Fic: Brothers/Lovers 4. fejezet

[anne_winchester]

Cím: Brothers/Lovers 4. fejezet
Szerző: Anne Winchester
Béta: Deana Winchester
Fandom: Supernatural/Boondock Saint crossover
Műfaj: wincest és twincest
Szereplők/páros: Dean/Sam, Connor/Murphy
Korhatár/Figyelmeztetések: R-NC-17
Megjegyzés: Kicsit megkevertem az időt ebben a fictionben. John halála említve sem lesz, és a film(Boondock Saints) történéseit is eléggé szabadon kezelem. Valamint Kitty Genovese története is másképp szerepel itt, mint a valóságban.



1. fejezet  2. fejezet 3. fejezet

Dean és Sam, az igencsak alulöltözött Connorral visszarontottak a McManus ikrek szobájába, de ott már csak Murphy-t találták. Az ágy végén ült, mereven nézett maga elé, és könnyei beborították az arcát. Connor odalépett hozzá, megérintette, de testvére elhúzódott.

- Elment - motyogta Murphy, és tenyerével, nem ujjaival törölte le könnyeit.
- Mit mondott? - kérdezte fivére.
- Mit számít? Itt volt, és elment.
- Haver, a barátotok már halott. Ez csak a szelleme volt. Valamiért itt ragadt. Meg kell tennünk…
- Mit? - nézett Deanre zaklatottan. - Hát persze, nektek ő csak egy újabb munka - mondta csalódottan.
- El kell mennünk a sírjához, be kell sóznunk, és el kell égetnünk a csontjait. Hidd el, jobb lesz neki. Békére fog lelni.
- Csak egy probléma van - szólalt meg Connor. - Roccot hamvasztották.

Ez már a Winchestereket is elbizonytalanította, bár volt tapasztalatuk az ilyen ügyekben.

- Akkor van valamije, amihez kötődik. Van nálatok valami, ami az övé volt? - kérdezte Sam. Murphy csak megrázta a fejét.
- Csak az emléke, itt bent - tette Connor a szívére a kezét.

Sam és Dean visszament a szobájába, hogy kitaláljon valamit, míg az ikrek tanácstalanul néztek egy darabig egymásra, majd Connor is leült az ágyra. Átölelték egymást testvérével, és az ő könnyei csak ekkor indultak meg. Percekig ültek az ágyra kucorodva, és egymást karolva, majd elhúzódtak egymástól. Murphy még el is fordult Connortól, és lopva a táskája nézett.

- Te titkolsz valamit Murphy - szólalt meg Rocco hangja a hátuk mögül. Mindketten hátrafordultak, és barátjuk szellemét látták az ágyon ülni. - Most olyan jól esne egy jó Frászt Azt féle whisky - mondta Rocco. - És egy cigiért is ölni tudnék - vigyorgott McManusékra.
- Mit akarsz tőlünk? - kérdezték egyszerre az ikrek.
- Csak látni akartam az én Szentjeimet - felelte csillogó szemekkel. - Örülök, hogy újból munkába álltatok, csak sajnálom, hogy már nem segíthetek nektek - biggyesztette le száját.
- Mert olyan marha nagy segítség voltál - vigyorgott könnyes arccal Connor.
- Na aztán ti mióta lettetek ilyen érzékenyek? Megsiratjátok az öreg barátotokat? Ez olyan megható - érintette meg mellkasát színpadias mozdulatokkal. - És ki a következő? Még van pár Yaka, akit eltehetnétek láb alól. Vagy most az ukránok jönnek?
- Ukránok?
- Tudjátok, annak, hogy szellem vagyok, vannak előnyei. Mindenhol ott lehetek, és nem vesznek észre! Megint segíthetnék nektek, mint régen! Emlékeztek milyen csodálatosak voltunk mi hárman, együtt? - lelkesedett a szellem.
- Mond valamit…
- Ne kezd megint Murphy! - csattant fel Connor. - Rocco, akkor miattunk haltál meg. Ugye nem akarod megint ezt?
- Connor. Barátom. Én már halott vagyok, már nem eshet bántódásom. Különben is, méltó bosszút álltatok értem, még az arcotokat is felfedtétek.
- Roc - sóhajtotta Murphy, aztán testvére felé fordult. - Figyelj, nem mond hülyeséget. Tudna nekünk segíteni.
- Ja, ahogy mi a Winchestereknek, igaz? Nem jó ötlet ez.
- Connor. Most gondolj bele, mennyi lehetőség rejlik bennem! Nincs nekem ajtó, nincs nekem fal! Bárhol ott lehetek!
- Így van! Képzeld el azt, hogy minden bűnöst, minden erőszaktevőt, gyilkost, gyermek molesztálót, drogüzért elkaphatunk!
- Nem tudom - rázta meg a fejét Connor. - Most különben is templomba kell mennünk! - ezzel felállt, magára húzta ruháit, és a rózsafüzérét a nyakába akasztotta. - Jössz Murph?

Testvére bólintott, ő is felöltözött, és hamarosan kiléptek Doc kocsmájából. Napszemüvegüket felvették, kabátjuk gallérját felhajtották, és zsebre dugott kézzel elindultak a legközelebbi katolikus templomba.

Már nagy volt a tömeg a templom előtt, és a tisztelendő az épület előtt fogadta a híveket. Mindenkire az áldását adta, aki csak belépett. Aztán Connor és Murphy lépett elé. Az atya egy pillanatra megdermedt, mikor felismerte a testvéreket, de végül rájuk is áldást mondott.

- Az Úr bocsásson meg nektek - mondta lesütött szemmel. - És segítsen titeket, az általa rátok bízott munkájában - tette hozzá immáron ragyogó szemmel.

Itt biztonságban voltak, a pap nem ítélte el őket a gyilkosságokért, sőt az ajtóban tett kijelentése alapján, még egyet is értett velük. A fiúk a leghátsó sorban térdeltek le, és az egész misét végigimádkozták. Mikor az atya elbocsátotta a híveket, ők utoljára maradtak. Így már nem a tömeg között kellett kimenniük a templomból. Ám amint kiléptek egy vaku villant.

- A Szentek! Itt közöttünk imádkoztak! Micsoda megtiszteltetés! - visongott a kövér, őszülő vöröshajú, igazi ír kinézetű, tenyeres-talpas asszony. Rikácsoló hangjára többen is felfigyeltek, és elkezdtek visszaözönleni a parkolóból az emberek.

A testvérek megrémültek, már a menekülési útvonalat tervezgették.

- Ott, ha átugrunk a sövényen, a sikátorban találjuk magunkat.
- Onnan pedig három utcányira van Doc kocsmája. Azt simán megtesszük futva - folytatta Connor ezúttal testvére gondolatmenetét. Még egy pár pillanatig álldogáltak, nézték, ahogy az emberek sietve közelítenek feléjük. Végül már olyan közel voltak, hogy valaki meg is rántotta Murphy kabátját.
- Nagyon szépen köszönjük! - kiáltotta, még a karját is felemelte. - Egy kibaszott sztár vagyok! - mondta Connornak, majd futni kezdett, fivére pedig utána. Már a sövényt együtt ugrották át, bár nem úgy sikerült, ahogy tervezték. A fejükben tökéletesen lejátszódott az egész történet.

Talpra kellett volna érkezniük, ruganyosan, mint egy macska, ehelyett Murphy a fenekére esett, Connor pedig térdre. Mindketten alaposan megütötték magukat, aminek egy cifra, többnyelvű káromkodás lett a vége, de aztán felkeltek, és rohanni kezdtek. Addigra az emberek is a bokrokhoz értek, és egymást taposva igyekeztek a fiúk után nézni.

- Ezek szerint mégsem vagyunk olyan félelmetesek - lihegte futás közben Connor. Ekkor balra fordult volna, de Murphy jobbra húzta őt. - Hülye vagy, erre közelebb van!
- Ja, de így meg eltereljük a figyelmüket!

Mikor Dochoz értek, kicsapták a kocsma ajtaját, és beugrottak rajta. Mindketten kifulladtak, és egyből le is ültek. A Winchester fivérek csodálkozva nézték őket, ugyanis ők éppen az egyik asztalnál kutattak további szellemtevékenységek után.

- És merre jártatok drágaságaim? - kérdezte Dean fellengzősen.
- Templomban voltunk.
- Oh, és összekötöttétek a napi testedzéssel is. Ügyes.
- Öt háztömböt kellett futnunk emiatt az idióta miatt! - csattant fel Connor.
- Mintha én tehetnék róla, hogy felismert minket az a Gaeilge szuka!
- De te rángattál rossz irányba!
- Hogy ne tudják, hogy hová jövünk! - ordította vissza Murphy, majd hátulról meglegyintette Connor fejét. Persze testvére ezt nem hagyhatta ennyiben, és egy pillanat múlva kezükkel csapkodták egymást, mint a kislányok. Dean hangosan felröhögött, majd Samhez fordult.
- Ezek mindig összeverik egymást szex előtt? - kérdezte vigyorogva, Sam pedig neheztelő tekintettel meghúzta a vállát. - Érdekes előjáték - tette még hozzá az idősebb Winchester, majd tovább nézte a pofozkodó íreket. - Na elég lesz! - kiáltott rájuk nagyjából tíz perc múlva. - Most megnyugszotok, és elmesélitek, hogy mi is történt.
- Elmentünk a templomba, a vasárnapi misére.
- Kifelé jövet pedig lefényképezett minket egy vörös képű nő, majd mindenki körbevett minket, és meg akartak fogdosni minket.
- Mellesleg lehet, hogy valamelyik még a rendőrséget is kihívta! - ordítozták egymás szavába vágva.
- Halkabban! - szólt rájuk Dean. - Szóval lelepleződtetek.
- De megléptünk!
- És meddig? Bármikor rátok találhatnak, a ti képetekkel vannak kitapétázva Boston utcái, ti meg misére jártok? Ilyen ostobák vagytok?
- De misére el KELL mennünk!
- Kell? Már miért kellene?
- Hogy imádkozzunk Istenhez.
- Hát ti meg vagytok háborodva - rázta meg a fejét.
- Mi az Úr nevében tisztítjuk meg az utcákat a gonosztól.
- Na erre a mélybuzgó hadovára nem vagyok kíváncsi, köszönöm szépen! - ezzel Dean elfordult tőlük, hogy Roccoval találta szembe magát. - Hát te meg miféle lepukkant rockzenész vagy?
- Hello. A nevem Rocco - mutatkozott be eszelősen vigyorogva. Dean hátrahőkölt, ezzel felborítva az asztalt, amin a laptop és a sörök álltak. Sam a számítógép után nyúlt, míg az ikrek a söröket kapták el, amibe bele is kortyoltak. - Hogy jössz te ahhoz, hogy a mi hőseinkhez, a McManus ikrekhez, ilyen hangon beszélj? - kérdezte a szellem, és Dean felé nyúlt.
- Ne Rocco! - ugrott oda Murphy. - Ő a barátunk, Dean. Ő meg az öccse, Sam - mutatott a fiatalabb testvérre.
- Amúgy is csak vicceltem - nevette el magát. - Ártalmatlan vagyok. Nézd! - mondta, aztán átnyúlt Dean mellkasán, és utána átsétált Samen. - Még szellemnek is béna vagyok!
- Ugyan már Rocco - kezdett bele kedves hangon Murphy. - Tudod, hogy nagyon sokat segítettél nekünk.
- Ne bátorítsd! - kiáltott közbe Dean, de már senki sem figyelt rá. Rocco szelleme leült az egyik székre, és teljesen magába volt roskadva. Az ikrek odamentek hozzá, meg akarták érinteni, de kezük átsiklott rajta.
- Látjátok? Még csak hozzám sem tudtok nyúlni - rázta a fejét, haja pedig lobogott.
- Tudod mit Rocco? Segíthetsz nekünk még egy akcióban, rendben? - ajánlotta fel Connor, hogy felvidítsa barátját.
- Ti nem vagytok normálisak! Elment az eszetek! Megőrültetek! Ez egy szellem! - kiabált Dean, miközben Roccora mutogatott. - Egy szellem lelkét pátyolgatjátok, ahelyett, hogy elpusztítanátok!
- Neked olyan egyszerű minden. Lelőni, elpusztítani, besózni, felégetni! De a világ nem olyan egyszerű, lásd be te is! - mondta Murphy, miközben ugyanolyan halálos szemekkel nézett Deanre, mint azon az éjjelen, amikor a férfi lelőtte testvérét. - Rocco jó ember, így a szelleme sem lehet gonosz!
- De erőszakos halált halt - mondta halkan Sam, aki eddig mindig némaságba burkolózott, ha Dean a testvérekkel beszélt.
- Már kezdtem azt hinni, hogy néma vagy! Vagy csak amíg a bátyó beszél, neked kuss a neved? - kérdezte tőle ingerülten.
- Hagyjátok már ezt - szólalt meg Rocco. - Ne bántsátok egymást, ne vádaskodjatok. Igen, Yakavetta lelőtt, mint egy kutyát, a szívem közepébe. És igen, bosszút akarok, de azt a testvérek elintézték helyettem. Így csak egyet akarok. Segíteni Murphy-nek és Connornak, most valójában, úgy hogy nem szúrok el semmit. Aztán elmegyek. Ígérem.

Rocco rekedtes hangjából őszinteség csengett. Barna szemei csillogva tekintettek a Winchester fiúkra, azonban Dean még mindig morcosan tekintett vissza, csak Sam nézett rá együttérzően.

- Nekünk ehhez semmi közünk, csináljatok, amit akartok! Csak aztán ne lepődjetek meg, ha a szellem haverotok egyszer csak a torkotoknak esik! - mondta az idősebb Winchester, majd felviharzott a lépcsőn.
- Bocsássatok meg! - ezzel Sam is utána szaladt.

A szobában Dean vagy egy órán át dühöngött. Szerinte az ikrek az életüket kockáztatják azzal, hogy Roccoval továbbra is barátkoznak, és úgy vélte, hogy azonnal meg kellene keresni azt, amihez kötődik, és elégetni.

Időközben Rocco is eltűnt, magára hagyta az ikreket, akik zaklatottak voltak a találkozástól, a templomnál történtek és a veszekedés miatt. Hogy feszültségüket levezessék inni kezdtek mint mindig, és amikor megunták, hogy a kocsmában egyedül vannak, megfogtak egy üveget, és felmentek a szobájukba.

- Na várj! - szólalt meg Connor, mikor vetkőzni kezdtek. - Tényleg nincs nálad semmi, ami Rocco-é volt?
- Istenbizony - tette szívére a kezét fivére. - Csak a nevét tetováltattam ide - mutatta az oldalát. - De ez neked is ott van - bökött be ikertestvére két bordája közé, mire az elkapta a kezét, és odarántotta magához.
- Most úgy megduglak Murphy, hogy holnap nem fogsz tudni ülni!
- Igazán? Még állni sem tudsz! - felelte a másik, és rálökte Connort az ágyra.
- De te se! - hallatszott a válasz, és a világosabb hajú kirúgta testvére lábát, aki ezzel rá is borult. Elkapta a tarkóját, és erősen megcsókolta, majd maga alá gyűrte.
- Azért van olyan testrészem, ami nagyon is áll - súgta Murphy fülébe, és lüktető ágyékát hozzádörzsölte.
- Akkor mire vársz te idióta? - vigyorodott el a másik, apró ráncai pedig összehúzódtak a szeme körül.

Kapkodva lerángatták egymásról a nadrágot, majd Connor a tenyerébe csorgatta nyálát. Türelmetlen volt ahhoz, hogy előkutassa a síkosítót, ezért választotta ezt a megoldást. Pár pillanat múlva be is hatolt fivére testébe, aki akkorát nyögött erre, hogy a falak beleremegtek.

Azonnal mozogni kezdtek, és néhány perc után elélveztek.

- Hogy bírják ezek? - kérdezte Dean a másik szobában. Minden egyes hang áthallatszott hozzájuk, és ez már nagyon idegesítette őt.
- Neked meg mégis mi bajod van Dean? Miért idegesítenek ennyire?
- Mit tudom én Sammy! Van valami, ami nagyon zavar bennük!
- Talán az, hogy félelmetesen hasonlítanak rád. Mindketten! Három Deannel vagyok összezárva egy motelben, vagy kocsmában, vagy hol a fenében, és mégsem panaszkodok!
- Talán mert belőlem sosem elég? - váltott más hangnemre az idősebb testvér.
- Barom!
- Ribanc - vágott vissza, majd megcsókolta öccsét.
- Huhú - jelent meg mellettük Rocco. A testvérek szétrebbentek. - Már meg sem lepődök rajtatok, Connor és Murphy után.

Folyt. Köv.