Hajnalok
Cím: Hajnalok
Szerző: Anaina
Fandom: saját
Korhatár: 12
Figyelmeztetés: enyhe erőszak
Szereplők: Seth/Pritchard
Köszönet: az életemnek, ami mindig hülye helyzetekbe hoz, de legalább jön egy kis ihlet, Bes Bacardnak, Achrisnek, Lilian Kinslayernek, Nejinek, és nem utolsó sorba Nladynek, hogy elviselik a sok baromságomat.
Megjegyzés: a Pritchard nevet a Dirty Sanchez című műsor egyik szereplőjétől loptam, de csak a nevet, a karaktert nem
Már hajnalodott, amikor a fiatal férfi még mindig ébren volt, és figyelte párja szuszogását. Ami fél órával azelőtt még írásnak indult, öt perc után már csak kedvese nézegetésévé váltott. Mostanában egyre gyakrabban tette ezt. Hiszen minek is kínozta volna magát azzal, hogy a hőségben forgolódik az ágyban, amikor arra fogva, hogy épp homlokon csókolta a múzsa, nézheti őt, ahogy alszik. Kezei párja fekete hajába kúsztak, és miközben a sötét loboncot cirógatta, másik kezével cigi után kutatott.
Pár évvel azelőtt még maga sem gondolta volna, hogy az, aki nemrég a legjobb barátja volt, mára már annál jóval több lesz.
Hirtelen történt az egész, akár a villámcsapás. Gyorsan jött, és majdnem ugyanakkora károkat is okozott, amit csak kemény munkával lehetett helyrehozni.
Mikor Seth családja a városba költözött, még senki sem barátkozott a már akkor is különc fiúval, aki hol egy fa tetején ülve firkálgatott, hol a vasúti sínek mellett bámulta az elrobogó szerelvényeket. A már akkor is magas, fekete hajú fiút iskolatársai folyton cikizték, gyakran meg is verték, hetente legalább kétszer vérző orral, feldagadt arccal ment haza tanítás után. Így találkozott Pritcharddal egy forró délután. Éppen az idősebb focista srácok püfölték az egyik mellékutcában, amikor a szőkésbarna fiú odarohant, elzavarta őket, és az igencsak megszédült fiút hazáig kísérte. Egész úton beszélgettek, majd reggel már együtt sétáltak az iskola felé. Pár hét alatt összekovácsolódtak, és életreszóló barátságot kötöttek.
Először csak a suliban töltötték együtt az időt, később már Seth egykori védelmezőjével ült a töltések mellett, és leste a vonatok ablakát, vagy dobálta a tehervonatokat.
Együtt kezdtek el nőzni, bulizni, de Seth mindig a háttérben maradt, először Pritchet hagyta érvényesülni. Így teltek az évek, lassan már szavak nélkül is megértették, mit akar a másik. Igazán ritka barátság volt ez, főleg férfiak között. Még főiskolára is egy helyre jelentkeztek, sőt még egy kollégiumi szobába kérték magukat. Istenigazából ott kezdődtek közöttük a problémák. Pritchard egyre többet járt szórakozni, és mindezt Seth nélkül tette, aki inkább a kollégiumban maradt, és tanult, vagy egyszerűen bánatosan bámult bele az éjszakába. Barátja próbálta elcsábítani magával, de nem túl sok sikerrel. Ha nagy nehezen sikerült is, Seth akkor is a bárpultnál álldogált, és leste a táncolókat, vagy kint cigizett a pub előtt, amíg Pritchard jobbnál jobb nőket ráncigált fel a kollégiumi szobájukba. Ilyenkor a másik vagy a lépcsőn, vagy a parkban töltötte az éjszakát, és gyakran könnyekkel küszködve sikerült álombaringatnia magát. Az ő érzései már rég megváltoztak, az őszinte barátság Seth részéről már beteljesületlen szerelemmé változott. Talán Pritchard is sejtette ezt, de nem merte elhinni, nem akarta tudatosítani magában ezt, elvégre sokkal kényelmesebb volt nem tudomást venni a dologról.
Aztán hirtelen minden megváltozott. Pritchardnak komoly barátnője lett, és ez a barátját nagyon megviselte. Sokkal rosszabb volt ez neki így, hogy szerelmének állandó barátnője volt, mint mikor még csak csapongott a csajok között. Akkor még élt a halvány remény, hogy egyszer talán az övé lehet. De Seth arra mindig vigyázott, nehogy kimutassa érzelmeit, még véletlenül sem akarta leleplezni magát, mivel legalább Pritchard barátságát meg akarta őrizni, hiszen az is több a semminél.
***
Már undorodott saját magától, legszívesebben kimosta volna a lány ízét a szájából, de nem tette, inkább tovább csókolta, pedig már a hányinger kerülgette. Úgy érezte, muszáj ezt csinálnia, egyszerűen folytatnia kell, hiszen másképp nem nyithatja fel barátja szemét. Már épp elég ideje bolondította ez a nő Pritchardot. Hiszen ez a csaj mindenki Sue-ja volt, nem csak Pritchardé, és ez nagyon fájt Sethnek. Nem elég, hogy nem lehet az övé, de tulajdonképpen Pritch mindenkié, akivel Sue még kavar… Legalábbis Seth így érezte. Tehát mindent megtett, hogy elérje célját, ami most éppen az volt, hogy barátja rajtakapja őket, még akkor is, ha ezzel elveszti a barátságát, mert szerinte barátja ennél jóval többet érdemelt.
Már tényleg majdnem kifordult a gyomra, a lassan fél órás csókcsata ezzel a nővel, igazán kikészítette idegileg.
Pritchard dúdolva fordult be a parkba. Egy szomorkás dallam még reggel ült bele a fülébe, és azóta sem sikerült kivernie a fejéből. Ráadásul, amikor betette a parkba a lábát különös érzés kezdte fojtogatni. Előkotort egy cigit zsebéből, és miközben az elhasznált öngyújtójával próbált tüzet csiholni, észrevett egy ismerős alakot. Fel is ismerte Sethet, viszont a lányt nem, akit olyan hevesen csókolt a fiú, de ez most Pritchnek teljesen lényegtelen is volt, örült, hogy talán most barátja is boldog lehet. Óvatosan lépkedett a turbékoló pár felé, és egyre ismerősebb lett neki a lány. Ahogy közelebb ért, felismerte Suet a csókban teljesen elveszett csajban. Ekkor gyomra görcsbe rándult, és üvölteni kezdett. Agyán teljesen úrrá lett a düh és a csalódottság, mivel pont ettől a két embertől nem várta volna mindezt. Még utoljára behúzott egyet Sethnek, aztán tovább rohant. Első útja a pubba vezetett, és már rendelte is a szíverősítőket.
Miután Pritch elrohant, a lány ápolgatni kezdte a helyben hagyott srácot, ám az ellökte magától, és még mielőtt felrohant volna a kollégiumba le is kurvázta Suet, aki csak meglepődötten nézett a fiú után.
Pár órával később úgy döntött ő is lemegy a pubba barátja után. Addigra már épp eléggé felbátorodott a fél üveg whiskytől ahhoz, hogy Pritchard elé álljon, és elmondja neki az igazságot, de immáron már mindenről, Sueról, és a pasiügyeiről, és a szerelemről, amit iránta érez.
Amikor belépett az ajtón, egyből barátja körvonalait kezdte keresni a füstös helyen, de nem igazán találta, elindult hát az udvar felöli pulthoz, hátha ott megtalálja. Nem is tévedett. A fiú ott állt, és már fene se tudja hányadik italánál tarthatott, mert a pultos már nem akarta kiszolgálni. Seth odasétált mellé, és rendelt magának egy sört, majd megpróbálta megszólítani barátját.
„Nem elég, hogy ez a szemétláda a nőmmel kavarog, még van pofája ide is utánam jönni, és jópofizni?” És ahogy ezek a gondolatok végigcikáztak agyán, ökle már ütésre is lendült. A feketehajú egyből elterült a földön a lendülettől, és orrából zúdulni kezdett a vér, azon a napon már másodszor. Ekkor két biztonsági ember kirángatta Pritchet a szórakozóhely elé, Seth pedig rohant utánuk. Mire kiért barátjának már nyoma veszett a sötét utcákon.
Orrából még mindig zsebkendő darabok lógtak, mikor végre becsapta maga után szobájuk ajtaját, és ebben a pillanatban egy erős ütés terítette ismét a földre. Már kezdett tompulni az orrában a zsibogás, amikor újabbat és újabbat kapott, viszont az ütések el kezdtek ritkulni, ami kicsit a támadó fáradtságának, és kicsit a megilletődöttségének, és az elfogyasztott alkoholmennyiségnek volt köszönhető. Mélyen megdöbbentette, hogy Seth arcát lassan már teljesen ellepi a vér, azonban még mindig nem védekezik, nem üt vissza. És ekkor ezt az eltorzult arcú, a vörös testnedvtől összetapadt hajú fiú hirtelen vonzóbbá vált, mint ezernyi bombanő.
Néhány másodpercig mélyen a legyőzött kék szemeibe nézett, majd erőszakosan megcsókolta. Seth mohón kapott szerelme ajkai után, és szinte már minden mozdulatával követelte a másik érintését.
Másnap délelőtt egymás karjaiban ébredtek, viszont ekkor már Pritchard szemében nem a vágy tükröződött, hanem az indulat és az undor.
Pár nappal később Seth egyedül maradt a kollégiumi szobában. Szerelme ágyán aludt napokig, mert egyszerűen nem tudta elviselni, hogy elvesztette őt, de így még vele lehetett. Már ezerszer megbánta azt, hogy elhagyta a száját a szeretlek szó, mielőtt barátja végleg becsukta maga mögött az ajtót, de úgy érezte, ezt akkor meg kellett tennie. Azóta legalább ez a teher nem nyomta a vállát.
Hónapok teltek el úgy, hogy a főiskolán sem szóltak egymáshoz, de belül, mélyen mindketten őrlődtek. Seth a fájdalma miatt, Pritchard pedig elbizonytalanodott. Szinte minden éjjel az együtt töltött percekről álmodott, és minden alkalommal nedves ágyneműben ébredt.
Nagyon felzaklatták a történtek, hiányzott neki Seth barátsága, hangja, ölelése, de mindezt megpróbálta elrejteni magában.
Hajnali kettőt mutatott az óra, amikor a kis szoba ajtaján dörömbölni kezdtek. Résnyire nyitott szemmel ballagott ki ajtót nyitni, és nagyon meglepődött az éjjeli látogatón, aki be is rontott, és egyből beszélni kezdett.
„Seth, nem tudok ígérni semmit, de hiányzol, és szeretném megpróbálni veled.” Ennyit mondott csak, de a fiúnak ez jelentett mindent.
Jó pár év eltelt már azóta az este óta, Pritchard szívében a próbálkozás szerelemmé érett, és azóta sokszor maradt fent hajnalig csak azért, hogy őrizhesse szerelme álmát. Főleg ezeket a forró hajnalokat szerette, mert a legelső éjszakájukra emlékeztette. Arra a fülledt, bosszúvággyal teli, ám édes hajnalra.
Vége
Szerző: Anaina
Fandom: saját
Korhatár: 12
Figyelmeztetés: enyhe erőszak
Szereplők: Seth/Pritchard
Köszönet: az életemnek, ami mindig hülye helyzetekbe hoz, de legalább jön egy kis ihlet, Bes Bacardnak, Achrisnek, Lilian Kinslayernek, Nejinek, és nem utolsó sorba Nladynek, hogy elviselik a sok baromságomat.
Megjegyzés: a Pritchard nevet a Dirty Sanchez című műsor egyik szereplőjétől loptam, de csak a nevet, a karaktert nem
Már hajnalodott, amikor a fiatal férfi még mindig ébren volt, és figyelte párja szuszogását. Ami fél órával azelőtt még írásnak indult, öt perc után már csak kedvese nézegetésévé váltott. Mostanában egyre gyakrabban tette ezt. Hiszen minek is kínozta volna magát azzal, hogy a hőségben forgolódik az ágyban, amikor arra fogva, hogy épp homlokon csókolta a múzsa, nézheti őt, ahogy alszik. Kezei párja fekete hajába kúsztak, és miközben a sötét loboncot cirógatta, másik kezével cigi után kutatott.
Pár évvel azelőtt még maga sem gondolta volna, hogy az, aki nemrég a legjobb barátja volt, mára már annál jóval több lesz.
Hirtelen történt az egész, akár a villámcsapás. Gyorsan jött, és majdnem ugyanakkora károkat is okozott, amit csak kemény munkával lehetett helyrehozni.
Mikor Seth családja a városba költözött, még senki sem barátkozott a már akkor is különc fiúval, aki hol egy fa tetején ülve firkálgatott, hol a vasúti sínek mellett bámulta az elrobogó szerelvényeket. A már akkor is magas, fekete hajú fiút iskolatársai folyton cikizték, gyakran meg is verték, hetente legalább kétszer vérző orral, feldagadt arccal ment haza tanítás után. Így találkozott Pritcharddal egy forró délután. Éppen az idősebb focista srácok püfölték az egyik mellékutcában, amikor a szőkésbarna fiú odarohant, elzavarta őket, és az igencsak megszédült fiút hazáig kísérte. Egész úton beszélgettek, majd reggel már együtt sétáltak az iskola felé. Pár hét alatt összekovácsolódtak, és életreszóló barátságot kötöttek.
Először csak a suliban töltötték együtt az időt, később már Seth egykori védelmezőjével ült a töltések mellett, és leste a vonatok ablakát, vagy dobálta a tehervonatokat.
Együtt kezdtek el nőzni, bulizni, de Seth mindig a háttérben maradt, először Pritchet hagyta érvényesülni. Így teltek az évek, lassan már szavak nélkül is megértették, mit akar a másik. Igazán ritka barátság volt ez, főleg férfiak között. Még főiskolára is egy helyre jelentkeztek, sőt még egy kollégiumi szobába kérték magukat. Istenigazából ott kezdődtek közöttük a problémák. Pritchard egyre többet járt szórakozni, és mindezt Seth nélkül tette, aki inkább a kollégiumban maradt, és tanult, vagy egyszerűen bánatosan bámult bele az éjszakába. Barátja próbálta elcsábítani magával, de nem túl sok sikerrel. Ha nagy nehezen sikerült is, Seth akkor is a bárpultnál álldogált, és leste a táncolókat, vagy kint cigizett a pub előtt, amíg Pritchard jobbnál jobb nőket ráncigált fel a kollégiumi szobájukba. Ilyenkor a másik vagy a lépcsőn, vagy a parkban töltötte az éjszakát, és gyakran könnyekkel küszködve sikerült álombaringatnia magát. Az ő érzései már rég megváltoztak, az őszinte barátság Seth részéről már beteljesületlen szerelemmé változott. Talán Pritchard is sejtette ezt, de nem merte elhinni, nem akarta tudatosítani magában ezt, elvégre sokkal kényelmesebb volt nem tudomást venni a dologról.
Aztán hirtelen minden megváltozott. Pritchardnak komoly barátnője lett, és ez a barátját nagyon megviselte. Sokkal rosszabb volt ez neki így, hogy szerelmének állandó barátnője volt, mint mikor még csak csapongott a csajok között. Akkor még élt a halvány remény, hogy egyszer talán az övé lehet. De Seth arra mindig vigyázott, nehogy kimutassa érzelmeit, még véletlenül sem akarta leleplezni magát, mivel legalább Pritchard barátságát meg akarta őrizni, hiszen az is több a semminél.
***
Már undorodott saját magától, legszívesebben kimosta volna a lány ízét a szájából, de nem tette, inkább tovább csókolta, pedig már a hányinger kerülgette. Úgy érezte, muszáj ezt csinálnia, egyszerűen folytatnia kell, hiszen másképp nem nyithatja fel barátja szemét. Már épp elég ideje bolondította ez a nő Pritchardot. Hiszen ez a csaj mindenki Sue-ja volt, nem csak Pritchardé, és ez nagyon fájt Sethnek. Nem elég, hogy nem lehet az övé, de tulajdonképpen Pritch mindenkié, akivel Sue még kavar… Legalábbis Seth így érezte. Tehát mindent megtett, hogy elérje célját, ami most éppen az volt, hogy barátja rajtakapja őket, még akkor is, ha ezzel elveszti a barátságát, mert szerinte barátja ennél jóval többet érdemelt.
Már tényleg majdnem kifordult a gyomra, a lassan fél órás csókcsata ezzel a nővel, igazán kikészítette idegileg.
Pritchard dúdolva fordult be a parkba. Egy szomorkás dallam még reggel ült bele a fülébe, és azóta sem sikerült kivernie a fejéből. Ráadásul, amikor betette a parkba a lábát különös érzés kezdte fojtogatni. Előkotort egy cigit zsebéből, és miközben az elhasznált öngyújtójával próbált tüzet csiholni, észrevett egy ismerős alakot. Fel is ismerte Sethet, viszont a lányt nem, akit olyan hevesen csókolt a fiú, de ez most Pritchnek teljesen lényegtelen is volt, örült, hogy talán most barátja is boldog lehet. Óvatosan lépkedett a turbékoló pár felé, és egyre ismerősebb lett neki a lány. Ahogy közelebb ért, felismerte Suet a csókban teljesen elveszett csajban. Ekkor gyomra görcsbe rándult, és üvölteni kezdett. Agyán teljesen úrrá lett a düh és a csalódottság, mivel pont ettől a két embertől nem várta volna mindezt. Még utoljára behúzott egyet Sethnek, aztán tovább rohant. Első útja a pubba vezetett, és már rendelte is a szíverősítőket.
Miután Pritch elrohant, a lány ápolgatni kezdte a helyben hagyott srácot, ám az ellökte magától, és még mielőtt felrohant volna a kollégiumba le is kurvázta Suet, aki csak meglepődötten nézett a fiú után.
Pár órával később úgy döntött ő is lemegy a pubba barátja után. Addigra már épp eléggé felbátorodott a fél üveg whiskytől ahhoz, hogy Pritchard elé álljon, és elmondja neki az igazságot, de immáron már mindenről, Sueról, és a pasiügyeiről, és a szerelemről, amit iránta érez.
Amikor belépett az ajtón, egyből barátja körvonalait kezdte keresni a füstös helyen, de nem igazán találta, elindult hát az udvar felöli pulthoz, hátha ott megtalálja. Nem is tévedett. A fiú ott állt, és már fene se tudja hányadik italánál tarthatott, mert a pultos már nem akarta kiszolgálni. Seth odasétált mellé, és rendelt magának egy sört, majd megpróbálta megszólítani barátját.
„Nem elég, hogy ez a szemétláda a nőmmel kavarog, még van pofája ide is utánam jönni, és jópofizni?” És ahogy ezek a gondolatok végigcikáztak agyán, ökle már ütésre is lendült. A feketehajú egyből elterült a földön a lendülettől, és orrából zúdulni kezdett a vér, azon a napon már másodszor. Ekkor két biztonsági ember kirángatta Pritchet a szórakozóhely elé, Seth pedig rohant utánuk. Mire kiért barátjának már nyoma veszett a sötét utcákon.
Orrából még mindig zsebkendő darabok lógtak, mikor végre becsapta maga után szobájuk ajtaját, és ebben a pillanatban egy erős ütés terítette ismét a földre. Már kezdett tompulni az orrában a zsibogás, amikor újabbat és újabbat kapott, viszont az ütések el kezdtek ritkulni, ami kicsit a támadó fáradtságának, és kicsit a megilletődöttségének, és az elfogyasztott alkoholmennyiségnek volt köszönhető. Mélyen megdöbbentette, hogy Seth arcát lassan már teljesen ellepi a vér, azonban még mindig nem védekezik, nem üt vissza. És ekkor ezt az eltorzult arcú, a vörös testnedvtől összetapadt hajú fiú hirtelen vonzóbbá vált, mint ezernyi bombanő.
Néhány másodpercig mélyen a legyőzött kék szemeibe nézett, majd erőszakosan megcsókolta. Seth mohón kapott szerelme ajkai után, és szinte már minden mozdulatával követelte a másik érintését.
Másnap délelőtt egymás karjaiban ébredtek, viszont ekkor már Pritchard szemében nem a vágy tükröződött, hanem az indulat és az undor.
Pár nappal később Seth egyedül maradt a kollégiumi szobában. Szerelme ágyán aludt napokig, mert egyszerűen nem tudta elviselni, hogy elvesztette őt, de így még vele lehetett. Már ezerszer megbánta azt, hogy elhagyta a száját a szeretlek szó, mielőtt barátja végleg becsukta maga mögött az ajtót, de úgy érezte, ezt akkor meg kellett tennie. Azóta legalább ez a teher nem nyomta a vállát.
Hónapok teltek el úgy, hogy a főiskolán sem szóltak egymáshoz, de belül, mélyen mindketten őrlődtek. Seth a fájdalma miatt, Pritchard pedig elbizonytalanodott. Szinte minden éjjel az együtt töltött percekről álmodott, és minden alkalommal nedves ágyneműben ébredt.
Nagyon felzaklatták a történtek, hiányzott neki Seth barátsága, hangja, ölelése, de mindezt megpróbálta elrejteni magában.
Hajnali kettőt mutatott az óra, amikor a kis szoba ajtaján dörömbölni kezdtek. Résnyire nyitott szemmel ballagott ki ajtót nyitni, és nagyon meglepődött az éjjeli látogatón, aki be is rontott, és egyből beszélni kezdett.
„Seth, nem tudok ígérni semmit, de hiányzol, és szeretném megpróbálni veled.” Ennyit mondott csak, de a fiúnak ez jelentett mindent.
Jó pár év eltelt már azóta az este óta, Pritchard szívében a próbálkozás szerelemmé érett, és azóta sokszor maradt fent hajnalig csak azért, hogy őrizhesse szerelme álmát. Főleg ezeket a forró hajnalokat szerette, mert a legelső éjszakájukra emlékeztette. Arra a fülledt, bosszúvággyal teli, ám édes hajnalra.
Vége