Kész, végem van...
Most sírtam szét az agyamat egy gyönyörű Supernatural slashen, meghalok esküszöm. Miközben olvastam már potyogott a könnyem. Valahogy annyira tudtam, hogy nem lesz jó vége. Miért vagyok én ennyire, de ennyire szentimentális, ha ilyen dolgokról van szó? Mert ha az életemről, nem a virtuálisról, hanem az igazi életemről van szó, akkor nem vagyok ilyen. Sőt...
Megkívánok valakit, megszerzem tőle amire szükségem van. Érzelmek és lelkiismeretfurdalás nélkül. De komolyan. Aki olvassa az Lj-met, az úgyis tudja milyen vagyok a valóságban is, tehát annak nem újdonság.
Viszont slashben, vagy bármiben, ami nem valóságos szétbőgöm az agyamat ha valami szépet, szomorút olvasok. Idióta vagyok...
Megkívánok valakit, megszerzem tőle amire szükségem van. Érzelmek és lelkiismeretfurdalás nélkül. De komolyan. Aki olvassa az Lj-met, az úgyis tudja milyen vagyok a valóságban is, tehát annak nem újdonság.
Viszont slashben, vagy bármiben, ami nem valóságos szétbőgöm az agyamat ha valami szépet, szomorút olvasok. Idióta vagyok...