Fic:The Love Job
Ez a fic
lil_kinky második kérésére készült.
Cím: The Love Job
Fandom: Leverage
Páros: Eliot/Hardison
Korhatár/Műfaj: PG-13, schmoop
A szereplők itt vannak: http://anne-winchester.livejournal.com/72593.html
- Kezdem már ezt unni Hardison - morogta Eliot, amikor beléptek a négy csillagos hotelszobába. - Miért kell mindig azt mondani, hogy együtt vagyunk?
- Mert így sokkal könnyebb az egész. Ráadásul így nem kezdesz el egyből csajozni a munka helyett.
- Mint ha eddig nem végeztem volna el száz százalékosan a munkamát…
- Én nem azt mondtam Eliot - felelte, és ledobta az ágy mellé a táskáját. - Csak vagy másnaposan kerülsz elő, vagy összevert fejjel.
- Mi van? Aggódsz értem Hardison? - vigyorodott el az alacsony.
- És ha igen? A csapat tagja vagy, oda kell figyelnünk egymásra!
- Persze - röhögte el magát.
- Azért az gáz, hogy egy ágy van - sóhajtotta Hardison, és leült a szélére.
- Félsz velem egy ágyban aludni mi? - ütötte meg öklével a másik vállát Eliot, de ügyelt rá, hogy ne túl erősen. Azonban Hardison még így is felszisszent.
- Ember, te rohadtul nem vagy tisztában az erőddel! A szeretőiddel is így bánsz? - kérdezte rosszallóan.
- Kíváncsi vagy, hogyan bánok velük? - kérdezett vissza, és szemében most egészen furcsa fény csillant.
- Veled meg a franc történt? Mi a jó istent akarsz?
- Valóban kíváncsi vagy rá? - ezzel egészen a hacker felé fordult, aki gyorsan felpattant az ágyról.
- Na jól van Eliot, nem tudom mi ütött beléd, de nekem ez rohadtul nem tetszik - mondta határozottan, még a kezével is mutogatott, ahogy szokása volt.
- Mitől félsz Hardison? Tőlem? Én nem bántalak - mondta, és utána lépett. A másik viszont hátrált még egy lépést, neki a falnak.
- Mit akarsz? Mi a fenét akarsz?
- Még nem jöttél rá Alec? Még tényleg nem jöttél rá? Én azt hittem, hogy a te zsenialitásoddal már rég tudod, hogy…
- Alec? Még sosem hívtál a keresztnevemen! - buggyant ki a meglepettség Hardisonból. - És azt mondtad, hogy zseni vagyok?
- Te tényleg félsz - mosolygott már kedvesebben, és arrébb lépett, hogy ne keltsen további félelmet társában. Kinyitotta a minibárt, kivett két sört belőle, és az egyiket Hardisonnak dobta. Visszaült az ágy szélére, és belekortyolt a hideg italba.
Most egy darabig nem szóltak egymáshoz, Hardison elővette a laptopját, felcsatlakozott a netre, és mindent megtett Nate utasításai szerint. Eliot látványosan unatkozott, már a tévét is bekapcsolta, de Hardison elvette a távirányítót, és kikapcsolta. Csendre volt szüksége. Amit végül meg is kapott, mert a másik lassan elszunyókált. Közben pedig végzett is, és hirtelen nem talált más elfoglaltságot, mint hogy nézze az alvó Eliotot.
Ráadásul az izmos közben felébredt, és nagyon jól tudta, hogy Hardison őt fürkészi.
- Tudom, hogy nem alszol Eliot - buktatta le egy idő után.
- Honnan? - kérdezte, és felült.
- Aki alszik, nem veszi olyan rendezetten a levegőt. Ráadásul láttam, hogy néha alig tudtad visszafogni magad, hogy ne vigyorodj el.
- Akkor te elég jól megfigyeltél engem - búgta félreérthetetlen hangon, amitől az afro-amerikai zavarba jött. - Nem kell megjátszanod magad Hardison. Mit akarsz? Látom, hogy kérdezni akarsz valamit.
- Hát azt mondtad, hogy csodálod, hogy nem vettem észre. Mit nem vettem észre? - érdeklődött, még egy picit közelebb is húzódott. Eliot pedig mint ha erre várt volna, odahajolt, és megcsókolta. Hardison nagyon meglepődött. Először magán a csókon, aztán pedig a gyengédségen. Ő egészen másképp képzelte el, Eliot csókját. Vadnak és követelőzőnek, már-már erőszakosnak, arra nem számított, hogy az általa csak Rambonak becézett férfi vastag ajkai ennyire lágyak, finoman, érzékiek.
- Nem ellenkeztél - mosolygott, mikor engedte, hogy Hardison lélegzethez jusson.
- Én izé… Hát én… Még! - ezzel most ő csókolta meg a másikat elég türelmetlenül. De Eliot lecsillapította, ehhez elég volt egyetlen óvatos érintés, ahogy tenyerébe vette az arcát.
Ismét lassú táncot járt ajkuk és nyelvük, miközben mindketten eldőltek a franciaágyon. Az érintések is olyan gyengédek voltak, mint a csókok, és szinte észrevétlenül kezdtek szeretkezni, amint a ruhák lekerültek róluk. Szeretkeztek, mert minden odaadásukkal és figyelmükkel a másiknak akartak örömet okozni. Nemsokára egymás karjaiban pihegtek, és még mindig csókolóztak, amikor megszólalt Hardison telefonja.
- Hardison.
- Minden rendben megy ott? - szólalt meg Nate hangja a telefonban.
- A legnagyobb rendben - felelte mosolyogva.
- Oké, holnap délután találkozunk - ezzel Nate bontotta a vonalat, és Sophie felé fordult. - Minden a terv szerint megy - mondta elégedetten mosolyogva a nőnek.
- Még mindig meg tudsz lepni Nate - mondta Sophie ugyanolyan elégedetten. - Ez a terv, hogy Hardisont és Eliotot végre összehozd, el kell, ismerjem, mesteri.
Vége.
lil_kinky második kérésére készült.
Cím: The Love Job
Fandom: Leverage
Páros: Eliot/Hardison
Korhatár/Műfaj: PG-13, schmoop
A szereplők itt vannak: http://anne-winchester.livejournal.com/72593.html
- Kezdem már ezt unni Hardison - morogta Eliot, amikor beléptek a négy csillagos hotelszobába. - Miért kell mindig azt mondani, hogy együtt vagyunk?
- Mert így sokkal könnyebb az egész. Ráadásul így nem kezdesz el egyből csajozni a munka helyett.
- Mint ha eddig nem végeztem volna el száz százalékosan a munkamát…
- Én nem azt mondtam Eliot - felelte, és ledobta az ágy mellé a táskáját. - Csak vagy másnaposan kerülsz elő, vagy összevert fejjel.
- Mi van? Aggódsz értem Hardison? - vigyorodott el az alacsony.
- És ha igen? A csapat tagja vagy, oda kell figyelnünk egymásra!
- Persze - röhögte el magát.
- Azért az gáz, hogy egy ágy van - sóhajtotta Hardison, és leült a szélére.
- Félsz velem egy ágyban aludni mi? - ütötte meg öklével a másik vállát Eliot, de ügyelt rá, hogy ne túl erősen. Azonban Hardison még így is felszisszent.
- Ember, te rohadtul nem vagy tisztában az erőddel! A szeretőiddel is így bánsz? - kérdezte rosszallóan.
- Kíváncsi vagy, hogyan bánok velük? - kérdezett vissza, és szemében most egészen furcsa fény csillant.
- Veled meg a franc történt? Mi a jó istent akarsz?
- Valóban kíváncsi vagy rá? - ezzel egészen a hacker felé fordult, aki gyorsan felpattant az ágyról.
- Na jól van Eliot, nem tudom mi ütött beléd, de nekem ez rohadtul nem tetszik - mondta határozottan, még a kezével is mutogatott, ahogy szokása volt.
- Mitől félsz Hardison? Tőlem? Én nem bántalak - mondta, és utána lépett. A másik viszont hátrált még egy lépést, neki a falnak.
- Mit akarsz? Mi a fenét akarsz?
- Még nem jöttél rá Alec? Még tényleg nem jöttél rá? Én azt hittem, hogy a te zsenialitásoddal már rég tudod, hogy…
- Alec? Még sosem hívtál a keresztnevemen! - buggyant ki a meglepettség Hardisonból. - És azt mondtad, hogy zseni vagyok?
- Te tényleg félsz - mosolygott már kedvesebben, és arrébb lépett, hogy ne keltsen további félelmet társában. Kinyitotta a minibárt, kivett két sört belőle, és az egyiket Hardisonnak dobta. Visszaült az ágy szélére, és belekortyolt a hideg italba.
Most egy darabig nem szóltak egymáshoz, Hardison elővette a laptopját, felcsatlakozott a netre, és mindent megtett Nate utasításai szerint. Eliot látványosan unatkozott, már a tévét is bekapcsolta, de Hardison elvette a távirányítót, és kikapcsolta. Csendre volt szüksége. Amit végül meg is kapott, mert a másik lassan elszunyókált. Közben pedig végzett is, és hirtelen nem talált más elfoglaltságot, mint hogy nézze az alvó Eliotot.
Ráadásul az izmos közben felébredt, és nagyon jól tudta, hogy Hardison őt fürkészi.
- Tudom, hogy nem alszol Eliot - buktatta le egy idő után.
- Honnan? - kérdezte, és felült.
- Aki alszik, nem veszi olyan rendezetten a levegőt. Ráadásul láttam, hogy néha alig tudtad visszafogni magad, hogy ne vigyorodj el.
- Akkor te elég jól megfigyeltél engem - búgta félreérthetetlen hangon, amitől az afro-amerikai zavarba jött. - Nem kell megjátszanod magad Hardison. Mit akarsz? Látom, hogy kérdezni akarsz valamit.
- Hát azt mondtad, hogy csodálod, hogy nem vettem észre. Mit nem vettem észre? - érdeklődött, még egy picit közelebb is húzódott. Eliot pedig mint ha erre várt volna, odahajolt, és megcsókolta. Hardison nagyon meglepődött. Először magán a csókon, aztán pedig a gyengédségen. Ő egészen másképp képzelte el, Eliot csókját. Vadnak és követelőzőnek, már-már erőszakosnak, arra nem számított, hogy az általa csak Rambonak becézett férfi vastag ajkai ennyire lágyak, finoman, érzékiek.
- Nem ellenkeztél - mosolygott, mikor engedte, hogy Hardison lélegzethez jusson.
- Én izé… Hát én… Még! - ezzel most ő csókolta meg a másikat elég türelmetlenül. De Eliot lecsillapította, ehhez elég volt egyetlen óvatos érintés, ahogy tenyerébe vette az arcát.
Ismét lassú táncot járt ajkuk és nyelvük, miközben mindketten eldőltek a franciaágyon. Az érintések is olyan gyengédek voltak, mint a csókok, és szinte észrevétlenül kezdtek szeretkezni, amint a ruhák lekerültek róluk. Szeretkeztek, mert minden odaadásukkal és figyelmükkel a másiknak akartak örömet okozni. Nemsokára egymás karjaiban pihegtek, és még mindig csókolóztak, amikor megszólalt Hardison telefonja.
- Hardison.
- Minden rendben megy ott? - szólalt meg Nate hangja a telefonban.
- A legnagyobb rendben - felelte mosolyogva.
- Oké, holnap délután találkozunk - ezzel Nate bontotta a vonalat, és Sophie felé fordult. - Minden a terv szerint megy - mondta elégedetten mosolyogva a nőnek.
- Még mindig meg tudsz lepni Nate - mondta Sophie ugyanolyan elégedetten. - Ez a terv, hogy Hardisont és Eliotot végre összehozd, el kell, ismerjem, mesteri.
Vége.