RIP Ödön

Mar 22, 2010 12:35

Meghalt a macskánk. :(

Olyan szép macska volt. :( Olyan kedves állat.
Tavaly előtt kaptuk karácsonyra Lillától és Vikitől. Hogy anyu ne legyen mindig egyedül, és én is úgyis akartam macskát, csak nekem kiskorom óta nem engedték, és így nem is volt addig. De mikor már itt volt, nem lehetett visszaküldeni, stb, stb; anyunak is tetszett, meg szereti a macskákat.

Szeretett kiülni a meleg kőre, amit felmelegített a napfény. Mindig bejött a fürdőszobába, hogy locsoljuk le, ha látta, hogy valaki kezet mos a csapnál. Rohadt válogatós volt, és csak szárazkaját evett. (kivéve, ha Royal canin, mert abból az aszpikosat is befalta.) Ha valaki vágott valamit a konyhában, mindig odajött és őrült módjára nyávogni kezdett, hogy adjunk neki is, mert azt hitte, hogy hús.
Sokszor felült anyu szobájában a hátsó ágyra, meg egész nap aludt, amikor csak tehette. Vagy ugyanott felült a radiátorra, és nézett kifelé az ablakon, figyelte az embereket, akik jönnek-mennek a házban.
Vagy a benti szobában az ablakban, mert egy kíváncsi dög volt. Az autókat is szerette, meg a nagy teherautókat, bár ugyanakkor mindig megijedt a nagy hangú cuccoktól, mert olyankor leugrott az ablakból, és meg se állt a hátsó szobáig.
Sokszor ült az ölembe, mert tudta, hogy szabad, és én is úgy voltam vele, hogy állat, érző lény, és neki is kell a szeretet. És ez így is volt. Sokszor volt olyan, hogy ha anyuval néztük a tévét, akkor ő is felugrott, beletaposott a gyomromba, és addig fészkelődött, amíg ő is meg nem találta a helyét köztünk.
Vettem már neki jutalomfalatokat is, de vagy nem tudta, mit kell vele csinálni, vagy egyszerűen abban is válogatós volt.
És nagyon szerette, ha fésülték. Ha meglátta, hogy valakinél ott volt a fésűje, kicsit kellette magát, de gyorsan odament és tartotta a fejét.

És hogy történt?... (akinek már meséltem, az ne olvassa ha nem akarja, mert úgyis ugyanaz lesz)

Hazajöttem délelőtt, a macska meg ott volt az ajtóban, ahogy szokott. Bejött velem a szobába, kijött velem a fürdőszobába, vissza; aztán felült az ágyamra, dörgölőzött. Aztán leugrott, elvolt. Én elkezdtem házit írni
aztán hallom, hogy rohangál (azt szokott néha). Aztán csend... hátrafordulok, és itt volt a fotelom mögött összeesve, még rángatózott is kicsit :S Felhívtam a Lillát, hogy jézusom, mi van. Már frászt kaptam, hogy jézusom, ez el fog pusztulni az orrom előtt. :S Ő mondta, hogy nézzek pulzust, semmi. Nézzem meg, van-e a torkában valami, amit lenyelhetett. Semmi. Állatorvos! Betuszkoltam a szállítójába; fogtam taxit és elmentünk az állatorvoshoz. Ott kivette a pasi, megnézte, és azt mondta, hogy tényleg meghalt. Szívroham vagy trombus lehetett az ok, ő se látott a torkában semmit. Mondta még, hogy kutyáknál ez jobban előfordul; macskáknál is, csak ott ritkább. 5 éves macskánál meg pláne ritka.
Kimutatni éppenséggel ki lehet, ha van pl szívizom vastagodás, de akkor sem tudnak rá gyógyszert adni, mert képtelenség, hogy az ember napi 8x injekciózza a macskáját, amíg él. És hogy ezt sem lehetett volna megmenteni, mert az ember 3 perc alatt nem és oda vele, és feltehetőleg otthon sincs defibrillátor.

Basszus... úgy megtettem volna mindent, ha meg tudok. De csak azt láttam, hogy rázkódik, pupilla óriási, és nulla mellkasemelkedés/süllyedés. Azt hittem először, hogy benyelt valamit. De most hogy csináljam és mit? Ha segít, ráverek én. De nem tudtam, mi segíthetne, vagy hogy épp segít-e vagy rosszat csinál. És állatot amúgy sem szokás ütögetni, nem?...

Anyu nevezte mindig Ödönnek, de volt már Artúr király, vagy Géza, vagy random női név, mégis az Ödönt kapta legtöbbször. Én szerettem Cicónak hívni, mert nem találtam rá jobbat.
Buta állat... várhatott volna még egy hetet, miért pont szülinapom előtt kell? 4000 Ft-ért hamvasztják a többi macskával együtt. :( Kérdezte a doki, hogy el akarom-e temetni én magam, de mondtam, hogy nem. (hova temessem, a cserépbe? komolyan :(
És olyan rossz volt látni, ahogy kivette az ernyedt testét. Még meg is simogatta.
Én már sosem fogom a puha szőrét, amint dörgölőzik és majdnem felöklel a nagy fejével :( Azt se bánom, hogy annyiszor megkarmolt, mikor játszottunk. Sose bántam, úgyis begyógyul. És néha nyávogtunk egymásnak. Tudom, hogy baromságnak hangzik, de jó volt. Néha csak úgy lehetett rábírni arra, hogy odajöjjön hozzám. "győzködni kellett".

Csak egy és negyed évig volt nálunk, de még egy ilyen macskám nem lesz. Lehet, hogy lesz másik. De mind egy egyéniség. Imádtam.

rip macska

Previous post Next post
Up