Oct 19, 2012 22:10
Fehér harmat
A senki által el nem törölhető szomorúságban
összegyűjtöm az emlékeket arról, amikor együtt nevettünk
Nem számít mennyire keményen kutatok
Csak te tűntél el
Csak te tűntél el
Ahogy a lángok átöleltek, elengedted a tested az éjszakai ég felé
Mint hulló cseresznyevirágszirmok, búcsúszó nélkül tűntél el
A könnyeid, melyeket hátrahagytál
ezernyi fénylő csillaggá változik
szelíden beborítja végtelen sötétséget
Örökké a karjaimban akarlak tartani
A mosoly arról a napról, ami soha nem fog eltűnni
beszélni kezd hozzám magányom egy résén
Nem számít mennyi könnyet ejtek
Nem jössz már vissza
Nem jössz már vissza
A párás éji szellő, és az egymás mellett lévő csengők hangja
A nyár, amit úgy szerettél, véget ér
Ezen a helyen, változatlanul azóta
átöleltem a melegséget, mit itthagytál
és egy kívánságot suttogtam, mely soha nem válik valóra
"Még egyszer látni akarlak..."
A senki által el nem törölhető szomorúságban
összegyűjtöm az emlékeket arról, amikor együtt nevettünk
Nem számít mennyire keményen kutatok
Csak te tűntél el
Csak te tűntél el
gackt,
fordítás,
dalszöveg