Koisuru Boukun arc 7 plan.9
Az iriscans végre elkészült az új fejezettel. =D =D Ha az elmúlt ZH-tömte napok nem terhelnek ennyire, alig bírtam volna kivárni ezt, de így most csak örülök, mint majom a farkának. ^^ 38 oldalnyi tömör-gyönyör; esküszöm, senpai valahogy a szokottnál is jobban nézett ki! :O Olyan szépen volt megrajzolva minden oldal, hogy komolyan, öröm volt nézni.
Tartalmilag azt mondanám, nem ugrott akkorát, mint amire számítottam. Sőt ha belegondolunk, ez már végigment párszor a történet során: összevesznek, Morinaga le akar lépni, de Souichi az utolsó pillanatban megállítja, mert nem akarja, hogy elmenjen. De!
Ahogy arra egy kommentben valaki nagyon jól rámutatott, Souichi ezúttal nem mondta azt utána, hogy "nem úgy értettem" - nem, azt mondta, "hallottad, mit mondtam!" Eddig Morinaga Sou miatt akart lelépni, most viszont állásajánlat miatt; ebbe senpainak nincs oka és joga beleszólni - mégis megteszi! Ráadásul egész fejezetet végigelmélkedte, ami most nagyon jót tett: már szükség volt rá, hogy ennyire belelássunk a fejébe. Tetszett, hogy eszébe jutott, mit mondott neki Isogai-san a telefonba, és még jobban tetszett, hogy az is eszébe jutott, amit Masaki-san mondott neki. Haha, hogy bepirult! Végülis megint Morinaga kezdeményezett, ami annyira nem veszi ki jól magát, de minden ilyen kis apró nyeszeség ellenére is valahogy látja az ember a fejlődést. Senpai komolyan aggódott; basszus, az ebédlős jelenet! Mikor meglátja Morinagát, és végigpörög a fejében a sok édes kis pillanat amit együtt töltöttek, aztán a sok SZEXI pillanat, amit együtt töltöttek... és teljesen elvörösödik, és kis híján bele merészel gondolni, hogy esetlegesen-talántán-meglehet hogy érez valamit iránta! Na az egy NAGYON jó jelenet volt. Talán most először gondolt bele, hogy ami kettejük között zajlik, az nem annyira egyoldaló és kierőszakolt dolog, mint ahogy azt hangoztatni (és hinni) szereti.
Örülök, hogy nem az lett, hogy "A + B összevesz - B el akar menni - A rájön, hogy szereti B-t - confession - A + B = orrvérző olvasó" Ez tönkretette volna a szememben a sztorit. Így viszont.... nyami. :33
A csúcspont állati volt, mert noha Souichi semmi újat nem mondott (a legelső kötettől világos, hogy nem akarja, hogy Morinaga elmenjen mellőle), de ezt a nem-újat valahogy mégis elragadó módon tette. Amolyan igazán sóhajt kicsaló, kyaa-kyaa módon. ^___^
A befejezés is kifejezetten jó volt. Bár fangirl-énem szívesen látott volna nagy egymásra borulást és szenvedélyes (? :D) smacikat, ez az ölelés sokkal meghatóbb és érzelmesebb volt. Különösen, hogy míg senpai szemlátomást csak passzívan hagyja Morinagának, hogy átölelje, azért a durcás pofi alá tekintve látjuk, hogy ő is belemarkol a másik karjába... :D (Mori meg elpityergi magát! Egyemmeg azt a pasit x3) És megismétli, hogy nem akarja, hogy Mori elmenjen. Nem is egyszer. Sőt egy fórumozó leírta, hogy eredetiben azt mondja:
"Iroyo... Itekure... Ore ga ite hoshiindayo" - Az első "iroyo" ugye felszólítás, parancs, de a második az már a "kuru"-s formában van: kérlek maradj. Áááá, hát senpai eljutott odáig, hogy képes megkérni élete szerelmét Morinagát, hogy maradjon mellette. X3 *újabb kyaa-kyaa hullám*
Naszóóval, bár nagy előrelépést nem tettünk, azért remek fejezet volt. Remélem, a következő is hasonló hosszú lesz. :O És az új kötettel gondolom (remélem?!) jön majd egy kis make-up lemon is. Haha, kíváncsi vagyok, milyen érzelmi változásokkal fogja venni Souichi, hisz valaminek változnia KELL... már nem tagadhatja (egek, hisz magának is szinte beismerte), hogy így vagy úgy, de ő is akarta a dolgot. A legnagyobb ilyen szintugrás szerintem az amcsis részeknél volt, de hátha majd most túltesznek azon is. Jó lenne. :3 Ja, meg feltételezhetően kiderül, hogy végülis mihez kezd Morinaga az állásajánlattal.
Így zárásként még eszembe jutott megjegyezni, hogy milyen pazar az a színes kép, amit daremithwizz készített az iriscans-nek a fejezet uccsó oldaláról.(a letöltött csomiban a !color.jpg nevezetű képről beszélek) Nagyon szép! *.*
Tartalmilag azt mondanám, nem ugrott akkorát, mint amire számítottam. Sőt ha belegondolunk, ez már végigment párszor a történet során: összevesznek, Morinaga le akar lépni, de Souichi az utolsó pillanatban megállítja, mert nem akarja, hogy elmenjen. De!
Ahogy arra egy kommentben valaki nagyon jól rámutatott, Souichi ezúttal nem mondta azt utána, hogy "nem úgy értettem" - nem, azt mondta, "hallottad, mit mondtam!" Eddig Morinaga Sou miatt akart lelépni, most viszont állásajánlat miatt; ebbe senpainak nincs oka és joga beleszólni - mégis megteszi! Ráadásul egész fejezetet végigelmélkedte, ami most nagyon jót tett: már szükség volt rá, hogy ennyire belelássunk a fejébe. Tetszett, hogy eszébe jutott, mit mondott neki Isogai-san a telefonba, és még jobban tetszett, hogy az is eszébe jutott, amit Masaki-san mondott neki. Haha, hogy bepirult! Végülis megint Morinaga kezdeményezett, ami annyira nem veszi ki jól magát, de minden ilyen kis apró nyeszeség ellenére is valahogy látja az ember a fejlődést. Senpai komolyan aggódott; basszus, az ebédlős jelenet! Mikor meglátja Morinagát, és végigpörög a fejében a sok édes kis pillanat amit együtt töltöttek, aztán a sok SZEXI pillanat, amit együtt töltöttek... és teljesen elvörösödik, és kis híján bele merészel gondolni, hogy esetlegesen-talántán-meglehet hogy érez valamit iránta! Na az egy NAGYON jó jelenet volt. Talán most először gondolt bele, hogy ami kettejük között zajlik, az nem annyira egyoldaló és kierőszakolt dolog, mint ahogy azt hangoztatni (és hinni) szereti.
Örülök, hogy nem az lett, hogy "A + B összevesz - B el akar menni - A rájön, hogy szereti B-t - confession - A + B = orrvérző olvasó" Ez tönkretette volna a szememben a sztorit. Így viszont.... nyami. :33
A csúcspont állati volt, mert noha Souichi semmi újat nem mondott (a legelső kötettől világos, hogy nem akarja, hogy Morinaga elmenjen mellőle), de ezt a nem-újat valahogy mégis elragadó módon tette. Amolyan igazán sóhajt kicsaló, kyaa-kyaa módon. ^___^
A befejezés is kifejezetten jó volt. Bár fangirl-énem szívesen látott volna nagy egymásra borulást és szenvedélyes (? :D) smacikat, ez az ölelés sokkal meghatóbb és érzelmesebb volt. Különösen, hogy míg senpai szemlátomást csak passzívan hagyja Morinagának, hogy átölelje, azért a durcás pofi alá tekintve látjuk, hogy ő is belemarkol a másik karjába... :D (Mori meg elpityergi magát! Egyemmeg azt a pasit x3) És megismétli, hogy nem akarja, hogy Mori elmenjen. Nem is egyszer. Sőt egy fórumozó leírta, hogy eredetiben azt mondja:
"Iroyo... Itekure... Ore ga ite hoshiindayo" - Az első "iroyo" ugye felszólítás, parancs, de a második az már a "kuru"-s formában van: kérlek maradj. Áááá, hát senpai eljutott odáig, hogy képes megkérni élete szerelmét Morinagát, hogy maradjon mellette. X3 *újabb kyaa-kyaa hullám*
Naszóóval, bár nagy előrelépést nem tettünk, azért remek fejezet volt. Remélem, a következő is hasonló hosszú lesz. :O És az új kötettel gondolom (remélem?!) jön majd egy kis make-up lemon is. Haha, kíváncsi vagyok, milyen érzelmi változásokkal fogja venni Souichi, hisz valaminek változnia KELL... már nem tagadhatja (egek, hisz magának is szinte beismerte), hogy így vagy úgy, de ő is akarta a dolgot. A legnagyobb ilyen szintugrás szerintem az amcsis részeknél volt, de hátha majd most túltesznek azon is. Jó lenne. :3 Ja, meg feltételezhetően kiderül, hogy végülis mihez kezd Morinaga az állásajánlattal.
Így zárásként még eszembe jutott megjegyezni, hogy milyen pazar az a színes kép, amit daremithwizz készített az iriscans-nek a fejezet uccsó oldaláról.(a letöltött csomiban a !color.jpg nevezetű képről beszélek) Nagyon szép! *.*