Lopott percek
Cím: Lopott percek
Fandom: The Maze Runner
Szereplők: Thomas, Minho
Kihívás: Száz-szó-szép (100words_hun)
Korhatár: 18
Figyelmeztetés: SLASH, erotikus tartalom (már-már a PWP határát súrolva)
Történet: Az Útvesztőben nincs idő a szerelemre, csupán lopott, futó pillanatokra.
Megjegyzés: Csak egy kis pillanatkép, amit a filmbeli Térképszobás jelenet ihletett. Eredetileg a Száz-szó-szép játékra íródott pontosan száz szavas verzióban, de aztán kicsit tovább bővítettem, mikor visszaolvastam. :] Az eredeti, pontosan száz szavas verzió itt olvasható.
Ihletforrás: #67
Lopott percek
Thomas szíve a torkában dobol, mikor társa kinyitja az ajtót és félreáll, hogy előre engedje, az adrenalin vadul száguld az ereiben. Minho csintalan mosolyától egészen megszédül, szinte nem is tiltakozik, mikor a fiú megragadja, és a falhoz taszítja. A csók vad és kapkodó, finomkodásnak nyoma sincs benne. Thomas vér ízét érezi, ahogy Minho fogai az alsóajkába mélyednek, válaszul azonnal kinyitja a száját és ügyetlenül visszacsókol, hogy a másik felfedezhesse minden porcikáját. Karjait az idősebb fiú nyaka köré fonva húzza őt még közelebb magához, a szuvas deszkák hangosan recsegnek a súly alatt. Mindketten tudják, hogy amit csinálnak, az helytelen, de egyiküket sem érdekeli, a szükség feltámad bennük, a vágy, hogy érezzék; még élnek. A mámorító öröm, hogy túléltek egy újabb napot, összekeveredik a csontig maró, reménytelen félelemmel, hogy talán valóban nincs kiút az Útvesztőből és arra vannak ítélve, hogy örökre itt éljenek, mint a patkányok. Meglapulva, rettegve…
Thomas felnyög, mikor párja a nyakába harap és megjelöli, ujjai a másik izzadtságtól csatakos tincseibe tépnek. Chuck ezt nem láthatja meg… − Ez is mindössze csak egy futó gondolat a fejében, a számtalan másik mellett, amik túl gyorsan illannak el ahhoz, hogy megragadja őket. Minho végül befejezi, amit csinál, elégedett vigyorral húzódik leheletnyit hátrébb, hogy megszemlélje művét. Thomas kábult, idióta mosollyal húzza vissza magához és ismét megcsókolja, ujjai végigsimítanak a fiú tarkóján, a széles vállakba kapaszkodva keres támaszt, miközben a Futár az övéhez nyúl, hogy mindkettejüket kiszabadítsa a ruha fogságából.
Kapkodás, szenvedély, éhség…
Thomas lehunyja a szemét és hagyja, hogy magával sodorja a pillanat, arcát Minho vállához szorítva harap saját alsóajkába, hogy tompítsa kétségbeesett nyögéseit. Szeretője csupán felmordul, ujjai céltudatosan simogatják mindkettejüket, miközben szabad kezével a kusza, világos tincsek közé túr, hogy egy újabb csókra magához húzza a fiút. Nem tiltakozik, lihegve próbál visszacsókolni, feje szédül, mikor végül elélvez, inkább csak sejti, semmint tudja, hogy egy pillanat múlva Minho is követi őt.
Thomas lábai remegnek, úgy érzi, összeesik, Minho azonban óvatosan segít neki leülni a földre, aztán hátát a falnak támasztva ő is lerogy mellé. Körülöttük csak az erdő neszez, a sarokban vöröses villanással tűnik el egy késlégy. Thomas keserű félmosolyra húzza a száját, de nem akar az Alkotók kémével foglalkozni. Minho magához húzza, ő pedig boldogan hajtja fejét az idősebb fiú vállára és elnyom egy ásítást.
− Minho, én…
Thomas felnéz, de elakad. Minho várakozóan bámul rá, a tekintetében ott ég valami, amiről a fiú szeretné azt hinni, hogy saját érzéseinek visszhangja, de a Futár sem siet, hogy őt megelőzve mondja ki a bűvös szót. Egyszerűen csak lehajol, mikor már-már túl sokáig húzódna a csend és megcsókolja, ezúttal sokkal lassabban, lágyan simítva végig nyelvével szeretője felsebzett alsóajkán.
− Tudom − suttogja alig hallhatóan és arcát egy pillanatra Thomas arcához simítja. − Odakint más lesz.
Odakint. Thomas szíve nagyot dobban, képtelen megszólalni, úgyhogy egyszerűen csak bólint, mikor utoljára megpuszilja őt az idősebb fiú. Aztán Minho sóhajtva feláll, hogy rendbe szedje magát és a térképhez lép. Rengeteg még a dolguk, nem hagyhatják cserben a tisztársakat, akik beléjük helyezik minden reményüket.
Fandom: The Maze Runner
Szereplők: Thomas, Minho
Kihívás: Száz-szó-szép (100words_hun)
Korhatár: 18
Figyelmeztetés: SLASH, erotikus tartalom (már-már a PWP határát súrolva)
Történet: Az Útvesztőben nincs idő a szerelemre, csupán lopott, futó pillanatokra.
Megjegyzés: Csak egy kis pillanatkép, amit a filmbeli Térképszobás jelenet ihletett. Eredetileg a Száz-szó-szép játékra íródott pontosan száz szavas verzióban, de aztán kicsit tovább bővítettem, mikor visszaolvastam. :] Az eredeti, pontosan száz szavas verzió itt olvasható.
Ihletforrás: #67
Lopott percek
Thomas szíve a torkában dobol, mikor társa kinyitja az ajtót és félreáll, hogy előre engedje, az adrenalin vadul száguld az ereiben. Minho csintalan mosolyától egészen megszédül, szinte nem is tiltakozik, mikor a fiú megragadja, és a falhoz taszítja. A csók vad és kapkodó, finomkodásnak nyoma sincs benne. Thomas vér ízét érezi, ahogy Minho fogai az alsóajkába mélyednek, válaszul azonnal kinyitja a száját és ügyetlenül visszacsókol, hogy a másik felfedezhesse minden porcikáját. Karjait az idősebb fiú nyaka köré fonva húzza őt még közelebb magához, a szuvas deszkák hangosan recsegnek a súly alatt. Mindketten tudják, hogy amit csinálnak, az helytelen, de egyiküket sem érdekeli, a szükség feltámad bennük, a vágy, hogy érezzék; még élnek. A mámorító öröm, hogy túléltek egy újabb napot, összekeveredik a csontig maró, reménytelen félelemmel, hogy talán valóban nincs kiút az Útvesztőből és arra vannak ítélve, hogy örökre itt éljenek, mint a patkányok. Meglapulva, rettegve…
Thomas felnyög, mikor párja a nyakába harap és megjelöli, ujjai a másik izzadtságtól csatakos tincseibe tépnek. Chuck ezt nem láthatja meg… − Ez is mindössze csak egy futó gondolat a fejében, a számtalan másik mellett, amik túl gyorsan illannak el ahhoz, hogy megragadja őket. Minho végül befejezi, amit csinál, elégedett vigyorral húzódik leheletnyit hátrébb, hogy megszemlélje művét. Thomas kábult, idióta mosollyal húzza vissza magához és ismét megcsókolja, ujjai végigsimítanak a fiú tarkóján, a széles vállakba kapaszkodva keres támaszt, miközben a Futár az övéhez nyúl, hogy mindkettejüket kiszabadítsa a ruha fogságából.
Kapkodás, szenvedély, éhség…
Thomas lehunyja a szemét és hagyja, hogy magával sodorja a pillanat, arcát Minho vállához szorítva harap saját alsóajkába, hogy tompítsa kétségbeesett nyögéseit. Szeretője csupán felmordul, ujjai céltudatosan simogatják mindkettejüket, miközben szabad kezével a kusza, világos tincsek közé túr, hogy egy újabb csókra magához húzza a fiút. Nem tiltakozik, lihegve próbál visszacsókolni, feje szédül, mikor végül elélvez, inkább csak sejti, semmint tudja, hogy egy pillanat múlva Minho is követi őt.
Thomas lábai remegnek, úgy érzi, összeesik, Minho azonban óvatosan segít neki leülni a földre, aztán hátát a falnak támasztva ő is lerogy mellé. Körülöttük csak az erdő neszez, a sarokban vöröses villanással tűnik el egy késlégy. Thomas keserű félmosolyra húzza a száját, de nem akar az Alkotók kémével foglalkozni. Minho magához húzza, ő pedig boldogan hajtja fejét az idősebb fiú vállára és elnyom egy ásítást.
− Minho, én…
Thomas felnéz, de elakad. Minho várakozóan bámul rá, a tekintetében ott ég valami, amiről a fiú szeretné azt hinni, hogy saját érzéseinek visszhangja, de a Futár sem siet, hogy őt megelőzve mondja ki a bűvös szót. Egyszerűen csak lehajol, mikor már-már túl sokáig húzódna a csend és megcsókolja, ezúttal sokkal lassabban, lágyan simítva végig nyelvével szeretője felsebzett alsóajkán.
− Tudom − suttogja alig hallhatóan és arcát egy pillanatra Thomas arcához simítja. − Odakint más lesz.
Odakint. Thomas szíve nagyot dobban, képtelen megszólalni, úgyhogy egyszerűen csak bólint, mikor utoljára megpuszilja őt az idősebb fiú. Aztán Minho sóhajtva feláll, hogy rendbe szedje magát és a térképhez lép. Rengeteg még a dolguk, nem hagyhatják cserben a tisztársakat, akik beléjük helyezik minden reményüket.