Fic: Vége van 3. fejezet
Cím: Vége van 3. fejezet
Páros: Jared/Jensen, Jared/Genevieve Cortese
Korhatár: PG
Megjegyzés/Figyelmeztetés: J2 fic. Mostani pletykák ösztönözték ezt a ficet. Remélem ez is tetszeni fog nektek, és ismertek :)
Bocsánat, ez a fejezet most egy napot késett. Majd naplózok egyet, és elmondom miért. Jó szórakozást :)
1. fejezet 2. fejezet
Második napja sétálgatott körbe a lakásban. Gondolkodott, nem tudta mit tegyen. Gyávának és tehetetlennek érezte magát, néha olyan dühös volt magára, hogy képes lett volna ököllel ütni a falat. Ezt csak azért nem tette meg, mert mégegyszer nem játszhatja el a stábbal, amit két éve. Akkor egy veszekedés után kétszer is belevágott ököllel a falba, és több csontja is eltört miatta, ezért gipszben kellett forgatnia. Erictől már akkor jókora fejmosást kapott, most erre nem volt szüksége, volt elég baja így is. Valahogy vissza kell hódítania Jensent, ezt érezte, tudta, hiszen nélküle valóban semmit nem ért az élete.
Jensen mellett férfi, Jensen mellett tanulta meg valóban élni. Ő mutatta meg neki, milyen teljes szívből, feltétel nélkül szeretni valakit, a hibáival együtt. Jensen volt az első, aki nem akarta megváltoztatni, akinek úgy kellett, ahogy volt. És most egy csapásra elveszítette, mert nem tudott uralkodni magán. Nem tudta magának megmagyarázni, hogy miért művelte, miért tette ezt, hiszen nem a szexről volt szó. Jensennel sokkal jobb volt szeretkezni, mint Genevieve-vel. Más volt. Jensen odaadó volt, mindent mozdulata a szerelemből fakadt, míg a lánnyal csak állatias dugás volt, ami csak a testi vágyak kielégítésére szolgált.
Akkor miért kezdett viszonyba a lánnyal? Ezt nem tudta ő sem megmagyarázni. Csak annyit tudott, hogy végtelenül ostoba volt, hogy ebbe belement. Azért emlékezett az első alkalomra. Stábbuli volt, és Jensen éppen nem volt ott, mert a filmjének valami utómunkálatára el kellett utaznia. Többet ittak a kelleténél, pontosabban Jared rendesen leitta magát, és egyszercsak azon kapta magát, hogy egy lakókocsi oldalában csókolóznak a lánnyal. Aztán már minden felpörgött, hamarosan egy szabad lakókocsiban keféltek. Jared kimondottan így gondolt rá, nem szépítette magában. Ezután már kicsúszott az irányítása alól a dolog. Főleg azért, meg Genevieve nagyon erőszakos volt, és igazság szerint meg is zsarolta Jaredet, hogyha nem találkozik többet vele, akkor elmond mindent Jensennek. És ezt Jay nagyon nem akarta, rettegett párja reakciójától.
És okkal, hiszen mostmár elveszítette őt. Reménytelen volt, főleg a hidegség miatt, ami Jensenből áradt, ha ránézett. Jared pedig nagyon szerette volna újból azt a meleg tekintetet látni, szerette volna, ha az idősebb újból átöleli, úgy ahogy régen. De ezeknek az időknek vége volt.
Kereken nyolc nappal a lakókocsiban elcsattant csók, és az ütés után gyűlt újból össze a stáb forgatni az új részt. Addig tartott a pihenő, amit Phil és Eric hirdetett meg a két srác közötti viszony miatt. Mindketten félve, és izgulva léptek be a stúdióba, de ez csak Jareden látszott. Csak az ő keze remegett meg néha, míg Jensen mérhetetlen nyugalmat árasztott magából.
- Nem is kerestél - lépett oda Genevieve lebiggyesztett ajakkal.
- Azt mondtam, hogy nem vagyok rád kíváncsi, nem? Hagyjál békén - fordult el Jared.
- De maci…
- Mióta hívsz macinak? Egyáltalán mióta adsz nekem beceneveket? Ki engedte meg?
- De hát azt hittem, hogy mostmár…
- Mit hittél? Azt, hogy Jensent már eltakarítottad az útból, bármit lehet? - kérdezte nagyon hangosan, már a fél stáb rájuk figyelt. - Hát nem Gen! Mostmár nem tudsz mivel zsarolni!
- De Jay… Hát miköztünk ez…
- Nincs köztünk semmi, érted? Vége van! Ennyi. És most menj, mielőtt kijövök a béketűrésből! - kiáltotta, és nem várta meg, hogy a lány sétáljon arrébb, ő viharzott el, egészen a sminkszobáig.
Már a székben ült, amikor Jensen is belépett. Semmi érzelem nem látszott az arcán, pedig ő is mindent hallott. Csak leült, és várta a sminkest, hogy a balesetben szerzett sebhelyét valamelyest eltűntesse. Jared megköszörülte a torkát, hogy ezzel felhívja magára Jensen figyelmét, de nem ért el vele semmit. A férfi csak hátradöntötte a fejét, és lehunyt szemmel várt. Jared nézte őt, elég sokáig.
Jensen természetesen érezte magán expárja tekintetét, de sértett volt. Ráadásul nem volt neki elég ennyi. Hogyne, majd visszarohan Jaredhez, és a nyakába ugrik, csak annyi miatt, hogy látványosan és hangosan dobta ki Genevieve-et. Nahát nem. Ehhez már túl öregnek tartotta magát. Most tehát ült, lehunyt szemmel, és érezte magán Jared szemeit. Szinte simogató érzés volt, hasonló a legelső pillantásokra, amit észrevett, az akkor még fiatal fiútól. Azonban most a vágyakozás valami megfoghatatlannal is társult. Ez volt a megbánás. De Jensen erőt vett magán, és azért sem reagált rá semmit.
Egészen a két órás szünetig így ment. Akkor Jared kopogtatott az ajtaján.
- Mit akarsz? - kérdezte tőle.
- Csak beszélgetni. De tényleg. Kérlek.
- Jól van, gyere be.
- Szóval… - motyogta, miközben leült az ágy szélére, Jensen mellé. - Szeretnék bocsánatot kérni.
- Azzal mintha elkéstél volna…
- Nem is azért, mert tudom, hogy azt nem lehet megbocsátani. Hanem ahogy utána viselkedtem. Az erőszakosságomért.
- Oh, értem. Meg van bocsátva - felelte egykedvűen.
- Ne legyél ilyen, kérlek - nézett rá Jared bánatos szemekkel. Egészen pontosan azt a fájdalmas kiskutya tekintetet vette elő, amit Jensen nagyon jól ismert, és amitől mindig elgyengült.
- Milyen ne legyek?
- Ilyen hideg. Tudod, nagyon fáj, hogy nem tudunk egymáshoz normálisan szólni.
- És ezen te csodálkozol? - kérdezte most valóban meglepetten Jensen.
- Igazából nem - sütötte le a szemét Jared.
- Szóval beszélgetni akarsz, igaz? Akkor… Miért tetted? - kérdezte rekedten.
- Nem tudom - rázta meg kócos fejét zaklatottan. - Tényleg nem tudom. Nem tudom megmagyarázni, ostoba voltam - nézett rá könnyes szemekkel. Jensen nem bírta ki, muszáj volt megérintenie az arcát. Végigsimított az állán, majd arccsontján.
- Néha csinálunk ostobaságokat - suttogta, és mostmár betűrte Jared haját a füle mögé. Erre a fiatalabb felkapta a fejét, és reménykedve nézett rá.
- Meg tudsz nekem valaha bocsátani? - kérdezte nagyon halkan, ajkai is alig váltak el egymástól.
- Nem a megbocsátással van a baj, Jay - felelte. Jared minden szavát itta. - Itt a bizalommal vannak problémák. Hogyan bízzak meg benned ezek után? - kérdezte, és hangjában hallani lehetett, hogy elgyengült, és a könnyeivel már alig bír.
- Sehogy - hajtotta le újból a fejét a másik.
- Látod… Eddig feltétel nélkül bíztam benned, de már nem tudnék. Érted? Mindig az járna a fejemben, ha nem lennénk együtt, hogy most éppen kivel és hol csalsz meg.
- Értem - bólintott Jared. - Akkor vége van?
- Vége - bólogatott fájdalmasan Jensen. Most engedte el a fiatalabb arcát, és el is fordult tőle.
- De… De barátok ugye lehetünk? - kérdezte kétségbeesetten. - Nem akarlak teljesen elveszíteni!
- Szerinted létezik szerelem utáni barátság? Szerintem nem - mondta, de ezzel saját szívét szakította ki. Jared csak egy utolsót bólintott, majd a saját combjára ütött, és felállt. Elindult az ajtó felé, és bátortalanul fogta meg a kilincset.
- Szia…
- Várj! - ugrott fel Jensen, és egyetlen lépéssel előtte termett. Nem tudta miért tette, hiszen ép esze ellen cselekedett, de hirtelen átkarolta Jaredet, és megcsókolta. Most ő irányított, Jared hajlott úgy, ahogy Jensen akarta.
Egymást csókolva hátráltak vissza az ágyig, miközben Jensen levette Jaredről Sam kabátját, és aztán eldőltek az ágyon. Nem kapkodtak, lassan érintették egymást, mintha attól féltek volna, hogy a hirtelenséggel összetörik a pillanat varázsát. Az ujjak óvatosan lopakodtak be az ing alá, és az érintéseket csókok követték. Először Jensen lehelte végig Jared kulcscsontját, majd Jared csókolta az idősebb mellkasát. Közben lekerültek a felsőruhák, és az érintések most is ugyanolyan finomak voltak, mint az előbb. Félmeztelenül feszült egymásnak mellkasuk, és így ölelték egymást. Nyelvük alaposan bebarangolta a másik száját, és ajkait, és közben szerelmesen simogatták egymást.
Ez most nem a szexről szólt, hanem az érzésekről. Egészen addig feküdtek így, míg meg nem hallották az egyik asszisztens hangját, aki azt kiáltozta, hogy tíz perc múlva felvétel. Felkeltek, és visszaszedték magukra a ruháikat, de továbbra is simogatták egymást, ahogy átnyújtották a másik ruháit. Néha újabb csókokat váltottak, végül készen álltak arra, hogy kilépjenek az ajtón. Meg is tették, de még egy utolsó táncra hívták egymás ajkait. Jensen egyik kezével Jared arcát fogta, a másikkal a vállát. Jared karjai pedig Jensen nyakában nyugodtak. Végül elváltak egymástól, és kiléptek.
Azon kivételes jelenetek egyikét forgatták, amiben csak Sam és Castiel szerepel. Amint a rendező elkiáltotta magát, hogy vége a jelenetnek Misha oda is lépett Jaredhez.
- Most akkor…? - kérdezte halkan.
- Nem tudom Misha. Fogalmam sincs. Egy perccel azután, hogy kimondta, hogy vége van köztünk, mellesleg valóban észérvekre hivatkozva, és igaza is volt, mert hogy is bízhatna meg bennem, mivel ugye megcsaltam… - hadarta Jared.
- Hohó! Lassíts, semmit nem értek. Tehát. Azt mondta, hogy vége, mert nem tud megbízni benned, igaz?
- Igen.
- Utána mi történt?
- Megcsókolt.
- Hoppá.
Éjszakába nyúlt a forgatás, és mindenki elgyötörten indult haza. Jared már előre tartott attól, hogy ha hazamegy elég barátságtalan fogadtatásban lesz része. Ugyanis a két kutya, mióta Jensen elköltözött, még az ételt is nehezen fogadta el tőle. De amikor már indította volna az autó motorját Jensen kopogott az ablakon. Jared letekerte.
- Beszállhatok?
- Persze - ezzel már nyitotta is az ajtót. De nagyon meg volt lepődve.
- Szóval. Most tényleg beszélnünk kéne.
- Igen - helyeselt a fiatalabb.
- Tudod, ami ma történt Jared… Szerintem jelent valamit.
- Igen Jensen. Azt jelenti, hogy ennek nincs vége.
- Nagyon nincs…
Folyt köv.
Páros: Jared/Jensen, Jared/Genevieve Cortese
Korhatár: PG
Megjegyzés/Figyelmeztetés: J2 fic. Mostani pletykák ösztönözték ezt a ficet. Remélem ez is tetszeni fog nektek, és ismertek :)
Bocsánat, ez a fejezet most egy napot késett. Majd naplózok egyet, és elmondom miért. Jó szórakozást :)
1. fejezet 2. fejezet
Második napja sétálgatott körbe a lakásban. Gondolkodott, nem tudta mit tegyen. Gyávának és tehetetlennek érezte magát, néha olyan dühös volt magára, hogy képes lett volna ököllel ütni a falat. Ezt csak azért nem tette meg, mert mégegyszer nem játszhatja el a stábbal, amit két éve. Akkor egy veszekedés után kétszer is belevágott ököllel a falba, és több csontja is eltört miatta, ezért gipszben kellett forgatnia. Erictől már akkor jókora fejmosást kapott, most erre nem volt szüksége, volt elég baja így is. Valahogy vissza kell hódítania Jensent, ezt érezte, tudta, hiszen nélküle valóban semmit nem ért az élete.
Jensen mellett férfi, Jensen mellett tanulta meg valóban élni. Ő mutatta meg neki, milyen teljes szívből, feltétel nélkül szeretni valakit, a hibáival együtt. Jensen volt az első, aki nem akarta megváltoztatni, akinek úgy kellett, ahogy volt. És most egy csapásra elveszítette, mert nem tudott uralkodni magán. Nem tudta magának megmagyarázni, hogy miért művelte, miért tette ezt, hiszen nem a szexről volt szó. Jensennel sokkal jobb volt szeretkezni, mint Genevieve-vel. Más volt. Jensen odaadó volt, mindent mozdulata a szerelemből fakadt, míg a lánnyal csak állatias dugás volt, ami csak a testi vágyak kielégítésére szolgált.
Akkor miért kezdett viszonyba a lánnyal? Ezt nem tudta ő sem megmagyarázni. Csak annyit tudott, hogy végtelenül ostoba volt, hogy ebbe belement. Azért emlékezett az első alkalomra. Stábbuli volt, és Jensen éppen nem volt ott, mert a filmjének valami utómunkálatára el kellett utaznia. Többet ittak a kelleténél, pontosabban Jared rendesen leitta magát, és egyszercsak azon kapta magát, hogy egy lakókocsi oldalában csókolóznak a lánnyal. Aztán már minden felpörgött, hamarosan egy szabad lakókocsiban keféltek. Jared kimondottan így gondolt rá, nem szépítette magában. Ezután már kicsúszott az irányítása alól a dolog. Főleg azért, meg Genevieve nagyon erőszakos volt, és igazság szerint meg is zsarolta Jaredet, hogyha nem találkozik többet vele, akkor elmond mindent Jensennek. És ezt Jay nagyon nem akarta, rettegett párja reakciójától.
És okkal, hiszen mostmár elveszítette őt. Reménytelen volt, főleg a hidegség miatt, ami Jensenből áradt, ha ránézett. Jared pedig nagyon szerette volna újból azt a meleg tekintetet látni, szerette volna, ha az idősebb újból átöleli, úgy ahogy régen. De ezeknek az időknek vége volt.
Kereken nyolc nappal a lakókocsiban elcsattant csók, és az ütés után gyűlt újból össze a stáb forgatni az új részt. Addig tartott a pihenő, amit Phil és Eric hirdetett meg a két srác közötti viszony miatt. Mindketten félve, és izgulva léptek be a stúdióba, de ez csak Jareden látszott. Csak az ő keze remegett meg néha, míg Jensen mérhetetlen nyugalmat árasztott magából.
- Nem is kerestél - lépett oda Genevieve lebiggyesztett ajakkal.
- Azt mondtam, hogy nem vagyok rád kíváncsi, nem? Hagyjál békén - fordult el Jared.
- De maci…
- Mióta hívsz macinak? Egyáltalán mióta adsz nekem beceneveket? Ki engedte meg?
- De hát azt hittem, hogy mostmár…
- Mit hittél? Azt, hogy Jensent már eltakarítottad az útból, bármit lehet? - kérdezte nagyon hangosan, már a fél stáb rájuk figyelt. - Hát nem Gen! Mostmár nem tudsz mivel zsarolni!
- De Jay… Hát miköztünk ez…
- Nincs köztünk semmi, érted? Vége van! Ennyi. És most menj, mielőtt kijövök a béketűrésből! - kiáltotta, és nem várta meg, hogy a lány sétáljon arrébb, ő viharzott el, egészen a sminkszobáig.
Már a székben ült, amikor Jensen is belépett. Semmi érzelem nem látszott az arcán, pedig ő is mindent hallott. Csak leült, és várta a sminkest, hogy a balesetben szerzett sebhelyét valamelyest eltűntesse. Jared megköszörülte a torkát, hogy ezzel felhívja magára Jensen figyelmét, de nem ért el vele semmit. A férfi csak hátradöntötte a fejét, és lehunyt szemmel várt. Jared nézte őt, elég sokáig.
Jensen természetesen érezte magán expárja tekintetét, de sértett volt. Ráadásul nem volt neki elég ennyi. Hogyne, majd visszarohan Jaredhez, és a nyakába ugrik, csak annyi miatt, hogy látványosan és hangosan dobta ki Genevieve-et. Nahát nem. Ehhez már túl öregnek tartotta magát. Most tehát ült, lehunyt szemmel, és érezte magán Jared szemeit. Szinte simogató érzés volt, hasonló a legelső pillantásokra, amit észrevett, az akkor még fiatal fiútól. Azonban most a vágyakozás valami megfoghatatlannal is társult. Ez volt a megbánás. De Jensen erőt vett magán, és azért sem reagált rá semmit.
Egészen a két órás szünetig így ment. Akkor Jared kopogtatott az ajtaján.
- Mit akarsz? - kérdezte tőle.
- Csak beszélgetni. De tényleg. Kérlek.
- Jól van, gyere be.
- Szóval… - motyogta, miközben leült az ágy szélére, Jensen mellé. - Szeretnék bocsánatot kérni.
- Azzal mintha elkéstél volna…
- Nem is azért, mert tudom, hogy azt nem lehet megbocsátani. Hanem ahogy utána viselkedtem. Az erőszakosságomért.
- Oh, értem. Meg van bocsátva - felelte egykedvűen.
- Ne legyél ilyen, kérlek - nézett rá Jared bánatos szemekkel. Egészen pontosan azt a fájdalmas kiskutya tekintetet vette elő, amit Jensen nagyon jól ismert, és amitől mindig elgyengült.
- Milyen ne legyek?
- Ilyen hideg. Tudod, nagyon fáj, hogy nem tudunk egymáshoz normálisan szólni.
- És ezen te csodálkozol? - kérdezte most valóban meglepetten Jensen.
- Igazából nem - sütötte le a szemét Jared.
- Szóval beszélgetni akarsz, igaz? Akkor… Miért tetted? - kérdezte rekedten.
- Nem tudom - rázta meg kócos fejét zaklatottan. - Tényleg nem tudom. Nem tudom megmagyarázni, ostoba voltam - nézett rá könnyes szemekkel. Jensen nem bírta ki, muszáj volt megérintenie az arcát. Végigsimított az állán, majd arccsontján.
- Néha csinálunk ostobaságokat - suttogta, és mostmár betűrte Jared haját a füle mögé. Erre a fiatalabb felkapta a fejét, és reménykedve nézett rá.
- Meg tudsz nekem valaha bocsátani? - kérdezte nagyon halkan, ajkai is alig váltak el egymástól.
- Nem a megbocsátással van a baj, Jay - felelte. Jared minden szavát itta. - Itt a bizalommal vannak problémák. Hogyan bízzak meg benned ezek után? - kérdezte, és hangjában hallani lehetett, hogy elgyengült, és a könnyeivel már alig bír.
- Sehogy - hajtotta le újból a fejét a másik.
- Látod… Eddig feltétel nélkül bíztam benned, de már nem tudnék. Érted? Mindig az járna a fejemben, ha nem lennénk együtt, hogy most éppen kivel és hol csalsz meg.
- Értem - bólintott Jared. - Akkor vége van?
- Vége - bólogatott fájdalmasan Jensen. Most engedte el a fiatalabb arcát, és el is fordult tőle.
- De… De barátok ugye lehetünk? - kérdezte kétségbeesetten. - Nem akarlak teljesen elveszíteni!
- Szerinted létezik szerelem utáni barátság? Szerintem nem - mondta, de ezzel saját szívét szakította ki. Jared csak egy utolsót bólintott, majd a saját combjára ütött, és felállt. Elindult az ajtó felé, és bátortalanul fogta meg a kilincset.
- Szia…
- Várj! - ugrott fel Jensen, és egyetlen lépéssel előtte termett. Nem tudta miért tette, hiszen ép esze ellen cselekedett, de hirtelen átkarolta Jaredet, és megcsókolta. Most ő irányított, Jared hajlott úgy, ahogy Jensen akarta.
Egymást csókolva hátráltak vissza az ágyig, miközben Jensen levette Jaredről Sam kabátját, és aztán eldőltek az ágyon. Nem kapkodtak, lassan érintették egymást, mintha attól féltek volna, hogy a hirtelenséggel összetörik a pillanat varázsát. Az ujjak óvatosan lopakodtak be az ing alá, és az érintéseket csókok követték. Először Jensen lehelte végig Jared kulcscsontját, majd Jared csókolta az idősebb mellkasát. Közben lekerültek a felsőruhák, és az érintések most is ugyanolyan finomak voltak, mint az előbb. Félmeztelenül feszült egymásnak mellkasuk, és így ölelték egymást. Nyelvük alaposan bebarangolta a másik száját, és ajkait, és közben szerelmesen simogatták egymást.
Ez most nem a szexről szólt, hanem az érzésekről. Egészen addig feküdtek így, míg meg nem hallották az egyik asszisztens hangját, aki azt kiáltozta, hogy tíz perc múlva felvétel. Felkeltek, és visszaszedték magukra a ruháikat, de továbbra is simogatták egymást, ahogy átnyújtották a másik ruháit. Néha újabb csókokat váltottak, végül készen álltak arra, hogy kilépjenek az ajtón. Meg is tették, de még egy utolsó táncra hívták egymás ajkait. Jensen egyik kezével Jared arcát fogta, a másikkal a vállát. Jared karjai pedig Jensen nyakában nyugodtak. Végül elváltak egymástól, és kiléptek.
Azon kivételes jelenetek egyikét forgatták, amiben csak Sam és Castiel szerepel. Amint a rendező elkiáltotta magát, hogy vége a jelenetnek Misha oda is lépett Jaredhez.
- Most akkor…? - kérdezte halkan.
- Nem tudom Misha. Fogalmam sincs. Egy perccel azután, hogy kimondta, hogy vége van köztünk, mellesleg valóban észérvekre hivatkozva, és igaza is volt, mert hogy is bízhatna meg bennem, mivel ugye megcsaltam… - hadarta Jared.
- Hohó! Lassíts, semmit nem értek. Tehát. Azt mondta, hogy vége, mert nem tud megbízni benned, igaz?
- Igen.
- Utána mi történt?
- Megcsókolt.
- Hoppá.
Éjszakába nyúlt a forgatás, és mindenki elgyötörten indult haza. Jared már előre tartott attól, hogy ha hazamegy elég barátságtalan fogadtatásban lesz része. Ugyanis a két kutya, mióta Jensen elköltözött, még az ételt is nehezen fogadta el tőle. De amikor már indította volna az autó motorját Jensen kopogott az ablakon. Jared letekerte.
- Beszállhatok?
- Persze - ezzel már nyitotta is az ajtót. De nagyon meg volt lepődve.
- Szóval. Most tényleg beszélnünk kéne.
- Igen - helyeselt a fiatalabb.
- Tudod, ami ma történt Jared… Szerintem jelent valamit.
- Igen Jensen. Azt jelenti, hogy ennek nincs vége.
- Nagyon nincs…
Folyt köv.