Szánalmas
Korhatár: 18
Megjegyzés: erőszak!
A barna, magas férfi kapkodva beágyazott, pár kacatot az ágy alá dugott, majd elrohant zuhanyozni. Rendkívül izgatott volt a telefonhívás óta, bár mindig ilyen hatással volt rá ha Ő jött.
Még farmerban, félmeztelenül állt, és pólót keresgélt, mikor megszólalt a csengő. Hirtelen összerezzent, és csak ekkor döbbent rá, hogy még meg sem borotválkozott. Pár pillanatig elgondolkozott, majd mintha villám csapott volna belé, jött a felismerés, hogy ez csak John lehet. Magára kapta a pólót, ami a kezébe akadt, és rohant ajtót nyitni.
Tényleg Ő volt az, akit már annyira várt. Most egy fekete nadrágot és ugyanolyan inget viselt, amit csak néhány gomb fogott össze, szabadon hagyva szálkás felsőtestét. A jövevény mindig odafigyelt arra, hogy minden helyzetben elegáns legyen, csak itt, ebben lakásban engedte el magát, a házigazda pedig mindig beleveszett ebbe a férfiba, mint ahogy most is belemerült a zöld szemekbe, amik alig látszottak az arcába hulló sötétbarna tincsekből.
- Hello John, gyere be.
A zöldszemű körbenézett a kis lakásban uralkodó rendetlenségen, és gúnyosan megszólalt:
- Látom, készültél…
- Most cikizni jöttél? Ha igen, akkor fordulhatsz is vissza - ezzel hátat fordított a pár centivel magasabb férfinak. Erre az indulatosan becsapta maga után az ajtót, majd, mintha otthon lenne, bevonult a konyhába, és a hűtőből elővett egy üveg sört.
- Szolgáld ki magad…
- Mivel nem tartasz minőségi italokat, be kell, érjem ezzel - folytatta az előbb megkezdett gúnyolódást.
- Majd legközelebb felkészülök az úr fogadására… Különben is én hívtalak ide?
- Jeremy, befejeznéd a hisztit? Férfi vagy, legalábbis a farkad azt mutatja, habár ahogy így elnézlek…
- Na jó, húzd el a beled a lakásomból. Takarodj!
A másik mintha erre a mondatra várt volna, odalépett, és erőszakosan megcsókolta, az pedig mohón kapott a szája után, és ugyanolyan vadul csókolt vissza.
- Tényleg azt akarod, hogy elmenjek? - kérdezte John. - Nem hiszem…
Ezzel ismét vadul csókolni kezdték egymást.
Kapcsolatukban nem volt semmi gyengédség, mindig harcoltak egymással, még az ágyban is, hiszen egyik sem akart engedni a férfiasságából. Persze mindig a magasabb győzött, és hajtotta igája alá a pár évvel fiatalabbat. Minden alkalommal ezt a műsort játszották el, csak a „szövegkönyv” változott, attól függően John épp mivel akarta megsérteni Jeremy-t, és sikerült is neki.
Pár pillanat múlva már az ing kevés gombja is a szoba különböző pontjain volt szétszóródva, Jeremy pólója pedig szétszakítva hevert a szőnyegen. John egyik kezével mindkét karját hátrafogta, közben a nyakát harapta, és szabad kezével már a nadrágja elülső részében kotorászott, és ezzel el is érte célját, vagyis kellőképpen felizgatta partnerét. Jeremy próbált kiszabadulni az erős szorításból, ami biztosan sikerült is volna más helyzetben, vagy ha más próbálta volna lefogni, de pont Ő ejtette foglyul, ezért hiába próbálkozott, az csak erőtlen kapálózásnak tűnt.
John az ágyhoz rángatta, és durván hasra lökte azon. Ingjét, nadrágját levette magáról, néhány „ne mozdulj” morgással, és utána Jeremy-ről is lerángatta a szakadt farmerjét, majd az alsónadrágot is a sarokba dobta.
Pár perc múlva már szinte állatiasan szeretkeztek, már ha szeretkezésnek lehet mondani egy olyan közösülést, ami teljesen érzelemmentes, csak a vágyak, és ösztönök kielégítésére szolgál. Legalábbis az egyik fél részéről.
John miután végzett, lefordult Jeremy-ről, és elfeküdt az ágyon. Mikor a szinte megerőszakolt férfi megpróbált hozzábújni, még durván megcsókolta, de hirtelen abbahagyta.
- Na, fejezzük be az érzelgősséget - ezzel kikászálódott az ágyból, és elvonult a zuhanyzóba. Jeremy bénultan, de kielégülten hasalt az ágyon, és nézett a másik után. Azért John arra mindig figyelt, hogy a szexpartnerének is jó legyen, ezt megkövetelte precíz, már-már idegesítő stílusa. Nem sokkal később végzett is, és egy derekára tekert törölközőben lépett be a szobába, és egyenesen Jeremy ruhásszekrényéhez tartott.
- Áh, ez pont jó lesz! - mondta, miközben már gombolta is a világoskék inget magán, majd a nadrágját is felvette, és elindult az ajtó felé.
- Nem kell kikísérned, kitalálok magamtól is. Az inget legközelebb visszaadom. Majd hívlak.
- Miből gondolod, hogy lesz legközelebb?
Viszont erre a másik már nem válaszolt, csak a szokásos gúnyos mosollyal az arcán kilépett az ajtón. Jeremy felkelt, magára húzta boxerjét, kiment a fürdőszobába, és a nagy állótükörben nézegetni kezdte magát, miközben rágyújtott. Még mindig nem tetszett neki az, amit a tükörben látott. Testét már szinte mindenhol tetoválások borították, kicsit talán meg is pocakosodott az elmúlt hónapokban, haja, mint mindig most is kócos volt, sőt már a kétnapos borosta őt is szúrta, ahogy végighúzta tenyerét rajta.
Miután alaposan végigmustrálta magát leköpte saját tükörképét.
„Szánalmas vagy te barom! Miért hagyod, hogy ennyire megalázzon? Persze, hogy hagyod magad, szerelmes vagy ebbe az állatba. Tényleg szánalmas vagy!”
---vége---
Megjegyzés: erőszak!
A barna, magas férfi kapkodva beágyazott, pár kacatot az ágy alá dugott, majd elrohant zuhanyozni. Rendkívül izgatott volt a telefonhívás óta, bár mindig ilyen hatással volt rá ha Ő jött.
Még farmerban, félmeztelenül állt, és pólót keresgélt, mikor megszólalt a csengő. Hirtelen összerezzent, és csak ekkor döbbent rá, hogy még meg sem borotválkozott. Pár pillanatig elgondolkozott, majd mintha villám csapott volna belé, jött a felismerés, hogy ez csak John lehet. Magára kapta a pólót, ami a kezébe akadt, és rohant ajtót nyitni.
Tényleg Ő volt az, akit már annyira várt. Most egy fekete nadrágot és ugyanolyan inget viselt, amit csak néhány gomb fogott össze, szabadon hagyva szálkás felsőtestét. A jövevény mindig odafigyelt arra, hogy minden helyzetben elegáns legyen, csak itt, ebben lakásban engedte el magát, a házigazda pedig mindig beleveszett ebbe a férfiba, mint ahogy most is belemerült a zöld szemekbe, amik alig látszottak az arcába hulló sötétbarna tincsekből.
- Hello John, gyere be.
A zöldszemű körbenézett a kis lakásban uralkodó rendetlenségen, és gúnyosan megszólalt:
- Látom, készültél…
- Most cikizni jöttél? Ha igen, akkor fordulhatsz is vissza - ezzel hátat fordított a pár centivel magasabb férfinak. Erre az indulatosan becsapta maga után az ajtót, majd, mintha otthon lenne, bevonult a konyhába, és a hűtőből elővett egy üveg sört.
- Szolgáld ki magad…
- Mivel nem tartasz minőségi italokat, be kell, érjem ezzel - folytatta az előbb megkezdett gúnyolódást.
- Majd legközelebb felkészülök az úr fogadására… Különben is én hívtalak ide?
- Jeremy, befejeznéd a hisztit? Férfi vagy, legalábbis a farkad azt mutatja, habár ahogy így elnézlek…
- Na jó, húzd el a beled a lakásomból. Takarodj!
A másik mintha erre a mondatra várt volna, odalépett, és erőszakosan megcsókolta, az pedig mohón kapott a szája után, és ugyanolyan vadul csókolt vissza.
- Tényleg azt akarod, hogy elmenjek? - kérdezte John. - Nem hiszem…
Ezzel ismét vadul csókolni kezdték egymást.
Kapcsolatukban nem volt semmi gyengédség, mindig harcoltak egymással, még az ágyban is, hiszen egyik sem akart engedni a férfiasságából. Persze mindig a magasabb győzött, és hajtotta igája alá a pár évvel fiatalabbat. Minden alkalommal ezt a műsort játszották el, csak a „szövegkönyv” változott, attól függően John épp mivel akarta megsérteni Jeremy-t, és sikerült is neki.
Pár pillanat múlva már az ing kevés gombja is a szoba különböző pontjain volt szétszóródva, Jeremy pólója pedig szétszakítva hevert a szőnyegen. John egyik kezével mindkét karját hátrafogta, közben a nyakát harapta, és szabad kezével már a nadrágja elülső részében kotorászott, és ezzel el is érte célját, vagyis kellőképpen felizgatta partnerét. Jeremy próbált kiszabadulni az erős szorításból, ami biztosan sikerült is volna más helyzetben, vagy ha más próbálta volna lefogni, de pont Ő ejtette foglyul, ezért hiába próbálkozott, az csak erőtlen kapálózásnak tűnt.
John az ágyhoz rángatta, és durván hasra lökte azon. Ingjét, nadrágját levette magáról, néhány „ne mozdulj” morgással, és utána Jeremy-ről is lerángatta a szakadt farmerjét, majd az alsónadrágot is a sarokba dobta.
Pár perc múlva már szinte állatiasan szeretkeztek, már ha szeretkezésnek lehet mondani egy olyan közösülést, ami teljesen érzelemmentes, csak a vágyak, és ösztönök kielégítésére szolgál. Legalábbis az egyik fél részéről.
John miután végzett, lefordult Jeremy-ről, és elfeküdt az ágyon. Mikor a szinte megerőszakolt férfi megpróbált hozzábújni, még durván megcsókolta, de hirtelen abbahagyta.
- Na, fejezzük be az érzelgősséget - ezzel kikászálódott az ágyból, és elvonult a zuhanyzóba. Jeremy bénultan, de kielégülten hasalt az ágyon, és nézett a másik után. Azért John arra mindig figyelt, hogy a szexpartnerének is jó legyen, ezt megkövetelte precíz, már-már idegesítő stílusa. Nem sokkal később végzett is, és egy derekára tekert törölközőben lépett be a szobába, és egyenesen Jeremy ruhásszekrényéhez tartott.
- Áh, ez pont jó lesz! - mondta, miközben már gombolta is a világoskék inget magán, majd a nadrágját is felvette, és elindult az ajtó felé.
- Nem kell kikísérned, kitalálok magamtól is. Az inget legközelebb visszaadom. Majd hívlak.
- Miből gondolod, hogy lesz legközelebb?
Viszont erre a másik már nem válaszolt, csak a szokásos gúnyos mosollyal az arcán kilépett az ajtón. Jeremy felkelt, magára húzta boxerjét, kiment a fürdőszobába, és a nagy állótükörben nézegetni kezdte magát, miközben rágyújtott. Még mindig nem tetszett neki az, amit a tükörben látott. Testét már szinte mindenhol tetoválások borították, kicsit talán meg is pocakosodott az elmúlt hónapokban, haja, mint mindig most is kócos volt, sőt már a kétnapos borosta őt is szúrta, ahogy végighúzta tenyerét rajta.
Miután alaposan végigmustrálta magát leköpte saját tükörképét.
„Szánalmas vagy te barom! Miért hagyod, hogy ennyire megalázzon? Persze, hogy hagyod magad, szerelmes vagy ebbe az állatba. Tényleg szánalmas vagy!”
---vége---