Fic: Fél élet 2. fejezet
Cím: Fél élet 2. fejezet
Szerző: Anne Winchester
Béta: Deana Winchester
Fandom: SPN RPS
Műfaj: j2 AU
Szereplők/páros: Jared/Jensen
Korhatár/Figyelmeztetések: R-NC-17
1. fejezet
Azokban a drága ruhákban nyomta el az álom, amiket még a partira vett fel. Nyugtalanul aludt, álmában a piros Ford tulajdonosával élt át forró perceket. Bár eléggé összevisszaságok voltak, de a lényeg mindig egy volt. Jensen ajka a testének minden pontján.
Dél körül ébredt fel, kábán végignézett magán, és elkönyvelte, hogy ez a ruha bizony mehet a kukába. Nem elég az, hogy az anyag úgy összegyűrődött, hogy nincs olyan ember a földön, aki azt simává varázsolhatná, még bele is izzadt, és az önkielégítés nyomai is rászáradtak. Le is dobta magáról, majd alsóban indult zuhanyozni, ahonnan már meztelenül sétált ki. Megtehette, mert a szobájához tartozott egy tágas fürdőszoba, ahol senki sem zavarta. Felvett egy tiszta alsót, és most nem igyekezett túlságosan kicsípni magát. Csak egy egyszerű fehér pólót húzott egy farmerral.
Lesétált az étkezőbe, ahol azonnal elétették a juharszirupos palacsintát. Ezt is csak az ő kedvéért csinálta a szakácsnő, ugyanis hétköznap senki sem szokott otthon lenni ilyenkor. Jared turkálni kezdett benne, nem igazán kívánta az ételt. Vagyis ezt a fogást, nem mintha New Yorkban jobb reggelihez szokott volna, de most minden az agyára ment, ami San Antoniohoz és Texashoz tartozott.
Reggeli után kisétált, hogy megnézze a kocsit. Ahogy sejtette, mocskos volt, poros és valami ismeretlen anyag is rákenődött az oldalára. Végighúzta rajta az ujját, majd megszagolta. Nagyon büdös volt, de nem tudta elképzelni, hogy mi az. Amikor felegyenesedett Jensennel találta szembe magát, aki elkapta a kezét, és ő is megszagolta. Jared hatalmasra kerekedő szemmel figyelte, ahogy az idősebb egyre közelebb húzza mutatóujját magához.
- Úgy tűnik, hogy legyalultál egy elgázolt állatot. A szagából ítélve pár napja már az úton lehetett - állapította meg.
- Te mit keresel itt?
- Én itt dolgozom.
- Pincérkedsz az istállóban? - kérdezte gúnyosan vigyorogva Jared.
- Az csak kisegítő munka volt. Egyébként itt is lakok a farmon - mutatott az istálló melletti kis viskóra. Ami csak Jared szemében volt viskó, más egy pofás kis házat látott volna benne. Viszont a fiú, amikor ezt meghallotta még el is fehéredett. Két gondolat kavargott a fejében. Visszamenni gyorsan New Yorkba, lesajnálni magasról, hogy még nem lehet visszaköltözni a kollégiumba, a másik pedig, hogy így legalább minden nap láthatja, amíg itt van, sőt még esélye is lesz, hogy történjen valami. De ezt a második gondolatmenetet próbálta kiűzni a fejéből.
- Hogyhogy? - kérdezte. Csak ennyit tudott kipréselni résnyire nyitott szájából.
- Jeff szerezte nekem ezt a munkát. Ő a bátyád igaz? A neved akkor Jared, igaz? Jeff borzasztó büszke rád, de felkészített rá, hogy jobb lesz vigyázni veled, mert nagyon el vagy kényeztetve - vigyorgott, de Jared nem találta olyan viccesnek. Ezért fogta magát, és beült a kocsiba. - Eddig úgy gondoltam csak túloz…
- Miből gondolod? - nézett rá Jared, de szavaiból és arcvonásaidból is áradt az arrogancia.
- Olyan szexi lennél, ha csak néha levetkőznéd ezt az undok béka álarcot - jegyezte meg Jensen, majd többet nem foglalkozott Jareddel, akit viszont megleptek a szavai. De belül egy picikét nagyon is örült ennek a kijelentésnek. Ezek szerint nem csak ő találja Jensent izgatónak, hanem a másik is őt.
Lassan indította be a motort, mintha arra várt volna, hogy Jensen még mond valamit, de nem így történt, így Jarednek ismét volt oka dühösnek lenni, bár ezúttal nem tudta, hogy miért. Győzködte magát arról, hogy nem is érdekli őt a másik, csak az utóbbi napok történései hagytak ilyen nyomot benne. Természetesen ez nem így volt, de legalább volt mire fognia. Most jóval lassabban gurult ki a birtokról, de pár perc autózás után vissza is tért. Nem volt kedve beautókázni a városba. Visszaparkolt az előző helyére, majd az istállók felé vette az irányt.
- Honnan ismered a bátyámat? - kérdezte Jensentől, aki éppen egy köteg szalmát vitt az egyik tehén és az újszülött borjúja alá. Az idősebb fiú nem számított rá, nem hallotta meg, hogy valaki a háta mögé lopakodott, ezért kiejtette a kezéből a vasvillát.
- Úristen - sóhajtotta, amikor kicsit megnyugodott. - Kérlek, ne csináld többet ezt - ezzel felszedte a széthullott almot.
- Nem válaszoltál.
- A főiskolán ismertem meg.
- Csoporttársak voltatok?
- Ó, dehogyis. Takarítóként dolgoztam ott, aztán valahogy beszélgetni kezdtünk, és amikor kirúgtak, akkor beprotezsált a szüleidhez.
- Persze, mert apám foglalkozik a farm dolgaival…
- Igazad van, a bátyád teljhatalommal rendelkezik, tehát ő vett fel.
- Jeff a nagy farmer, hah…
- Ennyire nehéz elhinni, hogy valaki szereti ezt csinálni? Én például ezerszer jobban élvezem, mint a padlót nyalni a sok kis majom után - nézett Jaredre. Ezzel pontosan a fiúra célzott, aki csak grimaszolt egyet.
- Gondolom pont, ezért a tiszteletlenségért rúgtak ki a főiskoláról.
- Miért is tisztelném azokat, akik egy fűszálat sem tettek keresztbe, mégis Porschéval járnak? Amit persze, szigorúan apuci pénzén vettek? Hmm? - ezúttal már Jared felé is fordult. Ez kihívás volt.
- Még mindig jobb, mint a trágyában turkálni - vetette oda a fiatalabb.
- Igazán? Gondolod, meg tudnád ezt csinálni?
- Tudod, én nem is akarok idáig lealacsonyodni.
- Lealacsonyodni? - kérdezte hangosan, már-már kiabálva Jensen. - Te kis elkényeztetett, nagyképű, arrogáns barom! Szerinted a munka lealacsonyító?
- Nem beszélhetsz így velem! Kirúgatlak.
- Meg lehet próbálni. Csak tessék. De addig be ne merj lépni az istállóba, mert esküszöm, hogy kettétörlek - ezzel beleállította a vasvillát a Jared melletti kazalba, amitől a fiú rendesen megijedt.
Villámgyorsan hagyta ott Jensent, halálra rémült a fenyegetéstől, meg az egész jelenettől, ami odabent zajlott. Volt valami egészen félelmetes Jensenben és a viselkedésében, de eközben borzasztóan vonzónak is találta, ahogy a másik feldühödött. Mikor távolabb ért az épülettől, már le mert lassítani, és akkor eszébe jutott az az ér, ami az idősebb nyakán dudorodott ki, mikor az kiabálni kezdett. Már le sem akarta tagadni azt, hogy mennyire jó lett volna, ha miután Jensen letette a vasvillát, leteperte volna, és az összes ruhát letépte volna róla. Ha ott magáévá tette volna a szénarakás közepén. Még a gondolatra el is vigyorodott, majd beszaladt a házba.
Valahogy egész vidám lett ettől az egésztől. Először ijesztő volt, de végül jókedvre derítette, hogy Jensenből ilyen rövid idő alatt, ilyen heves reakciót váltott ki. Élvezte ezt a helyzetet, így még felsőbbrendűnek érezte magát.
A nap hátralévő részében a neten bóklászott, remélte, hogy kap egy e-mail a Columbiáról, amiben azt írják, hogy vissza lehet költözni a campusokra, és elkezdődik a tanítás. De nem érkezett ilyen levele. Ezután egy szintén unatkozó csoporttársával kezdett chatelni, aki alaposan kifaggatta arról, hogy milyen az élet San Antonioban, hogy nem unja-e agyon magát a New York-i pörgős bulik után. Jared beszámolt neki, hogy otthon nincs más csak por, meg marhák, és most bármit megadna, ha egy Upper East Side-i bárban ülhetne. Vagy akár a Sohoban.
Ezúttal időben érkezett a vacsorára. Az egész család összegyűlt a hatalmas, tömör tölgyfa asztalnál. A szakács valami olyan ételt készítette, aminek Jared nem is tudta a nevét, de ha tudta volna, akkor sem tudta volna kimondani. Fanyalogva látott neki, de az első falat után igencsak elcsodálkozott. Ehető volt. Sőt, ahogy megforgatta a szájában, az ízek felszabadultak, és elemi erővel csaptak le az ízlelőbimbóira. Valóságos orgia zajlott a szájában, amitől egyszercsak felnyögött, lehunyt szemekkel.
- Hallom megismerkedtél Jensennel - szólalt meg Jeff hirtelen. - Jó lenne, ha békén hagynád, oké?
- He? - nézett rá Jared, aki alig volt magánál az étel miatt. Még sosem evett ilyen finomat.
- Azt mondtam, hogy szállj le Jensenről, rendben?
- Mi van? Én nem csináltam semmit!
- Szóval nem tudattad vele, hogy te fölötte állsz, csak azért mert ő kétkezi munkás?
- Nem!
- Én ezt egészen másképp hallottam. De mindegy, szállj le róla, és kész.
- Miért ilyen fontos neked egy istállósfiú? Nem mindegy neked, hogy egy munkással mi van?
- Jared! Jensen a barátom. És meg se próbáld kirúgatni, mert nem fogom megtenni.
- A barátod ma a vasvillával fenyegetett meg engem!
- Én azon sem csodálkoztam volna, ha átszúrja rajtad, öcskös… - sóhajtotta bátyja, és folytatta az evést.
- És… - itt egy picit el kellett gondolkodnia. - És nem féltek attól, hogy tesz valamit Megannal? - ezt a kérdést már az egész családhoz intézte. Sherri szeme kitágult, és kishíján kiejtette a kezéből az evőeszközt, Megan úgy nézett Jaredre, mint aki nem is érti miről beszélnek, apjuk pedig krákogott egyet.
- Jensen meleg - jelentette ki nyugodtan Jeff. - Egyáltalán nem jelent veszélyt senkire sem, főleg nem a húgunkra.
Jared nem ért célba, ezért már nem érdekelte, hogy az étel mennyire finom, felállt, a szalvétáját az asztalra vágta, majd felviharzott a szobájába. Ott viszont vadul vigyorogni kezdett. Jensen meleg! Ez több volt, mint amire számított, most már nagy esélye volt arra, hogy valóban tetsszen a másiknak.
De nem tudott elaludni. Mindent kitalált, filmet nézett, zenét hallgatott, még a jegyzeteit is elővette, de nem tudott rá figyelni. Letett hát mindent az ágyra, majd benyúlt a nadrágja alá, ahol már egy félig merev izgalom fogadta. Egész nap ilyen állapotban volt a férfiassága, amióta Jensen üvöltözött vele a pajtában. De hiába simogatta magát, akármit is tett, nem tudott elélvezni. Gondolt egyet, és kiment a házból. Most éjjel kellemesebb volt az idő, a forró napsugarak nem égették a bőrét, helyette lágy szellő simogatta az arcát. A távolból látta, hogy az istálló melletti házban még égnek a lámpák. Gondolkodás nélkül indult abba az irányba.
Elszidta azokat, akik a farmot elrendezték, mert ha valaki egyenesen akart a házhoz menni át kellett verekednie magát gödrökön, kerítéseken. Az egész olyan volt, mint egy katonai kiképző pálya. Már nagyon közel volt a házhoz, látta az ablakból, ahogy Jensen egy szál alsóban járkál, és már a lefekvéshez készülődik. Ez még jobban felvillanyozta Jaredet, még közelebb akart menni. El is indult, de ekkor kődarabban megbotlott, és hasra vágódott, ami egy nagyobb csattanással is járt. Jensen alsóban és baseball ütővel a kezében rohant ki a házból.
- Te mit keresel itt? Arról volt szó, hogy nem jössz a közelembe, igaz?
- Ez a szüleim farmja, oda megyek, ahová akarok! - felelte idegesen, és megpróbált feltápászkodni. Először négykézlábra állt, majd végül felegyenesedett. Még az arca is sáros volt, mert az elzárhatatlan csap mellett esett el, amiből folyamatosan szivárgott a víz. Jensen elnevette magát. - Min röhögsz?
- Ha látnád magad… Most pontosan úgy nézel ki, mint egy kis alsóbbrendű munkás fiú - gúnyolódott Jensen, majd visszaindult a házba. Jared arca összerándult, és gyilkos pillantásokat vetett felé. Jensen mintha ezt megérezte volna, visszafordult, elkapta Jaredet a pólójánál fogva, és betolta a házba. - Most pedig szépen elmeséled, hogy mi a fenéért leskelődsz utánam éjjel? - adta ki az utasítást, de közben egy konyharuhát benedvesített, majd átnyújtotta a fiatalabb fiúnak, hogy megtörölgethesse magát.
- Én nem leskelődtem.
- Biztos csak véletlenül sétáltál erre, amikor ki nem állhatod az állatokat, meg az egész farmot. Hihető.
- Mi közöd van hozzá?
- Annyi, hogy amíg ezt a házat én bérlem, addig ez itt magánterület. Vagy nem láttad a csinos kis kerítést, amin át kellett másznod? Szóval mit akarsz?
- Semmit.
- Rendben, akkor semmit. Holnap elmondom a szüleidnek, hogy leskelődsz utánam.
- Úgyse hinnének neked. Meg különben is, mit gondolsz, mit tesznek velem?
Másnap üvöltözés hallatszott Jared apjának irodájából, majd a fiú dühöngve lépett ki onnan. Becsapta maga után, az összes ajtót, hogy mindenki tudja, mennyire dühös most. Egy óra múlva már Jeff a vállát fogva vezette az istálló felé.
- Jensen. Mától Jared segít neked a munkában, amíg vissza nem mehet a Columbiára. Figyelj oda rá, nehogy ellógjon, és alaposan izzaszd meg! - ezzel Jeff már el is ment. Jensen kárörvendő vigyorral nézte Jaredet, majd egy lapátot nyújtott a kezébe.
- A hatos istálló a tiéd, ott találsz egy fölös talicskát - mutatott a sarokba. - Vigyázz, Rosie elég vad tud lenni - és ezzel ő neki is áll a munkának.
Jard belépett a tehénhez, de a trágya szaga megcsapta az orrát, és hányingere lett tőle. Megforgatta a szemeit, és egy lapátnyit rátett a talicskára.
- Gondolom, most örülsz - sziszegte a fiatalabb fiú.
- Hogy őszinte legyek, - egyenesedett ki a másik, hogy Jaredre nézhessen, - nagyon - vigyorgott. - Apuci büntetést adott? - gúnyolódott.
- Igen, mert másodszor beköptél. Tegnap is, meg ma is. Neked külön jó az, ha kibaszol velem?
- Így is lehet fogalmazni. Vagy csak a közeledben akarok lenni, te kis ficsúr - nézett Jaredre sejtelmesen, aki hirtelen füle tövéig elpirult, és lehajtotta a fejét. Jensen arcára még szélesebb vigyor ült ki, és folytatta a munkát.
Folyt. köv.
Szerző: Anne Winchester
Béta: Deana Winchester
Fandom: SPN RPS
Műfaj: j2 AU
Szereplők/páros: Jared/Jensen
Korhatár/Figyelmeztetések: R-NC-17
1. fejezet
Azokban a drága ruhákban nyomta el az álom, amiket még a partira vett fel. Nyugtalanul aludt, álmában a piros Ford tulajdonosával élt át forró perceket. Bár eléggé összevisszaságok voltak, de a lényeg mindig egy volt. Jensen ajka a testének minden pontján.
Dél körül ébredt fel, kábán végignézett magán, és elkönyvelte, hogy ez a ruha bizony mehet a kukába. Nem elég az, hogy az anyag úgy összegyűrődött, hogy nincs olyan ember a földön, aki azt simává varázsolhatná, még bele is izzadt, és az önkielégítés nyomai is rászáradtak. Le is dobta magáról, majd alsóban indult zuhanyozni, ahonnan már meztelenül sétált ki. Megtehette, mert a szobájához tartozott egy tágas fürdőszoba, ahol senki sem zavarta. Felvett egy tiszta alsót, és most nem igyekezett túlságosan kicsípni magát. Csak egy egyszerű fehér pólót húzott egy farmerral.
Lesétált az étkezőbe, ahol azonnal elétették a juharszirupos palacsintát. Ezt is csak az ő kedvéért csinálta a szakácsnő, ugyanis hétköznap senki sem szokott otthon lenni ilyenkor. Jared turkálni kezdett benne, nem igazán kívánta az ételt. Vagyis ezt a fogást, nem mintha New Yorkban jobb reggelihez szokott volna, de most minden az agyára ment, ami San Antoniohoz és Texashoz tartozott.
Reggeli után kisétált, hogy megnézze a kocsit. Ahogy sejtette, mocskos volt, poros és valami ismeretlen anyag is rákenődött az oldalára. Végighúzta rajta az ujját, majd megszagolta. Nagyon büdös volt, de nem tudta elképzelni, hogy mi az. Amikor felegyenesedett Jensennel találta szembe magát, aki elkapta a kezét, és ő is megszagolta. Jared hatalmasra kerekedő szemmel figyelte, ahogy az idősebb egyre közelebb húzza mutatóujját magához.
- Úgy tűnik, hogy legyalultál egy elgázolt állatot. A szagából ítélve pár napja már az úton lehetett - állapította meg.
- Te mit keresel itt?
- Én itt dolgozom.
- Pincérkedsz az istállóban? - kérdezte gúnyosan vigyorogva Jared.
- Az csak kisegítő munka volt. Egyébként itt is lakok a farmon - mutatott az istálló melletti kis viskóra. Ami csak Jared szemében volt viskó, más egy pofás kis házat látott volna benne. Viszont a fiú, amikor ezt meghallotta még el is fehéredett. Két gondolat kavargott a fejében. Visszamenni gyorsan New Yorkba, lesajnálni magasról, hogy még nem lehet visszaköltözni a kollégiumba, a másik pedig, hogy így legalább minden nap láthatja, amíg itt van, sőt még esélye is lesz, hogy történjen valami. De ezt a második gondolatmenetet próbálta kiűzni a fejéből.
- Hogyhogy? - kérdezte. Csak ennyit tudott kipréselni résnyire nyitott szájából.
- Jeff szerezte nekem ezt a munkát. Ő a bátyád igaz? A neved akkor Jared, igaz? Jeff borzasztó büszke rád, de felkészített rá, hogy jobb lesz vigyázni veled, mert nagyon el vagy kényeztetve - vigyorgott, de Jared nem találta olyan viccesnek. Ezért fogta magát, és beült a kocsiba. - Eddig úgy gondoltam csak túloz…
- Miből gondolod? - nézett rá Jared, de szavaiból és arcvonásaidból is áradt az arrogancia.
- Olyan szexi lennél, ha csak néha levetkőznéd ezt az undok béka álarcot - jegyezte meg Jensen, majd többet nem foglalkozott Jareddel, akit viszont megleptek a szavai. De belül egy picikét nagyon is örült ennek a kijelentésnek. Ezek szerint nem csak ő találja Jensent izgatónak, hanem a másik is őt.
Lassan indította be a motort, mintha arra várt volna, hogy Jensen még mond valamit, de nem így történt, így Jarednek ismét volt oka dühösnek lenni, bár ezúttal nem tudta, hogy miért. Győzködte magát arról, hogy nem is érdekli őt a másik, csak az utóbbi napok történései hagytak ilyen nyomot benne. Természetesen ez nem így volt, de legalább volt mire fognia. Most jóval lassabban gurult ki a birtokról, de pár perc autózás után vissza is tért. Nem volt kedve beautókázni a városba. Visszaparkolt az előző helyére, majd az istállók felé vette az irányt.
- Honnan ismered a bátyámat? - kérdezte Jensentől, aki éppen egy köteg szalmát vitt az egyik tehén és az újszülött borjúja alá. Az idősebb fiú nem számított rá, nem hallotta meg, hogy valaki a háta mögé lopakodott, ezért kiejtette a kezéből a vasvillát.
- Úristen - sóhajtotta, amikor kicsit megnyugodott. - Kérlek, ne csináld többet ezt - ezzel felszedte a széthullott almot.
- Nem válaszoltál.
- A főiskolán ismertem meg.
- Csoporttársak voltatok?
- Ó, dehogyis. Takarítóként dolgoztam ott, aztán valahogy beszélgetni kezdtünk, és amikor kirúgtak, akkor beprotezsált a szüleidhez.
- Persze, mert apám foglalkozik a farm dolgaival…
- Igazad van, a bátyád teljhatalommal rendelkezik, tehát ő vett fel.
- Jeff a nagy farmer, hah…
- Ennyire nehéz elhinni, hogy valaki szereti ezt csinálni? Én például ezerszer jobban élvezem, mint a padlót nyalni a sok kis majom után - nézett Jaredre. Ezzel pontosan a fiúra célzott, aki csak grimaszolt egyet.
- Gondolom pont, ezért a tiszteletlenségért rúgtak ki a főiskoláról.
- Miért is tisztelném azokat, akik egy fűszálat sem tettek keresztbe, mégis Porschéval járnak? Amit persze, szigorúan apuci pénzén vettek? Hmm? - ezúttal már Jared felé is fordult. Ez kihívás volt.
- Még mindig jobb, mint a trágyában turkálni - vetette oda a fiatalabb.
- Igazán? Gondolod, meg tudnád ezt csinálni?
- Tudod, én nem is akarok idáig lealacsonyodni.
- Lealacsonyodni? - kérdezte hangosan, már-már kiabálva Jensen. - Te kis elkényeztetett, nagyképű, arrogáns barom! Szerinted a munka lealacsonyító?
- Nem beszélhetsz így velem! Kirúgatlak.
- Meg lehet próbálni. Csak tessék. De addig be ne merj lépni az istállóba, mert esküszöm, hogy kettétörlek - ezzel beleállította a vasvillát a Jared melletti kazalba, amitől a fiú rendesen megijedt.
Villámgyorsan hagyta ott Jensent, halálra rémült a fenyegetéstől, meg az egész jelenettől, ami odabent zajlott. Volt valami egészen félelmetes Jensenben és a viselkedésében, de eközben borzasztóan vonzónak is találta, ahogy a másik feldühödött. Mikor távolabb ért az épülettől, már le mert lassítani, és akkor eszébe jutott az az ér, ami az idősebb nyakán dudorodott ki, mikor az kiabálni kezdett. Már le sem akarta tagadni azt, hogy mennyire jó lett volna, ha miután Jensen letette a vasvillát, leteperte volna, és az összes ruhát letépte volna róla. Ha ott magáévá tette volna a szénarakás közepén. Még a gondolatra el is vigyorodott, majd beszaladt a házba.
Valahogy egész vidám lett ettől az egésztől. Először ijesztő volt, de végül jókedvre derítette, hogy Jensenből ilyen rövid idő alatt, ilyen heves reakciót váltott ki. Élvezte ezt a helyzetet, így még felsőbbrendűnek érezte magát.
A nap hátralévő részében a neten bóklászott, remélte, hogy kap egy e-mail a Columbiáról, amiben azt írják, hogy vissza lehet költözni a campusokra, és elkezdődik a tanítás. De nem érkezett ilyen levele. Ezután egy szintén unatkozó csoporttársával kezdett chatelni, aki alaposan kifaggatta arról, hogy milyen az élet San Antonioban, hogy nem unja-e agyon magát a New York-i pörgős bulik után. Jared beszámolt neki, hogy otthon nincs más csak por, meg marhák, és most bármit megadna, ha egy Upper East Side-i bárban ülhetne. Vagy akár a Sohoban.
Ezúttal időben érkezett a vacsorára. Az egész család összegyűlt a hatalmas, tömör tölgyfa asztalnál. A szakács valami olyan ételt készítette, aminek Jared nem is tudta a nevét, de ha tudta volna, akkor sem tudta volna kimondani. Fanyalogva látott neki, de az első falat után igencsak elcsodálkozott. Ehető volt. Sőt, ahogy megforgatta a szájában, az ízek felszabadultak, és elemi erővel csaptak le az ízlelőbimbóira. Valóságos orgia zajlott a szájában, amitől egyszercsak felnyögött, lehunyt szemekkel.
- Hallom megismerkedtél Jensennel - szólalt meg Jeff hirtelen. - Jó lenne, ha békén hagynád, oké?
- He? - nézett rá Jared, aki alig volt magánál az étel miatt. Még sosem evett ilyen finomat.
- Azt mondtam, hogy szállj le Jensenről, rendben?
- Mi van? Én nem csináltam semmit!
- Szóval nem tudattad vele, hogy te fölötte állsz, csak azért mert ő kétkezi munkás?
- Nem!
- Én ezt egészen másképp hallottam. De mindegy, szállj le róla, és kész.
- Miért ilyen fontos neked egy istállósfiú? Nem mindegy neked, hogy egy munkással mi van?
- Jared! Jensen a barátom. És meg se próbáld kirúgatni, mert nem fogom megtenni.
- A barátod ma a vasvillával fenyegetett meg engem!
- Én azon sem csodálkoztam volna, ha átszúrja rajtad, öcskös… - sóhajtotta bátyja, és folytatta az evést.
- És… - itt egy picit el kellett gondolkodnia. - És nem féltek attól, hogy tesz valamit Megannal? - ezt a kérdést már az egész családhoz intézte. Sherri szeme kitágult, és kishíján kiejtette a kezéből az evőeszközt, Megan úgy nézett Jaredre, mint aki nem is érti miről beszélnek, apjuk pedig krákogott egyet.
- Jensen meleg - jelentette ki nyugodtan Jeff. - Egyáltalán nem jelent veszélyt senkire sem, főleg nem a húgunkra.
Jared nem ért célba, ezért már nem érdekelte, hogy az étel mennyire finom, felállt, a szalvétáját az asztalra vágta, majd felviharzott a szobájába. Ott viszont vadul vigyorogni kezdett. Jensen meleg! Ez több volt, mint amire számított, most már nagy esélye volt arra, hogy valóban tetsszen a másiknak.
De nem tudott elaludni. Mindent kitalált, filmet nézett, zenét hallgatott, még a jegyzeteit is elővette, de nem tudott rá figyelni. Letett hát mindent az ágyra, majd benyúlt a nadrágja alá, ahol már egy félig merev izgalom fogadta. Egész nap ilyen állapotban volt a férfiassága, amióta Jensen üvöltözött vele a pajtában. De hiába simogatta magát, akármit is tett, nem tudott elélvezni. Gondolt egyet, és kiment a házból. Most éjjel kellemesebb volt az idő, a forró napsugarak nem égették a bőrét, helyette lágy szellő simogatta az arcát. A távolból látta, hogy az istálló melletti házban még égnek a lámpák. Gondolkodás nélkül indult abba az irányba.
Elszidta azokat, akik a farmot elrendezték, mert ha valaki egyenesen akart a házhoz menni át kellett verekednie magát gödrökön, kerítéseken. Az egész olyan volt, mint egy katonai kiképző pálya. Már nagyon közel volt a házhoz, látta az ablakból, ahogy Jensen egy szál alsóban járkál, és már a lefekvéshez készülődik. Ez még jobban felvillanyozta Jaredet, még közelebb akart menni. El is indult, de ekkor kődarabban megbotlott, és hasra vágódott, ami egy nagyobb csattanással is járt. Jensen alsóban és baseball ütővel a kezében rohant ki a házból.
- Te mit keresel itt? Arról volt szó, hogy nem jössz a közelembe, igaz?
- Ez a szüleim farmja, oda megyek, ahová akarok! - felelte idegesen, és megpróbált feltápászkodni. Először négykézlábra állt, majd végül felegyenesedett. Még az arca is sáros volt, mert az elzárhatatlan csap mellett esett el, amiből folyamatosan szivárgott a víz. Jensen elnevette magát. - Min röhögsz?
- Ha látnád magad… Most pontosan úgy nézel ki, mint egy kis alsóbbrendű munkás fiú - gúnyolódott Jensen, majd visszaindult a házba. Jared arca összerándult, és gyilkos pillantásokat vetett felé. Jensen mintha ezt megérezte volna, visszafordult, elkapta Jaredet a pólójánál fogva, és betolta a házba. - Most pedig szépen elmeséled, hogy mi a fenéért leskelődsz utánam éjjel? - adta ki az utasítást, de közben egy konyharuhát benedvesített, majd átnyújtotta a fiatalabb fiúnak, hogy megtörölgethesse magát.
- Én nem leskelődtem.
- Biztos csak véletlenül sétáltál erre, amikor ki nem állhatod az állatokat, meg az egész farmot. Hihető.
- Mi közöd van hozzá?
- Annyi, hogy amíg ezt a házat én bérlem, addig ez itt magánterület. Vagy nem láttad a csinos kis kerítést, amin át kellett másznod? Szóval mit akarsz?
- Semmit.
- Rendben, akkor semmit. Holnap elmondom a szüleidnek, hogy leskelődsz utánam.
- Úgyse hinnének neked. Meg különben is, mit gondolsz, mit tesznek velem?
Másnap üvöltözés hallatszott Jared apjának irodájából, majd a fiú dühöngve lépett ki onnan. Becsapta maga után, az összes ajtót, hogy mindenki tudja, mennyire dühös most. Egy óra múlva már Jeff a vállát fogva vezette az istálló felé.
- Jensen. Mától Jared segít neked a munkában, amíg vissza nem mehet a Columbiára. Figyelj oda rá, nehogy ellógjon, és alaposan izzaszd meg! - ezzel Jeff már el is ment. Jensen kárörvendő vigyorral nézte Jaredet, majd egy lapátot nyújtott a kezébe.
- A hatos istálló a tiéd, ott találsz egy fölös talicskát - mutatott a sarokba. - Vigyázz, Rosie elég vad tud lenni - és ezzel ő neki is áll a munkának.
Jard belépett a tehénhez, de a trágya szaga megcsapta az orrát, és hányingere lett tőle. Megforgatta a szemeit, és egy lapátnyit rátett a talicskára.
- Gondolom, most örülsz - sziszegte a fiatalabb fiú.
- Hogy őszinte legyek, - egyenesedett ki a másik, hogy Jaredre nézhessen, - nagyon - vigyorgott. - Apuci büntetést adott? - gúnyolódott.
- Igen, mert másodszor beköptél. Tegnap is, meg ma is. Neked külön jó az, ha kibaszol velem?
- Így is lehet fogalmazni. Vagy csak a közeledben akarok lenni, te kis ficsúr - nézett Jaredre sejtelmesen, aki hirtelen füle tövéig elpirult, és lehajtotta a fejét. Jensen arcára még szélesebb vigyor ült ki, és folytatta a munkát.
Folyt. köv.