Avatár
Egyszerűen muszáj írnom valamit erről a korszakalkotónak nevezett filmről, melyet volt szerencsém tegnap megtekinteni. Általában nem használom ezt a blogot, de olyan a téma, hogy nyugodt szívvel közszemlére tehetem az ezzel kapcsolatos benyomásaimat.
Mivel mindenhol azt olvastam, hogy hű meg há a látvány, így elhatároztam, hogy végre én is elmegyek már egy IMAX moziba. Nagyon nem volt nehéz kiválasztani, hiszen legjobb tudomásom szerint ilyen egyelőre csak egy létezik Magyarországon, a budapesti Aréna Plázában. Sajnos más nem volt hajlandó kicsengetni érte 1800 Ft-ot, így hát annak ellenére, hogy nem szeretek kénytelen voltam egyedül menni. Persze egyszer volt Budán kutyavásár, így én se leszek sűrűn visszajáró vendég, már csak azért sem, hiszen sima moziba is csak néhány havonta látogatok el.
Kissé késve érkeztem, de még viszonylag jó helyre tudtam jegyet vásárolni, a 9. sorban ültem a közepétől és a legszélétől számított középpontban. (Azért jó lett volna teljesen a közepéről, de így se volt rossz.) Kaptam szemüveget, ami a végére már eléggé nyomta az orromat és a fülemet, de hát ezt így lehet csak nézni. Utána le kellett menni valami nagyon fekete egyre szűkülő folyosón, ahonnan a terem egyik alsó bejárata nyílt. Tiszta mák, hogy jó oldalon mentem be, mert már sötét volt és így is átestem pár emberen. A székek számozását meg világosban is nagyítóval kell keresni. A vászon, illetve a fal volt vagy 20 méter magas, még magasabb is, mint a teljes nézőtér, ami nagyjából 20 sornyi lehetett, de úgy el voltak tolva, hogy a térdemnél volt a másik szék teteje, így mindent prímán lehetett látni. Hm, egyébként vicces, hogy ezt így kielemzem, a film meg talán nem is lesz ilyen hosszú, de hát ez van.
Magáról a történetről is olvastam már, ahogy a látványról is, de míg utóbbit az egekig magasztalják, addig előbbit igen egyszerűnek definiálják, sőt egy helyen a Pocahontas történetéhez hasonlítják, amiben van is igazság. Nagyjából az egész sztorit össze tudnám ollózni a ZSkategória blogról, ha akarnám. Röviden arról szól, hogy a Föld már egy halott bolygó, ezért az emberiség mindenféle más bolygókra telepszik, vagyis ezekről a helyekről csak a nyersanyagot aknázza ki. Egy ilyen Pandora is, ahol katonai és kutatóbázist állítottak fel. Ide érkezik meg Jake Sully 5 év hibernációban töltött űrutazás után, ahol különleges feladatot kell teljesítenie. Ő maga tengerészgyalogos, aki deréktól lefelé megbénult, de mivel máshoz nem ért és nem akar a tehetetlenségbe süppedni, ezért folytatja ezt a munkát. Volt azonban egy ikertestvére, aki egy Pandorára készülő tudós volt, csakhogy valami oknál fogva hirtelen elhalálozott. Mivel a pandorai tudósok úgy élnek ott, hogy egy na'vi testet irányítanak, így az ikertesónak is készült egy, amit csak ő tud irányítani. Hogy ne menjen kárba a drága test, így a csaknem azonos génállományú Jake-et veszik rá, hogy lépjen a helyébe. Jake-nek nincs veszteni valója, így vállalja. Ezek csak visszaemlékezések, a film azzal indul, hogy felolvasztják a Pandorára érkezőket.
Nem is tudom, hogy részletezzem-e tovább, mert elég egyértelmű, hogy mi lesz, de jó. Először is Jake, mivel katona, de most kényszerből tudós is, ezért hol ennek, hol annak kénytelen dolgozni, jelenteni. A kutató részlegen Dr.Grace Augustine a főnöke, míg a katonain Miles Quaritch ezredes. Előbbi egy idő után bepipul és egy kihelyezett bázisra vonulnak vissza, hogy más ne szóljon bele az embere munkájába. A kutató részleg célja a bolygó megismerése, míg a katonaié a nyersanyagok, lelőhelyek megtalálása, ha pedig éppen ott él az őslakosság, akkor az ő meggyőzésük, később pedig az elkergetésük. Jake egy kutatás során elveszik az erdőben, majd a helyi törzsfőnök lánya, Neytiri akad rá, s csak azért nem öli meg, mert a szent fájuk jelet küld, hogy Jake kiválasztott. Ebből mindenki előnyt kovácsol, így Jake beépül a na'vik közé pár hónapra, megtanul mindent, összejön a csajjal meg ilyenek. Hogy ne legyen minden rózsaszín, ezért a bázis vezetője a vietnámi veteránokra jellemző kattant ezredessel karöltve támadást intéz az egyik szent fájuk ellen, minek következtében mindenki hátat fordít Jake-nek. Az emberi testét lesittelik, a na'vi testet pedig otthagyják, ahol éppen összeesett.
Ha eddig nem említettem volna a na'vi lét úgy működik, hogy egy bizonyos emberre szabják, így csak az ő agyával, agyhullámaival lehet irányítani az testet, amit a gyakorlatban úgy oldanak meg, hogy befekszenek egy gépbe, ott alszanak vagy ahhoz hasonló állapotba kerülnek, a na'vi test pedig bárhol a bolygón irányíthatóvá válik, vagyis inkább azt mondanám, hogy akkor abban a testben van a szellemük. De természetesen a nagy piros gomb egy pillanat alatt képes megszakítani a folyamatot, így az ember felébred, a na'vi test pedig összecsuklik, de ha a na'vi test meghal, akkor az emberi úgy is felébred, viszont, ha az emberi test hal meg, akkor a másik is.
A vége nem túl meglepő módon az lesz, hogy Jake, a helyi sámánnak köszönhetően véglegesen a na'vi testébe kerül, az emberi pedig ennek következtében meghal. Előtte viszont a főbb szereplők fele is meghal, beleszámítva a becsavarodott ezrest is. Mit is mondhatnék? A közepén már teljesen biztosan tudtam a végét. Ezt az egészet a látvány viszi el, míg a történet a bevált fordulatokra alapoz, ami nyilván nem rossz, de sokak nem fognak tőle hanyatt esni.
A látványról ezzel szemben ódákat lehetne zengeni. Annyira jó volt, amikor úgy tűnt, mintha csak karnyújtásnyira lennének tőlem, vagy mintha én is benne lennék abban a térben! Sajnos azonban ezt nem tudom elég érzékletesen lefesteni, ezt látni kell.
A végén egy kicsit még visszatérnék a ZSkategóriához, mert ki is keresem az említett momentumokat, amik megragadtak:
- Michelle Rodriguez alias Trudy, a kemény katonacsaj, az egyetlen helikopterpilóta, aki ismeri a lebegő szigeteket, ezért tutira a jó oldalon áll, mivel a rosszak erővel harcolnak, a jók oldalán meg mindig ott a szerencse.
- A tudós, vagyis Grace, Norm és az a pár kiscsicska, akik kiszabadítják őket a zárkából.
- A katona 1; A katona 2; A kiképzőtiszt; A tábornok és A kommandósok. Ez mind igaz az ezredesre és az alatta szolgáló emberekre, bár végül is ha így nézzük, akkor még összetett karakternek is tekinthetők. XD Egyébként az vicces, hogy az ezredes bevetéskor, vagyis amikor repülőkről lőnek, mindig kávézgat. Ez csak növeli a macsófaktorát, amit a karmolt hegektől cifrázott ábrázata már amúgy is kellőképpen megalapozott.
- A főhős csaja...na vajon ki lehet?
- A kalandor, aki jelen esetben a főszereplő, bár nem alapvetően kalandor típus, csak a film során fejlődik azzá.
- A polgármester, aki jelen esetben a bázis vezetője, de lényegében róla lenne szó. Egyébként Jóbarátok Phoebe kisöccse játsza.
- Van egy csomó olyan jelenet, ahol nem beszélnek, nem történik lényeges dolog, de maga a mozdulat egy sablonmozgás. Szerintem a kis párocska minden interakciója annak tekinthető, különösen az az odahajolás, amikor Neytiti közelebbről is megmutatja Jake-nek, hogy hogyan tartsa az íjat. A másik kedvencem a végén lévő csatajelent, amikor minden na'vi csávó úgy támad az ellenségre, mint Brad Pitt a Trójában. Meg talán Neytiri bánatos sírása is ide sorolható, amikor meghal az apja és kidöntik az egyik fát. Ja, majdnem elfelejtettem Cu-tej (Neytiri "vőlegénye", trón várományosa, rövid életű uralkodó.) állandó 'ki ha én nem' típusú viselkedését Jake-kel szemben, illetve féltékenykedését. Hm, kissé belejöttem a sorolásba, jobb lesz abbahagyni.
Mivel mindenhol azt olvastam, hogy hű meg há a látvány, így elhatároztam, hogy végre én is elmegyek már egy IMAX moziba. Nagyon nem volt nehéz kiválasztani, hiszen legjobb tudomásom szerint ilyen egyelőre csak egy létezik Magyarországon, a budapesti Aréna Plázában. Sajnos más nem volt hajlandó kicsengetni érte 1800 Ft-ot, így hát annak ellenére, hogy nem szeretek kénytelen voltam egyedül menni. Persze egyszer volt Budán kutyavásár, így én se leszek sűrűn visszajáró vendég, már csak azért sem, hiszen sima moziba is csak néhány havonta látogatok el.
Kissé késve érkeztem, de még viszonylag jó helyre tudtam jegyet vásárolni, a 9. sorban ültem a közepétől és a legszélétől számított középpontban. (Azért jó lett volna teljesen a közepéről, de így se volt rossz.) Kaptam szemüveget, ami a végére már eléggé nyomta az orromat és a fülemet, de hát ezt így lehet csak nézni. Utána le kellett menni valami nagyon fekete egyre szűkülő folyosón, ahonnan a terem egyik alsó bejárata nyílt. Tiszta mák, hogy jó oldalon mentem be, mert már sötét volt és így is átestem pár emberen. A székek számozását meg világosban is nagyítóval kell keresni. A vászon, illetve a fal volt vagy 20 méter magas, még magasabb is, mint a teljes nézőtér, ami nagyjából 20 sornyi lehetett, de úgy el voltak tolva, hogy a térdemnél volt a másik szék teteje, így mindent prímán lehetett látni. Hm, egyébként vicces, hogy ezt így kielemzem, a film meg talán nem is lesz ilyen hosszú, de hát ez van.
Magáról a történetről is olvastam már, ahogy a látványról is, de míg utóbbit az egekig magasztalják, addig előbbit igen egyszerűnek definiálják, sőt egy helyen a Pocahontas történetéhez hasonlítják, amiben van is igazság. Nagyjából az egész sztorit össze tudnám ollózni a ZSkategória blogról, ha akarnám. Röviden arról szól, hogy a Föld már egy halott bolygó, ezért az emberiség mindenféle más bolygókra telepszik, vagyis ezekről a helyekről csak a nyersanyagot aknázza ki. Egy ilyen Pandora is, ahol katonai és kutatóbázist állítottak fel. Ide érkezik meg Jake Sully 5 év hibernációban töltött űrutazás után, ahol különleges feladatot kell teljesítenie. Ő maga tengerészgyalogos, aki deréktól lefelé megbénult, de mivel máshoz nem ért és nem akar a tehetetlenségbe süppedni, ezért folytatja ezt a munkát. Volt azonban egy ikertestvére, aki egy Pandorára készülő tudós volt, csakhogy valami oknál fogva hirtelen elhalálozott. Mivel a pandorai tudósok úgy élnek ott, hogy egy na'vi testet irányítanak, így az ikertesónak is készült egy, amit csak ő tud irányítani. Hogy ne menjen kárba a drága test, így a csaknem azonos génállományú Jake-et veszik rá, hogy lépjen a helyébe. Jake-nek nincs veszteni valója, így vállalja. Ezek csak visszaemlékezések, a film azzal indul, hogy felolvasztják a Pandorára érkezőket.
Nem is tudom, hogy részletezzem-e tovább, mert elég egyértelmű, hogy mi lesz, de jó. Először is Jake, mivel katona, de most kényszerből tudós is, ezért hol ennek, hol annak kénytelen dolgozni, jelenteni. A kutató részlegen Dr.Grace Augustine a főnöke, míg a katonain Miles Quaritch ezredes. Előbbi egy idő után bepipul és egy kihelyezett bázisra vonulnak vissza, hogy más ne szóljon bele az embere munkájába. A kutató részleg célja a bolygó megismerése, míg a katonaié a nyersanyagok, lelőhelyek megtalálása, ha pedig éppen ott él az őslakosság, akkor az ő meggyőzésük, később pedig az elkergetésük. Jake egy kutatás során elveszik az erdőben, majd a helyi törzsfőnök lánya, Neytiri akad rá, s csak azért nem öli meg, mert a szent fájuk jelet küld, hogy Jake kiválasztott. Ebből mindenki előnyt kovácsol, így Jake beépül a na'vik közé pár hónapra, megtanul mindent, összejön a csajjal meg ilyenek. Hogy ne legyen minden rózsaszín, ezért a bázis vezetője a vietnámi veteránokra jellemző kattant ezredessel karöltve támadást intéz az egyik szent fájuk ellen, minek következtében mindenki hátat fordít Jake-nek. Az emberi testét lesittelik, a na'vi testet pedig otthagyják, ahol éppen összeesett.
Ha eddig nem említettem volna a na'vi lét úgy működik, hogy egy bizonyos emberre szabják, így csak az ő agyával, agyhullámaival lehet irányítani az testet, amit a gyakorlatban úgy oldanak meg, hogy befekszenek egy gépbe, ott alszanak vagy ahhoz hasonló állapotba kerülnek, a na'vi test pedig bárhol a bolygón irányíthatóvá válik, vagyis inkább azt mondanám, hogy akkor abban a testben van a szellemük. De természetesen a nagy piros gomb egy pillanat alatt képes megszakítani a folyamatot, így az ember felébred, a na'vi test pedig összecsuklik, de ha a na'vi test meghal, akkor az emberi úgy is felébred, viszont, ha az emberi test hal meg, akkor a másik is.
A vége nem túl meglepő módon az lesz, hogy Jake, a helyi sámánnak köszönhetően véglegesen a na'vi testébe kerül, az emberi pedig ennek következtében meghal. Előtte viszont a főbb szereplők fele is meghal, beleszámítva a becsavarodott ezrest is. Mit is mondhatnék? A közepén már teljesen biztosan tudtam a végét. Ezt az egészet a látvány viszi el, míg a történet a bevált fordulatokra alapoz, ami nyilván nem rossz, de sokak nem fognak tőle hanyatt esni.
A látványról ezzel szemben ódákat lehetne zengeni. Annyira jó volt, amikor úgy tűnt, mintha csak karnyújtásnyira lennének tőlem, vagy mintha én is benne lennék abban a térben! Sajnos azonban ezt nem tudom elég érzékletesen lefesteni, ezt látni kell.
A végén egy kicsit még visszatérnék a ZSkategóriához, mert ki is keresem az említett momentumokat, amik megragadtak:
- Michelle Rodriguez alias Trudy, a kemény katonacsaj, az egyetlen helikopterpilóta, aki ismeri a lebegő szigeteket, ezért tutira a jó oldalon áll, mivel a rosszak erővel harcolnak, a jók oldalán meg mindig ott a szerencse.
- A tudós, vagyis Grace, Norm és az a pár kiscsicska, akik kiszabadítják őket a zárkából.
- A katona 1; A katona 2; A kiképzőtiszt; A tábornok és A kommandósok. Ez mind igaz az ezredesre és az alatta szolgáló emberekre, bár végül is ha így nézzük, akkor még összetett karakternek is tekinthetők. XD Egyébként az vicces, hogy az ezredes bevetéskor, vagyis amikor repülőkről lőnek, mindig kávézgat. Ez csak növeli a macsófaktorát, amit a karmolt hegektől cifrázott ábrázata már amúgy is kellőképpen megalapozott.
- A főhős csaja...na vajon ki lehet?
- A kalandor, aki jelen esetben a főszereplő, bár nem alapvetően kalandor típus, csak a film során fejlődik azzá.
- A polgármester, aki jelen esetben a bázis vezetője, de lényegében róla lenne szó. Egyébként Jóbarátok Phoebe kisöccse játsza.
- Van egy csomó olyan jelenet, ahol nem beszélnek, nem történik lényeges dolog, de maga a mozdulat egy sablonmozgás. Szerintem a kis párocska minden interakciója annak tekinthető, különösen az az odahajolás, amikor Neytiti közelebbről is megmutatja Jake-nek, hogy hogyan tartsa az íjat. A másik kedvencem a végén lévő csatajelent, amikor minden na'vi csávó úgy támad az ellenségre, mint Brad Pitt a Trójában. Meg talán Neytiri bánatos sírása is ide sorolható, amikor meghal az apja és kidöntik az egyik fát. Ja, majdnem elfelejtettem Cu-tej (Neytiri "vőlegénye", trón várományosa, rövid életű uralkodó.) állandó 'ki ha én nem' típusú viselkedését Jake-kel szemben, illetve féltékenykedését. Hm, kissé belejöttem a sorolásba, jobb lesz abbahagyni.