Fic: Játékszerek
Cím: Játékszerek
Szerző: Anne Winchester
Fandom: SPN
Szereplők/páros: Dean/OFC, Sam/Dean, Sam/OFC említve
Korhatár/Figyelmeztetések: NC-17, mériszú, OOC Dean, meg mindenki
Megjegyzés: ez egy komolytalan fic, hibák vannak benne, de csak, hogy emeljék az élvezeti értékét. Kritikááááááááááááááát!!! JAH!!!! NINCS BENNE HET SZEX :D
A sudár termetű, derékig érő éjfekete haját most lófarokban hordó nő végigsétált a kopott, ósdi, és halkan nyikorgó fapadlón. Minden lépése elegáns volt, ahogy megjelenése is fennköltséget sugallt. Nemes arcéle, és égetően kék szemei miatt le sem tagadhatta volna előkelő származását. Kékesen csillant az éji Hold hosszú haján, és a szalag, amivel összekötötte megadta magát a tincsek akaratának. Engedelmesen hullott a korhadt fára, halkan, nehogy megzavarja úrnőjét.
A nő beállt a sarokba, a sötétség jótékonyan körül ölelte őt. Csak kék szeme tündökölt, világított, ezért inkább lehunyta őket, és úgy várta a férfit. Azt a férfit, akivel éjről éjre ezen a helyen találkozott.
- Itt vagy hát - mosolygott, és előlépett a sötétből. A férfi megbabonázva nézte őt, és lábát emelte, hogy közelebb lépjen. - Nem! - parancsolta, kezét maga elé tartva. - Adtam engedélyt, hogy közelíts?
- Nem - felelte.
- Hogy mondod?
- Nem Úrnőm - helyesbített meghunyászkodva.
- Jó fiú vagy Dean - vigyorodott el a nő. - Ideléphetsz - intett neki felsőbbrendűen, és a férfi lehajtott fejjel elindult felé. - Állj! - szólalt meg hirtelen. Ő maga lépett oda hozzá, és lehúzta vékony, kecses kezéről a fekete bársony kesztyűt, és végighúzta ujját Dean arcán, majd állánál fogva felemelte a fejét.
- Megcsókolhatlak?
- Kérd szépen Dean - mondta a nő.
- Kérlek, hadd csókoljalak meg Úrnőm.
- Mondd a nevem Dean. Akkor talán megengedem.
- Anaina Bellassina van De Lortia… Kérlek… Engedd meg, hogy megcsókolhassalak - könyörgött. A nő elégedetten mosolygott, vett egy mélyebb lélegzetet, amitől dús, kerek keblei picit megemelkedtek, majd bólintott.
Dean megemelkedett picit, mert a hölgy egy kevéssel magasabb volt nála, és félénken, óvatosan, még mindig tartva a visszautasítástól, és megérintette sajátjával Anaina oly kívánatos, selymes ajkait. Megrészegült az íztől, amit kóstolt, és kezdett túl mohóvá válni, ezért a nő kesztyűjével arcon csapta. Dean azonnal arrébb húzódott, arca piroslott az ütéstől.
- Bocsáss meg - mondta remegő hangon, és szemét lesütötte.
- Hogyan kell elnézést kérni Dean? - kérdezte Anaina szigorú hangon. A hatás tökéletes volt, a férfi térdrerogyott, fejét a padlóra hajtotta.
- Bocsásd meg pimaszságomat - csuklott el a hangja. Mindenével arra vágyott, hogy megérinthesse a nőt, hogy minden kívánságát teljesíthesse, hogy szolgálhassa.
- Így máris sokkal jobb - válaszolta higgadtan, és leült a székbe. - Tudod, hogy mit kell tenned Dean Winchester.
Dean pedig tudta mit kell tennie, meg is tette, a legnagyobb odaadással, ahogy csak bírta. Mikor végzett, ruháiért nyúlt.
- Ki engedte meg? - kérdezte haragosan Anaina, és hangja szinte mennydörgéshez hasonlított, és Dean megrémült. Ledobta a ruhaneműket a koszos padlóra, és visszaült. Anaina azonban belebújt a karcsú, tökéletes alakját hangsúlyozó királykék szatén ruhájába. - Nicolette - szólalt meg lágy hangon. Ekkor egy testalkatban hozzá igencsak hasonló fiatal lány lépett be az ajtón.
- Igen, nővérem? - kérdezte, az ő hangja még nem csengett oly szigorúan mint nővéréé, de máris sugárzott belőle az elegancia.
- Kedvesem. Kívánod te is használni, vagy hívjuk elő a te játékszeredet is?
- Jobb ötletem van - csillant gonosz mosoly a bájos arcon.
- Mire gondolsz húgom? - jelent meg Anaina arcán is az a mosoly, amitől Dean már tudta, hogy jobb, ha meghúzza magát.
- Majd meglátod. Hívd ide Samet - mondta. Anaina lehunyta a szemét, és hamarosan nyílt az öreg ajtó. Magas férfi lépett be rajta, zavaros tekintettel. - Samuel - mondta vidáman Nicolette, és odalépett hozzá.
Sam vágyakozva nézte a fiatal lányt, és próbálta megérinteni, de tudta, hogy azt csak engedéllyel lehet, ezért elkapta a kezét. Nicolette odahajolt, és a fülébe suttogott, Sam pedig gondokozás nélkül vetkőzni kezdett. Mikor végül teljesen fedetlenül állt a két nő előtt, a földön ülő Deanhez lépett, aki azonnal felállt. Öccse magához rántotta, és durván megcsókolta. Dean pedig nem ellenkezett.
- Oh. Perverzebb vagy mint sejtettem kishúgom - vigyorgott Anaina. - De tetszik. Ügyes vagy - dicsérte meg, majd figyelte tovább a két testvér műsorát.
Addigra már a földön feküdtek, és úgy csókolták egymást. Sam feküdt felül, hatalmas testével maga alá gyűrve, mellette aprónak tűnő bátyját. Egyik kezével Dean két csuklóját fogta össze a feje fölött, másiknak ujjai erőszakosan, kíméletlenül és könyörületet nem ismerve jártak bátyja testében, aki csak nyöszörögni tudott halkan, mert ajkát túlságosan lefoglalták öccse ajkai. Majd kihúzta őket, és egyetlen fájdalmas lökéssel hatolt bele, az addig férfitől érintetlen testbe.
A két nő ámulattal nézte őket, talán most életükben először kötötte le a figyelmüket valamit ennyire. A két gyönyörű férfi látványa felvillanyozta őket, de egyben furcsa elégedettséggel töltötte el őket, különösen az idősebbet. Egy idő után azonban megunták ezt a játékot is, és halkan kivonultak a házból. Lépteik semmi zajt sem csaptak, talpuk alatt némák voltak a vén padlólapok.
- Te mindvégig ezt akartad Nicolette, igaz? - kérdezte a hatalmas kertben sétálva Anaina. Arcán ismét az az elegáns, felsőbbrendű mosoly tündöklött.
- Miért hazudnék neked Anaina? Természetesen - felelte csillogó szemekkel a fiatalabb. - És megtettem.
- Mert hatalmadban állt - fejezte be a mondatot Anaina. - Nem hiába a van De Lortia ház tagjai a világ leghatalmasabb mágusai.
Vége.
Szerző: Anne Winchester
Fandom: SPN
Szereplők/páros: Dean/OFC, Sam/Dean, Sam/OFC említve
Korhatár/Figyelmeztetések: NC-17, mériszú, OOC Dean, meg mindenki
Megjegyzés: ez egy komolytalan fic, hibák vannak benne, de csak, hogy emeljék az élvezeti értékét. Kritikááááááááááááááát!!! JAH!!!! NINCS BENNE HET SZEX :D
A sudár termetű, derékig érő éjfekete haját most lófarokban hordó nő végigsétált a kopott, ósdi, és halkan nyikorgó fapadlón. Minden lépése elegáns volt, ahogy megjelenése is fennköltséget sugallt. Nemes arcéle, és égetően kék szemei miatt le sem tagadhatta volna előkelő származását. Kékesen csillant az éji Hold hosszú haján, és a szalag, amivel összekötötte megadta magát a tincsek akaratának. Engedelmesen hullott a korhadt fára, halkan, nehogy megzavarja úrnőjét.
A nő beállt a sarokba, a sötétség jótékonyan körül ölelte őt. Csak kék szeme tündökölt, világított, ezért inkább lehunyta őket, és úgy várta a férfit. Azt a férfit, akivel éjről éjre ezen a helyen találkozott.
- Itt vagy hát - mosolygott, és előlépett a sötétből. A férfi megbabonázva nézte őt, és lábát emelte, hogy közelebb lépjen. - Nem! - parancsolta, kezét maga elé tartva. - Adtam engedélyt, hogy közelíts?
- Nem - felelte.
- Hogy mondod?
- Nem Úrnőm - helyesbített meghunyászkodva.
- Jó fiú vagy Dean - vigyorodott el a nő. - Ideléphetsz - intett neki felsőbbrendűen, és a férfi lehajtott fejjel elindult felé. - Állj! - szólalt meg hirtelen. Ő maga lépett oda hozzá, és lehúzta vékony, kecses kezéről a fekete bársony kesztyűt, és végighúzta ujját Dean arcán, majd állánál fogva felemelte a fejét.
- Megcsókolhatlak?
- Kérd szépen Dean - mondta a nő.
- Kérlek, hadd csókoljalak meg Úrnőm.
- Mondd a nevem Dean. Akkor talán megengedem.
- Anaina Bellassina van De Lortia… Kérlek… Engedd meg, hogy megcsókolhassalak - könyörgött. A nő elégedetten mosolygott, vett egy mélyebb lélegzetet, amitől dús, kerek keblei picit megemelkedtek, majd bólintott.
Dean megemelkedett picit, mert a hölgy egy kevéssel magasabb volt nála, és félénken, óvatosan, még mindig tartva a visszautasítástól, és megérintette sajátjával Anaina oly kívánatos, selymes ajkait. Megrészegült az íztől, amit kóstolt, és kezdett túl mohóvá válni, ezért a nő kesztyűjével arcon csapta. Dean azonnal arrébb húzódott, arca piroslott az ütéstől.
- Bocsáss meg - mondta remegő hangon, és szemét lesütötte.
- Hogyan kell elnézést kérni Dean? - kérdezte Anaina szigorú hangon. A hatás tökéletes volt, a férfi térdrerogyott, fejét a padlóra hajtotta.
- Bocsásd meg pimaszságomat - csuklott el a hangja. Mindenével arra vágyott, hogy megérinthesse a nőt, hogy minden kívánságát teljesíthesse, hogy szolgálhassa.
- Így máris sokkal jobb - válaszolta higgadtan, és leült a székbe. - Tudod, hogy mit kell tenned Dean Winchester.
Dean pedig tudta mit kell tennie, meg is tette, a legnagyobb odaadással, ahogy csak bírta. Mikor végzett, ruháiért nyúlt.
- Ki engedte meg? - kérdezte haragosan Anaina, és hangja szinte mennydörgéshez hasonlított, és Dean megrémült. Ledobta a ruhaneműket a koszos padlóra, és visszaült. Anaina azonban belebújt a karcsú, tökéletes alakját hangsúlyozó királykék szatén ruhájába. - Nicolette - szólalt meg lágy hangon. Ekkor egy testalkatban hozzá igencsak hasonló fiatal lány lépett be az ajtón.
- Igen, nővérem? - kérdezte, az ő hangja még nem csengett oly szigorúan mint nővéréé, de máris sugárzott belőle az elegancia.
- Kedvesem. Kívánod te is használni, vagy hívjuk elő a te játékszeredet is?
- Jobb ötletem van - csillant gonosz mosoly a bájos arcon.
- Mire gondolsz húgom? - jelent meg Anaina arcán is az a mosoly, amitől Dean már tudta, hogy jobb, ha meghúzza magát.
- Majd meglátod. Hívd ide Samet - mondta. Anaina lehunyta a szemét, és hamarosan nyílt az öreg ajtó. Magas férfi lépett be rajta, zavaros tekintettel. - Samuel - mondta vidáman Nicolette, és odalépett hozzá.
Sam vágyakozva nézte a fiatal lányt, és próbálta megérinteni, de tudta, hogy azt csak engedéllyel lehet, ezért elkapta a kezét. Nicolette odahajolt, és a fülébe suttogott, Sam pedig gondokozás nélkül vetkőzni kezdett. Mikor végül teljesen fedetlenül állt a két nő előtt, a földön ülő Deanhez lépett, aki azonnal felállt. Öccse magához rántotta, és durván megcsókolta. Dean pedig nem ellenkezett.
- Oh. Perverzebb vagy mint sejtettem kishúgom - vigyorgott Anaina. - De tetszik. Ügyes vagy - dicsérte meg, majd figyelte tovább a két testvér műsorát.
Addigra már a földön feküdtek, és úgy csókolták egymást. Sam feküdt felül, hatalmas testével maga alá gyűrve, mellette aprónak tűnő bátyját. Egyik kezével Dean két csuklóját fogta össze a feje fölött, másiknak ujjai erőszakosan, kíméletlenül és könyörületet nem ismerve jártak bátyja testében, aki csak nyöszörögni tudott halkan, mert ajkát túlságosan lefoglalták öccse ajkai. Majd kihúzta őket, és egyetlen fájdalmas lökéssel hatolt bele, az addig férfitől érintetlen testbe.
A két nő ámulattal nézte őket, talán most életükben először kötötte le a figyelmüket valamit ennyire. A két gyönyörű férfi látványa felvillanyozta őket, de egyben furcsa elégedettséggel töltötte el őket, különösen az idősebbet. Egy idő után azonban megunták ezt a játékot is, és halkan kivonultak a házból. Lépteik semmi zajt sem csaptak, talpuk alatt némák voltak a vén padlólapok.
- Te mindvégig ezt akartad Nicolette, igaz? - kérdezte a hatalmas kertben sétálva Anaina. Arcán ismét az az elegáns, felsőbbrendű mosoly tündöklött.
- Miért hazudnék neked Anaina? Természetesen - felelte csillogó szemekkel a fiatalabb. - És megtettem.
- Mert hatalmadban állt - fejezte be a mondatot Anaina. - Nem hiába a van De Lortia ház tagjai a világ leghatalmasabb mágusai.
Vége.