Csokit vagy csalunk!
Cím: Csokit vagy csalunk!
Fandom: Teen Wolf
Szereplők: Derek Hale, Stiles Stilinski (és még sokan mások...)
Tartalom: Vajon miként reagál a nagy, gonosz farkas, ha Piroska bekopog hozzá egy ködös éjjelen?
Figyelmeztetés: pre-slash, komolytalan
Kihívás: Nyári Mini Memés Móka (anonim_meme)
Ihletforrás: Piroska és a farkas
Csokit vagy csalunk!
Nem ismerte fel magát. Hiába bámulta már hosszú percek óta saját tükörképét az egészalakos üvegfelületen, egyszerűen nem jutott el az agyáig a felismerés, hogy tényleg Stiles Stilinskivel néz farkasszemet. A fehér ing vékony anyaga a mellkasára simult és a sötétzöld térdnadrág dereka alatt tűnt el, mikor pedig lentebb kalandozott a tekintete, különös bénult döbbenettel pislogott a csatos cipőkre. A legmeghökkentőbb azonban mégis a hosszú, skarlátvörös köpeny volt, amit a nyakánál vékony selyemszalag fogott össze és a fejére boruló kapucnival vált teljessé. Fogalma sem volt, honnan tudott Lydia ilyesmit beszerezni. És hogyan tudta őt rávenni arra, hogy ezt a maskarát önként felvegye.
− Stiles!
A fiú bénultan pislantott, végre elszakadt saját tükörképének bámulásától. Lydia türelmetlenül toporgott a nyitott ajtóban, napsárga ruhája alig takart valamennyit formás testéből. A fiú inkább a válla felett előtűnő selyemszárnyakat tanulmányozta, nehogy véletlenül „illetlen helyre” tévedjen a tekintete.
− Befejezted végre a tükörképed csodálását? Mindenki minket vár!
− Lydia én nem hiszem, hogy…
− Viselni fogod! − felelte a lány ellentmondást nem tűrő hangon, s hogy nyomatékosítsa szavait, mellé lépve megragadta a karját. Stiles meg se tudott nyikkanni, csak a fejét rázta tehetetlenül, miközben az ajtó felé húzták. − Különben is, majdnem egy hónapod volt, hogy magadnak gondoskodj jelmezről! Az a legkevesebb, hogy megköszönöd, hogy egyáltalán segítettem neked az utolsó utáni pillanatban kitalálni valamit!
Lydia szemrebbenés nélkül gombolta ki a selyeming legfelső gombját, aztán elégedetten újra karon ragadta a fiút, hogy magával húzza a földszintre. A többieknek már meg kellett érkezniük.
~*~
Derek már akkor tudta, hogy hamarosan nagyon, nagyon bosszús lesz, mikor meghallotta a közeledő autók zaját és a fojtott gyereknevetést. A falka tagjainak szaga cukorka és csokoládé illatával keveredett, hangos susmusolásuk és nevetgélésük felverte az erdő csendjét. Ha nagyon akarta, könnyen belehallgathatott volna a „lopakodók” élénk beszélgetésébe, de inkább nem akarta tudni, hogy mi folyik odakinn, amíg nem volt feltétlenül szükséges.
Bár azért gyanúja volt, hogy mi következik. Mikor végül Stiles vékony hangú felnyikkanása felröppent az ablakhoz, sóhajtva félre tette a könyvet, amit addig olvasott és lélekben felkészült az elkerülhetetlenre. Odakinn a veranda öreg deszkáinak fájdalmas nyikorgása is csatlakozott a fojtott hangú pisszegéshez.
Kellett ez neki? Tényleg?
Egy rakás éretlen kölyök…
Még szerencse, hogy nem volt csengő, a hangos dörömbölés is épp elég bosszantó volt. Tudta, hogy Stiles áll az ajtó másik oldalán, inkább csak azon lepődött meg, hogy a többiek illatát távolabbról érezte. A fiú újra nekiesett az ajtónak, ezúttal bosszús „Hé, Derek!” kiabálással is megtoldotta a biztonság kedvéért a dörömbölést.
- Mi a fenét… - Derek bosszúsan tépte fel az ajtót, de a szavak a torkán akadtak. -… akarsz?
A küszöbön valóban Stiles állt. Piros köpenyben, kigombolt inggel, fejére borított kapucnival, kezében egy olyan fonott kosárral, ami egészen biztosan nem a sajátja volt. Derek el akarta küldeni a fenébe az összes idétlen barátjával együtt, ehelyett állt a küszköbön a kilincset szorongatva, mint aki kővé vált és a fiúra meredt. A fiú arca vörösen lángolt, valahonnan távolabbról, az erdő fái közül prüszkölő nevetés és visszafogott pisszegés törte át a csöndet. Stiles dühösen nézett át a válla felett, aztán duzzogva lebiggyesztett szájjal, gyorsan előre tartotta a kosarát.
- Csokit vagy csalunk!
Na jó. A „bosszús” talán mégsem a megfelelő kifejezés volt arra, amit Derek érzett.
Fandom: Teen Wolf
Szereplők: Derek Hale, Stiles Stilinski (és még sokan mások...)
Tartalom: Vajon miként reagál a nagy, gonosz farkas, ha Piroska bekopog hozzá egy ködös éjjelen?
Figyelmeztetés: pre-slash, komolytalan
Kihívás: Nyári Mini Memés Móka (anonim_meme)
Ihletforrás: Piroska és a farkas
Csokit vagy csalunk!
Nem ismerte fel magát. Hiába bámulta már hosszú percek óta saját tükörképét az egészalakos üvegfelületen, egyszerűen nem jutott el az agyáig a felismerés, hogy tényleg Stiles Stilinskivel néz farkasszemet. A fehér ing vékony anyaga a mellkasára simult és a sötétzöld térdnadrág dereka alatt tűnt el, mikor pedig lentebb kalandozott a tekintete, különös bénult döbbenettel pislogott a csatos cipőkre. A legmeghökkentőbb azonban mégis a hosszú, skarlátvörös köpeny volt, amit a nyakánál vékony selyemszalag fogott össze és a fejére boruló kapucnival vált teljessé. Fogalma sem volt, honnan tudott Lydia ilyesmit beszerezni. És hogyan tudta őt rávenni arra, hogy ezt a maskarát önként felvegye.
− Stiles!
A fiú bénultan pislantott, végre elszakadt saját tükörképének bámulásától. Lydia türelmetlenül toporgott a nyitott ajtóban, napsárga ruhája alig takart valamennyit formás testéből. A fiú inkább a válla felett előtűnő selyemszárnyakat tanulmányozta, nehogy véletlenül „illetlen helyre” tévedjen a tekintete.
− Befejezted végre a tükörképed csodálását? Mindenki minket vár!
− Lydia én nem hiszem, hogy…
− Viselni fogod! − felelte a lány ellentmondást nem tűrő hangon, s hogy nyomatékosítsa szavait, mellé lépve megragadta a karját. Stiles meg se tudott nyikkanni, csak a fejét rázta tehetetlenül, miközben az ajtó felé húzták. − Különben is, majdnem egy hónapod volt, hogy magadnak gondoskodj jelmezről! Az a legkevesebb, hogy megköszönöd, hogy egyáltalán segítettem neked az utolsó utáni pillanatban kitalálni valamit!
Lydia szemrebbenés nélkül gombolta ki a selyeming legfelső gombját, aztán elégedetten újra karon ragadta a fiút, hogy magával húzza a földszintre. A többieknek már meg kellett érkezniük.
~*~
Derek már akkor tudta, hogy hamarosan nagyon, nagyon bosszús lesz, mikor meghallotta a közeledő autók zaját és a fojtott gyereknevetést. A falka tagjainak szaga cukorka és csokoládé illatával keveredett, hangos susmusolásuk és nevetgélésük felverte az erdő csendjét. Ha nagyon akarta, könnyen belehallgathatott volna a „lopakodók” élénk beszélgetésébe, de inkább nem akarta tudni, hogy mi folyik odakinn, amíg nem volt feltétlenül szükséges.
Bár azért gyanúja volt, hogy mi következik. Mikor végül Stiles vékony hangú felnyikkanása felröppent az ablakhoz, sóhajtva félre tette a könyvet, amit addig olvasott és lélekben felkészült az elkerülhetetlenre. Odakinn a veranda öreg deszkáinak fájdalmas nyikorgása is csatlakozott a fojtott hangú pisszegéshez.
Kellett ez neki? Tényleg?
Egy rakás éretlen kölyök…
Még szerencse, hogy nem volt csengő, a hangos dörömbölés is épp elég bosszantó volt. Tudta, hogy Stiles áll az ajtó másik oldalán, inkább csak azon lepődött meg, hogy a többiek illatát távolabbról érezte. A fiú újra nekiesett az ajtónak, ezúttal bosszús „Hé, Derek!” kiabálással is megtoldotta a biztonság kedvéért a dörömbölést.
- Mi a fenét… - Derek bosszúsan tépte fel az ajtót, de a szavak a torkán akadtak. -… akarsz?
A küszöbön valóban Stiles állt. Piros köpenyben, kigombolt inggel, fejére borított kapucnival, kezében egy olyan fonott kosárral, ami egészen biztosan nem a sajátja volt. Derek el akarta küldeni a fenébe az összes idétlen barátjával együtt, ehelyett állt a küszköbön a kilincset szorongatva, mint aki kővé vált és a fiúra meredt. A fiú arca vörösen lángolt, valahonnan távolabbról, az erdő fái közül prüszkölő nevetés és visszafogott pisszegés törte át a csöndet. Stiles dühösen nézett át a válla felett, aztán duzzogva lebiggyesztett szájjal, gyorsan előre tartotta a kosarát.
- Csokit vagy csalunk!
Na jó. A „bosszús” talán mégsem a megfelelő kifejezés volt arra, amit Derek érzett.