4. fic: A kezdet
Drága deadflowers5 -nek. Ez az első kimondottan neked írt ficem :)
"Az alapötlet csak az volt, hogy Sam/Dean úgy próbál együtt lenni, hogy John-apu előtt titkolózni kell. (Jaj, igen régi szép első évados idők...)
Tételmondat? Hogy még gondolkoznom is kelljen? A fene...
"Akkoris megérte..." "
Cím: A kezdet
Páros: Dean/Sam
Korhatár: R
Műfaj: angst
A két fiatal kapkodva ér egymáshoz, tudják, hogy kevés idejük van, mert apjuk hamarosan hazatér. Haza… Nekik nincs is otthonuk. Habár… Számukra az jelenti az otthont, ahol mindketten ott vannak, ahol együtt lehetnek. A Winchester testvéreknek az egész világ az otthonuk.
John megint váratlanul érkezett meg, és ráncigálta őket tovább a következő városba. Most egyik fiú sem morgott, csak ültek egymás mellett az Impala hátsó ülésén, de ezúttal nem szóltak egymáshoz. Apjuknak ez feltűnő volt, de azt gondolta, hogy biztos megint egy rosszul sikerült tréfának köszönhető a némaság. Ha tudta volna…
Apjuk csak pár napot maradt velük, majd ismét vadászni indult. Megint bizonytalanságban éltek, fogalmuk sem volt, hogy mikor tér vissza, ezért körültekintőnek és óvatosnak kellett lenniük.
Eddig még csak csókokig jutottak, és néhány bátortalan érintésig. Dean már volt lánnyal, de Sammel egészen más volt a helyzet. Vele óvatos volt, és finom, vigyázott rá, és hiába kívánta már, megálljt tudott parancsolni magának. De csak öccsével volt ilyen, előtte egyetlen lányt, és egyetlen esélyt sem hagyott volna ki.
Azonban ez az éjjel más volt. Felbátorodtak, Sam is mohóbb volt. Már nem volt neki elég, hogy csókolóznak, vágyta bátyját, és ez belülről égette őt. Dean is ugyanezt érezte, ezúttal nem tudott uralkodni magán. Bár ez is finom csókokkal indult, mikor este befeküdtek egymás mellé az ágyba, de aztán elpattant az a vékony szál, amin eddig egyensúlyoztak. Egyre szenvedélyesebbek lettek, majd a ruhák is lekerültek róluk. Sam fiatal teste remegett, annyira kívánta már, hogy bátyja magáévá tegye. Dean szíve is elfelejtett néha verni, ahogy végignézett rajta.
Egyikükben sem volt egy fikarcnyi kétség sem, ennek meg kellett történnie, tudták mindketten, és akarták is. Lassan olvadtak össze, mint ha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Hirtelen agyukra telepedett a szerelem, és semmi mást nem érzékeltek a külvilágból.
Vesztükre, mert John már ki is szállt a motel előtt a kocsiból, és a szoba felé tartott, ahol fiai éppen bódultan szeretkeztek. A kulcs csörrent a zárban, és erre eszméltek fel. Halálos félelem lett úrrá rajtuk, hiszen egyetlen dologtól féltek csak az életükben, mégpedig apjuk haragjától. Szétrebbentek, de már késő volt, John Winchester már a küszöbön állt, dühtől vöröslő fejjel.
- Mit műveltek? - ordította, és hangjába az egész motel beleremegett. -Öltözzetek fel azonnal! - utasította őket, aztán mikor megtették, folytatta. - Sam, kifelé az autóba! Te Dean, ittmaradsz!
Sam kiszaladt, bár nem akarta otthagyni bátyját, de félelme győzött ezúttal. John pedig vészjóslóan kezdett közelíteni idősebbik fia felé.
John Winchester egyetlen egyszer emelt kezet Deanre.
A fiatalabbik fiú könnyei potyogni kezdtek, ahogy hallotta, hogy John már nem kiabál. Kevesebb mint tíz perc múlva, Dean arcát fogva ült be öccse mellé az autóba. Egyetlen pofont kapott, nem többet.
- Bántott? - kérdezte Sam. Dean csak bólintott. - Az a szemétláda!
- Nem, Sammy. Apa nem szemét - rázta meg a fejét.
- De hát…
De Sam már nem tudta befejezni a mondatot, ugyanis John beült a kocsiba. Apjuk arca meggyötört, szeme könnyes volt.
- Mostantól Dean eljár velem vadászni - mondta higgadtan, Sam könnyei pedig potyogni kezdtek.
- Akkor is megérte - suttogta Dean, erre öccse a vállára hajtotta a fejét.
Vége.
"Az alapötlet csak az volt, hogy Sam/Dean úgy próbál együtt lenni, hogy John-apu előtt titkolózni kell. (Jaj, igen régi szép első évados idők...)
Tételmondat? Hogy még gondolkoznom is kelljen? A fene...
"Akkoris megérte..." "
Cím: A kezdet
Páros: Dean/Sam
Korhatár: R
Műfaj: angst
A két fiatal kapkodva ér egymáshoz, tudják, hogy kevés idejük van, mert apjuk hamarosan hazatér. Haza… Nekik nincs is otthonuk. Habár… Számukra az jelenti az otthont, ahol mindketten ott vannak, ahol együtt lehetnek. A Winchester testvéreknek az egész világ az otthonuk.
John megint váratlanul érkezett meg, és ráncigálta őket tovább a következő városba. Most egyik fiú sem morgott, csak ültek egymás mellett az Impala hátsó ülésén, de ezúttal nem szóltak egymáshoz. Apjuknak ez feltűnő volt, de azt gondolta, hogy biztos megint egy rosszul sikerült tréfának köszönhető a némaság. Ha tudta volna…
Apjuk csak pár napot maradt velük, majd ismét vadászni indult. Megint bizonytalanságban éltek, fogalmuk sem volt, hogy mikor tér vissza, ezért körültekintőnek és óvatosnak kellett lenniük.
Eddig még csak csókokig jutottak, és néhány bátortalan érintésig. Dean már volt lánnyal, de Sammel egészen más volt a helyzet. Vele óvatos volt, és finom, vigyázott rá, és hiába kívánta már, megálljt tudott parancsolni magának. De csak öccsével volt ilyen, előtte egyetlen lányt, és egyetlen esélyt sem hagyott volna ki.
Azonban ez az éjjel más volt. Felbátorodtak, Sam is mohóbb volt. Már nem volt neki elég, hogy csókolóznak, vágyta bátyját, és ez belülről égette őt. Dean is ugyanezt érezte, ezúttal nem tudott uralkodni magán. Bár ez is finom csókokkal indult, mikor este befeküdtek egymás mellé az ágyba, de aztán elpattant az a vékony szál, amin eddig egyensúlyoztak. Egyre szenvedélyesebbek lettek, majd a ruhák is lekerültek róluk. Sam fiatal teste remegett, annyira kívánta már, hogy bátyja magáévá tegye. Dean szíve is elfelejtett néha verni, ahogy végignézett rajta.
Egyikükben sem volt egy fikarcnyi kétség sem, ennek meg kellett történnie, tudták mindketten, és akarták is. Lassan olvadtak össze, mint ha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Hirtelen agyukra telepedett a szerelem, és semmi mást nem érzékeltek a külvilágból.
Vesztükre, mert John már ki is szállt a motel előtt a kocsiból, és a szoba felé tartott, ahol fiai éppen bódultan szeretkeztek. A kulcs csörrent a zárban, és erre eszméltek fel. Halálos félelem lett úrrá rajtuk, hiszen egyetlen dologtól féltek csak az életükben, mégpedig apjuk haragjától. Szétrebbentek, de már késő volt, John Winchester már a küszöbön állt, dühtől vöröslő fejjel.
- Mit műveltek? - ordította, és hangjába az egész motel beleremegett. -Öltözzetek fel azonnal! - utasította őket, aztán mikor megtették, folytatta. - Sam, kifelé az autóba! Te Dean, ittmaradsz!
Sam kiszaladt, bár nem akarta otthagyni bátyját, de félelme győzött ezúttal. John pedig vészjóslóan kezdett közelíteni idősebbik fia felé.
John Winchester egyetlen egyszer emelt kezet Deanre.
A fiatalabbik fiú könnyei potyogni kezdtek, ahogy hallotta, hogy John már nem kiabál. Kevesebb mint tíz perc múlva, Dean arcát fogva ült be öccse mellé az autóba. Egyetlen pofont kapott, nem többet.
- Bántott? - kérdezte Sam. Dean csak bólintott. - Az a szemétláda!
- Nem, Sammy. Apa nem szemét - rázta meg a fejét.
- De hát…
De Sam már nem tudta befejezni a mondatot, ugyanis John beült a kocsiba. Apjuk arca meggyötört, szeme könnyes volt.
- Mostantól Dean eljár velem vadászni - mondta higgadtan, Sam könnyei pedig potyogni kezdtek.
- Akkor is megérte - suttogta Dean, erre öccse a vállára hajtotta a fejét.
Vége.