Álom
Kellemesen Szép Jó Reggelt Mindenkinek!
Na jó elég hűvös van és a Nap sem süt, de az álommanó megkapó álommal kedveskedett, így az ébredés, nem is volt olyan szörnyű... :D Úgy gondoltam megosztom veletek...
Épp rohantam valami megnevezhetetlen órámra, a busz természetesen már elment így futva (legfeljebb kocogásnak nevezhetném) indultam az ismeretlen épület felé, közben barátnőmmel kommunikáltam telefonon, hogy hol és merre kell keresni a termet, mert ő nem tartott velem, de azelőtti héten már járt ott. Berobogtam a kapun, vagyis csak robogtam volna, de az nem engedett, kétségbeesetten ránéztem a portásnénire, aki nagy kegyesen átengedett egy másikon.
Filmszakadás... Majd az épületben vagyok, ahol orvosok rohangálnak, mint kiderült tanulók, kék, zöld és fehér cuccokban. Akár a Vészhelyzet! Nem értem rá örömködni, vagyis nem ezzel a felfedezéssel voltam elfoglalva, meg akartam találni a termet. Bárkihez is mentem oda a kezemben szorongatott cetlivel, elküldött vagy nem is figyelt rám... Hiába az orvosnép elfoglalt... Ekkor felém rohant két ember hordágyat cibálva, hátra sem nézve, jól elsodortak. Na remek gondoltam magamban, ekkor megláttam egy kék vászonba bujtatott lábat és egy kezet, ami felém nyúlt. Felnéztem és egy hihetetlenül jóképű srác állt előttem. Éppen telefonált.
- Bocs, most le kell tennem itt van valami kis butácska, aki még a saját termét sem találja és most össze kell kaparnom... - gúnyos félmosollyal jutalmazott, és telefonját a zsebébe csúsztatva felszedett a földről. Persze én már addigra nem láttam a dühtől.
-Nem vagyok butácska! Ki kérem magamnak! Most próbálom megszerezni a második di...
- Persze, persze. Na mutasd a cetlit!
Ekkora arcátlansággal már nem tudtam mit kezdeni, főleg, hogy szívdöglesztően nézett ki enyhén barna bőrével barna szemeivel és barna hajával. Na persze ne feledkezzünk meg a szívdöglesztő mosolyáról sem, még ha az oly lenéző is volt. Átadtam a cetlit.
- II. 28. Erre gyere.
Újabb ugrás térben és időben, mert a keresett terem előtt találtam magunkat. Hogy mi történhetett közben, az talány, de az biztos, hogy rajongással néztem őt, ő meg mosolygott.
- Hát megérkeztünk.
Lezuttyantam egy babzsákfotelbe a sarokban, ő csak állt fölöttem mosolyogva, majd lehajolt és egy puszit nyomott az arcomra. A bűvöletet, amely fogva tartott, a csoporttársaim érkezése törte meg. Odaintettem nekik, mire újra kísérőm felé néztem volna elment, és kezeimet lefoglalta két lábamnál kucorodó barát hajának simogatása. Pár pillanat múlva elém állt az egyik középiskolai osztálytársam, felhúzott ültömből és a mosdó felé vettük az irányt. Érdekes módon a suliban üzletek sorakoztak, sálak és mindenféle egyéb csecsebecsék ragadták meg a fantáziánkat. A sálakat nézegetéséből felpillantva, újabb képtelen ismerősökkel találkozott a pillantásom. A kasszánál Feri bácsi és Kati néni a két kollégiumi nevelőtanárom beszélgetett, felnézve észrevettek és barátságosan elmosolyodtak. Meglepő volt, mert sohasem álltunk közel egymáshoz. Kati néni széles vigyorral közeledett felém, átkarolt és a képemre nyomott egy puszit.
- Voltál valakivel!ű
Döbbenten néztem rá, és éreztem, hogy elvörösödöm.
- Igen, egy fiú elkísért a teremhez és adott egy puszit. - simítottam végig önkéntelenül ajkainak helyét. - De Kati néni, picit annyira jó illata volt!.
Magam sem tudom mért kezdtem védekezni és mért lettem még sötétebb pipacsszín.
- Drágám a picit és a jón van itt a hangsúly. - paskolgatta meg a karomat. Visszatérve, nem csak egy barátnőt találtam, hanem a srácot is hanyagul a falnak dőlve, huncut fénnyel a szemében. Hallotta, minden szót hallott, azt is, hogy tetszik nekem. Mint egy tinilány pirultam el újfent. Ő csak mosolygott és nevetett és éhes szemekkel méregetett...
Hát ilyen vágyak tárgya lettem én álmomban, egy jóképű medikus áldozataként. Persze mint, minden álomnak, ennek is vége lett, de hétfő lévén, mégis csak jó szájízzel ébredtem. Most már csak egy dolgom van, megkeresni őt az álmaimból.
Köszönöm, hogy volt türelmed végigolvasni a szamárságom. :D