Csak üdvözölni tudom, hogy egyszerre több részt kapunk, mert jobb is így olvasni. Továbbra is fenntartom, hogy Bobby egy hős, mert az emberek kilencven százaléka sikítva menekülne el ennyi gyerek (és valljuk be, az O'Sheák -remélem jól írtam- nem éppen a legideálisabb gyerekek) láttán. És Tommy sem könnyíti meg a helyzetet, hiszen teljesen igazat értek a zsarunkkal, hogy túlzásba viszi a mártír szerepet, még akkor is, ha tényleg nem sok jó jutott neki eddig az életből.
Volt egy kolléganőm, akinek a férje rendőr volt. Sosem gondoltam bele, hogy milyen lehet rendőrfeleségnek lenni, egészen addig a pillanatig, amíg a Múzeum körúton történt egy rendőr baleset, ahol sajnos két rendőr is meghalt egy szabálytalan, nem teljesen józan rohadék miatt. Mikor beértem, meséltem, hogy szörnyű volt látni a letakart testeket és a kolléganőm azt mondta: "Ha meghallom, hogy rendőrökkel történt valami, mindig attól rettegek, hogy megcsörren a telefonom és nem a férjem hív, hanem valamelyik kollégája." Elgondolkodtató volt.
Mindenesetre köszi a fordítást, még akkor is, ha ettől a történettől mindig kicsit kiráz a hideg, mert én nem tudnék így élni (és ilyenkor áldom a sorsot, hogy csak egy nővérem van :D).
Szia! Nekem pont az tetszett ebben a történetben, hogy olyan életszagú. Akkoriban túl sok "nyálas" sztorit olvastam, és ebben valami mást találtam, hihetőbbet - még ha az embert néha valóban ki is rázza a hideg tőle. :)
Szia! Tényleg nem vita kedvéért, de életszagú? Az életben nem biztos, hogy Judy jó szemmel nézné, hogy a fia meleg. De ha még el is fogadná, bármennyire is gyermek centrikus, egyáltalán nem biztos, hogy örülne neki, hogy pont Tommy az, akivel összejön és még sorolhatnám, hogy milyen bonyodalmak lehetnének, ha igazán életszagú lenne. De persze, ettől még ez a történet tényleg megér jó pár ajtó csapkodást, mert tényleg tartalmas, van mondanivalója és örülök, hogy olvashattam és biztos, hogy el fogom még egyszer olvasni, amikor ülepedett kicsit. Köszi :)
Csak üdvözölni tudom, hogy egyszerre több részt kapunk, mert jobb is így olvasni. Továbbra is fenntartom, hogy Bobby egy hős, mert az emberek kilencven százaléka sikítva menekülne el ennyi gyerek (és valljuk be, az O'Sheák -remélem jól írtam- nem éppen a legideálisabb gyerekek) láttán. És Tommy sem könnyíti meg a helyzetet, hiszen teljesen igazat értek a zsarunkkal, hogy túlzásba viszi a mártír szerepet, még akkor is, ha tényleg nem sok jó jutott neki eddig az életből.
Volt egy kolléganőm, akinek a férje rendőr volt. Sosem gondoltam bele, hogy milyen lehet rendőrfeleségnek lenni, egészen addig a pillanatig, amíg a Múzeum körúton történt egy rendőr baleset, ahol sajnos két rendőr is meghalt egy szabálytalan, nem teljesen józan rohadék miatt. Mikor beértem, meséltem, hogy szörnyű volt látni a letakart testeket és a kolléganőm azt mondta: "Ha meghallom, hogy rendőrökkel történt valami, mindig attól rettegek, hogy
megcsörren a telefonom és nem a férjem hív, hanem valamelyik kollégája." Elgondolkodtató volt.
Mindenesetre köszi a fordítást, még akkor is, ha ettől a történettől mindig kicsit kiráz a hideg, mert én nem tudnék így élni (és ilyenkor áldom a sorsot, hogy csak egy nővérem van :D).
Reply
Nekem pont az tetszett ebben a történetben, hogy olyan életszagú. Akkoriban túl sok "nyálas" sztorit olvastam, és ebben valami mást találtam, hihetőbbet - még ha az embert néha valóban ki is rázza a hideg tőle. :)
Reply
Tényleg nem vita kedvéért, de életszagú? Az életben nem biztos, hogy Judy jó szemmel nézné, hogy a fia meleg. De ha még el is fogadná, bármennyire is gyermek centrikus, egyáltalán nem biztos, hogy örülne neki, hogy pont Tommy az, akivel összejön és még sorolhatnám, hogy milyen bonyodalmak lehetnének, ha igazán életszagú lenne. De persze, ettől még ez a történet tényleg megér jó pár ajtó csapkodást, mert tényleg tartalmas, van mondanivalója és örülök, hogy olvashattam és biztos, hogy el fogom még egyszer olvasni, amikor ülepedett kicsit. Köszi :)
Reply
Leave a comment