Biztonságos menedék
Cím: Biztonságos menedék
Fandom: The Maze Runner
Kapcsolatok: Minho/Thomas
Tartalom: Teresa árulása kétségtelenül összetörte Thomas bizalmát, de egyúttal fel is nyitotta a szemét, hogy végre meglássa, amit eddig a lány iránt érzett rajongása eltakart előle. Hogy van, akiben igenis megbízhat.
Figyelmeztetés: slash, hurt/comfort, a második kötet végére vonatkozó spoiler!
Biztonságos menedék
A fiú szája csúnyán felrepedt, de a vér már rozsdásbarna folttá száradt. Az arca bal felén pedig két haragos vörös hurka jelezte a helyet, ahol Teresa megütötte a lándzsával, körülötte a bőr máris kezdett sötétté színeződni. Csúnya véraláfutások voltak kialakulóban a napcserzett bőrön. Minho egy pillanatig nem mozdult, csak meredt a közeledőkre, mintha szellemet látna. Vagy démonokat, két lábra emelkedett Siratókat, akik emberi húst húztak magukra, hogy így tévesszék meg őket. Nem tudta felfogni, Thomas hogy lehet azzal a két árulóval, mintha nem történt volna semmi.
Mintha Teresa nem ragadta volna el őt, hogy aztán… aztán… Minho nem is tudta, mit gondoljon, csak abban volt biztos, hogy valami szörnyűnek kellett történnie, mert a sötét árny, ami Thomas szemében ült, nyers rémületről és mélyre temetett, fájdalmas haragról árulkodott. Soha nem akarta ezt a sebzettséget látni a fiú arcán. Soha.
Newt elkapta a karját és megszorította, Minho azonban csak rámorrant és lerázva őt magáról, előre sétált egy kicsit, hogy egyedül fogadja az érkezőket. Nem követte senki. Thomas lelassította a lépteit és tétován végigpásztázta a két csapatot, mielőtt tekintete Minhóra villant volna. Az idősebb fiú maga is meglepődött azon, milyen könnyen tudott ostoba vigyort varázsolni a képére, miközben minden porcikája azért viszketett, hogy megragadja és magához szorítsa a fáradt kölyköt. Thomas… nyúzottnak tűnt. Kimerültnek és a mérhetetlen harag mögött mégis fásultnak.
Minho utálta ezt, s már-már rászánta magát, hogy valamit mondjon, amivel elütheti ideig-óráig a kellemetlenül megfeszülő pillanatot. A szavak azonban elnémultak, mikor Thomas elé lépett és minden különösebb felvezetés vagy teketóriázás nélkül megragadta elrongyolódott ingét, hogy közelebb húzza magához.
A csókban nyoma sem volt a bizonytalanságnak, sóvárgó volt és határozott, a fiatalabb fiú ujjai céltudatosan kúsztak a másik összetapadt tincsei közé, miközben nyelvét a szájába nyomta. Minho nem tiltakozott, bár kicsit megilletődött az események alakulásán. Mindig tudta, hogy vonzódik Thomashoz, a fiú azonban soha nem adta jelét, hogy nyitott lenne bármire, ami túlmutat a barátságon. Nem kellett zseninek lenni ahhoz, hogy az egykori Futár össze tudja rakni a nyilvánvaló jeleket és rájöjjön, hogy enne Teresa az oka, valamint az a megmagyarázhatatlan kapcsolat, ami Tomot a lányhoz kötötte.
Most azonban a fiatalabb fiú úgy csókolta, mintha az élete múlna rajta, Minho pedig − bár fogalma sem volt, mi folyik körülötte − ösztönösen ölelte át és magához szorította, hogy megnyugtassa. A hátuk mögött néhányan füttyögtek, valaki még lelkesen meg is tapsolta őket, de hamar megrekedt a vérszegény éljenzés. A csóknak halványan könny íze volt, Minho végül elhúzódott és miután puszit nyomott Thomas homlokára, a fátyolos mogyoróbarna szemekbe nézett.
− Később! − ígérte Thomas, szinte hangtalanul, még mindig Minho ingébe kapaszkodva. A másik fiú csak biccentett, nem sietett elengedni barátját, miközben ellenségesen átpillantott a feje felett, hogy alaposan szemügyre vegye a két árulót.
Aris igyekezett mindenhová nézni, csak rájuk nem, arca zavartól lángolt, Teresa ellenben hófehérre sápadt és egész testében remegve bámulta őket. Minho elmosolyodott, mikor összevillant a tekintetük és egy egészen picit erősebben ölelte magához Thomast, újabb puszit lehelve a feje búbjára, miközben továbbra is egyenesen Teresa szemébe nézett. A lány tekintetét könnyek futották el, dühösen szorította ökölbe kezeit és ajkait összepréselve félrepillantott. Thomas ugyanabban a pillanatban megmerevedett a karjaiban, Minho csupán tippelni tudott, hogy a lány mondhatott neki valamit telepatikusan. A jelek szerint valami nem túl kedveset, amitől ismét fellángolt Minho lelkében a harag.
Megnyugtatóan simított végig Thomas hátán, s mikor a fiú felnézett, fejével kérdőn a két jómadár felé intett.
− Ők a mi oldalunkon állnak. Bízz bennem!
Thomas hátrapillantott a válla felett, miközben Minho keserűen felröhögött és szórakozottan végigsimított a fiú tarkóján. Rengeteget álmodozott róla, hogy egyszer majd így ölelheti magához őt, s bár az időzítés kétségtelenül rémes volt, mégis örült, hogy Thomas mindenki előtt kinyilvánította a döntését és őt választotta. Még ha az okát nem is értette, s tudta, ezt meg kell majd valamikor beszélniük.
De nem most.
− Hadd találjam ki: ez egy hosszú történet, igaz?
− Ja, egy nagyon hosszú történet − válaszolt Thomas cinikusan, aztán egy utolsó sóhajjal kibontakozott Minho karjaiból és meglepően félénk pillantást vetett a csoport felé. Csak most kezdte igazán felfogni, hogy mit tett, s hogy ez talán nem mindenkinek lesz ínyére. Nem érzett magában elég erőt, hogy szembenézzen a többi fiú elutasításával és esetleges megvetésével.
Minho azonban megnyugtatóan szorította meg a kezét, mintha csak tudná, mi jár a fejében. Thomas boldogan mosolygott a fiúra és egy utolsó, hatalmas sóhaj után témát váltott.
− Na és miért álltatok meg itt? Mit bámultok mindannyian?
Minho kifürkészhetetlen arccal csóválta meg a fejét, aztán még mindig a kezét fogva magával húzta az egyesült csoport felé.
− Gyere, lesd meg magad!
Fandom: The Maze Runner
Kapcsolatok: Minho/Thomas
Tartalom: Teresa árulása kétségtelenül összetörte Thomas bizalmát, de egyúttal fel is nyitotta a szemét, hogy végre meglássa, amit eddig a lány iránt érzett rajongása eltakart előle. Hogy van, akiben igenis megbízhat.
Figyelmeztetés: slash, hurt/comfort, a második kötet végére vonatkozó spoiler!
Biztonságos menedék
A fiú szája csúnyán felrepedt, de a vér már rozsdásbarna folttá száradt. Az arca bal felén pedig két haragos vörös hurka jelezte a helyet, ahol Teresa megütötte a lándzsával, körülötte a bőr máris kezdett sötétté színeződni. Csúnya véraláfutások voltak kialakulóban a napcserzett bőrön. Minho egy pillanatig nem mozdult, csak meredt a közeledőkre, mintha szellemet látna. Vagy démonokat, két lábra emelkedett Siratókat, akik emberi húst húztak magukra, hogy így tévesszék meg őket. Nem tudta felfogni, Thomas hogy lehet azzal a két árulóval, mintha nem történt volna semmi.
Mintha Teresa nem ragadta volna el őt, hogy aztán… aztán… Minho nem is tudta, mit gondoljon, csak abban volt biztos, hogy valami szörnyűnek kellett történnie, mert a sötét árny, ami Thomas szemében ült, nyers rémületről és mélyre temetett, fájdalmas haragról árulkodott. Soha nem akarta ezt a sebzettséget látni a fiú arcán. Soha.
Newt elkapta a karját és megszorította, Minho azonban csak rámorrant és lerázva őt magáról, előre sétált egy kicsit, hogy egyedül fogadja az érkezőket. Nem követte senki. Thomas lelassította a lépteit és tétován végigpásztázta a két csapatot, mielőtt tekintete Minhóra villant volna. Az idősebb fiú maga is meglepődött azon, milyen könnyen tudott ostoba vigyort varázsolni a képére, miközben minden porcikája azért viszketett, hogy megragadja és magához szorítsa a fáradt kölyköt. Thomas… nyúzottnak tűnt. Kimerültnek és a mérhetetlen harag mögött mégis fásultnak.
Minho utálta ezt, s már-már rászánta magát, hogy valamit mondjon, amivel elütheti ideig-óráig a kellemetlenül megfeszülő pillanatot. A szavak azonban elnémultak, mikor Thomas elé lépett és minden különösebb felvezetés vagy teketóriázás nélkül megragadta elrongyolódott ingét, hogy közelebb húzza magához.
A csókban nyoma sem volt a bizonytalanságnak, sóvárgó volt és határozott, a fiatalabb fiú ujjai céltudatosan kúsztak a másik összetapadt tincsei közé, miközben nyelvét a szájába nyomta. Minho nem tiltakozott, bár kicsit megilletődött az események alakulásán. Mindig tudta, hogy vonzódik Thomashoz, a fiú azonban soha nem adta jelét, hogy nyitott lenne bármire, ami túlmutat a barátságon. Nem kellett zseninek lenni ahhoz, hogy az egykori Futár össze tudja rakni a nyilvánvaló jeleket és rájöjjön, hogy enne Teresa az oka, valamint az a megmagyarázhatatlan kapcsolat, ami Tomot a lányhoz kötötte.
Most azonban a fiatalabb fiú úgy csókolta, mintha az élete múlna rajta, Minho pedig − bár fogalma sem volt, mi folyik körülötte − ösztönösen ölelte át és magához szorította, hogy megnyugtassa. A hátuk mögött néhányan füttyögtek, valaki még lelkesen meg is tapsolta őket, de hamar megrekedt a vérszegény éljenzés. A csóknak halványan könny íze volt, Minho végül elhúzódott és miután puszit nyomott Thomas homlokára, a fátyolos mogyoróbarna szemekbe nézett.
− Később! − ígérte Thomas, szinte hangtalanul, még mindig Minho ingébe kapaszkodva. A másik fiú csak biccentett, nem sietett elengedni barátját, miközben ellenségesen átpillantott a feje felett, hogy alaposan szemügyre vegye a két árulót.
Aris igyekezett mindenhová nézni, csak rájuk nem, arca zavartól lángolt, Teresa ellenben hófehérre sápadt és egész testében remegve bámulta őket. Minho elmosolyodott, mikor összevillant a tekintetük és egy egészen picit erősebben ölelte magához Thomast, újabb puszit lehelve a feje búbjára, miközben továbbra is egyenesen Teresa szemébe nézett. A lány tekintetét könnyek futották el, dühösen szorította ökölbe kezeit és ajkait összepréselve félrepillantott. Thomas ugyanabban a pillanatban megmerevedett a karjaiban, Minho csupán tippelni tudott, hogy a lány mondhatott neki valamit telepatikusan. A jelek szerint valami nem túl kedveset, amitől ismét fellángolt Minho lelkében a harag.
Megnyugtatóan simított végig Thomas hátán, s mikor a fiú felnézett, fejével kérdőn a két jómadár felé intett.
− Ők a mi oldalunkon állnak. Bízz bennem!
Thomas hátrapillantott a válla felett, miközben Minho keserűen felröhögött és szórakozottan végigsimított a fiú tarkóján. Rengeteget álmodozott róla, hogy egyszer majd így ölelheti magához őt, s bár az időzítés kétségtelenül rémes volt, mégis örült, hogy Thomas mindenki előtt kinyilvánította a döntését és őt választotta. Még ha az okát nem is értette, s tudta, ezt meg kell majd valamikor beszélniük.
De nem most.
− Hadd találjam ki: ez egy hosszú történet, igaz?
− Ja, egy nagyon hosszú történet − válaszolt Thomas cinikusan, aztán egy utolsó sóhajjal kibontakozott Minho karjaiból és meglepően félénk pillantást vetett a csoport felé. Csak most kezdte igazán felfogni, hogy mit tett, s hogy ez talán nem mindenkinek lesz ínyére. Nem érzett magában elég erőt, hogy szembenézzen a többi fiú elutasításával és esetleges megvetésével.
Minho azonban megnyugtatóan szorította meg a kezét, mintha csak tudná, mi jár a fejében. Thomas boldogan mosolygott a fiúra és egy utolsó, hatalmas sóhaj után témát váltott.
− Na és miért álltatok meg itt? Mit bámultok mindannyian?
Minho kifürkészhetetlen arccal csóválta meg a fejét, aztán még mindig a kezét fogva magával húzta az egyesült csoport felé.
− Gyere, lesd meg magad!