkettő, ha ezt nem hagyják abba nagyon gyorsan. Magával húzta Bobbyt az ágyra, és csak épp annyi időre szakította meg a csókot, amíg feljebb tornázta magát az ágyon. Bobby követte őt, jobb karjára támaszkodott hajolt a férfi fölé, miközben baljával Tom testét simogatta.
Egy darabig csak összebújva feküdtek, egymást simogatva és csókolva, majd Bobby hátradőlt. - Nem érem el az éjjeliszekrényt, de…
Tommy vette a lapot, és megfordult, kihúzta az éjjeliszekrény fiókját, majd a legtetejéről előhalászott egy óvszeres tasakot és a síkosító flakonját. Tom majdnem felnevetett, ha belegondolt, az ő világa mekkora kupi a zsaruéhoz képest. Bobbynál rend uralkodott. Mindennek megvolt a maga helye az életében, és mindig minden a helyén volt. Hirtelen az járt a fejében, hogy vajon az ő helye hol van a férfi életében, de végül jobbnak látta, ha ezt a gondolatmenetet inkább most nem követi.
- Gyere ide - suttogta Bobby, és Tom azonnal visszamászott hozzá.
Tom végigsimított Bobby mellkasán, miközben pucér talpával a férfi talpát cirógatta. - Kifutunk az időből, ha nem vagyunk elég óvatosak.
A szavakat jóval magának címezte, mintsem Bobbynak, miközben próbált nem megfeledkezni az egyéb kötelezettségeiről sem. Ami igencsak nehezen ment így, hogy Bobby itt feküdt mellette, mosolyogva, és egy újabb csók reményében hajolva fölé.
Az ajkain érezte Bobby mosolyát, ahogy a férfi a szájába suttogott: - Akkor ne szöszmötölj annyit!
Legszívesebben magára rántotta volna Bobbyt, de még időben eszébe jutott, hogy a zsaru most nem bírna megtartani a testsúlyát fájós karján. Így ehelyett csak annyit mondott: - Mégis ki szöszmötöl? - majd az oldalára fordult. Érezte, ahogy Bobby lehelete végigsiklik a vállán, ahogy az ujjai a bőrén zongoráznak lefelé haladva, mégis kis híján ugrott egyet ijedtében, amikor a férfi ujja a bejáratához ért.
- Minden oké? - kérdezte, miközben csókokkal hintette Tom nyakát és vállát.
- Aha, csak csiklandós volt - lehelte, s majdnem elpirult, amikor Bobby halkan felnevetett a füle mellett.
- Talán egyszer ki kellene kötözzelek - folytatta Bobby, miközben mélyebbre tolta Tom testében az ujját -, hogy órákon át izgathassalak anélkül, hogy hagynálak elélvezni.
Tommy hirtelen már képtelen volt odafigyelni arra, mit művel vele a férfi, annyira magával ragadták őt a szavai. Sosem érezte magát annyira biztonságban senki mellett, hogy hagyta volna magát kikötözni, és csak Isten a megmondhatója, hogy alkalma se nagyon lett volna erre, ha mégis kedve szottyant volna ilyesmire. De már maga a gondolat, hogy egy egész napot együtt tölthessen Bobbyval, hagyva, hogy a férfi azt tegyen vele, amit csak akar, szinte elektromos sokként futott át a testén, olyannyira elterelve a figyelmét, hogy észre se vette, hogy Bobby farka lassan utat tör a testébe, amíg végül a makkja át nem furakodott a szűk izomgyűrűn.
- Szentséges Szűzanya! - nyögött fel Tommy. A teste egy pillanatra megfeszült, majd ráparancsolt magára, hogy lélegezzen, és csak hagyja, hogy megtörténjen.
Bobby nem mozdult, pedig Tom tisztán érezte, ahogy a férfi egész testében remeg mögötte.
- Jól vagy? - kérdezte Bobby reszelős hangon, mire Tommy csak egy bólintással válaszolt. - Ha akarod, lassíthatok, és…
Tommy erre csak felhördült, majd hátralökte a csípőjét. - Azt kértem, hogy dugj meg, zsarukám, nem azt, hogy játszadozz velem.
Bobby sóhajtva felnevetett, jól tudta, milyen makacs tud lenni a férfi. A mozdulatai nem lettek követelőzőbbek, sem gyorsabbak, mégis addig hintáztatta a csípőjét, amíg mélyen Tomban nem volt.
Amikor Tommy újra felnyögött, és ismét hátralökte a csípőjét, Bobby megkérdezte: - Jobb?
Tom szinte látta maga előtt a zsaru ajkain szétterülő vigyort, amelyek lassan, csókokat hintve, kúsztak fel a tarkójáig. - Jobb - válaszolta, majd közös ütemre kezdtek mozogni.
Ahogy a testük heves ritmusra váltott, Tom teljesen elengedte magát. Életében először nem azon járt az agya, milyen kötelességek várnak rá, vagy milyen felfordulásra számíthat, amikor hazaér. Nem agyalt a családján, sem az örökös balszerencséjükön, de még azon sem, hogy ő és Bobby mennyire nem illenek össze. Nem gondolt rá, mennyit változott azóta, hogy együtt vannak Bobbyval, vagy hogy mennyi mindenben változott a zsaru. Most csak Bobbyt érezte magában. Hagyta, hogy a zsaru kezében legyen a teljes irányítás. Ahelyett, hogy irányította volna őt, nekifeszült volna, vagy követelt volna tőle valamit, csak hagyta, hogy minden menjen a maga útján, és élvezte, ahogy lassan együtt a semmibe vesznek.
Érezte, ahogy a zsaru keze végigsiklik a mellkasán, le egészen a hasára. - Látni akarom, ahogy simogatod magad, Tom.
Tommy a szavak hallatán kéjesen felnyögött, és ujjait a farka köré kulcsolta. Először lassú ütemben simogatta magát, egyáltalán nem összehangoltan Bobby mozdulataival, de egy pillanat múlva már nem tudott ellenállni a férfi diktálta ritmusnak, és ráhangolódott a zsaru lökéseire. Egyre gyorsabb mozdulatokkal pumpálta magát, addig hajszolva a gyönyört, amíg már érezte, hogy Bobby közel jár a csúcshoz. A mozdulataik hanyaggá, irányíthatatlanná és egyre kétségbeesettebbé váltak, ahogy egyre közelebb kerültek a beteljesüléshez.
Egy rekedt nyögés hagyta el Bobby száját, ahogy durván Tomba lökte magát, átlökve a férfit a csúcson. Tommy torkából elfojtott kiáltás tört fel, majd levegő után kapkodott, miközben a hasát és a lepedőt telehintette a kifröccsenő, sűrű magjával.
- Oh, Jézusom… Tom! - motyogta Bobby, és homlokát Tom vállához szorította. Tommy nekinyomta a hátát, és megpróbált együtt mozogni vele, de túlságosan elárasztották az érzések, és így végül csak hagyta, hogy Bobby még hosszú pillanatokig döngölje őt, amíg végül mélyen a testében el nem élvezett.
Utána egy darabig csak egymásba gabalyodva feküdtek, Bobby szorosan magához ölelte őt, heves zihálásával borzolva össze Tommy haját. Tom a zsaru keze után nyúlt, összefűzte az ujjaikat, majd a mellkasára szorította a kezüket, pont oda, ahol a legjobban érezni lehetett a felajzott szívverését. - Azt hiszem, többször kéne hagynom, hogy te legyél felül - suttogta, s lehunyta a szemeit.
Bobby halk nevetése mosolyt csalt az arcára. - Igen, hagyhatnád. Főleg akkor, amikor már nem leszek műtét utáni lábadozó fázisban.
- Csak nehezen lehet műtétnek nevezni, amit veled műveltek - jegyezte meg Tommy, együtt nevetve a zsaruval. - Végül is csak össze akarták foltozni a sebedet, ami nem egy sürgősségi osztályra való eset. Ne legyél már kisgyerek!
Bobby felhorkant, majd felnevetett. - Hogy te milyen seggfej vagy!
Ez után a zsaru hátrébb húzódott, majd maguk közé nyúlt, miközben lassan kihátrált Tomból. Tommy arra se vette a fáradtságot, hogy megmozduljon. Jól érezte magát úgy, ahogy volt, még akkor is, ha a hasa alatti nedves folt egyre jobban hűtötte őt.
Amikor Bobby feltápászkodott az ágyról, vetett a férfira a válla felett egy pillantást, de továbbra sem zavartatta magát. Az elméje elcsendesedett, és már csak arra lett figyelmes, hogy Bobby hangja ébresztgeti őt.
- Tom - suttogta a férfi.
Tommy megfordult, majd Bobby köré fonta a testét. - Azt hiszem, mennem kéne - motyogta olyan hangon, mint aki legszívesebben visszaszundítana, bár sejtelme se volt róla, hogy egy percet vagy egy egész órán át aludt. - Hány óra van - kérdezte még meg, habár a választ a legkevésbé sem akarta hallani.
- Negyed három - válaszolta Bobby egy pillanat szünet után.
Tom érezte, ahogy a zsaru ujjai meleget árasztva lágyan cirógatják a bőrét, majd beletúrnak a hajába, selymesen lesöpörve az elkószált szálakat a válláról.
- Francba - nyögte Tom, majd lustán felemelte a fejét, nevetett. - Ha a kölykök után érek haza, az anyád gyorsan rájön, hogy máskor ne nagyon kínálgassa bébicsősz szolgálatait.
- Szívósabb, mint gondolnád.
- Figyelembe véve, hogy te teljesen ráütöttél, efelől semmi kétségem.
Most ismét Bobbyn volt a sor, hogy nevessen, majd közelebb hajolt Tomhoz, és szájon csókolta. Tommynak mégis valahogy úgy tűnt, hogy valami nincs rendjén, és arra gondolt, hogy sikerül-e rájönnie, mi is lehet az. Amikor végiggondolta, mi minden történet az elmúlt éjjel, és hogy mit érzett, amikor azt hitte, el fogja veszíteni Bobbyt, úgy vélte, rá kell kérdeznie. - Jól vagy, zsarukám?
- Persze - mondta Bobby, de kerülte a másik tekintetét.
- Biztos vagy benne? - kérdezte, de jól tudta, hogy nincs értelme tovább feszegetni a dolgot. Ő maga is utálta, ha valaki ki akart belőle kényszeríteni egy választ, amit egyébként nem akart megosztani senkivel, most mégis kíváncsi volt, és aggódott, meg ezer másféle érzés kavargott benne, amit nem volt hajlandó megnevezni.
Bobby végül csak bólintott, majd hátrább húzódott, hogy Tom fel tudjon kelni az ágyból. - Igen, csak… Menned kell.
A zsaru nem ezt akarta mondani, és ezt Tommy is nagyon jól tudta.
- Csak…? - ragadta meg az alkalmat, hogy visszatérjen az előbbi célzásra. Közben felült, és kezdte feltérképezni a szobát a ruháit keresve. Amikor Bobby továbbra sem szólalt meg, megkérdezte: - Ki vagy akadva a tegnap éjjel történtek miatt, ugye?
Hallott már a poszt-traumatikus stresszről, és tudta, hogy néhány személynél kis késéssel jelenhet meg a reakció az átélt dologra. Bobby nem tűnt olyannak, mint aki ebbe a kategóriába tartozna, de hát ki a fene tudhatja biztosan? Tommynak fogalma sem volt róla, ő miként reagált volna arra, ha őt lövik meg. Vagy ha neki kellett volna valaki lelőnie.
Amikor az ágy lábánál heverő ruhakupacban megtalálta a farmerját, gyorsan magára húzta a ruhadarabot. A fürdőszobába menet nem igazán törődtek azzal, hova hajítják menet közben a ruháikat. Amikor Bobby végre megszólalt, épp a sliccét próbálta bezárni, de azért felpillantott.
- Nem tudom, legalábbis nem igazán. Annak kéne lennem, de… Igen. Komolyan gondoltam, amit mondtam, Tom. Az egész durva volt és félelmetes, de én csak a dolgomat tettem, és ezzel tisztában vagyok. Erre képeztek ki minket. Végig fogok csinálni mindent, amit az őrsön kitalálnak. Ha elküldenek egy agyturkászhoz, elmegyek. Ha pedig azt mondják, hogy egy darabig aktákat fogok tologatni, akkor azt teszem majd. De lényegében jól vagyok.
- Nekem akkor is úgy tűnsz, mintha ki lennél akadva - jegyezte meg mellékesen Tom, miközben a cipőit kereste, és nem igazán számított válaszra sem.
Bobby ajkát mégis egy halk nevetés hagyta el. - Ha valami kiakaszt most engem, akkor az te vagy.
Tommy megállt a mozdulat közben, és a zsarura pillantott. Az arcát fürkészve próbált rájönni, hogy a férfi ezt viccnek szánta-e, de Bobby arckifejezése arról tanúskodott, hogy komolyan beszélt. - Mégis mi a francot tettem?
- Hát, csak… Ami azt illeti, teljesen összezavartál. Az elmúlt hat hónapban szinte foggal-körömmel harcolnom kellett a figyelmedért, most pedig, a múlt éjszaka után, úgy nézel rám, akár egy kiskutya röpködő papír-szívecskékkel a feje körül. Ez az, ami igazán kiakaszt.
Bobby nem kiabált, a szavai mégis arculcsapásként hatottak Tomra, aki erre azonnal ingerült lett. - Most szórakozol velem?! Hónapokon keresztül azzal nyaggattál, hogy nyíljak meg végre, hogy próbáljam élvezni azt, ami köztünk van, hogy engedjem, hogy valami többek legyünk, erre amikor megfogadom a tanácsodat, téged mindez kiakaszt?!
Tommy közben megtalálta a felsőjét, és olyan hévvel rángatta magára a ruhadarabot, mintha az lenne az ingerültsége okozója.
A zsaru is engedett a dühnek, és felállt. - Egy kicsit, de igen! - A komódból előhúzott egy melegítő nadrágot, és belebújt, mielőtt folytatta volna. - Úgy értem, a francba is, Tom! Ha tudom, hogy ahhoz, hogy szerenádot adj nekem, az kell, hogy golyót kapjak, már hónapokkal ezelőtt megpróbáltam volna!
Tom közben megtalálta az egyik cipőjét, ami most ott lógott a kezében, és Bobbyhoz lépett. - Ó, tényleg?! Úgy viselkedek, mint aki szerenádot akar adni neked, Bobby?! Hát baszd meg!
- Hogy én?! Én basszam meg?! Baszd meg te, Tommy! Még egy héttel ezelőtt se voltál képes így viselkedni! Nem! A pokolba! Mert isten őrizz, hogy te figyelmet fordíts valakire, mielőtt nem lenne túl késő!
- Igen? Talán csak nem akartam addig szembe nézni a dologgal. Talán csak ennyi kellett nekem ahhoz, hogy az ijedtség végre felnyissa a szemem. Talán csak abban reménykedtem, hogy nem lesz még túl késő, és hogy talán tudni szeretnéd, mit érzek irántad, mielőtt rád találna egy újabb golyó, ami talán már nem csak felületi sebet üt rajtad!
Tommynak úgy tűnt, hogy a szavai valamit megpendítettek Bobbyban, mert a zsaru mozdulatlanná dermedt, és a torkát köszörülte. Ő meg közben visszafordult megkeresni a hiányzó pár cipőt.
- Talán igazad van - mondta Bobby lágyan. Úgy hangzott, mintha nehezére esne beismerni ezt.
Tom felhagyott a kereséssel, és a zsarura nézett. - Nekem mindig igazam van - szűrte ki a fogai közt.
Bobby egy kuncogásnak beillő sóhajt hallatott. - Ha a mindig alatt azt érted, hogy soha.
- Kapd be! - A szavak talán barátságtalannak tűntek, de Tom a szavak élét egy mosollyal lágyította. Közelebb lépett Bobbyhoz, még mindig a kezében szorongatva az egyetlen pár cipőt.
Bobby is elindult felé, majd ép karjával magához húzta őt, és szorosan átölelte. - Nincs idő az ilyen hülyeségekre, te seggfej!
Tommy előrehajolt, és megcsókolta a zsarut, majd suttogva szólalt meg: - Az elég kár. Azt hiszem, jogosult vagyok egy bocsánatkérő szopásra.
- Az is vagy, de már így is lógok neked eggyel.
- Ezt eszemben tartom - rebegte Tom nevetve, majd újra a zsaru ajkaira tapadt egy lágy csók erejéig. Amikor elhúzódott tőle, találkozott a tekintetük, és néhány másodpercig csak nézték egymást.
- Hé - suttogta Bobby -, én is szeretlek, Tom!
***Bobby úgy döntött, hogy inkább Tommal tart. Azt mondta, hogy nem akar bezárva lenni a négy fal között, különben megőrül, de Tommy úgy sejtette, hogy csak a srácokat akarja látni. Végül csak néhány perccel értek haza hamarabb, mint ahogy Colleen megjött volna a többiekkel.
Ahogy lépkedtek fel a bejárati ajtóhoz vezető lépcsőkön, Tommy megjegyezte: - Nem hallok kiabálást, ami jó jel.
Bobby nevetett, és megnyugtatóan Tom vállára fektette a kezét. - Biztos vagyok benne, hogy jól vannak, Tom.
Természetesen igaza volt. Amikor beléptek, Judyt a nappali padlóján találták ülve az ikrekkel együtt, akik nagyon is ébernek és boldognak tűntek. Az ABC dalt énekelte nekik, közben az ábécés kirakóból mindig felmutatta nekik a megfelelő betűt. Az ikrek teljesen el voltak ragadtatva. Amikor meglátta a belépő férfiakat, csak biccentett nekik üdvözlésképp, és végigénekelte a dalt. Csak utána fordult feléjük mosolyogva. - Neked most otthon kéne pihenned - fedte meg a fiát, miközben feltápászkodott a padlóról.
Max is lábra tornázta magát, és magasba emelt karokkal a nő után totyogott, Zoe ezzel ellentétben fürgén Bobby felé iszkolt.
- Jól vagyok, anya, esküszöm! A következő néhány napban még fogok pihenni eleget.
Judy olyan arcot vágott, mint aki vitába akar szállni, de meggondolta magát, és inkább a karjaiba vette Maxet, majd Tommyra pillantott. - Tisztába tettem őket, és adtam nekik egy kis harapnivalót is. Nagyjából egy órája lehetnek fent.
- Nagyon szépen köszönöm, Mrs… - Amikor Judy egyik szemöldöke a nő homlokába szökött, gyorsan helyesbített. - Judy. Hálás vagyok, hogy vigyázott rájuk.
Az asszony mosolya szinte felragyogott, amikor Tom a nevén szólította. - Bármikor szívesen, drágám.
Bobby közben kézen fogta Zoe-t, és a kanapéhoz sétált vele. A kislány azonnal az ölébe mászott, és csendben játszottak.
- Komolyan gondolom - folytatta Judy. - Nagyon szívesen vigyáznék rájuk ismét, ha netán úgy döntenél, hogy egy kis pihenőre van szükséged.
- Észben fogom tartani.
Ez hazugság volt, és úgy festett, hogy ezzel Judy is tisztában van, mert éppen úgy forgatta meg a szemeit, ahogy azt Bobby is tette volna.
Mielőtt Tom bármi mást mondhatott volna, az ajtó nagy robajjal tárult ki, és Carrie rohant be a házba, Davey-vel és Mike-kal a nyomában. A sort Colleen és Collin zárták. Az utóbbi kettő még be se lépett a házba, amikor Carrie-ből már dőltek a szavak.
- Tommy, képzeld! Pont, amikor Colleen eljött értünk, Davey verekedett valakivel!
Nem mintha Tommy nem jött volna rá magától is látva a Davey szeme körül sötétlő monoklit. - Mi a fene történt? - kérdezte, megfeledkezve arról, hogy mások is vannak a házban. Davey-hez lépett, és felemelte a fejét. - Valaki rendesen ellátta a bajod.
Davey felnyüszített: - Fáj is.
- Azt elhiszem. Na kivele! - ragaszkodott a válaszhoz Tommy.
Amikor Davey már azon volt, hogy belekezd a mondandójába, Colleen lépett be Collinnal a nyomában. Ahogy a fiú tekintete Judyra esett Maxel a karjában, körbenézett a szobában a testvéreit keresve, majd megperdült, és kiviharzott a házból. Colleen utána kiáltott, de az öccse meg sem állt.
- Az Isten verje meg! - motyogta Tommy, és Judyra pillantott. - Azt hitte Önről, hogy szociális munkás.
***A levegő még meleg volt, nyoma sem volt még benne a közelgő ősznek, ahogy Tommy az öccse után rohant,mintha csak élete múlt volna rajta. Jól tudta, hogy a kisöccse bárkit leköröz futásban, még őt is. - Collin Joseph O’Shea! - kiáltott utána. - Azonnal told ide a segged!
Tommynak már belenyilallt az oldalába, és meg kell állnia, hogy levegőhöz jusson. Tett még néhány lépést, miközben körülnézett, de sehol se látta a testvérét. Collin úgy ismerte az egész szomszédságot, mint a tenyerét, minden bokrot és hátsóudvart feltérképezett búvóhelyek után. Ha valaha is el akarna tűnni szem elől, gond nélkül sikerülne neki.
- Menj vissza, és vedd el tőle Maxet! - Collin hangja valahonnan a háta mögül jött.
- Jézusom! - motyogta Tommy, a hangja kétségbeesésről és ingerültségről árulkodott. Azt hitte, tudta, miért rohant el Collin, és ez most több szempontból is fájdalmasan érintette őt. - Az a nő Bobby anyukája, úgyhogy most már gyere elő, Collin! - kiáltott bele a délutáni napba, mert még mindig nem látta sehol az öccsét.
Végül észrevett némi mozgolódást, és utána meglátta Collint, amint az egyik szomszéd fészerének a sarka mögül kukucskál ki. Először felmérte a környéket, mintha csak egy rajtaütést várt volna, majd óvatosan előjött a rejtekéből, és Tommy felé indult.
Tommy érezte, ahogy megrándulnak az orrcimpái. Dühös volt, és hagyta, hogy ez a hangján is érződjön. - Azt hitted, hogy azért jött hozzánk, hogy elvegyen titeket tőlem, és erre te elrohansz? - Vissza kellett fognia magát, nehogy alaposan megrázza a kölyköt. Inkább az egyik térdére ereszkedett az öccse előtt. - Képes lennél otthagyni a testvéreidet, hogy védjék meg saját magukat? - kérdezte, elsötétülő szemekkel, melyeket az öccsére meresztett. - Ez nem helyes, Collin. Sose fordíthatsz hátat a családodnak! Azt hittem, hogy te ennél jobb vagy.
Azt várta, hogy Collin majd megszégyenülve lesüti a szemét, de a fiú felemelte a fejét, és egyenesen Tom szemébe nézett.
- Én nem tennék olyat! - kiáltotta, és ökölbe szorította a kezeit. - Kitaláltam egy tervet, Tommy. Ha valaha eljönnek értünk, elrohanok. Elvégre szükségünk van valakire odakint, aki segít visszaszerezni a többieket. - Collin a száját harapta, amíg arra várt, hogy Tom mondjon valamit.
Tommy a rátörő érzésekkel viaskodott, és maga se tudta, miként kéne reagálnia rájuk. Részben rettentően büszke volt Collinra. A srác egy igazi harcos, mindig is az volt. Bármit képes lett volna megtenni annak érdekében, hogy egyben tartsa a családot, a hűségét szinte kitüntetésként viselte. Ugyanakkor pedig Tom gyűlölte, hogy ilyen életet kell élniük, amiben egy tízéves kölyök arra kényszerül, hogy egy tervvel álljon elő kényszerhelyzetre.
A karjaiba húzta Collint, és szorosan magához ölelte. - Erre itt vagyok nektek én, kölyök. - Érezte, ahogy Collin egyetértően bólint, majd folytatta: - Ha valaha vissza is kéne titeket szerezni, akkor az az én dolgom lesz, oké?
Amikor Tommy elhúzódott tőle, Collin ismét bólintott. - Csak gondoltam, szükséged lesz egy kis segítségre.
- Lesz is - értett egyet, majd ujjával az öccse mellkasára bökött. - Szükségem lesz rád, hogy ott legyél Max és Zoe mellett, hogy vigyázhass rájuk. Ti hárman vagytok a legfiatalabbak, ezért igyekezni fognak, hogy ti együtt maradjatok, igaz? - Amikor Collin kétkedő arcot vágott, Tommy folytatta: - Mike-ot és Davey-t azzal bíztam meg, hogy vigyázzanak Carrie-re. Neked ugyanezt kell tenned Maxel és Zoe-val, rendben? Én már mindent elterveztem, világos?
Mindez hazugság volt, és valahol a szíve mélyén ezt Collin is tudta, de tisztában volt azzal, hogy néha a kegyes hazugság többet ér, mint a nyers igazság. Rájött, hogy Collin szeretne hinni a szavaiban, így ő is megpróbálta.
Még egyszer megölelte Collint, majd felállt. - Vissza kéne mennünk, mielőtt Judy újra nekilát főzni.
Amikor Collin egy kérdő pillantást vetett rá, még hozzátette: - Majd meglátod.
***Amikor visszaértek a házba, Bobby Maxel és Carrie-vel ült. Úgy tűnt, hogy Carrie az első iskolai napját ecsetelte a férfinak. Nagyon fel volt villanyozva a kislány, ami Tommy szerint hamarább volt annak köszönhető, hogy Bobby itt van náluk, nem pedig a kórházban.
A konyhából zajok szűrődtek, így arra következtetett, hogy a többiek valószínűleg odabent vannak. Collin ellépett mellőle, hogy üdvözölhesse Bobbyt, Tommy pedig átvágott a házon a konyha irányába.
Davey az asztalnál ült, egy fagyasztott borsós zacskót szorítva a monoklis szemére, miközben Mike és Colleen sárgarépát rágcsáltak, amit Judy hozott nekik. Zoe boldogan üldögélt az asszony ölében, amíg az Mike-kal és Colleennal felidézte a régi szép napokat - végül is a két gyerek még emlékezett rá, hogy valaha a nő osztályába jártak.
Tommy a Davey melletti székre telepedett le. - Nos, most, hogy végre elintéztem az ügyet az öcséddel, megtudhatom mégis mi történt?
- Néhány srác nekem esett a suli után, Tommy.
Tom ezt csak nehezen hitte el, és kétségei bizonyításaként Colleen áthajolt az asztal felett, és lekevert Davey-nek egy tockost.
- Áú!
- Most pedig meséld el neki azt is, miért pont téged szemeltek ki azok a srácok! - Colleen olyan tekintettel meredt rá, mint aki arra készül, hogy még fülest ad neki a biztonság kedvéért.
Davey összehúzta magát a székben, és ép szemével féloldalast a bátyjára sandított. - A tag egy kölyöknek volt a bátyja. Rájött, hogy a múlt héten minden nap megvertem kockajátékban az öccsét, és fizetségként elvettem a zsebpénzét.
- Melyik kölyökről van szó? - kérdezte, s bár ez csak mellékes információ volt most, mégis kíváncsi volt.
- Honnan a fenéből tudjam? Egy csomó sráccal kockáztam a múlt héten.
Tommy ingerülten felsóhajtott, és a szemeit forgatta. - Szóval a nagy tesó azért ment utánad, hogy visszaszerezze a pénzt, vagy azért, hogy móresre tanítson?
- A pénzt akarta, de azt mondtam neki, hogy már elköltöttem.
- És elköltötted?
- Nem! Betettem a vésztartalék közé.
- Szóval inkább eltűrted a verést ahelyett, hogy visszaadtad volna neki a pénzt?
Davey olyan pillantást vetett a bátyjára, mintha az a világ leghülyébb kérdését tette volna fel. - Hát persze, Tommy! Az lesz télen a villanyszámla fedezete. Te mit tettél volna?
A kölyöknek igaza volt, ezt mindegyikük jól tudta, de Tommy ennek ellenére ezt mondta: - Először is nem svindliztem volna ki néhány szerencsétlen kölyköt játékban cselesen feltöltött kockákkal. - Ujjaival összecsippentette az orrnyergét, majd sóhajtott egy nagyot. - Rá tudsz jönni, melyik kölyök volt az?
- Talán.
- Akkor tedd azt, utána add vissza neki a pénzét. - Davey már nyitotta a száját, hogy vitába szálljon, de Tommy a szavába vágott: - Ne csinálj több ilyen szarságot, Davey! Egy dolog elemelni valamit, amire szükségünk van, de meglopni valakit, ráadásul egy kölyköt, az már nem helyes. Nem tudom neked máshogy elmagyarázni. Az ember az ilyet személyesen veszi, mert sokkal jobban fáj, mintha elcsennél néhány tekercs WC-papírt a polcukról. Érted? - Davey bólintott, de az arca arról árulkodott, hogy még mindig nem igazán ért egyet ezzel az eszmefuttatással. - Most pedig kérem a kockákat, és nehogy holnaptól kártyával vagy más hülyeséggel csalj ki pénzt a kölykökből!
Davey felállt, hogy megtegye, amit a bátyja kért tőle, de előtte még megjegyezte: - Ez jó lecke nekik. Legalább elmegy a kedvük a szerencsejátékoktól. - Megfordult, és kikullogott a konyhából.
- Vagy épp emiatt lesznek a szerencsejáték rabjai, esetleg egész hátralévő életüket áldozatként élik majd le! - kiáltott utána Tommy. - Ugye nem akarod, hogy a te lelkiismereteden száradjanak?
Nem kapott választ, bár nem is nagyon számított rá. Tommy előre dőlt, a feje tompán koppant az asztal lapján. - Istenemre mondom, ebből a gyerekből bankrabló vagy valami ilyesmi lesz.
Tommy teljesen megfeledkezett róla, hogy Judy ott van, amíg a nő meg nem szólalt.
- Ez csak egy fázis, majd kinövi - mondta. Tommy összerezzent a nő hangját hallva, mire Judy felnevetett. - Bobbyt ötödikben kiutasították az iskolából, amikor bevitt egy pornó magazint, amit az egyik iskolai kukából halászott ki.
Tom lassan felemelte a fejét, Mike és Colleen pedig dőltek a nevetéstől. Tom szájára is vigyor kúszott: - Imádok ilyen történeteket hallani róla, köszönöm! - Judy is felnevetett, de Tommy folytatta: - Ez viszont Davey-nél nem egy egylövetű dolog. Nála ez a normális viselkedés, érti?
Judy bólintott, mintha értené, majd ezt mondta: - Egy helyes ügy érdekében teszi mindezt, Tommy. Csak épp nem a megfelelő módszert választja meg a céljai eléréséhez. Ezzel lehet mit kezdeni, amit te meg is teszel. Nem lesz belőle bűnöző, amíg itt vagy neki példaképnek te.
Tomnak nehezére esett hangosan beismerni, mennyire jólesnek neki a nő szavai, de azért megajándékozta az asszonyt egy mosollyal.